Délmagyarország, 1934. november (10. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-16 / 258. szám

SCBOED, SmrKewtOtég. Somogyi neee I2.,l.em,Telefon: 23-33.--Klndrthlvolnl kOlctUnkUnyvtAr 6» (egylroda : Aradi ucco 8. Teleion : 13-00. - Nyomda t t«w LlpOt nrcn 1«». Teleion í DwA TéTlrall éí i'VÍIcIm: nílmBnyxTOWTÓn Srpn^rt Péntek, 1954 nov. 16. Ara 12 fillér X. évfolyam, 2.5S. sz. •OTMHHHMMjaHHUIIIU-J ., ELŐFIZETÉS: HnTonla helyben 3.2*1 Vidéken Budapetlen 3.AO.KHl««ldtiTt 0.40 pcnqrt- / Egyes. «ziVm Arn he(küz< nap 12, vuár> é> Ünnepnap 2» (111. Hirdetések »elvétele torlla szerint. MenleTelepítés Akik járatosak a tanyák világában, azt mondják, hogy a télbe hajló hosszú őszi estéken, a gyéren világított és félhomályba borult szobácskákban nagy megbeszélések folynak mindenfelé. Kunhalomra, Átokházára, Csengelére és a többi ősi hangzású tanyai vidékekre elhatolt a telepítés híre és a megkérgesedett kezű magyarok törik a fejüket, hogy miféle dolog is lesz ebből az újfajta kitalálásból. Egyik-másik abból az újságból, amelyikbe a lámpaüveget pakolta a boltos, mikor szerdán, vagy szombaton bekerekezett a városba, tudni véli, hogy valami földhöz juttatás van készülőben. A nagyon járatosak még valami járadékbirtokról is hallottak, hogy övék lesz a föld, amelyet most bérelnek. Kell ugyan valamit fizetni érte, de az sokkal kevesebb lesz, mint a haszonbér, amit az adóval együtt szoktak fizetni az adóhivatalban. Ami most a tanyákon történik, azt mutatja, hogy nagyon óvatosnak kell lenni a tervek felvetésével és hangoztatásával, szülessenek bár ezek a tervek budapesti miniszteri bürókban, vagy helyiérdekű tanyai szakértők irodáiban. Mióta ugyanis a telepítés és fáradékbirtokok jelszavát hangoztatják, kétségtelenül mególlapithatólag a haszon» ber-fizetés visszaesést tüntet fel. Visszaesett pedig nem annyira a haszonbér-fizetés képessége, mint inkább a haszonbér-fizetés készsége. A kisbérlő, aki nem tud a jelszavak között eligazodni és még kevésbé tudja az ilyen tervek súlyát és jelentőségét mérlegelni, a maga esze szerint igyekszik óvatosnak lenni. Minden eshetőségre lecsökkenti a fizetést, nehogy fölös pénzt találjon adni azért, amit később inf

yen, vagy sokkal olcsóbban talál megapni. Nálunk, ahányszor földreform-tervek merülnek fel, mindig megvan a hajlandóság, hogy ezeknek a terveknek a gyakorlati életbe való keresztülvitele alkalmával az alföldi városok saját tulajdonban levő határterületeit szemeljék ki a kísérletezés célpontjául. Jóhiszemű, de a gyakorlati élettel alig ismerős elméleti tudósok megállapítják, hogy ennek, vagy annak az alföldi városnak anynyí, meg ennyi földbirtoka van, tehát alkalmas arra, hogy felosszák, parcellázzák és telepítési célokra felhasználják. Abszolúte nem tesznek különbséget az egyes városok között a hasznosítás módja tekintetében és mellőzik annak kutatását, hogy egyik, vagy másik város földbirtokosi minőségében mennyire teljesiti szociális hivatását és mennyi embernek ad kenyeret és megélhetési lehetőséget. Nos, mi a legteljesebb mértékben elismerjük a mai relativ tulnépesség mellett a telepítés kérdésének óriási fontosságát. Ebben az országban a zsellér lakosság ezreit kell földhöz juttatni. De ha ezt elismerjük, akkor rá kell mutatnunk arra, hogv egy ilyen földbirtokpolitikának a szegedi határban nincs meg se a szükségessége, se a lehetősége. Mig Debrecen földjeit túlnyomó részben nagybérlet formájában értékesiti, Kecskemét középnagyságú bérleteket alakit, Szegeden az uralkodó típus a kisbérlet. Ebből következik az is, hogy Szegednek van a legsűrűbben lakott tanvaviláea. Ezért nem volt Szegedről soha kivándorlás és ezért tapasztalható éppen Szeged határában évek óta az az állapot, hogy más közigazgatási területekről, főleg a csongrádmegyei nagy uradalmakból a földhöz jutni nem tudó zsellérek a szegedi határba húzódnak és itt igyekeznek elhelyezkedni. Szociális szempontból, főleg a népesség elhelyezkedése szempontjából Szeged földbirtok-politikáját sohasem érhette panasz és legfeljebb a jóindulatu tudatlanság mondhatja, hogy ezért kell Szegeden reformokat életbeléptetni. Ha volt itt hiba, azt abban kellett keresni, hogy a város hosszú esztendőkön keresztül, — különösen a háború előtti esztendőkben, — kimerítve látta a közte és bérlői közötti viszonyt