Délmagyarország, 1934. november (10. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-21 / 262. szám

4 D^r^r. yARORSZ A tt TÜ5Í november 2T. rádió legelőnyösebben Minden ¡Cí* IIIUIU díjtalan bemutatással Ui német gyártmányú varrógépek P 132.— és 145—, részletre is. Nagy javítóműhely. m ímí Hét évi fegyházra ítélték a fiút, aki felesége biztatására agyonverte apját ¡M Délmagyarország munkatársától•) A ta« vasszal kegyetlen apagyilkossás: történt Királyhalmán. Turu Péter 20 éves legény agyonverte édesapját, Turu Jánost• Az öreg gazda késő este tért haza a tanyába- Felesége haraggal fogadta ós fiát arra biztatta, hogy ki az apját a tanyából- A fiu szót fogadott az öreget kidobta, sőt az udvarban karóval nekiesett és agyba-főbe verte, megrugdosta. Az alélt embert azután anyjával és 15 éves öccsével együtt bevitte a tanyába, ott kötéllel összekötötte, majd tovább verte. A több sebből vérző embert azután otthagyták és lefeküdtek- Csak másnap reggel gondoskodtak orvosiról, de már ekkor késő volt. '•z öreg gazda meghatl• A szegedi törvényszék Gó'möry-tanácsa kedden tárgyalta Turu Péter, özv. Turu Jánosné és a 15 éves fi uügyét- A gyilkos fiu azzal védekezett. hogy az apja bicskával támadt reá és f> önvédelemből ütötte le- A biróság több tanút hallgatott ki. majd halált okozó súlyos testisértés bűntettében mondotta ki bűnösnek a biróság és ezért hétesztendei fegyházat kapott, anyját bűnpártolás és hamfis Itanuzásra való rábirás miatt háromesztendei fegyházra, a 15 éves fiút bűnpártolás miatt hathónapi fogházra Ítélték. MERÜNO SZÁLLÓIM wmmmmmmmmmmmmmmmmm BUDAPEST. IV.. Bécsi ucca 2. sz. Négyemeletes, újjáépített pa ota a Belváros legszebb helyén. Központi fűtés. Hideg-meleg folyóvíz. Fürdőszobás és telefonos szobák. Lift. Udvari szobák P 4 ucoai szobák P 6.-tól. Étterem házi kezelésben. Diétás konyha. BALOOH JÓZSEF a Berlini-téren volt Marán szálloda tulajdonosa Uj Somogyi-telep ínséges telektulajdonosai nem tudják fizetni a teiekbéreket (A Délmagyarország munkatársától) Kedden délelőtt uj Somogyi-telep legszegényebb, legelesettebb ,.ház- és telektulajdonosai"-nak küldöttségét vezette Olejnyik József törvényhatósági bizottsági tag dr- Pálfy József polgármester elé. A küldöttségnek két kérése volt. Olejnyik a küldöttség élén elmondotta, hogy az uj telkesek legnagyobb része évek óta munkanélkül sínylődik, semmi más jövedelme nincs, mint az, amit a várostól kap a .szükségmunkák keretében. Annakidején az uj Somogyi-telepen nem közvetlenül a várostól kapták meg relkeiket, hanem másodkézből jutottak hozzá- Azok. akik a várostól kapták, kisebb-nagyobb lelépési dijak ellenében adták el nekik. Akkor még jobb világ volt> több munka, biztosnak látszó kereset, a lelépési dijakat nagy nehezen kifizethették, de már a telekre' kölcsönpénzből és hitelbe vett épitési anyagból építették fel kis lakóházaikat- Aztán beköszöntött a válság és vele együtt az állandósult munkanélküliség. Keresetük nincs, kölcsöneik után a kamatokat sem tudják fizetni és bizony a városnál Is elmaradtak a telekbérekkel- A be nem fizetett telek bének nagyobb hátralékká növekedtek