Délmagyarország, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-31 / 246. szám

s DÍLMAGyARORSZAG 1934 október 3T. Kalor, Elna, Glóbus, Cyklop, foly íonégőDM|fli|fiMp kályhák tűzhelyek, zománcozott edény ,eMKWI ULilliBl VdaUIIVdlUflll cumdederuntc*. A nap lebukott és fagyosan burkolózunk kabátninkh«. Ilová lett fcősf nagjrroíftKunk?... Hova fcarci codvünk nekiment n világi»*?... Szótlanul szMt nunrteuki autójába és hiába mo»olyognak a hegyek. llitlba ... Elégtünk. A kedfünk csak virág voK éw lehullt... Mólyen lent a völgyben végre megszólalt egy SzabodsImazoU ••BBMHBMaaHi kicsi lány: „Minek is mentünk oda fel, anyukám..." A Cortina d'Antezzón csilingel az esti harang, muzsikája lágyan terül el a völgyben. A hegyek békében fogadják az estét, csendjükben mennyei szózat hangzik. Béke költözött a mi szivünkbe is, hiszen oly parányi ember lett itt a Monté Christallo örökélete előtt az ember békétlensége. A győzelem és bukás L. V. B^ X ágynemütarlóval — Modern rakamíéuoczy'TaieiagyaKfoteiok s\b. Híd ucca 1 szám A 6 órai üzletzárás A kereskedők záróra-szavazásának adatai rövidesen átkerülnek a kereskedelmi ós iparkamarához, de a fogyasztók, alkalmazottak, tisztviselők, iparosok es munkások, de természetesen a kereskedők széles csoportjait is még mindig élénken foglalkoztatja a szavazás körül megindult vita. Szerkesztőségünkhöz érkezett levelek és hozzászólások közül ma az alábbiakat közöljük: Szavazás ufón Igen tisztelt Szerkesztőség! A szavazás befejeződött és véleményem szerint: eldöntötte a kérdést az egyetemes érdekek szempontjából, tekintetnélkül arra, hogy a kereskedők egyrésze tartózkodott a szavazástól. Akik nem szavaztak (ezeket pedig egyik-másik hozzászóló többségnek tekinti), passzivitásukkal nem a hétórai, hanem Inkább a hatórai záróra helyességét igazolják, mert kétségtelen, hogy a passziv kereskedők ha a hétórai zárá-s hivel lennének, siettek volna szavazatukat leadni, hogy a hatórai zárásra szvazó kereskedőket kíssehbségbe szorítsák. Az „Egy munkás" hozzászólását az teszi gyanússá. mert elsősorban azt fájlalja, hogy a hatórai zárás esetén a kereskedők egy órával kevesebbet világítanak. Hogy a világítási számla öszszege kevesebb lesz, miért fáj az annak a bizonyos „Egy munkásnak," amikor a valódi munkások és alkalmazottak törekvéseiknek célját nem a világítási sxámla mikénti alakulása szabja meg, hanem az a felösmerés, hogy pihenőjük és kulturlgényük klelégithetetlensége mellett még külön nem lehet őket ágyrajáróknak minősíteni, akik csak az alvás idejét tölthetik családjaik körében... Az ,,Egy munkásnak" nevü levélírónak abban sincs igaza, hogy a hatórai zárás bevezetése esetén bevásárlásokat a munkás nem tud eszközölni. A legtöbb munkás szombaton délután nem dolgozik és igy bőven van alkalma vásárolni „zsebkendőt," „gallért" és „harisnyát" — ha egyáltalán tud ezekre a szükségleti cikkekre áldozni mai keresetéből. Mindent összevetve: az „Egy munkás" mögé rejtőző világítási szakértő nem döntheti meg azt, amit az érdekeltek szavazataikkal kifejezésre juttattak: a hatórai záróra bevezetését. Tisztelettel: Dáni János. A Közérdek Tekintete? Szerkesztőség! Az üzletek zárórájának kérdése e soraim odaérkezésekor már eldőlt ugyan és igy hozzászólásomnak nincs gyakorlati értéke, néhány körülményt mégsem tudok szó nélkül hagyni. Feltűnik először, hogy éppen a tüzelőanyagszakmában van többsége a 7 órás zárásnak, pedig ennek a szakmának talán legkevésbé van szüksége a vevők kiszolgálásához az esti 1 órára, hiszen az üzlet természeténél fogva a forgalom túlnyomó része délelőtt, vagy legfeljebb a kora délutáni órákban bonyolódik le. Ha tehát a szakmabeliek mégis a 7 órás zárás mellett