Délmagyarország, 1934. november (10. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-22 / 263. szám

DPT M\C,yARORSZÄG NE FELEJTSE EL... LIEBMANN öröm nézni szemüveg en. -rry Ujabb revíziós javaslat az angol alsóház előtt Ixindon, november 21. Mivel az angol parla- ismert javaslatukat, amely lényegében azt felmenti gyakorlat saerint a bejegyzett inditvá- j ditvánvozza. hogy kérje fel a Ház a kormányt, nyok az ülésszak végén önmaguktól tárgyta- i hivja fel a Népszövetség figyelmét a trianoni lanná válnak. Sir Róbert Goower és társai békeszerződés módosításának szükségességére, újból bejegyezték a Ház ügyrendi naplójába | Tánc és estéiéi ruhák DAIm*iryarorsziy legnagyobb nfli di Tatárul) 4 jibm. P. REICH ERZSI cégnél szemben) Juhászlegény, szegény juhásziegény 5 szegedi juhász visszatartott óvadéka (A nélmagyarorsw!* maakatArsátél.) Két felisötanyai juhász jelent meg szerdán délelőtt dr. Pálfy József polgármesternél. Az obligát juhósDkosztüm nem volt ugyan rajtok, a hosszú kampós botot sem tartották a kezükben, de azért juhászok voltak, hajdani hires szegedi juhászok vtódai, tele keserű panasszal Ezekből a panaszokból meg lehetne irni a szegedi juhászok romlásának szomorú történetét. Hajdanában nagy jnhkultura volt Szeged határában. Végtelen legelök ölelték körül a szegedi várost és beláthatatlan tömegű nyájak legelték vidáman a füvet. Egész nemzetség élt akkortájt a jubászkod&sból, amint ezt olyan sokszor és olyan szépen megírták a hajdani szépirodalmárok. De dolgozni kezdett az eke, egyre több ás több lóidét tört fel a szűz legelőkből, amelyeknek helyén Keserves szántók, verejtékes szőlőültetvények és gyümölcsösök keletkeztek. Végül a hatalmas birkalegelő a Fehértő szikes területére zsugorodott össze, de még igy is volt 2200 hóid és eltartott öthatezer birkát is, meg tia-tizenkét juhászt a bojtárokkal egyetemben. Nemrégen jelentkezett a nyájak, a juhászok és a birkalegelők uj ellensége, a hal. A Fehértó területéből a nemes város ismét kihasitolt vagy kilencszáz hpldat és halastavat csinált belőle. Kihasított külön 2—500 holdat és azon termeli a halastó töltéseinek megerősítéséhez szükséges csatakot, hogy a töltéseket megvédelmezze a hullámverés romboló veszedelmeitől. így kereken csak ezer hold legelő maradt a birkáknak. Ezen a kevésfüvü, sovány legelőn 2000—2500 birkánál nem él több és ilyen kevés birka őrizésére éppen elég öt juhász is. Ezek a juhászok maradtak meg a hajdani hires juhásxnemzetségből. «Kora tavasszal átyeszik a gazdáktól a hirkaállornányt és vigyáznak rá egészen november első napjáig, amikor juhásanyelven szólva szétverik a nyájat, ami azt jelenti, hogy a gazdák haza tere lik és istállóra fogják birkáikat. A szakértők azt mondják, hogy nagy gazdakárt jelent a hirkaállomány fokozatos elsorvadása, <nert a birkatartás még ma is egyik legbiztosabb és legkifizetőbb ágazata a mezőgazdaságnak. A öirka jól fizet. Gyapjuáért két pengőt, két pengő ötvenet is adnak és egy jó birka évente öt kiló gyapiuval is fizet a ió bánásért. De fizet báráoynyal is, a báránynak pedig hat-nyolc pengő aa ára. A legfontosabb mégis az, hogy a birka tai> tása alig kerül valamibe. Kora tavasztél késő őszig eltartja a legsoványabb legelő is — a ffibér nem is olyan magas — a téli hónapokban, az i»tallózás idején pedig a legsilányabb takarmánynyal is megelégszik. A legelőterütet azonban egyre csökken, egyre kisebbre apasztja a nyájat és igy lassan kimegy a Í934 november 22; divatból a birkatenyésztés ebben a szomorú szegedi határban, pedig hát régi szegedi családok köszönhetik a birkának vagyonukat, hírüket, tekintélyft* ket. A juhászoknak tehát lenne minden más bajtól függetlenül is panaszra éppen elég okuk, hiszen a változó idők és divatok v égve szed el emmel fesnyege* tik ősi exisztenciájukat, de azért szerdán még senj ezt panaszolták el a polgármesternek, hanem azt^ hogy: a szatymaz-kisteleki gazdaság még a muW év» ben a birkalegeltetés teljes eltiltását kérte a rostól azzal a megokolással, hogy a birkái soH kárt tesznek a legelők melletti vetésekben és ezett» ért a károkért senki sem vállalja a felelősséget. K város nem teljesítette ugyan ezt a kívánságot, d« hogy megnyugtassa az érdekelt gazdákat, arra kötelezte az őt szegedi juhászt, hogy a legeltetési szezon elején fizessenek le fejenkint ötven-b*tv«n pengő óvadékot és vállaljanak igy egyetemlegesei« felelősséget az esetleges mezőgazdaság! károkért, amiket a gondjaikra bízott nyájak okozhatnak a vetésekben. A juhászok — mit tehettek egyebet -i lefizették az óvadékot. Most, hogy november el se* jén szétverték a nyájakat, jelentkeztek a pénzflkérfj de azt a választ kapták, hogy majd december 22-A» tart a gazdaság számadó gyűlést, akkor derül Kt hogy mennyi a kár, mennyit kell visszatartani a juhászok pénzéből, addig tehát várjanak. De a juhászok, mint ősidők óta mindig, mos! h szegény emberek, nagy szükségük lenne a pénzre, de azután arra sem éreznek" hajlandóságot, hogy vállalják a november elsejétől december 22-ig, a számadó gyűlésig bekövetkező károkért a felelős» séget, mert hiszen a nyájak szétverése óta a gondjaikra hizott birkák nem okozhatnak mí> kárt, legalább is olyan kárt nem, amelyekéri őket terhelné a felelősség. A polgármestert kérőn igy kellő tisztelettej, hogy Álljon a juhászok párw jára és kötelezze a gazdaságot az óvadék' azonnal* kiadására. A polgármester megígérte a juhászoknál!, Sogy kivizsgálja ügyüket és aztán megteszi a intézkedéseket.