és a város ügyészsége egyre szigorúbban követeli a tartozások kiegyenlítését- Fizetnének szive-1 sen, de nincs miből és mivel olyan a helyzet, hogy a javulást már remélni sem merik, most hátralékaik elengeáését kérik a várostól. Ez volt az egyik kérésük, a másik pedig az, hogy engedélyezze a város hatósága számukra is a keávezményes telekbérek fizetését- Ezt a kedvezményt eddig csak azok kapták meg. akik telkeik köré kertest építettek, tehát akiknek volt módjuk, pénzük a kerítésépítésre, akik tehát lényegesen jobb helyzetben voltak, mint azok, akik még kerítést sem építhettek házuk köréA polgármester jegyzőkönyvbe foglaltatta a küldöttség kéréseit és megígérte', hogy azokat a lehetőség szerint kedvezően intézi elBáró Tunkl Tamás és Lázár járásbiró párbajügye (A Délmagyarország munkatársától•) Péntekien délelőtt a szegedi törvényszék Vadajw tanácsa elé érdekes ügy kerül- Ekkor tárgyaljai a biróság báró Tunkl Tamás és dr- Lázár Fe-< reme ismeretes párbaj-ügyét- Az elsőrendű vádlott dr- Lázár Ferenc, az ügyészség mindkettőjüket párvtaáal vétségével vádolja- Emléke-» zetes még, hogy báró Tunkl Tamás a törvény-« szék épületének sarkán felelősségre vonta dr. Lázár Ferencet, mert a járásbiró állítólag különféle dolgokat híresztelt róla- A szóváltást a főispáni titkár részéről tettlegesség követte, amely után a járásbiró provokáltatta báró Tunklt- A lovassági laktanyában zajlott le a nehéz feltételű pisztolypárbaj, amelynek harma-1 dik menetében a báró súlyos haslövést kapott. Hetekig ápolták a közkórházban, mig felépült. el. Átöleltem és hosszú csókot nyomtam a puha, piros szájára. — Magda... Elpirultan, ijedt-ijedt zavartan nézett rám. Da hamar feltalálta magét és incselkedve pofonütött. A követkéz« pillanatban karjai átfogták nyakamat, fejem hátratolta... hosszan fölém hajolt. A vékony tenniszingen keresztül éreztem a hozzám simuló karcsú testének melegét. Augusztusban elutazott nagyapja temetésére. Ott maradt vagy két hétig. Mikor hazajött beszéltem vele, de csak ugy futtában Azt mondta más* nap találkozunk. De nem jött se másnap, se har» madnap. Negyednap már nagyon mérges voltam,. Levelet irtam neki. Másnap választ kaptam. Kis cetli hnlloW tt be* Iftle. Megszóli1á« nem volt rajta... „nem óhajtok magával semmiféle összeköttetést a további Időkre" — irta a végén. összegyűrtem. De végül mégis éltettem. Gondol* tam, ez lesz egyetlen emlékem. Még aznap eluta»* tam a faluból. Három hét múlva jöttem hazia. Már itthon voltam pár napja, mikor találkoztam vele az uccán. — Magda .haragszik rám? — kérdeztem, d« nem tudtam folytatni. — Nincs magára semmi szükségem! — mondta gőgösen. Mint akit leforráztak, ugy kullogtam el. ...Később történt Sanyi mesélte. Beszélt egyj szer Magdával. Az mondta neki. — Különös fiu ez a Pista .. Olvan hamar el* ment... nem tanul ez meg soha csókolni. Szavazólap a Délmagyarország novellapályázatára A eimü jeligéjű számú nálvnmnnka tetszett a legjobban. szavazólap a Uélmagyarország szerkeztösé?