nyilatkoztak, akkor erre más okuk volt, mint az, hogy saját maguknak 1 órával hosszabb üzJetidőt biztosítsanak. Azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, ha azt a tüzelőanyag-mennyiséget gondolom az oknak, amelyet az össtes üzletek az esti 1 óra alatt elfogyasztanának és amely igy mindenesetre többlet-forgalmat Jelentene a tűzelőanvngkereskedőknek. Reflektálni kívánok „Róhink-néfltülönk" elmü levél írójának fejtegetéseire is. Magántisztviselő vagyok, nem 2 óráig, hanem dételőtt-délután elfoglalva, de ha olyasvalamire van szükségem és pénzem, amit magamnak, személyesen kell bevásárolnom, akkor erre a bevásárlásra mindig tudok az ebédidőmből egy kicsit kiszakítani. Sajnos, ezzel nem mindennap rövidül meg az ebédidőm. Egyébként a bevásárlásokat a feleségem végzi el, aki szintén cselédlány nélkül vereti a háztartást és ezért mégis be tudja osztani a napját ugy, hogy estére nem marad bevásárolni va^ lója. A munkás érdekét még kevésbé sérti a 6 óra! zárás. Ha „a nagyságos asszony" valóban ugy ismerné a munkások körülményeit, amint ezt hozzászólása sejteni engedi, akkor tudná, hogy a munkások rendszerint nem esténként, hanem a bét vét*én, hetenkirvt ecnrszer kapnak munkadíjat és mintán a szombat délután a bevásárlás céljára rendelkezésükre áll, az esténként, munka után való bevásárlásokra még akkor sem volna szükségük. ha pénzük volna ráiuk. A munkás hétközi ben és este ennivalót vásárol, ezt pedig ezután is fog kapni akár este 6 és 7 óra között is. Ebben a kérdésben közérdek egvedül az az emberbaráti érdek, hogv a reggel 7-től tnlpontevő kereskedő és alkalmazott egyformán 1 órával korábban kezdhesse el igazán megszolgált pihenését, vagy szórakozását. Tisztelettel (Aláiriíe/j KárpitosmunKálc J A legjobb, legszebb, MülKftf (AV kárpitosnál egolcsóbb Árban rSUIUWIICI készülnek. Kölesoy-u. 3. (Roya1 szálló mellett.1 A DÉLMAGYARORSZÁG NOVELLAPÁLYÁZATA Ez a szerelem Jelige: Ypsilon. Miklós bácsi mesélte forró nyári délutánon kis kocsma hűvös lugasában, jégbe hűtött borocska mellett, ami megélénkítette volna a sokkal unalmasabb töl-ténetet is. De hat Miklós bácsi börtönigazgató volt s annyiféle embert látott közelről, hogy mi azt el se tudjuk képzelni. — Hát tudod öcskös, egy különös dolog történt a fegyházban. Az elején kell kezdenem, különben nem érted az egészet. Ugy három évvel ezelőtt rabszállítmány érkezett, négyen vagy öten lehettek A főfegvőr átadja a izolgálatot teljesítő tisztnek a rabokat. Ilyenkor tudod, nekem mindig jelentést tesznek és én személyesen is olt vagyok az átvételnél Mingyárt szemembe tűnt egy intelligens arcú, gesztenye hajú, sovány fiatal fiu, lehetett becslésem szerint legfeljebb 22 éves. Megkérdezem, hogy hívják ezt a rabot? Schiller Árpádnak. Átveszem az iratokat, piros krétával, nagy betűkkel oda van Írva: Szökésétől tartani kell! Nézem tovább, hát látom ám, hogy rffvszer Budspesten a vizsgálóbírótól is megszökött és természetesen a barátnőjénél fogták el. Banktisztviselő volt. sorozatos sikkasztás, kapott háromévi szigorított dologházat. A dologház nagyon súlyos, a legkisebb fegyelmi büntetés is maga után vonja azt. hogy a büntetést az esetenként kiszálló bíróság felemelheti, vagy meghoszszabbithiitja. A rabokat levetkőztetik, mivel az Intézet mác fehérneműt és más ruhát ad. rabruhát, akkor látom ámulattal, hogy a látszólag sovány fiu csupa ideg- és izomember, hajlékony, rugalmas, mozgása macskaszei ü, szívós, mint a nemes acél. Ezek a rabok a legveszélyesebbek. Nézem a nacionáléját, 30 éves, aztán semmi gvflröttség, vagy lomhaság, mint azt már a többieknél megszoktam. A rabokat felvezetik, kiosztják járandóságaikat és magánzáíkára viszik. Két hétig gondolkodhatik