Délmagyarország, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-26 / 242. szám

193 4október 26: D'Él MAGYARORSZÁG 3 Még két napig tart a kereskedők záróraszavazása A 6-órás pári vezel az első négy nap uíán (A Délmagyarország munkatársától.) Negyedik napja jelentkeznek az elsőfoka iparhatóság hi­vatalos helyiségében, a városi bérház második emeletén a nyijt üzlethelyiséggel rendelkező sze­gedi kereskedők és iparosok, hogy leszavazzanak a hatórai üzletzárás kérdésében. A leadott sza­vazatok szánia a negyedik pap végén, csütörtö­kön délben elérte a 213-at és ebből a hatórai zárás hővezetésére 156 esett, a hétórai zárás fenn­tartására 57. Mint ismeretes, az érdekeltek tizenkét szakcso­portban szavaznak. A szakmák közül tizben kapta meg eddig a hatórai zárás a többséget, kettőben maradt kisebbségben, a drogueristák és a fa­kereskedők szakmájában. A szavazatok a tizenkét csoport között igy oszlanak meg: A rövidáruszakmában leadtak 30 szavazatot, ebből a hatórai zárásra 20 esett. A rőfösszakinában leadtak 34 szavazatot, ebből SI esett a hatórai zárásra. A vas- és edényszakmában szavaztak 6-an, 5 szavazatot kapott a hatórai zárás. A drogueristák közül 11 -en szavaztak, négyen ft hatórai zárás, heten a jelenlegi rendszer fenn­tartása mellett. A cipőszakmában 11 szavazatot adtak le, a hat­árai zárásra valamennyit. A készruhaszakmában szintén 11 volt a szava­zatok száma, 9 esett a hatórai zárásra. A fa- és szénszakmában leadtak ugyancsak 11 szavazatot, de ebből kettőt kapott a hatórás párt, kilencet a hétórás. Az ékszer- és óraszakmában j 8 a leadott sza­vaztok száma, tizenhét belőle a hatórai zárás bevezetésér« esel' A műszaki és villamossági szakmában 21-en szavaztak, a hatórai zárás mellett 18-an, ellene 3-an. A könyv- és papir szak mában 7 szavazatot adtak le, 6-ot a hatórai zárás bevezetése mellett. A bőr- és festékszalcmában 9 a leadott szava­zatok száma, hét a hatórai zárás bevezetése mel­Jett szól. A vegycsszakmában 38 leadott szavazat közül a hatórai zárás 30-at kapott. A szavazás még két napig tart, szombaton délben egy órakor lezárják. A záróra kérdésében csütörtökön a következő levelet kaptuk: Rólunk - nélkülünk Igen tisztelt Szerkesztőség! Néhány nap óta egyre olvasom nb. lapjukban, hogy népszava­zás-féle van folyamatban arról, hogy a keres­kedők 6. vagy 7 órakor zárják-e be boltjukat. Olvasom, hogy tegnap már körülbelül 150 ke­reskedő le is szavazott és pedig a 6 órai zá­rás mellett és azt is olvasom, hogy szombat déiben már be is végzik a szavazást és a több­ség kívánsága szerint történik majd az üzlet­zárás, ami a szavazás mai állása mellett este hat óra lenne. Hát Igen tisztelt Szerkesztőség, én ugyan itam sokat értek a parlaimentárizmushoz, de azt tökéletesen megértem és helyeslem, hogy olyan kérdésekben, amelyek nagyobb tömege­ket érintenek, a többség döntsön. Kérdezem azonban, hogy többség-e az a 150 kereskedő és többség lesz-e az a 300, aki esetleg még le fog szavazni egy olyan kérdésben, amely — csak a körtöltésn belüli részt véve irányadó­nak — legalább tízezer családot érdekel, sőt érint. Kérdezem, igen tisztelt Szerkesztőség, h'ofy ez az üzletzárási ügy voltaképen kinek az ügye? A kereskedőé-e, vagy a fogyasztóé? Eddig mindig csak azt hallottam, hogy a ke­reskedő száz százalékig, sőt ha lehetne, még azon felül is, a közönség rendelkezésére áll. Hogy lesi annak gondolatait és hogy kívánsága parancs. Nos, hát ebből a népszavazásdiból nem az tűnik elő- Ebből azt tudom osak megálla­pítani. hogy száz és valahány kereskedő sze­retné megtakarítani az esti 6 és 7 óra közötti villanyfogyasztás árát és ezért minket, tizezer fogyasztót arra akar kényszeríteni, hogy dél­után hat óra előtt vásároljuk be amire szük­ségünk van. Azt olvastam az