Délmagyarország, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-28 / 244. szám

DÉL MAfJARORSZAG r<334 október 28. Porosz szén és koksz "?1 vetekszik a 7000 ka'oriás kokszosodó P@CSÍ tolás brikett. Kapható Pécsi ¿töszén ielepen, Zrintii a. 4 Telei®n 28-0 z lőség, testvériség« hagyományain felnőtt »ctíoycn«, nem pedig a második császárság kapzsi, harácsoló »enrichissez vous«. burzsoája — folyta Ita nagy figyelemmel hallgalolt beszédét. Ámde pesszimista lelkek azt hirdetik, hogy az elsőfajta polgár már eltűnt a tori ének1 rn stilyeszlőjébsn, meghalt, mielőtt feladatát és kötelességét: a polgári demokrácia megteremtését elvégezte volna. Mi ezzel szemben törhetetlen optimizmussal éljük és figyeljük a történelmi időket és nem hisszük, hogy a történelem színpadáról dolgavége^etlenül eltűnt volna ez az értékes társadalmi alkotóelem. Él a francia forradalom szellemé, nek polgára, nem cserélte fel még fejdiszét — a hálósipkával. Vannak polgárok, akiknek lóikét fölháboritja a mai kor szörnyű lélektajiosása, amely legázolja a munkást, de a csizma alatt ott nyög a polgár is, emberi jogai, önérzete, jövőépitő hatalmas tervei. Vannak polgárok, akik tudják, hogy ha a csizma alatt elpusztulnak a polgár jogai, olt pusztul a kenyere is. (Ugy van, taps.) — Érthető-e hát, hogy e rettentő időben ez a polgár hív bennünket és mi hívjuk ezt a polgárt? ' Azt, akinek nem mindegy, hogy az utána következő negyedik rend milyen életsorsban kínlódik 1 — Ebben a percben mi arra az apró munkára, hivjuk a baloldali polgárt, amely a városi választásokkal adódik. És bizonyos mértékben könnyebb dolgunk van ezzel a hívó szóval, mint néhány évvel ezelőtt. Mögöttünk áll néhány esztendő elvégzett munkája, bizonyítvány arról a tárgyismeretről, lelkiismeretről, szociális érzésről és bátorságról, amelyet most újra magunkkal hozunk. Jobban mint valaha, szükség van ezekre a tulajdonságokra. Nemcsak befelé a közgyűlési teremljen, nemcsak szűkebb pátriánk felé, hanem fölfelé is. — A kis közületek hatásköre egyre szűkül — mondotta ezután Kéthly Anna —, egyre kevésbbé vagyunk gazdák azon a földön, amelyen otthonunk áll. Egyre jobban belekény szeri tik az autonómiákat egy leplezett parancsuralom akaratkörébe. A szó igaz értelmében vett önkormányzat már a múlté, mert az államhatalom politikai baklövéseiért és gazdasági telie teUenségeért egyre jobban az autonómiák rovására igyekszik kárpótolni magát. Kell hogy ezzel a törekvéssel is erős munkásság és gerinces polgárság álljon szemben. (Ugy van, élénk taps.) Talán különös, hogy a nemzetközi összeköttetésekkel biró munkásság tiltakozik a centralisztikus törekvések ellen, de kötelességünknek érezzük ezt» mert látjuk eaok mögött a diktatúra igazi arcát, amely nem tévedhet, nincsenek kritikusai, mindent jobban tud és esztelen fönnhéjjázással viszi a szakadókba a hatalmába keritetleket. Ez a szándék gyűlöletes a munkás előtt, de nem lehet a haladó, emberi ideálokat tápláló polgár számára sem kívánatos cél. — Ezért teremtettük ezt a szövetséget, amelyből talán elmarad a gőgös ur, akinek polgári önérzete csak fölfelé húzza meg magát, de a durvakezü, sima illemszabályokat nem respektáló munkás felé mindenért kárpótlást keres. Nincs is reá szükségünk, mert mialatt ő fölfelé alkalmazkodott, a munkás önerejéből olyan kulturórtékteket szerzett magának, amelyeknek