sorsa fetortt. Már szinte el is felejtettem Árpádot, amikor elővezetik kihallgatásra, munkabeosztásra. Jól viselkedett, végzettsége felől érdeklődtem, kereskedelmi főiskolát végzett, több európai nyelven beszélt, irt, gondoltam jó lesz az irodában, mint ahogy az idők folyamán szorgalmával, szerény modorával, nagy képzetségével az iroda legképzettebb tisztviselője is lett. Az idők homokórája lassan morzsolódott, félévenként egyszer egy idősebb kis kövér asszony társaságában, rendszeresen két gyönyörű fiatal leány is jött, az egyik hasonlított Schiller Árpádhoz. Lili volt a huga, aki imádásig szerette bátyját a másik valamivel teltebb leány hófehér arccal. A pirosság mint a frissen esett havon a vér, ugy ömlött el rajta, kékes-fekete haja hullámos volt, a szeme gyönyörűen kék. Ez a menyasszonya volt. Már szinte vártuk a három nő rendszeres látogatását, olyan kedvesek és bájosak voltak, hogy az egész fegyház személyzete megkülönböztetett tisztelettel leste őket. Eljött a látogatás ideié, most csak az anyja és a huga jöttek, a menyasszony elmaradt Hozzátartozói mentegették s a fiu ettől a naptól fogva, mintha kicserélték volna, párduc módjára fel és alá Járt. szinte látni lehetett, hogy a szökés gondolatával foglalkozik fipp azért kettőzött figyelemmel vigyáztunk reá. Ekkor történt, hogy a segédfogalmazó szabadságra merít. Egy hétre reá egy különös újságcikk vonta magára figvelmpmet, amelyben névtelenül leírják, hogy egy budapesti nagybank közismert igazgatóját barátnője lakásán ismeretlen tettes véresre verte, úgyszintén az igazgató barátnőjét is. Roszszat sejtve szaladtam az Irodába, Schiller Árpádot a rendes munkahelyén találtam és nagvban dolgozott. Ezek után az újságcikkel nem törődtem. Vasárnap volt, délután, hozzák az újságot. Kinyitom s a legelső dolog, ugy-e, az, hogy egy olyan ember, mint én, aki úgyszólván a világtól el van zárva, szinte magam is hivatásomnál fogva rab vagyok, az újság képes mellékletét nézegetem Hát a képes melléklet ntolsó előtti oldalán, legnagyobb megdöbbenésemre, Schiller Árpád menyasszonyának fényképét találom, mint a véresre vert egyik áldozat hősnőjét. Felugrottam és szaladtam a fegyházba, a második emelet 114es zárkájához. A zárkában Schiller Árpádot találom fafaragáso közepette, egy miniatűr faszobrot készített. Oda megvek megnézem a munkáját, — egy éppen kibúvó karakterisztikus ördögi szoborminiatfir volt, kaján neveléssel az arcán. A dolgot hamar el is felejtettem, Schiller Árpád szabadulásának napja közeledett. De olyannyira megszerettem, hogy felajánlom előterjesztem a minisztériumba, maradjon a fegvháznál, mint tisztviselő. Nem fogadta el, fl külföldre megy és mint szobrász akarja kenverét megkeresni. Ideje lejárt, magaviselete példás volt, kiszabadult. Elbúcsúzott, narvon fájt a távozása, kértem, hogy esetenként inon nekem. Burmzásnál a szobrot nekem ajándékozta. Egy műértőnek megmutattam, az el volt ragadtatva, a készítőiét nagy művésznek tartotta. Egy szép napon hivatalos értesítést kaptam, mely szerint Schiller Árpád ellen sulyos testi sértés miatt körözést rendeltek el. Erre én természetesen csak azt válaszolhattam, hojrv a tettes semmi esetre sem lehet Schiller Árpád, mivel ft a kérdéses időben a fegyháznak rabla volt. Rövid idő múlva aztán hivatalos végzés jött arról, hogy a Srh'ller Árpád ellen kibocsájtott körözést megszüntették. TdőkÖ7ben dr Kovács Gábor seg^dfotfalmazőt kinevezték fogalmazóvá, siettem gratulálni, láttam a szemekről, hogy Gábris mondani akar valamit. Nógatom, véére k'böki, hogvhát árva gyerek lévén. nincsen «-nktV. kérdezzem mer? Schiller Arpnd bugát £!ltt. nem lenne a Mesflgey Hát tudod a tundf béke» v«K az eakftvőiük.