Délmagyarország, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-26 / 242. szám

4 BÉL" MAGYARORSZÁG <934 pktóber 20: 9APACV CVfán Ác ÜAbcV"szal vetekszik a 7000 ka'oriás kokszosodó PéCSÍ tO*4s brikett. rvroaa. JAlSil lüOHaA K0 Kapható Pécsi Wöszén leleoen, Zrlnwl m. 4 6. Telefon 28-02 A háború mérlege: 41 millió halott és 215 milliárd aranydollár költség Dr. Horváth Barna professzor előadása (A Délmagyarország munkatársától.) A Ferenc József Tu (Jom á oy egy ej e ii} pa^taiqak Egyesülete által rendezett szabadegyetemi előadások keretében tartott tegnap délután az egyetem aulájában „Háborús potenciális és szervezett béke" cimmel érdekes előadást dr. Horváth Barna egyetemi tanár, a Társadalomtudományi Társaság alelnöke. Dr. Ereky István üdvözölte az előadót. Horváth professzor előadásában kifejtette, hogy a háborús potenciális a modern mechanizált háborúban miért emelkedett különös fontosságra. Payne amerikai ezredes }93Q-ban 2876 békeipari termeivényt minősített stretegiainak. A régi, részlegesebb háborúban a poleqciális tényezők sokkal csekélyebb számúak és fontosságúak. A háborús potenciális fontosságának ez a megnövekedése a totális háború felé vezet, de egyúttal a szervezett béke fejé is. Mindkét esetben a háborús potenciális tökéletes megszervezése és racionalizálása a feladat, csakhogy ellenkező előjellel; a totális háborúban hadicéllal, a szervezett békében békecéllal. A totális háború és a szervezett béke tehát világnézeti vagy érzelmi szempontból a képzelhető legnagyobb ellentét ugyan, szervezéstechnikai szempontból azonban ugyanaz a probléma. Közös nevezőjük a háborús potenciális racionalizálása. A háborús potenciális dvnamikus fogalom, amely a háború orthodox eszméjét valósággal forradalmasítja. — A népszövetségi egyességokmány — folytatta —, az Állandó Nemzetközi Biróság statutuma, a genfi jegyzőkönyv, a lpoarnoi szerződés, a Kellogg-pakitum és az Acte général d'arbitrage elemezése egyaránt mutatja, hpgy a béke megszervezésének legnagyobb akadálya ma ts az állami szuverenitás, amely a nemzetközi szervezetben a határozataik egyhangúságának követelményében jelentkezik. Végeredményben ez akadályozza a leszerelést, a biztonságot és a revíziót egyaránt. Azonban ép a totális háború és a szervezett béke bontják meg a szuverénitast. habár ezt is ellentétes értelemben: a totális háború túlfeszíti, a szervezett béke pedig kiküszöböli azt. — A háborús potenciális a háború spiritualizálását és racionalizálását követeli. A különböző hadtudományi iskolák, pl. a légi (Douhet), a mechanizált (Fuller), a motorizált (Camon, Alléhaut), a kémiai, stb. hadviselés szószólói arról győznek meg, hogy a háború koekázata növekszik. A nagy háború 13 millió hősi és 28 millió polgári halottja, 215 milliárd aranydollárnyi költsége és a világnak mai bevallott 4—6 milliárd aranydollárnyi hadibüdzséje esetleg el is törpülhet a jövő háború apokalyptikus méretei mellett. A háború racionalizálása ily körülmények között csaknem egyértelmű az elfojtásával. A háború ugyanis, legalább is az egyik fél számára, mind beláthatóbban ésszé, rütlenné válik. A koalició-háboru pedig a szuveréjiitástól hasonló áldozatokat követel, mint a szervezett béke. — A nemzetközi jogalkotás, végrehajtás ós bíráskodás szervezetének hiányai egyaránt veszélyeztetik a biztonságot, a békét és az igazságot —í fejezte be előadását. Mindezeknek végső akadálya a sziiverénitás, amely az egyhangúság követelményével gátolja a szervezést. Béke, biztonság éa igazság csak együttesen szervezhetők. A béke szervezete vagy papiron marad, vagy megbontja a szuverénitást. Az előadás végeztével a nagyszámú hallgatóság az előadót sokáig tapsolta. Bécsben