ébe küldendő ..Novellapályázat" felírással. A DÉLM AGYARORSZÁG NOVELLAPÁLYÁZATA Nem voltam elég szemtelen Jelige: Flavius Vespnsianus. Magdának hivták. ö volt az első ideálom Tizenötéves, harna hajú, fekete szemű, kreol bőrű, karcsú, magas lány volt. Tizenkilenc éves voltam akkor. Érettségi előtt állottam. Egy márciusi szombat délután láttam először. A gyenge, koratavaszi napsugár finom rózsás-piros fénnyel világította meg arcocskáját. Sürii harna hajával lágyan cicázott az esti szél. F.gész alakján a májusi búzamezők harmata lengedezett. Reámnézett. Tekintetünk egybekapcsolódott. Teslomet valami különös melegség öntötte el. Soha nem tapasztaltam még ezt az érzést. Sanyi, az osztálytársam köszöntötte. — Milyen szép kis paraszllány. Hogy hivják? kérdeztem. — Sanyi a vállamra ütött. — Parasztlány? — é? gúnyosan nevetett, majd a tér túlsó oldalán emelkedő hatalmas épülettömbre mutatott. — Marosnak a lánya, — mondta és még mindig nevetett. Maros dúsgazdag kereskedő volt, harmadik vagy negyedik virilista a faluban. Aznap este mindig őreá gondoltam. Alig tudtam elaludni. — Mutasd be! — Ezzel fogadtam másnap reggel kilépő Sanyit. — Neked? — álmélkodott Sanyi, mert tudta, hogy nem foglalkozom lányokkal. — Jó, bemntathntom — mondta fs vállat vont. Majd beszélek vele. — Ne, ne — szabadkoztam — nem akarom, nogy... — Csak bizd rám, — legyintett fölényesen. Végül is rábíztam. Utóvégre ő jobban ért az ilyen dolgokhoz Negyven kilométerre eső városba jártunk be mindennap, mert nálunk nem volt gimnázium. Reggel a vonaton Sanyi közölte velem, hogy beszélt Magdával és bemutat neki. A terv a következő: fél háromkor az állomásról a csendes Kistemplom-uccám megyünk haza. Magda miajd ott sétál. Megnéz, mert nem emlékszik reám és ha megtetszem neki, szól Sanyinak és az bemutat. A vonat most kivételesen pontosan érkezett. Hónom alá csaptam pár könyvemet és besiettem a Kistemplom-uccába. A távolban már jött is felénk Magda. Rá sem mertem nézni, ö bátrabb volt. Odaszólt Sanyinak, hogy beszélni akar velem. Pár lépéssel távolabb álltunk meg. 6 pedig igyekeztem közömbös kifejezést erőltetni arcomra, de ez azt hiszem nem nagyon sikerfiit. Egyszer csak Sanyi mosolyogva Intett magukhoz. Odamentem. — Magda — Pista szólt egyszerűen. A bársonyos kis kéz az enyémbe simult. Május közepe volt. Amióta nregisnvertem. még egyszer sem láttam Magdát. Hiába mászkáltam az uccán, nem volt szerencsém. Már tul voltunk az Írásbelin Előkészítőre jártunk, de c«ak minden másnap. Megyünk az állomásról hazafelé. Sanyi a Kistemolom-uerának indul. Éppen meg akarom tőle kérdezni, miért arra megy, mikor látom. hogy egv szőke lánv fordul ki a sarkon. Megismerem Mimi. Sanvl ideába. Másnap odafordulok Sanvíhoz. — Te, mondom nem szótbatnfil a Miminek, hogv mondin meg Magdának, jöjjön kl elém a Kistemplom-uccán. —Jó. feleli Sanvl egykedvűen Többet nem beszéltünk erről de mindennap beszéltem vele. Esrvszer kimentünk a búzatáblák közé. Nézzük a kék effet, a hullámzó sSrgás-zö'd búzamezőket, a fehérre nreszelt tanvfikat, amint szégyenlősen megbuitak a vlrStrzó akácok között. F.av vörös egérke futott el Masda mellett Felsikoltott és önkén'elenül felém hi'zédott. Háta arcomba ért. kezét karomra tette. Vad vágy fogott