birtokában a legnagyobb feladatokra is képesítve van. — Elmarad tán az a félős polgár is, akit befolyásolnak azok a rágalmak, ostoba ráfogások, amelyekkel a Ddivide ct impera« elve alapján elidegenítették őt tőlünk. Ennek azt üzenj ül:, hogy nincs oka félni tőlünk. Aki ugy nyújtja felénk a kezét, mint ember az embernek, az hűséget és megbecsülést kap érte cserébe. Az ügyvéd, a szükreszabott jogok védelmezője, az orvos, a szociális lelkiismeret, a mérnök, az uj, tökéletesebb világ előkészitője, az iparos, legközelebbi testvérünk, a kereskedő, egy nagy elosztó szervezet értékes láncszeme: valamennyinek érezniök kell, hogy a szabad polgárnak kötelessége arra az oldalra állani, ahol az ember méltóságáért folyik a harc. — Érdemes együtt masírozni — fejelte be nagyhatású beszédét Kéthly Anna — most ezen a kurta útszakaszon, majd nagyobb feladatok el* végzésére is, érdemes szétszaggatni a hazugsá« gok őserdei szövevényét, amellyel a hatalmasok magukat erőssé, bennünket gyöngévé akarnak vá!« toztatni. Nagy események árnyékában ez a vti* laszlás váltsa ki a gondokban elmerülő polgár.^ ból a régi hagyományaira való emlékezési. ^ Pásztor József beszéde A hosszantartó tapssal és lelkes ovációval fogadott beszéd után Pásztor József állott fel szólásra. Beszédében a következőket mondotta: — Sose gondoltam volna, hogy ez is megtörténhetik. A most meginduló választási harc egyik prológusát kell nem elmondanom, hanem megfújnom s a poszton, amelyre állítottak, a lelkem mélyéig meghatva kezdem az őrtállást. Az öt évvel ezelőtt lezajlott, meleg testvéri közösségben megvivott, valamennyiünkben, akik részt vettünk, kurucok lelkét ébresztgető küzdelem emlékei elevenednek fel és soha nem halványuló hálával gondolunk a választók százaira és ezreire, akik mellénk álltak, mellettünk kitartottak, igazságainkat, amelyek ma is változatlanul igazságok, öszszehasonlithatatlanul nagy többség töretlen szolidaritásával megkoszorúzták. Az első érzésem a meghatottság érzése, az első gondolatom a szegedi nép, amelynek minden érdekéi hiven szolgálluk és amellyel való összeforottságunkon semmi nem laziihat: se győzelem, se vereség, se fölemelkedés, se balsors. — Azon a szorgosságon kivül, amellyel minden közérdek felkarolására siettünk s azokon a felbonthatatlan kapcsokon kivül, amelyeket választóinkkal állandósítottunk, ismert formájában és régi tartalmával csak rettenetes Trianon maradt itt. Azt a kormányt, amely akkor tartotta kezében az ország gyep-i lőit, két kormány is felváltotta már. R'ank sza« kadtalc a szük esztendők s e nemzedék szó* tárában kiujultak, a mindennapi használat* ban állandósultak az olyan szavak, mint amin lyenek inségebéd és szükségmunka. Háromnégy ezer szegedi család ötödik éve lesi so-1 várogva a megváltást a rögtöni segély, az inségmunka és a népkonyhai ebéd keserves keresztje alól. De lerongyolódott maga Szegedi is, amely kevéssel az előtt, hogy az inség és megaláztatás küszöbére kényszeritették, megértése, méltánylása éi magasra emelkedése reményében teljes tiz milliót áldozott az egyetemért. Az akkor még közel tizenegymiííiós városi költségvetés ma hat és fél millió körül vegetál. A pótadó azonban nagyobbodott. S körülbelül abban az időben, amikor megkezdődött a város uj kálváriája, az öröklétbe szen-i derült, hatvanhét óla egyik legkimagaslóbb magyar