egyik kereskedő érvelésé­ben, hogy akinek szüksége van valamire, az éppen ugy meg fogja azt venni hat óra előtt, mint ahogy imost hét óra előtt veszi ímeg- Hát hajlandó vagyok bebizonyítani, hogy az a ke­reskedő, aki ilyeneket mond, nem ismeri a kö­zönség pszihéjét és nincsen tisztában a saját üzleti érdekével. Az igazság az, hogy ha a kö­zönség szigorúan csak azt vásárolná, amire szüksége van, akkor sok üzlet becsulkhatná aj­tajait- Hogy egyebet ne mondjak: kinek van okvetlenül szüksége ékszerre, parfümre, virágra, csipkére és hímzésre, csattokira, divatos gom­bokra és egyéb csinos apróságokra Mindezek nélkül nagyon jól meg lehet élni és a legritkább eset, hogy valaki elmegy hazulról csak azért, hogy ilyesmit vásárojlon. Ellenben este a kivi­lágított kiratkatban séta közben szembetűnik egy-egy ilyen csinos holmi, aimi addig kelleti imagát, amíg az embea: — gyakran nehéz szív­vel és sok fontolgatás után — megveszi- Ha a kereskedők statisztikát csinálnának az üzletme­net egyes napi fázisairól, akkor rájönnének, hogy a luxus-vásárlások túlnyomórészt — az esti órákban bonyolítják le. Ne higyje azonban a t- Szerkesztőség, hegy osak az ,yazértis" kedvééirt kívánom a 7 órás zárás fenntartását. Nem, erre praktikus okaim vannak. Az uram köztisztviselő, aki délután két óráig van hivatalban- Félhárom előtt nem ül­hetünk le ebédelni- A menü ugyan nem nagyon hosszú, ezért megtoldjuk egy kis beszélgetés­sel. Szégyen ide, szégyen oda, bevallom, hogy netn tartok cselédet, hanem csak bejárónőt, aki a reggeli takarításban segit- Szóval ebed után tnagam mosogatok- Aztán kissé fáradt vagyok, ledőlök néhány percre ós mire felké­szülök és kimegyünk az urammal levegőzni, rendszerint jóval eknult öt. Hát mikor vásá­roljak, ha van vásárolni valóm? Amit szociális és kulturális szempontoknak lobogtat egyik-másik kereskedő a szemünk , előtt, az hamis lobogó- Hogy az alkalmazottak , egy árával kevesebbet dolgoznak? Szerintem az alkalmazottak sokkal jobban megörülnének valami szerény fizetésemelésnek, amivel tény­leg javíthatnának szociális hellyzetükön, mint az egyórai munkaidőröviditésnek- Nyáron még ezt is meg tudnám érteni, amikor fürödni me­hetnek, vagy a szabadba, de télen...? Kulturá­lis szempont? Olvasni jó könyveket este 7 óra után is lehet, színháziba menni szintén van idő és a moziba úgyis csak a 9 órai előadásra jár­nak a kereskedők­Egy kissé talán hosszadadalmas voltam t­Szerkesztőség, de szolgáljon mentségemre, hogy eddig semmit sem olvastam a közönség érdekéről és bosszant, hogy róhmk-néikülünk akarnak dönteni és igazi asszonymódon min­dent el akartam egy füst alatt mondani- Még­is _ bár tudom és érzem, hogy igazam van — nagyon kérem tekintsen el nevem kiírásától, mert az uram esetleg nem veszi jő néven, ha újságokban szerepelek. Elég talán annyi, hogy Egy a tizezer köziil• Aranu női rlűihtil, its% poudrier, ensny férfi cigareif?­szelence megbúvót olcsón eladó. | Megtekinthető Relch ékszer észllztetében, Kelemen u. 11. BUDAPESTEN legolcsóbb és a pályaudvarok­hoz legközelebb fekszik a HUNGÁRIA gőz, kádfürdő,ésvizgyégy intézet (VII., Dohány-ucca 44. szám) Nyílás: reggel 5 órakor. — Oöz- és kád« fUrdő ára P 1.- Kiszolgálási dij csak 10 flll. CSIPETKE NEM DIÁKJÓLÉTI INTÉZMÉNY a népjó­léti ügyosztály, ez kétségtelen. Vitatkozni sem lehet ezen az igazságon. A népjóléti ügyosz­tály azért van, hogy ügyeljen a nép jólétére és — amennyire tudja —, enyhítse a nyomorúsá­gát. Hogy inségsegélyeket, ebédutalványokat osztogasson, szükségmunkára ossza be az Ín­séges népeket, szóval csinálja a hivatalos nép­jólétet. Vád még sem illetheti ezt a derék ügy­osztályt azért, mert némelykor túllépte hatás­körét és idegen ügyosztályok hatáskörébe té­vedt át. Többek között — tanulmányi segélye­ket