Délmagyarország, 1934. november (10. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-29 / 269. szám

DEMAGYARORSZAG ceulOMo.' Somogyi acea ZL,k.om, Telefon: 15-33.-klBdrthlvelBl klttoMlnkanyTtAr «• fe«rytro<fe: Aradi ncca Teleion : 13-0«. * Nyomda : l»w LIpAt nem 1«. Telefon : Térlrnll Csütörtök, 1934 nov. 29. Ara 12 flll«r X- évfolyam, 269. sz. ELOFIKETfiS: Havonta helyben 3.20 Vidéken «• Budapesten 3.00, Ktllf MldUn Ö.40 peagd. * Egyei sxAm Ara hetkHz« nap 12, ra»AT- «* Unnennap 20 IU1. Hlr<*r«é«ek felvétele tnrlln szerint. Mente« Inaik. tkettO klvííelévol mipnnln jeganl Az Ínségesek közigazgatása. A péntek! közgyűlés napirendjén az inségmunkálatok megállapításának kérdése is szerepel. Megelégedéssel fogadjuk ezt a tényt, mint nem magábanálló jelenségét annak a törekvésnek, mely igyekszik az önkormányzathoz visszavinni a városi közigazgatást. Elég változatosan történt eddig az inségmunkálatoknak s a munkálatok sorrendjének megállapítása. Volt ugy, hogy a népjóléti bizottság határozott, holott természetesen a bizottságnak csak véleményt nyilvánítani állott módjában. Volt ugy, hogy az önkormányzatnak bármelyik szerve letárgyalta volna a kérdést. A szükségmunkálatok terveit a belügyminisztériumhoz fel kell terjeszteni, mert az inségmunkákra szánt költségek egy részét a belügyminisztérium államsegélyként kiutalja. Volt már arra is eset, hogy ez a felterjesztés pótolta az önkormányzat elhatározását. A legtöbbször azonban a polgármester határozott. A mérnöki hivatal, a munkaközvetítő, a főkertész előterjesztették javaslataikat s a polgármester vagy meghallgatta a népjóléti bizottságot, vagy — meg sem hallgatta, mindenképen azonban a polgármester határozott. A költségek meghaladták egyik évben a négyszázezer, másik évben a háromszázezer pengőt, de még ez a költségvetési keret sem okozott aggodalmat akkor, amikor a polgármesteri akarat érvényesülni kívánt. Azért nem lehet azt mondani, hogy a közgyűlésnek semmi jega sem volt. A közgyűlés joga volt az inségadó megszavazása. Az inségadó kivetésére és beszedésére a kormány, — ahogy Tisza István annakidején mondotta —, egyszer, csak egyetlenegyszer adott felhatalmazást, de az egyszer, csak egyetlenegyszer adott felhatalmazást azóta évről évre kiterjesztette. A közgyűlés — talán négy szótöbbséggel, — elhatározta akkor az inségadó kivetését egyetlen évre s azóta évről évre vetik ki és hajtják be ezt az adót, ami inségadónak már csak azért is nevezhető, mert tagadhatatlanul hozzájárul az ínség fokozásához. Ezek a megjegyzéseink természetesen nem az inségmunkálatok ellen irányulnak, hiszen mi ezeket a munkálatokat nem sokaljuk, inkább keveseljök. Nekünk csak a pénzügyi fedezet helyességével szemben vannak aggodalmaink s ugy gondoljuk, hogy nem a termelést gátló, a termelést akadályozó, a produktivitást büntető közterhekkel kellene az inségmunkálatok pénzügyi bázisát megteremteni. A közgyűlés abban a tudatban és abban a feltevésben szavazta meg az inségadót, hogy egyetlen évre, kivételképen történik annak kivetése. Ám, ami kivétel volt, az szabály lett s amit egy évre szavaztak meg, azt hajtják immár a negyed i k éve. Ilyen körülmények között talán helyes volna az inségadók kivetése előtt újra megkérdezni a közgyűlést: akarják-e ennek az adónak örökletessé tételét, akarják-e azt, hogy a város megint csak ezen a szerencsétlen módon biztosítsa az éhezők kenyerét és a munkanélküliek munkáját. Talán volna mód az inségadónak eltörlésére, vagy ha nem is törölhető el, talán volna mód az adó csökkentésére, de senkit nem kérdeznek meg, nem hallgatnak meg senkit, jön a végrehajtó s fizetni kell necrvedszer ic aj egyetlen egy évre megszavazott adót. Hiába tűzték ki a közgyűlésre az inségmunkálatok sorrendjének megállapítását, az egész kérdést nem lehet letárgyalni, mert most is csak a sorrendet kell megállapítani, de az inségmunkálatok rendszere, a foglalkoztatás módja, a megdolgoztatás elve, a pénzügyi feltételek előteremtésének problémája szóba sem kerülhet. Pedig amilyen örvendetes észlelni olykor azt a törekvést, mely helyre akarja állítani az önkormányzati rendszert a város közigazgatásában, épolyan bántó a krónikussá váió sérelmeket újra és újra megállapítani. Maga a szociálpolitika nemcsak az ügyek fontosságával, nemcsak a kérdések számával s a pénzügyi vonatkozások súlyával, hanem a megoldandó problémák elsőségével is uralja már az egész közigazgatást. A népjóléti ügyek intézését külön tanácsi ügyosztályra kell már bízni. Mi a legnagyobb elismeréssel nyugtatjuk a népjóléti ügyeket végző aljegyző munkásságát, buzgalmát és produktivitását, amit