Délmagyarország, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-21 / 238. szám

ma nJrtóSer 2T: 15 É r 1W A" G y A R O R S Z S G 11 Darvas Lili—Molnár Ferencről Megjűit beszélgetés az uj Molnár darabról, amelynek címszerepében tér vissza kilenc évi távollét után Darvas Lili a magyar színpadra Baden bei Wien, október. Odakint hangosan koppanva hullanak a kert asztalainak bádog lapjára a vadgesztenyefa érett gyümölcsei, rőtszinü levelekkel fújja be a szél az erdők keskeny ösvényét. Tobzódó szines virágokkal selyem ruháján itt ül Darvas Lili, reszket a cigaretta kezének keskeny ujjai között és — Molnár Ferencről beszélgetünk. * Aránylag enyhe operáció után ment ki Bécsből Badenbe Darvas Lili. Nagyszerűen összeszedte magát. Ugy ül a szanatórium halljának bordó fotöljében, mint egy svájci leánynevelő intézet nö- : vendéke. Akit nem érdekel más, csak a tennisz, a golf, meg a tánc. Gesztenyehaja nyakára omlott, se rúzs, se festék nem éktelenitett el az arcát, amelyet barnára égetett le még a nyáron Forte dei Marmiban a nap. Amikor udvarias és sablonos kérdések után Molnár Ferencről kérdeztem. Darvas Lili szeretett volna felugrani. — Tudtam, hogy ön is előhozakodik ezzel a kérdéssel. Ezért nem szeretek intervjut adni. Vannak színésznők, akik szeretnek a maguk dolgáról elbeszélgetni és nem haragszanak meg érte. ha hasonló kérdéseket intéznek hozzájuk. Én nem tartozom az ő sorukba. Ugy tartom, hogy a közönséget nem érdekelheti az emberek magánélete. Senki sem IHiet kivánosi arra. hogy Molnár Ferenc mit ebédel és- miiven ágyban alszik, fis aztán az embereknek csak nhhoz van közük: milyen író az a Molnár Ferenc és milyenek a könyvei, meg a darabjai. Ami ezen felül van, az a mienk, nem a színpadra való. . Valami az eszébe jutott és mosolyogva folytatta : — De ha akarnék, se beszélhetnék. Tudja: köKopott ír'tirB.Sr u'iá festi, I r. vizmen'es anyagból ragasztva készítek i IICTRIilKIIS Horthy Mikl6s ucca 4» fe-AjS- S Mm a«4*) ute ¡Pb ílCutturpatotávfll szemben) BÚTOR HITEL kamat és V&116 nélkül készítek bútort minden biztos keresetű egyénnek havi 15—50 P-ős részletre. Hálószoba P 200-tól Hálószoba finomabb, diófából P 300-tól Kombinált ebédlő diófából, v. uriszoba P 400-tól 3 ajtós előszbaszekrény P 70-től Legmodernebb konyha P 80-tól KAKUSZI müasztalos, Arany János ucca 11, 877 zöttünk van egy megállapodás. Nem közjegyző előtt jött létre, nincs is Írásba foglalva, de mind a ketten betartjuk. Ez ugy szól, hogy: én se beszélek az uramról, ő sem beszél rólam. Mind a ketten csak a magunk dolgairól beszélünk. Aminthogy nem is törődünk egymás dolgaival. Én annál kevésbé" nyilatkozhatom az ő dolgairól, mert hiszen nem is ismerem azokat, ő meg azért nem beszél az én dolgaimról, mert nem ismeri őket. — Nézze, csak egy példát említek. Rövidesen megkezdődnek a férjem uj darabjának, Az ismeretlen lány-nak a próbái Pesten. Én játszom benne a főszerepet Kilenc év óta nem játszottam Pesten magyar színpadon. A férjem nyáron dolgozott a darabján« Iíarlsbadban irta meg. Én nem akartam zavarni őt, Olaszországban töltöttem el a nyarat. Augusztus elején találkoztunk Bécsben és a férjem akkor olvasta fel nekem a darabot. De addig nem tudtam róla semmit. Csak amit az újságok irtak. Én nem érdeklődtem, ő nem irt róla. Mi nem érdeklődünk egymás dolgai iránt... De nem is beszélünk róluk. Hallatlanul ízléstelennek tartom .ha egy nő, vagy férfi a világnak odakürtöli: milyen boldog vagyok, milyen ragyogó az életem. Senkinek nincsen ehhez semmi köze. Bngem se ismerjen a közönség másutt, csak a. színpadon és a férjemet csupán a munkáiból... * Elmondta aztán, hogy az Ismeretlen lánv, Molnár Ferenc uj darabja Ausztriában játszik. Egy lánv életéről