Délmagyarország, 1934. szeptember (10. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-16 / 209. szám

1934 szeptember 16. D £ l MAGYARORSZÁG H Húsvéti barátkozás sósavmérgezéssel (A Délmngyarország munkatársától.) Fiatal jogszigorló felett ítélkezett szombaton délelőtt a szegedi törvényszék G ö m ö r y-tanácsa. Ambrus Károly volt a vádlott. Húsvét másnapján történt, hogy a fiatal jogszigorló locsolkodó körútra indult. Ezen a körúton itt is, ott is ivott és így történt, hogy alaposan becsípve érkezett el Török üveget is megmutatta. Ott derült ki, hogy az Igmándis üvegben nem keserűvíz volt, ahogy azt Ambrus gondolta, hanem — 30 százalékos sósav-oldat Ambrus ellen gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vétsége miatt emelt vádat az ügyészség. A jogszigorló a főtárgyaláson azzal védekezett, hogy itta« volt és nem szagolta Sándor süketnéma intézeti igazgató lakásába. Itt I meg az üveget, azt hitte, hogy abban okvetlenül elhatározta, hogy jó tréfát csinál ismerőseivel. Egy Igmándi-üveget talált; az üveg tartalmába Ambrus likőrt és bort töltött és elhatározta, hogy ebből fogja kínálgatni ismerőseit. Az üveget hóna alá csapta és elindult haza bizonytalan léptekkel. Az uccán találkozott egy B arát Sándor nevű betonmunkással, akivel összebarátkozott. Természetes, hogy Barát volt az első, akinek átnyújtotta az üveget. A betonmunkás hálálkodva emelte szájához az üveget és húzott belőle, de a következő pillanatban ordítozva köpte ki a folyadékot. Ambrus nevetett a dolgon, de csakhamar kijózanodott, amikor látta, hogy Barát roszszul van, ájuldozik. Elvitte a klinikára, ahol az keserűvíz van. Az volt a célja, hogy a keserű vizes borral sorra kínálja ismerőseit. A hatást az útjába kerülő Barát Sándoron akarta kipróbálni Kihallgatták Barátot is, aki elmondotta, hogy a sósav a száját marta össze, pár csepp a torkán is lecsúszott. Szerencsére nem nyelte le a kortyot, hanem azonnal kiköpte. Előadta, hogy Ambrus tüzet kért tőle és azután kínálta meg a „borral". De az is lehet, hogy ő kért a jogszigorlótól tüzet, erre már pontosan nem emlékezik, mert ő'maga is locsolkodni volt... A bíróság bűnösnek mondotta ki a jogszigorlót és 30 pengő pénzbüntetésre Ítélte. Az ítélet jogerős. [iskolai kézimunkák] Fische v legnagyobb vái „Kézimunkaház asziéUban ff K öicsey ucca 40. MWWWWHWWWHWHWHWWHWHHWHHHWWWWWWWWHHWWWWWWnWWWWnWWHnWnWWHWWWWWWWHHHr, JAROSLAU Irta TONELLI SÁNDOR. ft* Idő: éppen most husz esztendeje. Színtér: Ja. roslau és környéke, a San part ján, fent az orosz harctéren. Mégsem irok háborús visszaemlékezést, még csak a háborús naplómat se szedem elő, hogv után nézzek a neveknek és dátumoknak. Csak egy pár képet, nagyon is emberi képet akarok megrögzíteni, ahogy az emlékezetemben megmaradt. Röviden csak annyit, a második lembergi csata elvesztése után történt, mikor Auffenberg hadserege is kénytelen volt abbahagyni az előnyomulást Orosz-Lengyelországban. Jaroslaun vonult keresztül Auffenberg visszavonuló hadseregének legnagyobb része és a város tele volt civil menekülőkkel és mindenféle csapattestek törmelékeivel. Tizen, vagv tizenöten ültünk a jaroslaui ortodox zsidó hitközség üléstermében egy hosszú asztal körül. Az asztalon térképek voltak kiterítve és Benigni altábornagy magyarázta a hadi