Délmagyarország, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-31 / 246. szám

s DÍLMAGyARORSZAG 1934 október 3T. Kalor, Elna, Glóbus, Cyklop, foly íonégőDM|fli|fiMp kályhák tűzhelyek, zománcozott edény ,eMKWI ULilliBl VdaUIIVdlUflll cumdederuntc*. A nap lebukott és fagyosan burkolózunk kabá­tninkh«. Ilová lett fcősf nagjrroíftKunk?... Hova fcarci codvünk nekiment n világi»*?... Szótlanul szMt nunrteuki autójába és hiába mo­»olyognak a hegyek. llitlba ... Elégtünk. A ked­fünk csak virág voK éw lehullt... Mólyen lent a völgyben végre megszólalt egy SzabodsImazoU ••BBMHBMaaHi kicsi lány: „Minek is mentünk oda fel, anyukám..." A Cortina d'Antezzón csilingel az esti harang, muzsikája lágyan terül el a völgyben. A hegyek békében fogadják az estét, csendjükben mennyei szózat hangzik. Béke költözött a mi szivünkbe is, hiszen oly parányi ember lett itt a Monté Chris­tallo örökélete előtt az ember békétlensége. A győzelem és bukás L. V. B^ X ágynemütarlóval — Modern rakamíé­uoczy'TaieiagyaKfoteiok s\b. Híd ucca 1 szám A 6 órai üzletzárás A kereskedők záróra-szavazásának adatai rövidesen átkerülnek a kereskedelmi ós ipar­kamarához, de a fogyasztók, alkalmazottak, tisztviselők, iparosok es munkások, de termé­szetesen a kereskedők széles csoportjait is még mindig élénken foglalkoztatja a szavazás kö­rül megindult vita. Szerkesztőségünkhöz érke­zett levelek és hozzászólások közül ma az aláb­biakat közöljük: Szavazás ufón Igen tisztelt Szerkesztőség! A szavazás befeje­ződött és véleményem szerint: eldöntötte a kér­dést az egyetemes érdekek szempontjából, tekin­tetnélkül arra, hogy a kereskedők egyrésze tar­tózkodott a szavazástól. Akik nem szavaztak (eze­ket pedig egyik-másik hozzászóló többségnek te­kinti), passzivitásukkal nem a hétórai, hanem Inkább a hatórai záróra helyességét igazolják, mert kétségtelen, hogy a passziv kereskedők ha a hétórai zárá-s hivel lennének, siettek volna szava­zatukat leadni, hogy a hatórai zárásra szvazó kereskedőket kíssehbségbe szorítsák. Az „Egy munkás" hozzászólását az teszi gya­nússá. mert elsősorban azt fájlalja, hogy a hat­órai zárás esetén a kereskedők egy órával keve­sebbet világítanak. Hogy a világítási számla ösz­szege kevesebb lesz, miért fáj az annak a bizo­nyos „Egy munkásnak," amikor a valódi munká­sok és alkalmazottak törekvéseiknek célját nem a világítási sxámla mikénti alakulása szabja meg, hanem az a felösmerés, hogy pihenőjük és kul­turlgényük klelégithetetlensége mellett még kü­lön nem lehet őket ágyrajáróknak minősíteni, akik csak az alvás idejét tölthetik családjaik körében... Az ,,Egy munkásnak" nevü levélírónak abban sincs igaza, hogy a hatórai zárás bevezetése ese­tén bevásárlásokat a munkás nem tud eszközölni. A legtöbb munkás szombaton délután nem dolgo­zik és igy bőven van alkalma vásárolni „zseb­kendőt," „gallért" és „harisnyát" — ha egyálta­lán tud ezekre a szükségleti cikkekre áldozni mai keresetéből. Mindent összevetve: az „Egy munkás" mögé rej­tőző világítási szakértő nem döntheti meg azt, amit az érdekeltek szavazataikkal kifejezésre juttattak: a hatórai záróra bevezetését. Tisztelettel: Dáni János. A Közérdek Tekintete? Szerkesztőség! Az üzletek zárórájá­nak kérdése e soraim odaérkezésekor már eldőlt ugyan és igy hozzászólásomnak nincs gyakorlati értéke, néhány körülményt mégsem tudok szó nél­kül hagyni. Feltűnik először, hogy éppen a tüzelőanyag­szakmában van többsége a 7 órás zárásnak, pe­dig ennek a szakmának talán legkevésbé van szüksége a vevők kiszolgálásához az esti 1 órára, hiszen az üzlet természeténél fogva a forgalom túlnyomó része délelőtt, vagy legfeljebb a kora délutáni órákban bonyolódik le. Ha tehát a szak­mabeliek mégis a 7 órás zárás mellett