földjeinek árverés utján való értékesítésével, de tervszerű gazdaságpolitikát nem folytatott és különösen arra nem tanította meg őket, hogy miként lehet a nekik juttatott aránylag kis területekből a gazdálkodás intenzivebbé tétele mellett megélni. Ha Szegeden van agrár-probléma, ugy annak megoldását itt kell keresni. Szegeden nem telepíteni kell, hanem gazdálkodni és gazdálkodást gyakorlati alapon oktatni. Szegeden nem az a probléma, hogy határába embereket hozzanak, hanem hogy azittlevők megélhetését biztositsák. Itt nem fantazmagóriák után kell szaladgálni, hanem a bérbeadó város és bérlői közötti viszonyt kell minél egészségesebb alapokra fektetni. A kisantant semleges vizsgálóbizottság kiküldését kéri Magyarország ellen a marseillei merénylettel kapcsolatban London, november 15. A Porkshirei Post londoni levelezője ezeket ir ja: — A kisantanthataimak a Népszövetség Tanácsa legközelebbi ülésszaka elé akarják vinni Magyarország felelősségét azért, mert területén megtűrte a Sándor király megöletését tervező terroristákat. Nyilván felkérik a Népszövetség tanácsát, hogy küldjön ki háromtagú semleges bizottságot a vizsgálat lefolytatására és jelentéstételre. Londonban remélik, hogy a kisantant meggondol ja magát és nem ragaszkodik a tervéhez. Az is lehet, hogy a Népszövetségi Tanács egyes tagjai Genfben megkérdezik majd Délszláviát, hogy miért türi meg területén a nemzeti szocialista bandákat olyan közel az osztrák határhozA jugoszláv kormány emlékirata Belgrád, november 15. J e f t i c s szerb külügyminiszter ma este elutazott Genfbe és magával viszi a jugoszláv kormány emlékiratát a marseillei merénylet ügyében folytatott nyomozásról. A cseh rádlö puüpreüciies propaganda^ és a tmfoszléviai maagarülűözfóeh ellen tiltakozott csütörtökön a képviselőház Megkezdték az ttguved-favaslat tárgyalásai (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A csütörtöki, csendes ülés után, pénteken és szombaton szünete lesz a parlamentnek, amely csak a jövő héten, kedden folytatja az ügyvédi gyámpénztárról szóló törvényjavaslat vitáját. A vita hosszúnak Ígérkezik annak ellenére, hogy — leszámítva az ü gy vé dk ép v isel ftk et —, a Ház nagy többsége nem nagy érdeklődést tanúsít a javaslat iránt. Szerdón is inkább a folyosó volt népes. Ha nem is robbantak ki különösebb izgalmak, kétségtelen, hogy különböző tanácskozások és megbeszélések mindenféle vonatkozásban megindultak a folyosón, bár egyelőre korai volna ezeknek várható kifejlődéséről beszélni. Annyi bizonyos — mondották nekünk —. hogy ezidőszerint a helyzet kulcsa gróf Bethlen István kezében van A volt miniszterelnök hir szerint a közeli napokban felkeresi Gömbös Gyula miniszterelnököt, akivel tárgyalásokat folytat. Egves hírek szerint a volt miniszterelnök ezalkalommal félreérthetetlenül ki fogja jelenteni, hogy milyen leltételek mellett hajlandó tovább támogatni Gömbös miniszterelnök politikáját. Sokat beszéltek arról is, hogy esetleg gróf Bethlen István a konzekvenciák levonásáig is elmenne. Beavatott politikai körökben azonban hangsúlyozták munkatársunk előtt, hogy ennyire kiélezett helyzetről egyelőre egyáltalán" nincsen szó. A mai ülésről a következő jelentést kaptuk: A Ház megkezdte az Országos Ügyvédi Gyámés nyugdíjintézetről szóló törvényjavaslat általános vitáját. Elsőnek Petró Kálmán szólalt fel. — A magyar közéletben — mondotta —, országos ügyek intézésénél mindig ott volt nagy tudásával a magyar ügyvéd. Ma azonban áz ügyvédnek nincs olyan tekintélye, mint 50, vagy 100 évvel ezelőtt, bár egész sor igazságügyminiszter került ki köziilök és a jelenlegi kormányban is négy okleveles ügyvéd foglal helyet. Az ügyvédek is megérdemlik, hogy az élet becsületes munkája után nyugdijat élvezhessenek. Kérte, hogy az ügyvédi kamara számára minden évben folyósított 200.000 pengő segélyt iktassák be egvszersmindenkorra a költségvetésbe A törvényjavaslatot nem fogadta el. Ezután Gömbös miniszterelnök beterjesztette a legfőbb állami számvevőszék jelentését az 1933—34. költségvetési évben engedélyezett hitelekről és ugyanezen költségvetési év második felében a költségvetési előirányzatokban mutatkozó eltérésekről. Ezután folytatták a ¡örvény javaslat általános vitáját. Várv Albert rámutatott az ügyvédség masas erkölcsi hivatására és hangsúlyozta, hogy