kulturpolitikus. Szeged továbbépítője és örök dicsősége, gróf Klebelsberg Kuno. Mint. egy féléve a fogadalmi templom kriptájának lakója Somogyi Szilveszter is. Harc és munka Szegedért — Omladékok és szakadékok közt vezető veszélyes utakon botorkálunk. Vissza a verő fényre nem tud ja vezetni más ezt a nemzedéket, csak az, aki át képes fogni tekintetével a derengő lehetőségek nehezen tisztuló tágas horizontját, akinek van fantáziája ujat látni és ujat alkotni, ereje a múlttal ieszámolni és tisztítani a sűrűre összefonódott sövényzetet az uj utak elől. Mi legyen a szerény szegedi városházi ellenzék szerepe az emberfeletti feladatok és törpe erők rikító ellentéteinek e megrázó történetü korában? Frontot csináljon mindennek, ami a hatóságtói jön? Mindig éles és elzárkózó legyen kritikájának hangja? Távol maradjon plénumban, bizottságokban irányadástól és alkotástól? — A felelet csak világos és rövid lehet. A város és a lakosság szolgálatát hirdettük és hirdetjük. Fejleszteni Szegedet, erőssé duzzasztani, kormánykörök részéről tapasztalható esetleges nehézségek, el- és fel nem ismerések, sőt jóindulatú semlegességek ellenére is kiemelni a többi város fölé, intézmények odaítélésénél, reprezentációs, gazdasági, kulturális és idegenforgalmi alkalmaknál föl. Elegáns UvaU osak KMCZ CIPÓT hovdanakJr Tekintse meg ön is szenzációs őszi cipőujdonságaimat, amelyet számos formában és fazonban jelentek meg a fővárosi vezető cipőszalonokkal egy időben. — Állandó clpöKidlljids Kár ás» u. SiUömer Mralíal. L j e ra: Fekeíesas ucca 21. tétlenül elismertetni és biztosítani a második városnak nemcsak cimét, hanem szerepét és jellei gét is. (Élénk tetszés, taps.) Ez az egyik. A másik a lakosság megbecsülletésének, megélhetésének, boldogulásának és gyarapodásának a dolga. Trianon a szegedi népet sújtotta legjobban. Trianon óta alig voll a gazdatársadalomnak nyugodt esztendeje. Hány kereskedőház om-i lótt vagy zsugorodott össze. Kevés ipari vállalataink közül milyen sokat vesztettünk! Van-e város, pedig iparilag, sajnos, sose voltunk erősek, melynek annyi munkása volt kénytelen kezébe venni a vándorbotot, hozza idegződni az inségsegély megaláztatásaihoz s a népkonyhák könnyektől is sóssá rontott étel-i adagjaihoz? Kell-e bizonyítani, hogy a termelő osztályoknak ez az egzisztenciális visszazu-* híinása válságba sodorta az orvos, a tisztviselő, a mérnök, az ügyvéd egykor biztonságos útját és hogy Szegeden régóta nincs osztály vagy egyes" vagy foglalkozási ág vagy csa-< Iád, amelv minden más város polgárainál ne súlyosabb kereszt terhe alatt görnyedne? A A bajoknak a városra és egyesekre nehezedó ezzel a felmérhetetlen tömegével szemben a mi kötelességünk továbbra is, hogy együtt haladjunk azokkal, akik segíteni akarnak, tehát a dolgozókkal, a türelmesekkel, a megértőkkel, az alkotókkal, ha kell, a harcolókkal és szembe forduljunk mindenkivel, akik akár osztályok, akár felekezetek, akár foglalkozási ágak felé, akár fixfizetésüek, akár munkanélküliek ellen békétlenséget szit, gyűlöletre apostoloskodik s az egzisztenciális és városkozi inferioritásba való beletörődésre tanít. — Beszéljünk részletkérdésekről? Ma, amikor az élet nap-nap után állit nemcsak uj, hanem gvakran egészen meglepő, olykor elképesztő, sőt megtévesztő feladatok elé? Csatornázást követeljünk, amelv milliókba kerül, mikor az