nyilatkoz­tak, akkor erre más okuk volt, mint az, hogy sa­ját maguknak 1 órával hosszabb üzJetidőt bizto­sítsanak. Azt hiszem, nem járok messze az igaz­ságtól, ha azt a tüzelőanyag-mennyiséget gondo­lom az oknak, amelyet az össtes üzletek az esti 1 óra alatt elfogyasztanának és amely igy min­denesetre többlet-forgalmat Jelentene a tűzelő­anvngkereskedőknek. Reflektálni kívánok „Róhink-néfltülönk" elmü levél írójának fejtegetéseire is. Magántisztviselő vagyok, nem 2 óráig, hanem dételőtt-délután el­foglalva, de ha olyasvalamire van szükségem és pénzem, amit magamnak, személyesen kell bevá­sárolnom, akkor erre a bevásárlásra mindig tu­dok az ebédidőmből egy kicsit kiszakítani. Saj­nos, ezzel nem mindennap rövidül meg az ebéd­időm. Egyébként a bevásárlásokat a feleségem végzi el, aki szintén cselédlány nélkül vereti a háztartást és ezért mégis be tudja osztani a nap­ját ugy, hogy estére nem marad bevásárolni va^ lója. A munkás érdekét még kevésbé sérti a 6 óra! zárás. Ha „a nagyságos asszony" valóban ugy ismerné a munkások körülményeit, amint ezt hoz­zászólása sejteni engedi, akkor tudná, hogy a munkások rendszerint nem esténként, hanem a bét vét*én, hetenkirvt ecnrszer kapnak munkadíjat és mintán a szombat délután a bevásárlás céljá­ra rendelkezésükre áll, az esténként, munka után való bevásárlásokra még akkor sem volna szük­ségük. ha pénzük volna ráiuk. A munkás hétközi ben és este ennivalót vásárol, ezt pedig ezután is fog kapni akár este 6 és 7 óra között is. Ebben a kérdésben közérdek egvedül az az em­berbaráti érdek, hogv a reggel 7-től tnlpontevő ke­reskedő és alkalmazott egyformán 1 órával ko­rábban kezdhesse el igazán megszolgált pihené­sét, vagy szórakozását. Tisztelettel (Aláiriíe/j KárpitosmunKálc J A legjobb, legszebb, MülKftf (AV kárpitosnál egolcsóbb Árban rSUIUWIICI készülnek. Kölesoy-u. 3. (Roya1 szálló mellett.1 A DÉLMAGYARORSZÁG NOVELLAPÁLYÁZATA Ez a szerelem Jelige: Ypsilon. Miklós bácsi mesélte forró nyári délutánon kis kocsma hűvös lugasában, jégbe hűtött borocska mellett, ami megélénkítette volna a sokkal unal­masabb töl-ténetet is. De hat Miklós bácsi börtön­igazgató volt s annyiféle embert látott közelről, hogy mi azt el se tudjuk képzelni. — Hát tudod öcskös, egy különös dolog tör­tént a fegyházban. Az elején kell kezdenem, kü­lönben nem érted az egészet. Ugy három évvel ezelőtt rabszállítmány érkezett, négyen vagy öten lehettek A főfegvőr átadja a izolgálatot teljesítő tisztnek a rabokat. Ilyenkor tudod, ne­kem mindig jelentést tesznek és én személyesen is olt vagyok az átvételnél Mingyárt szemembe tűnt egy intelligens arcú, gesztenye hajú, sovány fiatal fiu, lehetett becslésem szerint legfeljebb 22 éves. Megkérdezem, hogy hívják ezt a rabot? Schiller Árpádnak. Átveszem az iratokat, piros krétával, nagy betűkkel oda van Írva: Szökésétől tartani kell! Nézem tovább, hát látom ám, hogy rffvszer Budspesten a vizsgálóbírótól is megszö­kött és természetesen a barátnőjénél fogták el. Banktisztviselő volt. sorozatos sikkasztás, kapott háromévi szigorított dologházat. A dologház na­gyon súlyos, a legkisebb fegyelmi büntetés is maga után vonja azt. hogy a büntetést az eseten­ként kiszálló bíróság felemelheti, vagy meghosz­szabbithiitja. A rabokat levetkőztetik, mivel az Intézet mác fehérneműt és más ruhát ad. rabruhát, akkor lá­tom ámulattal, hogy a látszólag sovány fiu csu­pa ideg- és izomember, hajlékony, rugalmas, moz­gása macskaszei ü, szívós, mint a nemes acél. Ezek a rabok a legveszélyesebbek. Nézem a nacionáléját, 30 éves, aztán semmi gvfl­röttség, vagy lomhaság, mint azt már a többiek­nél megszoktam. A rabokat felvezetik, kiosztják járandóságaikat és magánzáíkára viszik. Két hé­tig gondolkodhatik sorsa fetortt. Már