helyzetet, amennyire egyáltalában a helyzetet akkoriban ismerni lehetett. Mellette ült Pattai ezredes, a tizenötödik osztrák Landwehr ezred parancsnoka, a másik oldalon egy vezérkari őrnagy, akit. ha jól emlékszem, Fischernek, vagv Fleischernek hívtak. Az asztal körül alakult a háborúnak egvik egészen különleges katonai egysége, a „Grunpe Feldmarschalleutnant Benigni," amelyről sohasem állapították meg. hogv micsoda, dandár, hadosztály, vagy hadtest. Csupa olyan csapatrészekből alakult ugvanis. amelyek a zavaros napokban csapattestüktől elszakadtak. Hozzávetőleges számítás szerint ez a „csoport" tizenkétezer emberből állott. Feladata volt Jaroslaut addig tartani, míg az Auffenberg-hadsereg jobbszárnya átvonul a S^non és valahol nyugaton újra reorganizálódik. Benigni altábornagy beszélt, igen nyugodtan, ígváltalán nem katonás, parancsoló módonKözben a vezérkari főnök néha egv egy megiegyzést tett és a térképen mutatóit valamit. Árra emlékszem, hogy mig beszéltek, nem tudlam levenni a tekintetemet egy hétágú gvertyatartóról és különböző zsidó egyházi jelvénvekről, amelyek a szemben levő szekrény tetején voltak összehányva. Emlékszem még arra is, hogy az altábornagy azzal az akkoriban divatos kifejezéssel fejezte be az előadását, hogy Jaroslaut védelmezni fogjuk „az ember és a ló utolsó lehelletéig." Szeptember tizenkilencedikén ellenben karacsapás nélkül feladtuk Jaroslaut..Az oroszok Sienawánál áttörtek a Sanon és a hátunkba kerültek. Az altábornagy kezet fogott velünk és kimentünk a nekünk kiosztott szektorokba. Három század közöttük az enyém a hídfőállást kapta, pontosan Jaroslautól "keletre. A szomszédom volt egyik oldalon Drahorad százados, egy század huszonötös vadásszal, a másik oldalon Stingl százados egy század nyolcvanegyes gyalogossal. Szegény Drahorad néhány nappal később átlőtt lábbal orosz fogságba kerül és mint hallottam, Moszkvában mindkét lábát amputálták. Az én századom egy korcsmaépülethez került, négy nagy országút összetalálkozásnál. Az épület előtt egy rettenetesen nagy diófa. Ezt a korcsmát még a vasutak előtti időkben építették, mikor fogaton és szekéren utaztak az emberek. Látszott rajta, hogy csak anakronizmus gyanánt felejtkezett bele a modern időkbe. Hihetetlenül nagy volt az ivója, kocsibeállója és akkora istállói voltak, hogy bennük ötven lovat is kényelmesen el lehetett helyezni. Az épületnek áz országútra néző frontja előtt egv hosszú, fenyőfalábnkra épített asztal. Látszott, az egész arra van berendezve, hogy előtte a jaroslaui vásárokra jövő és onnét szekeres parasztok egy kis italra megálljanak. Ahogy kezdünk berendezkedni uj szállásunkon. jön hozzám Belobrok szakaszvezető. — a civilben rendőr Zágrábban, — és mondja: — Főhadnagy ur, ezt a korcsmát tegnan evakuálták. Lehetetlen volt, hogy innét mindent elvigyenek. Ezek biztosan elrejtették, amit lehetett. Meglepően helyes volt a rendőri következ••'«-...M t -lAAJ l/lj Crwn»: Pl o.50 — } OloJ: P.O.90, 1.70. ¿50 B*l»r«dorf Gyílg.T. tetés. Egy óra múlva Belobrok ismét megjelent és jelentette, hogy a pincében egy hevenyészve elfalazott részre akadtak, az tele van borral és pálinkával. Még egy gramofon is van a pincében, a hozzávaló lemezekkel. A pince feltárt része elé szuronyos őrt állítottam, nehogy az egész század leigya