szól. A lányt — ezt a szerepet ő alakítja a színpadon — Annie-nak hiviák. Egyszerű sorban élő szülőktől származik, boldog és megelégedett amíg odahaza él, zöld tiroli kalapban járó szakállas emberek között a hóval födött hegvek oldalán. De aztán kikerül az Alpesek világából, valahogyan eljut egv osztrák szanatóriumba, ott szerelmes lesz, meghasonlik önmagával és a világgal és meghal: maga veszi el az életét... — örülök nagyon — folytatja Darvas Lili —, liogv a fériem uj darabjában megyek haza Pestre. A d fi rab? Nekem nagyon tetszik, el'vagyok ragadtatva tőle... — Nem gondol arra. Hogy visszatérjen a magyar színpadra? — Pesti szerenlésem egyelőre nem más. mint egv vendégszereplés. ffirándnlás. Utána Bécsbe kell mennem, mert szerződésem oda köt. Alkalmasint a .Tosefstődter Teaterben mutatiSk be a darabot. Itt is én játszom a címszerepet. Hogv Magvarországon maradiak? Erről csak" a pesti premier után lehetne beszélni... Meg k'ell várni az eredményt... Paél .Tób. Olcsó, mert sokáig tart az uj «—• — anódtelep és zseblámpaelm Sav- ós szalmiákmentes. • AZ APÓ 4 céltartalékok felhasználása Az adómentesen létesített céltartalékok, illetőleg a társulati adó utasítás értelmében létesített rendkívüli adómentes tartalékok állagában beállott változásokat nem elég a mérleg adataival igazolni, hanem köteles a vállalat, tartalék rendeltetésének megfelelő felhasználását igazolni. A rendeltetésnek megfelelő felhasználás természetesen nem igényel bővebb indokolást, elegendő megemlíteni, hogy az értékcsökkenési tartalék megfelelő része pótlásra fordított, vagy a kétes követelésiek tartalékának terhére egy elveszett követelés elszámolást nyerA rendeltetésellenes felhasználás természetesem a tartailélkból ilyen célra elhasznált összeg adó alá vonását eredményezi. Előfordulhat azonban az is, hogy a vállalat valamely céltartalékának egy részét olyan kiadás fedezésére fordítja, amely mint a nyereséget csökkentő tehertétel egyébként is levonható lenne az adóalapból- Ilyen esetoen igazolni kell, hogy a kiadás az eredmény terhére nom nyert külön is elszámolást. Az utasitás határozottan rendelkezik abban az iránybán, hogy a rendeltetésétől elvont tartalékalapokat abban az évben kell adó alá vonni, amely évben azokat a vállalat rendeltetésüktől elvonta és adóköteles célra felhasználta. Az a körülmény tehát, hogy a vállalat a tartalékot melyik évben gyűjtötte, teljesen közömbös. Ha a vállalat valamely tartalékalapot abban az időben gyűjtött, amikor őt ideiglenes adómentesség illette meg, az ilyen tarta lék alap-nak a rendeltetésétől való elvonása nem ok arra, hogy ez az alap társulati adóval megadóztassák- Abban az esetben ugyanis, ha a vállalat a nyereség megfelelő résrét nem kiiA DELMAGYARORSZAG NOVELLAPALYÁZATA Zsöllye, baloldal IV. sor 2. szám. Jelige: Laohesis. A színházi pénztár előtt hosszú sorban szorongó tömeg már türelmetlenül zúgolódott s a pénztárosnő is idegesen szólt ki az ablakon: — Mondtam már kérem, hogy csak karzati jegyet tudok adni, meg a földszinten van egypár ötpengős hely, a többi elfogyott. Tessék határozni, mert a közönség már türelmetlen. Gombás, kihez a sovány, szigorú arcú pénztárosnő már harmadszor intézte a kissé ingerült szavakat, felrezzent rövid elgondolkozásából, s hirtelen, elszánt mozdulattal kihúzott a zsebéből egy ötpengőst. Még egy utolsó pillantással végigsimogatta .azután benyújtotta a pénztár ablakán. A pénztárosnő elkapta a pénzt, kinyujtota a jegyet és hősünket egy jóltáplált magas ur már ki is nyomta a helyéből. Gombás először méltatlankodni akart a goromba lökdösés miatt, de mikor meghallotta, hogy a kövér ur lázasan érdeklődik Goldbergerék előjegyeztetett páholya iránt, a vagyonos elem iránt érzett