Délmagyarország, 1934. szeptember (10. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-02 / 198. szám

W54 izentem£er 2: DÉCHA"G7AR0RSZAG o NYARALÓ MAGYAROK a hajdani keresztesek, kurucok, és negyvennyolcasok utján ii. Kabinosok és kabintalanok Minden hajón kialakul valamilyen különleges társadalmi élet, ha több utasa van a hajónak és ha ezeket az utasokat a közös ut hosszabb ideig, néhány napig együtt tartja. A S a turnus gépházában tehát megindultak a dugattyuk és állandó remegésben tartották a fehérre festett hajótestet. Az utasok eleinte idegesen, türelmetlenül keringéltek az ismeretlen folyosókon, kémlelték az ismeretlen helyiségeket: tanulták a hajót. Lassankint mindenki megtalálta elveszettnek hitt podgyászát, akinek volt, a kabinját is. Akinek pedig nem volt kabinja, az Kiss Károly tanfelügyelő urat kereste, követelte egyre kétségbeesettebb türelmetlenséggel. — Mi lesz az éjszaka, hol alszunk, hol fekhetünk le? — özönlöttek a kérdések feléje. — Hiszen azt mondotta, hogy nem kell semmiről sem gondoskodni, lesz kényelmes, kellemes hálóhelye mindenkinek. Kiss Károly győzte a választ és osztogatta a biztatást. ígérte, hogy nagyszerűen lehet aludni a hajó ebédlőjében, a szalonban, sőt a folyosókon is. Csak idejében keressen mindenki helyet magának, mert a hajón uralkodó szokásjog alapján az első alkalommal kiválasztott helyét az ut végéig birtokolhatja háboríthatatlanul mindenki. Az utasok gyanakodva nézték a keskenv ebédiő-diványokat. a még keskenyebb székeket, az asztalok között végigfutó kókusz-szőnyegeke* és már az első pillanatban kialakult két főkaszt a hajó társadalmában: a kabinosok és kabintalanok kasztja. Később kialakultak az al-kasztok is. A kabinosok társadalma feloszlott a magánkabinosok és a társaskabinosok osztályára; a kabintalanok társadalmához tartoztak a „fekvőhelyesek," akik vaságyat béreltek és ezeket az ágyakat éjszakánkint a folyosókon állitották fel; a „nyugágyasak," akik kényelmetlen strandszékeken tölthették az éjszakát; az „ebédlősök" — ezek közül egyeseknek dívány jutott, másoknak négy-négy összetolt szék, a többieknek pedig a kókusz-szőnveg a padlón. Voltak elszánt lelkek, akik fittyet hányva minden elképzelt kényelmi lehetőségnek, a fedélzetet szemelték ki éjszakai tanyául. Azt gondolták, hogy ott lesz a legkellemesebb, hogy elég takaró lesz a csillagos ég, de később mind odahúzódtak a gépház korlátjához, mert a gépház meleg levegőt lihegett a hajó mélyéből feléjük. Mire elindult a hajó. .nár mindenki tisztában volt a sorsával, ha nem is tudott egvszerre megnyugodni benne. Közben megkezdődött az ismerkedés. Két elevenszemü hölgy (igen okosan) a hajóstisztek felé orientálódott. A kabintalanok kasztjához tartoztak szegények és azt hitték, hogy valamelyik hajóstiszt majd udvariasan átengedi nekik saját kabinját. De a hajóstisztek szive körül — hajótörést szenvedtek. A tisztek udvariasan mosolyogtak bájos uj ismerőseikre — minden utjukon akadnak ilyen mosolygási alkalmak — de a kabinjukat nem engedték át. Csak Somogyi József gimnáziumi igazgató urnák volt viszonylagos szerencséje. Megtudta, hogy a kormányos szükség esetén bérbeadja kabinját. Meg is egyezett vele és feleségével, valamint lányával, dr. Völgyessy János tiszti orvos feleségével, a kormánvosi kabinban tette meg az utat megfelelő pengők lefizetése után egészen Ruszcsukig. A S a t u r n u s lassan, méltóságteljesen vonult P! A fényárban úszó pesli partok között és a parancsnoki hid reflektorai búcsúképpen szeretettel cirógatták végig a budai oldal csudáit. A panoráolyan tündéri volt, hogy a legidegesebb utast is megbékítette kissé keservesnek látszó sorsával. Aztán eltűntek a budapesti partok és fények és .1 hn'ó srorgalmasan lapátolta a vizet óriási oldalí -rekeivel. (Nagyon