azonban egy ügyosztálynak kell végezni, azt nem lehet egy tisztviselőre bizni. A tanáesi ügyosztályok nem maradhatnak meg a negyven év előtti beosztás mozdulatlanságában, elvégre negyven év alatt valamit változott az élet, változtak a viszonyok, változott a közigazgatás munkaterülete is, de az az igényesség is, amit a közigazgatás munkájának eredményességével szemben támasztunk. Negyven év előtt nem sokat tudtak arról, hogy a szociálpolitika milyen fán terem s nem igen voltak tiszta fogalmai? a közigazgatás szociálpolitikai tevékenységéről. Negyven évvel ezelőtt a népkonyha is egészen más szerepet töltött be s negyven évvel ezelőtt munkásokat kerestek a munkához, nem pedig munkát a munkásoknak. A megváltozott élethez alkalmazkodni kell el közigazgatásnak is s minél inkább Ínséges a* élet, annál inkább legyen a közigazgatás aa ínségeseké. A iugosztáv jegyzék Sserdán délután benyufioíiálc a JSépsxöveiséQ&esi Bissonyilékohi Qelyeít — gyanusitásoK Genf, november 28. Szerdán délután 6 órakor benyújtották a jugoszláv memorandumot, amely 78 nyomtatott oldalból áll, 48 függelékkel és 18 terképpel. Jugoszláv részről a következő kivonatot bocsátották a sajtó rendelkezésére: Az emlékirat először a magyar területen megindult szervezkedés kezdetét ismerteti, rámutatva arra. hogy ez a ténykedés még akkor kezdődött, amikor az emigránsok csekély számban voltak együtt, egyes magyar tisztek irányítása alá kerültek. Ezek a tisztek személyesen végezték a terroristák kioktatását. Ezenfelül egyes magyar társadalmi alakulatok is foglalkoztak törvénytelen ténykedésekkel a Magyarországgal határos államok terű létén. Az emlékirat ezután ismerteti a terrorista mozgalmak megszervezését. Elmondja, hogy 1931-ben Pécsett a Frigyes-kaszárnyában volt bizonyos számú emigráns, majd oktató táborok létesítéséhez fordultak. Ezek közül Jankapuszta lett a leghíresebb, amely Persies Gusztáv vezetése alatt állt. A terroristák igen szigorú feS

elem alá voltak vetve és rendszeresen kelt gyakorlatozniok. — Á magyar hatóságok abban is kedvezményeztek a terroristáknak — folytat ja a memorandum —, hogy megkönnyítették számukra, hogy fegyvereket, pokolgépeket, robbanóanyagokát és Jugoszlávia elleni propagandairatokat csempésznek át a határon A magvar hatóságok bizonyos felügyeletet gyakoroltak a terrortáborok felett. Az emlékirat a terroristákat öt csoportra osztja: Az el«ő csoportba tartoznak azok, akik annakidején a volt osztrák—magvar hadseregben szolgáltak. Ilyen például Sarkotics Sándor. Percsevics ezredes, stb. A második csoportba tartoznak azok, akik büntetett előéletűek ilyenek pl. Pospisil. a marseillei merénylő egyik társa, a harmadik csonortha tartoznak azok a munkanélküli jugoszláv munkások, akiket külföldön szedtek' össze. Ilyen például Raics, aki szintén szerepelt a merényletben. A negyedik csoportba * magyar—jugoszláv határ mentén lakó szegén^ parasztok tartoznak. Az ötödik csoportba tar-« toznak a macedóniai ORIM szervezet tagiaL akik elsősorban arra vállalkoztak, hogy a ki-1 képzőket fogják rendelkezésre bocsátani. Ezeki között felemlítik Georgievet, a ktrálv^ gyilkost. További bizonyíték az emlékirat szerint az. hogy az Ustasa tagjai a szabadban tűzfegyverrel, bombákkal, stb. katonai gyakorlatokat! végeztek. Lehetetlen — mondja az emlékirat —, hogy minderről a magyar hatóságoknak ne lett volna tudomásuk. A magyar hatóságok útleveleket szolgáltattak ki gyanús egyéneknek. Az emlékirat mintegy mérlegelve állitjat össze mindazokat a terrorcselekményeket amelyeket magyar területen nevelt terroristák1 követtek el Jugoszlávia földjén. Husz terror-cselekményt sorol fel. Az emlékirat befejező részében, amely a Magyarországot terhelő felelősség kérdésével foglalkozik, azt mondja, hogy a felelősség a következő bárom tényen alapszik. 1 A merénylet végrehajtására szánt terroristákat a magyarországi csoportból válogatták ki és a táborokban erre a célra alaposan előkészítették őket. 2. A bűnösök a magyar területet szabadon hagyhatták el magyar útlevéllel. 3. A marseillei merénylet ugy fogható fel, mint végső következménye azon terroristák cselekményeinek, akik évek hosszú során át a magyar hatóságok támogatásával készítették elő á bűncselekményt. Csakis a magyar hatóságok elnézése, sőt jóindulatu segélynyújtása mellett volt lehetséges hogy a terroristák és gvilkosok ilyen csoportot alakíthattak és hogy, Magyarországon valóságos buzdító iskola alakul! íatott meg. Eckhardt Tibor J f ' ' N. -' * • . .,, • t • > •• • , . . • magyar megbízott az éjszaka folyamát! hosz^ szabb nyilatkozatot tett Géniben a kAlfcildí