letartóztatták báró Gerliczy Félixet Budapest, október 25. Mint emlékezetes, a deszki birtok efodása után feltűnést keltett az a gyanú, hogy báró Gerliczy Félix többszázezer pengőt kitevő vagyont külföldre csempészte. Csakhamar kiderült, hogy báró Gei'liczy Félix Vádázba mentette át vagyonát, sőt az a hir is járta,, hogy fölvette a Lichtenstein hercegség! állampolgárságot is. Fizetési eszközökkel elkövetett viszswiélós miatt fpljplentést tettek ellene az ügyészségen, amely megindította a bűnvádi eljárást. A valutaügyészség mellé kirendelt detektívek megállapították, hogy báró Gerliczy Félix külföldre költözött• Jó ideig nem lehetett megállapítani, hogy a báró hol tartózkodik. Ügyvédjei nyilatkozatokat adtak, amelyben tiltakoztak a vád ellen és azt állították, hogy a báró nem követett el fizetési eszközökkel való visszaélést. Az eljárás során felmerült annak szüksége, hogy a bárót kihallgassák. Miután azonban a bárót megidézni semmiképpen sem sikerült, az ügyészség indítványára a törvényszék Horváth-tanácsa elfogató parancsot adott ki az ismeretlen helyen tartózkodó báró $llen. Ügyvédjei erre kérvényt nyújtottak be a törvényszékijei, amiben azt mondották, hogy a báró hamarosan visszatér Magyarországra és hajlandó birái elé állni. Az elfogató parancsot akkor visszavonta a törvényszék, ámde hiába küldtek idézéseket a megjelölt címekre, báró Gerliczy Félix nem jelent meg, hogy kihallgassák és igy újból kibocsátották ellene at elfogató parancsol. Ilyen előzmények után csütörtökön az a hir érkezett Budapestre, hogy báró Gerliczy Félixet a bécsi rendőrség tegnap letartóztatta és kiadatási fogságot rendelt el ellene. A budapesti bűn-« tetőtörvényszékhez ma érkeztek meg a letartóz-< tatásról szóló hírek. A tanács hamarosan össze fog ülni, hogy határozzon a kérdésben, kérje-e Gerliczy Félix kiadatását. Jlodeles de Paris eredeti párisi nőiruha divatalbum nőiszabó iparosnak nélkülözhetetlen. A DELMAGYARORSZÁG NOVELLAPALYAZATA Régi idők, jó idők Gondoltam magamban, akkor itt hagy a vonat. Történjék bármi, én már ki nem megyek. — Méltóságos uram, kérem — kezdtem újra — méltóztassék mc»st eltekinteni a fogadási rendtől, mert nekem utaznom kellene Aradra. — Ha dolga van, már utazhat is. Kivételt nem tehetek, felelte idegesen — Méltóságos uram, kezdtem újra bátrabban, de be sem fejezhettem mondókámat, mert a méltóságos ur felugrott székéről s ajtóra mulatva ennyit mondott: — Tüstént menjen ki! Szégyenszemre kioldalogtam a folyosóra... Szomorúan lépegettem a kijárat felé, mikor Sándor öcsémmel találkozom. — Mire végzed. Péter bátyám? — kérdezte rövid köszöntés után. — Szervusz Képzeld, mi történt velem? S elbeszéltem, hogy a méltóságos ur kiküldött. — No nem is olyan nagy szerencsétlenség — mondta mosolyogva Sándor, — ha nem is hallgattak meg, de legalább előléptettek. — Hogy-hogy — kérdeztem elbámulva. — No, hallod, ha valakit kiküldenek, az kiküldött. Vagy nem? — Igaz — feleltem. — Nos, ba miniszter, vagy helyettese kiküld, akkor miniszteri kiküldött vagy... Ez csak természetes. — Csókolom az eszed járását, Sanyikám — válaszoltam örömömben. - - Mindjárt vígabban megyek Aradra. — Micsoda? Te Aradra mégy? — Csodálkozott Sándor. — Oda, — feleltem egy kicsit emelkedettebb Hangon Még pedig egyhónapi szaktanfolyamra. Sanyi jót nevetett. Aztán háromszor ts megrázta a kezem s még messziről is visszakiáltott: Jó mulat ás tl $u pedig siettem a pályaudvarra, hol az pradi .vonatot najtynehezen elcsiolem. Felültem s • mí 11 1 idejében meg is érkeztem Aradra. Kiszállok, körülnézek. Ejnye, de csinos épület! Addig tekintgettem jobbra-balra, míg azon vettem észre magam, hogy egyedül vagyok, a többi utas már kiment. Fogom