osztogatott. Vézna, vérszegény, kopottas, rongyos diákok jelentkeztek, elsírták nagy bá­natukat. Elmondották, hogy tanulni szeretné­nek, de nincsen pénzük könyvre, tandíjra. Szü­leik szegények, munkanélküliek, talán a nép­konyháról hordják ők is haza a sovány ebéde­ket, talán egyetlen kereseti forrásuk nekik is a téli szükségmunka, de bizony annak a dijá­ból tanulási költségekre nem futja. Hogy is futhatná, amikor még a lakbér se telik ki be­lőle. A népjóléti ügyosztálynak megesett a szi­ve a szegény diákókon és az inségalap terhé­re rendszeres segélyezést biztosított számukra. A tanév minden hónapjában kaptak néhány pengőt, ki 10-et, ki 20-at. Kifogása senkinek sem volt ellene és bizonyára nem is lett vol­na, ha közben nem növekszik az inség és nem zsugorodik össze az inségalap. De bizony összezsugorodott és nagyon sok Ínséges akadt, akinek már nem jutott segítség belőle. A nép* jóléti ügyosztály akkor rájött arra, hogy ai diákoknak adott segélyt semmiképen sem le­het inségsegélynek tekinteni, mert ez, akárho­gyan nézzük, vesszük, vagy forgatjuk a dol­got, nem inségsegély, hanem egyszerű — ta­nulmányt segély. A [elismerést intézkedés kö-1 vette, ami abból állolt, hogy a népjóléti ügy osztály leszállította a maga illetékességét éa megállapította, hogy ezek az ügyek a város IV. ügyosztályához, a közművelődési ügyosz­tályhoz tartoznak. A közművelődési ügyosz­tály át is vette a segélyezett diákok névsorát, keresett iis fedezetet, de a csütörtöki referáló ülésen bejelentette a polgármesternek, hogy bizony nem talált, mert a tanulmányi alap fog­lalt, egyetlen felesleges fillérje sincs. Termé­szetes, hogy ezek után könnyen megszületett a határozat: november elsejétől kezdve meg­szüntetik azoknak a diákoknak a segélyezését, akik eddig a népjóléti ügyosztálytól kaptak se­gítséget. — Formasértés nem történt, ebbeni biztos lehet mindenki, mert a diáksegélye­zés valóban nem a népjóléti ügyosztály hatás­körébe tartozik. De azért mégis történt vala­mi. Nem sok, csak annyi, hogy néhány nagyon szegény, nagyon rászorult és talán nagyon te­hetséges diák számára esetleg megoldhatatlan problémává vált a továbbtanulás kérdése. És talán formáktól és hatásköröktől függetlenül mégis másképen kellett volna elintézni ezt a véresen eleven aktát, amelyen igen könnyen fiatal, bimbózó életek és reménységek vérez­hetnek el. IDEGENFORGALOM, VAGY — VENDÉG­FORGALOM, az itt a kérdés, ahogyan azt a Civitas Fidelissima hatósága felvetette, mint korunk legégetőbb problémáját. A nemes Sop­ron városának eddig Idegenforgalmi Bizott­sága volt, az intézete, tudomásunk szerint eredményesen, az idegenforgalom ügyeit. Ezentúl „Vendégforgalmi Bizottság" lesz, mert a soproni hatóság ugy gondolta, hogy ez az uj név jobban visszatükrözi a magyaros vendég­szeretet szellemét. De elhatározta azt is, hogy országos mozgalmat indit az idegenforgalom név kiküszöbölése és helyette a vendégforga­lom szó gyakorlati alkalmazása érdekében. Körlevele megérkezett Szegedre is, de a sze­gedi tanácsban nem talált megértő visszhang­ra. A tek. Tanács — nagyon helyesen — ugy találta, hogy a körlevél intézkedést nem Igé­nyelvén, a levéltárba való. Mert hát a magyar ember a „vendég"-étől nem fogad el semmit és okkal megkívánhatja, hogy fizessen szállásá­ért, ellátásáért, szórakozásáért. Ezenfelül pedig a mai idők éppen azért nem alkalmasak túlságosan a „vendégeskedés"-r-e, minekutána a nagy szegénvsésflnk követeli éppen az „ide* genforgalom" fellendítését, tekintettel arra, hogy a vendégeskedésből meggazdagodni nem Igen lehet, de az idegenforgalom, ha okosan csinálják, igen tekintélyes összeseket hozhat a; konyhára. Tehát a soproni levél jó helyre ke­rült. amikor a levéltárba tétetett. m. L

Next

/
Thumbnails
Contents