szinte el is felejtettem Árpádot, amikor elővezetik kihallgatásra, munkabeosztásra. Jól viselkedett, végzettsége felől érdeklődtem, keres­kedelmi főiskolát végzett, több európai nyelven beszélt, irt, gondoltam jó lesz az irodában, mint ahogy az idők folyamán szorgalmával, szerény modorával, nagy képzetségével az iroda legkép­zettebb tisztviselője is lett. Az idők homokórája lassan morzsolódott, fél­évenként egyszer egy idősebb kis kövér asszony társaságában, rendszeresen két gyönyörű fiatal leány is jött, az egyik hasonlított Schiller Ár­pádhoz. Lili volt a huga, aki imádásig szerette bátyját a másik valamivel teltebb leány hófehér arccal. A pirosság mint a frissen esett havon a vér, ugy ömlött el rajta, kékes-fekete haja hullá­mos volt, a szeme gyönyörűen kék. Ez a meny­asszonya volt. Már szinte vártuk a három nő rendszeres látogatását, olyan kedvesek és bájo­sak voltak, hogy az egész fegyház személyzete megkülönböztetett tisztelettel leste őket. Eljött a látogatás ideié, most csak az anyja és a huga jöttek, a menyasszony elmaradt Hozzá­tartozói mentegették s a fiu ettől a naptól fogva, mintha kicserélték volna, párduc módjára fel és alá Járt. szinte látni lehetett, hogy a szökés gon­dolatával foglalkozik fipp azért kettőzött figye­lemmel vigyáztunk reá. Ekkor történt, hogy a segédfogalmazó szabad­ságra merít. Egy hétre reá egy különös újságcikk vonta ma­gára figvelmpmet, amelyben névtelenül leírják, hogy egy budapesti nagybank közismert igazga­tóját barátnője lakásán ismeretlen tettes véresre verte, úgyszintén az igazgató barátnőjét is. Rosz­szat sejtve szaladtam az Irodába, Schiller Árpá­dot a rendes munkahelyén találtam és nagvban dolgozott. Ezek után az újságcikkel nem törőd­tem. Vasárnap volt, délután, hozzák az újságot. Ki­nyitom s a legelső dolog, ugy-e, az, hogy egy olyan ember, mint én, aki úgyszólván a világtól el van zárva, szinte magam is hivatásomnál fog­va rab vagyok, az újság képes mellékletét néze­getem Hát a képes melléklet ntolsó előtti olda­lán, legnagyobb megdöbbenésemre, Schiller Ár­pád menyasszonyának fényképét találom, mint a véresre vert egyik áldozat hősnőjét. Felugrottam és szaladtam a fegyházba, a második emelet 114­es zárkájához. A zárkában Schiller Árpádot ta­lálom fafaragáso közepette, egy miniatűr faszob­rot készített. Oda megvek megnézem a munkáját, — egy éppen kibúvó karakterisztikus ördögi szo­borminiatfir volt, kaján neveléssel az arcán. A dolgot hamar el is felejtettem, Schiller Árpád szabadulásának napja közeledett. De olyannyira megszerettem, hogy felajánlom előterjesztem a minisztériumba, maradjon a fegvháznál, mint tisztviselő. Nem fogadta el, fl külföldre megy és mint szobrász akarja kenverét megkeresni. Ideje lejárt, magaviselete példás volt, kiszaba­dult. Elbúcsúzott, narvon fájt a távozása, kértem, hogy esetenként inon nekem. Burmzásnál a szob­rot nekem ajándékozta. Egy műértőnek megmu­tattam, az el volt ragadtatva, a készítőiét nagy művésznek tartotta. Egy szép napon hivatalos értesítést kaptam, mely szerint Schiller Árpád ellen sulyos testi sértés miatt körözést rendeltek el. Erre én termé­szetesen csak azt válaszolhattam, hojrv a tettes semmi esetre sem lehet Schiller Árpád, mivel ft a kérdéses időben a fegyháznak rabla volt. Rö­vid idő múlva aztán hivatalos végzés jött arról, hogy a Srh'ller Árpád ellen kibocsájtott körözést megszüntették. TdőkÖ7ben dr Kovács Gábor seg^dfotfalmazőt kinevezték fogalmazóvá, siettem gratulálni, lát­tam a szemekről, hogy Gábris mondani akar va­lamit. Nógatom, véére k'böki, hogvhát árva gye­rek lévén. nincsen «-nktV. kérdezzem mer? Schil­ler Arpnd bugát £!ltt. nem lenne a Mesflgey Hát tudod a tundf béke» v«K az eakftvőiük.

Next

/
Thumbnails
Contents