hát kis kézi podgyászomat s indulni akarok a kijárat felé, mikor elébem toppan öt ur feketébe öltözötten. A vezetőjük végtelen udvariassággal megemeli kemény kalapját, köszön és kérdi: — Uraságod a minisztériumból jött? — Igen — feleltem egészen természetesen. Abban a pillanatban, hogy ezt kimondtam, mintegy vezényszóra leperdül fejeikről a kalap s a vezető bemutatkozik. — X. Y. Hogy ki volt, akkor hirtelen nem értettem. — ...Méltóságos uram — kezdte beszédét a vezető anélkül, hogy az én bemutatkozásomat megvárta volna — nekem jutott az a nagy és megtisztelő szerencse, hogy a város részéről fogadhatom itt, a vértanuk földjén méltóságodat... — De kérem — szakítom meg a beszédét. — Itt valami tévedésről lehet szó. Én ugyan a minisztériumból jöttem ide, de .. A vezető egyenesen letorkolt előzékenységével. — Oh, méltóságos uram megszégyenít bennünket szerénységével.. méltóztassék megengedni, hogy a város felajánlja vendégszeretét tanügyünk nagy és lelkes barátjának ... Hát elképzelheted, hogy nem a legjobban éreztem magam. De mikor arról volt szó, hogy a tanügyek lelkes barátja vagyok, kicsit elbíztam magam s azon gondolkoztam, hogyha az én személyemnek ilyen deputáció jár ki, milyet kaphatott az a 45 kartárs, aki már megérkezett? Mindegy. Rájuk hagytam. Mondjanak, amit akarnak, bennem ez utóbbi kijelentésüket illetőleg nem fognak csalatkozni. Szállásomra kisértek s azt mondták, érezzem jól magam, mint a város vendége. Az esti ismerkedő vacsorán maga a polgármester köszöntött fel elsorolva összes létező és nemlétező érdemeimet. Annyira meg voltam hatva, hogy könnyem is kiperdült szempillámra. Repeső szivvel, elfogódottan köszöntem meg a szeretetnek ezt a megnyilvánulását. Vacsora közben azonban csak elfogott az igazságérzet utáni vágy, nem lehet egy várost bolonddá tenni, nem lehet alakoskodni, mert ebből még nagy baj is származhatik. Szép csendesen felkeltem helyemről s kértem a polgármestert, hogy néhány pillanatig négyszemközt szeretnék vele beszélni. Persze, rögtön készen volt s készségesen jött. — Kérlek szépen, polgármester uram, itt, a mai ünnepségen valami szédületes dolog történt. Én nem az vagyok, akit ti vártatok... Én egy egyszerű falusi tanitó vagyok, aki idejöttem e városba gazdasági szaktanfolyamra... Igaz, liogy a minisztériumból küldtek ki magán ügyemből kifolyólag nem éppen kellemetes hangon, de nem érzem magam jogosítottnak arra, hogy mint miniszteri kiküldöttet ünnepeljetek. . A polgármester nagy szemeket meresztett, de azért feltalálta magát. — Nem baj, Péter bátyám. Egy cseppet se érezd magad kényelmetlenül. Továbbra is maradsz az, akinek hisznek és a tanfolyam tartamára a város vendége maradsz ... Csak egy kikötésem van számodra: Aradon való tartózkodásod alatt senkinek sem szólsz a dologról és mindennap, ha tanfolyamon nem vagy, köteles leszel a kalauzolást elfogadni. Belementem. Miért ne? Elvégre Arad városának' vendégeképpen élni egy hónapig nem megvetendő valami... Mikor aztán a tanfolyamnak vége lett, a polgármester is kikísért az állomásra. — Kedves polgármester uram, — kezdtem elbúcsúzni — hűségesen, magyar szivvel tartottam meg igéretemet. De most, hogy elhagyom e kedves és vendégszerető magyar várost, nem tudom megígérni... A polgármester meghatottan belémfojtotta a szót s kezemet megrázva búcsúzott: — Szervusz, kedves Péter bátyám! * így voltam Arad város vendége, mint a minisztériumból kiküldött s igy szereztem magamnak kellemes vakációt s barátokul ennivaló, aranyos kedélvü aradi embereket... # Az egész dolgot pedig az az imposztor Sándor csinálta, mert ő táviratozott Aradra, hogy hoszszabb idejű tanügyi szemlére miniszteri kiküldött érkezik... (Vége.)