magái s a „leletről" értesitettem a két szomszédos század parancsnokát. Azután az egyik legénye, met, aki békében szakács volt az étkezőkocsiban s azzal büszkélkedett, hogy egyszer a mecklenburgi hercegtől egy arany borravalót kapott, kineveztem csaposnak. Szigorú utasítása volt ellenben, hogy italt kiszolgáltatni csak az én rendelkezésemre szabad. Ami ezután következett, a legfurcsább három vagy négy napja volt az egész háborúnak. Északkelet és kelet felől özönlött a visszavonuló hadsereg, hogy a San hídján és Jaroslaun át húzódjon nyugat felé. Mögöttünk volt a San hidia,- ahol minduntalan torlódások ál. lottak elő. Ebből pedig az következett, hogv maid mindegvik csapatnak a mi korcsmánk előtt meg kellett állnia rövidebb-hosszabb idő. re. Ahogy egv csapat megállt, a legények rögtön leheveredtek. A tisztek letelepedtek a hoszszu korcsmai asztal előtt, mi pedig működéibe helyeztük a korcsmai üzemet. Az asztal végén szólt a gramofon, kél pincérnek beállított legény pedig hordta fel a pincéből az italt. Minden tisztnek, sőt még a legények egy részének is kijárt egy pohár bor. vagy egy kupica pálinka. Fizetni helyettük az Úristen fizetett. Három napon keresztül a miénk volt a világ legnagyobb tiszti kaszinója. Naponta, amig a vonulás tartott ezer. meg ezer tiszt megfordult benne. Nem volt olyan rang és nem volt olyan fegyvernem, amellyel ne kerültünk volna össze. Voltak, akik félórát is töltöttek asztalunknál, de a legtöbbje csak pár percig élvezte a vendégszeretetünket. Kezel fogtak, megitták a pohár bort, rövid szaggatott szavakban elmondták merre járlak, kik estek el közülök, azután megint kezet szorítottak és mentek tovább. Volt személyes ismerősöm, akit akkor láttam az életben utoljára cs voltak, akikkel később még összehozott a véletlen a háború alatt, vagv a háború után. A legtöbbjére már nem emlékszem. Az arcok és nevek husz esztendő távlatában összefolynak előttem. Csak az általános benyomás maradi meg, az a halálos fáradtság, amely kíüit mindenkinek az arcára a véres csaták és a fárasztó, kimerítő menetelések után. Emlékszem még arra, hogy csodálalosan szépek voltak az esték a jaroslaui napok után. Az idő lágy volt, szokatlanul envhc galíciai ősz. A csapatok este is jöttek végtelennek látszó áradatban. Keletről tompán hallatszott a? ágyuk dörgése. Egyik ilyen estén egy osztrák ezred állt mep előttünk. Ha jól emlékszem a linzi tizi?nnépycsek voltak. Szokás szerint meginvitáltuk őket és hoztuk a pohár bort. A tisztek leültek a? asztalunknál. Mellém egv hadnagy került. A revét megmondta, de elfelejtettem. Annvit tudok róla. hogy tanár volt a stevri gimnáziumban. Valaki az asztal végén meginditolta a gramofont. A gramofon véletlenül Hoffrnann meséinek barknrolját játszotta. A lágy hangok szinte úsztak az őszi alkonyat levegőjében. Nem tudom, hogy a melódia milyen emlékeket ébreszthetett a szomszédomban, nem tudom ,hogy milyen érzéseknek a húrjai rezeghettek meg benne, egyszerre leborult az asztalra és keservesen elsírta magát. A következő pillanatban felegyenesedett, előkapta a tárcáját és két gyerek fénvképét mutatta: — Nézd, a gyerekeim ... A híd felől valami zaj hallatszott. Megszűrt Qszi divaMyiika " Kertész Piroska kezlyilszalonfában Vár ucca 4, első emelet 3. Divatbőrökben nagy választék.