szégveltük magunkat eleinte, h-srrv ilven régimódi ez a luxushajó, hogy nem propellerrel dolgozik, hanem kerékkel. De aztán megszoktuk ezt is.) Másam bÍ7ony elálmékodtam az indulás ízsal-nában és mire elhatároztam, hogy éjszakai fészket keressek magamnak én Is, a kabintalanok kasztjának legkevésbé élelmes tagja, már csak az ebédlőpadlón jutott volna hely számomra, de nem volt sok kedvem hozzá. Szomorúan ődöngtem hát a fedélzeten, biztattam magamat, hogy az éjszakai hajóút szépségei többet érnek minden kényelemnél, de aztán újból leosontam az ebédlőbe, hátha akadna valami jobb hely. Az ebédlő előtt, a foyerben, sorstársamra találtam dr. M e z e y Pál fiskális ur személyében. Ott ült az egyik fehér abrosszal leborított asztal mellett, előtte fél pohár siller-fröccs és mellette Farsang ur, az egyik joképü hajóspincér. Mezey Pál vele társalgott, nagyon tetszett neki, hogy Farsangnak hivják, kivallatta az életéről és egészen érdekes dolgokat tudhatott meg tőle, mert igen összemelegedtek. Bánatomban letelepedtem én is az asztalhoz, — már éjfél felé járt az idő és bizonyos számú spriccerek elfogyasztása után ugy elmerültünk a kedélyes csevegésbe. hoev megfeledkeztünk minden bánatunkról. Az utasok már mind nyugovóra tértek. A kabinosok a legkorábban. A többiek lassan, húzódozva. Volt, ki talált valami zugot s pizsamára vetkőzve foglalta el helyét valamelyik ebédlői díványon, de volt, aki ruhástól roskadt az összetolt székekre. Az ebédlő félhomályban derengett, de azért sejteni lehetett a furcsa poziturás szendergőket. Az egyik asztal mellett Toporczy tábornokné talált szállást magának két bájos gyermekével, Babucival, a hajó kedvencével és Karcsival. Egy másik asztal körül a Mezey-család helyezkedett el, de itt jutott még hely Jelenszky százados feleségének és kisfiának, Lacikának is, akiből a hajó másik kedvence lett az uton. Fekete Ipoiy, a hajó kedves, lovagias, örökifjú Ipi-bácsija a folyosói vaságyhoz jutott, de már Dió sí Gézs ianár ur, Dósa István dorozsmai főszolgabíróval és Sztricha Kálmán esperes-plébános úrral együtt a? ebédlő hálóvendége volt. Nekünk, kettőnknek, nem volt kedvűnk az elvási kísérlethez. Csendesen, illetve egyrn hangosabban fogyaszthattuk a sillert és birkóztuk le a nehezen muíó félórákat. Egyszer csak megreccsent az első emeletre vezető falépcső és megjelent rajta Keller Mihály gyufagyárigazgató ur fürdfíköppenves. hálósipkás. papucsos alakja. — Mit lármáztok itt — szólt ránk — nem hagy'játok az embert aludni. Farsang ur. adjon nekem is egy spriccert. Aztán leült a lépcső egyik alsó fokára, mellénk és elpanaszolta saját bánatát. Nincs kabinja, két nyugágyat sikerült bérelnie, abba vackolt felesé gével együtt éjszakára. De nem tud aludni. Kissé kényelmetlen fekvés esik abban a strandszékben. Hát inkább ideül, közénk ő is. így már hárman valánk együtt és letárgyaltuk a világ minden aktuális problémáját Végre, ugy két óra felé, bezárták a •öntést, a szó is elfogyott, el is álmosodtunk és — kissé bizonytalanul, de azért megenyhült bánattal — elindultunk, hogy megkeressük helyünket. Valami kabátot gyűrtem a kókuszon a fejem alá, valami fürdőköpennyel takaróztam le, de sokáig birkóztam az álmossággal. Hallottam, hogy itt is, ott is felnyög valaki a kényelmetlenségtől, valaki halkan szitkozódott is, átkozta Várnát, meg azt, aki kitalálta, hogy nyaraljunk Várnában, de a hajógépek halk, ritmikus muzsikája megszelídítette ezeket a belső hangokat és elaltatott. Arra riadtam föl, hogy az egyik pincér udvariasan, de igen határozottan ébredésre kérte föl a mélyem tisztelt társaságot. — Hölgyeim és uraim, szíveskedjenek fölkelni, Üzlethelyiség SzMienvi tér 2a alatt elsőrend'"', újonnan renovíVva, a^onnalra kiadó. Ekszei észnek, cukorkaiizletnek, cukrászdának