önkéntelen tisztelete lezárta a száját. Hja, aki páholyba jár, az lökődheti az ilyen ágrói-szakadt népséget. Rezignáltán egy sarokba húzódott s zavartan körülnézett. Nem értette a helyzetet. Tulajdonképpen furcsa is volt az egész. Gombás Gyula statisztikai hivatali napidíjas, kinek a fizetéséből havonta összesen 12 pengő 23 fillér marad dohányra újságra és egyéb szórakozásokra, itt áll a fényes színház előcsarnokában, s tétovázva forgat egy hosszúkás, kávébarna papírszeletet, amire az van irva, hogy: „Zsöllye, baloldal IV. sor 2 szám," s amiért egy könnyelmű pillanatában öt egész pengőt kifizetett. A hivatalában íróasztala fiókjába tette a jegyet, s egy hatalmas, rubrikákkal telt ívet tárt maga elé. Látszólag a rubrikák tanulmányozásában mélyedt el, de a valóságban még egyszer végiggondolta a közelmúlt eseményeit amelyek arra kényszeritették, hogy ötpengős jegyet váltson egy olyan színdarabra, amelyiket egyszer már végignézett . Hiszen éppen itt van a bökkenő, hogy azt a színdarabot már látta egyszer. Bár ne látta volna. Akkor most is olyan nyugodt, pontos, szolid ember lehetne, mint volt két hónappal ezelőtt. Ugy élt, mint egy gép, egy negyvenhétéves agglegénygép. Hozzátartozója, rokona senki, egyedüli élőlény, akihez valami köze volt, az az igen öreg özvegyasszony, akinél a Józsefváros egyik eldugott uccácskájának még eldugottabb házacskájában immár tizenkilenc esztendeje lakik, mint albérlő. A fizetését minden elsején odaadta az öreg nénikének, aki azután mindennel ellátta, mintha az édesanyja lett volna, s amellett mindig visszaadott neki 12 pengő 23 fillért. Ez volt a költőpénz. Ebből öt pengőt bevitt a postatakarékba, a maradék pedig éppen elég volt a szórakozásra. Minden vasárnap megtette' a maga sétáját, egész évre megvolt a menetrendszerűen összeállított utiránytervezete. Reggel pont kilenc órakor elindult. Persze gyalog ment, s egy kis csomagban vitte az ebédjét. Egy óráig, fél kettőig sétált, akkor a szabadban megette az ebédet, s utána jött a kiskocsma. Minden útirány végén ott volt az a bizonyos kiskocsma, ahol ebéd után megitta a pohár sörét Este hét órára pontosan hazaérkezett. Ezek a kirándulások okozták a vesztét. Két h6< nappal ezelőtt, egy tabáni kiskocsmában ott találta három hivatalbéli kartársát .Az egyiknek a nevenapját ünnepelték, öt is az asztalhoz ültették, majd a vendéglátó ünnepelt valamennyiőjüket megvacsoráztatta s utána színházba vitte. Igaz, hogy csak az erkély utolsó sorában, a legolcsóbb helyen ültek, de azért színház volt, igazi szinház, amilyenben Gombás talán háromszor sem volt életében. Eleinte unta az egész bolondságot, azután egy tréfán elmosolyodott, a másiknak már tapsolt s egyszer csak észrevette öt. A Nőt. A nagy Nőt. Az első felvonás végén már határozottan figyelte, a másodikban majdnem kitörte a nyakát, amig egy, az előtte levő sorban ülő ur kezében levő műsorról le tudta olvasni a nevét. Zöldhegyi Marika. A második felvonás végén már csak az érdekelte, hogy vájjon a harmadik felvonásban sok szerepe lesz-e? Ezzel az előadással vonult be Gombás életébe minden örömnek és boldogságnak, de minden keserűségnek, szenvedésnek és tragédiának egyetlen inditó oka: a Nő. Eddig a nőket teljesen kiküszöbölte az életéből. Néha-néha, a köszvenye, vagy gyomorgörcsei idején rövid vízióként feltűnt előtte egy kis sovány bakfis, meg egy festett hajú, molett, szőke démon elmosódott képe. A bakfis első ideálja volt a gimnáziumban, s a szőke démon volt az első reménytelen szerelme Pestet. Kaszirnő egy kis kávéházban, de miután a kávéház néhány nőtlen fináncszemlész törzstanyája volt, a démon az uniformist részesítette előnyben. Azóta nem is foglalkozott nőkkel. Most aztán ez betola-