kiválóan aika'ma-\ Ugvszintén Rudolf-tér 5. sz. alatt elsőrendű üzlethelyiségek mérsékelt bérért lakással is azonnal kiadó. Tel. 28—20. Cremt: p 0.M _ , Olaj: P. o 90, 170. SM Gy»i*.T., Budapest VII. NlVEA "CREME mert négy óra van és takarítani kell. Ásítozott, morgott, nyújtózkodott mindenki, de végül csak föl kellett tápászkodni és aztán megindult az álmos hadak ostroma a szűk mozsdófülkék birtokbavételéért. Boglyashaju szépasszonyok hosszú hálóinges öregurak, borotválatlan, gyüröttképü gavallérok lézengtek össze-vissza a hajón. Akinek esze volt, az sietett a fedélzetre és élvezte utiprogramunk gyakran megismétlődő fény. pontját a dunai hajnalt. Szép ilyenkor, a hajnali órákban a Duna.. A szc líd partok kőzött méltóságteljes komolysággá hömpölyög a víz és a hajó mély barázdákat szán' a síkján. Ezek a barázdák napfényben fürödve öle lik össze a messzi partokat és követik a hajót hü ségesen. Előkerültek a fényképezőgépek és csattogtak szüntelenül. A parancsnoki hídon titokzatos komolysággal sétált a másodkapitány, jó képű osztrák fiu. Ha előre nézett és csak a végtelenbe nyújtózkodó vizet látta, biztosan valami hatalmas óceánjáró gőzös kapitányának érezte magát. A fedélzet gyorsan benépesedett, pizsamás urak és hölgyek szippantgatták a friss levegőt és elfelejtették az első éjszaka sok kínját, bosszúságát. Kezdtek megbarátkozni a hajóval, kezdték észrevenni, hogy az útnak vannak egészen kellemes részletei is. Már kialakultak a kisebb társaságok, már felébredt az érdeklődés a többiek", az idegenek iránt. (A hajó Bécsből indult és igen sok osztrák és cseh utast is hozott magával. De a magyarok többségben voltak és biztosították a hajó magyar jellegét.) A partokon kis falirk maradtak el, apró templomokkal. tornyokkal. Eleinte mindent lefoto&ratá'tnnfc, de aztán rémülten láttuk filmjeink" rohamos fogyatkozását és takarékoskodni kezdjünk a felvételi lehetőségekkel. Dél körű" értük el a trianoni határállomást. Mohácsot. Itt még kiszállhattunk a szárazff^dre, vásárolhattunk gyümölcsöt, kenyeret. Aztán túljutottunk a trianoni határon, Az első iugosz'áv állomás Bezdán volt, ott jugoszláv fináncot kaptunk hivatalos kísérőnek a hajóra. Keresztűlnéztünk rajta és ugy lestük az elszakított partokat: vájjon meglátszik-e rajtuk a változás. De a pprtoik nem változtak. A parti füzesek éppen olyan bánatosan borultak a Duna vize fölé, mint följebb, az elhagyott magyar részeken. Egy halászladik suhant el hajónk mellett és örömmel hallottuk, hogy a rajta ülő halászok magyarul beszélgetlek. De a hajón a trafikos pincér már szerb' cigarettát kínálgatott és mi sieve cseréltük föl fanyar és magyar memfiszeinket a szerb trafikkal. Az idő gyönyörű volt, a fedélzet fölé már kifeszítették a ponyvákat és az utasok már kutat'ak a hűvösebb, az árnyékosabb, a szellősebb helyek után. A hajó Hátsó korlátjánál néztem az elmaradó vizeket. Hirtelen érzem, hogy valaki megérinti a vállamat. Az egyik hajóstiszt volt. A fülembe súgta, hogy Mohácson megüresedett egy ágy az egyik négyszemélyes kabinban. Ha a „Herr Bedakteur" parancsolja, hát rendelkezésére áll napi öl pengő hatvanért. Saturnus szeretné, ha Én szerkesztőségem kellemesen érezné magát a hajón. Persze, hogy parancsoltam és ebéd után királvi gőggel jelentettem be álmélkodó és leplezetlen"' irigykedő kabintalan útitársaimnak, hogy; — Kost pedig meayek. szunditok egyet a „kabinomban." Ha a szemek gflzdarukká változtak volna, mos' nem igen Írhatnám meg ezeket a dolgokat, »mert ott úsznék valahol a Fekete-tenger közepe táján Odessza, vagy Istambul felé. De nem változtak át a szemek, én ellenben nagvszerüen kialudtam magamat és délután gőgösen élveztem ki a rangemelkedést: átjutottam a kabinosok előkelő társadalmi osztályába. Maaryar László.