Délmagyarország, 1934. augusztus (10. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-26 / 192. szám

1934 augusztus 26. DÉLMAGYARORSZAG 9 NYARALÓ MAGYAROK a bujdosó hajdani keresztesek, kurucok, negyvennyolcasok utján i. Nem igen tudnám megmondani, hogy miért vá­gyakoztam éppen Várnába, abba a kis félreeső városkába, amely néhány év óta olyan sokat sze­repel az utazási irodák hirdetéseiben. Őszintén bevallom, hogy nem igen nézegetem ezeket a hir­detéseket, nem szeretem hiába fájdítani a szive­met, vagy ha már nézegetem ,akkor is inkább a norvég partok felé kacsintgatok. A fjordok és Knut Hamsun halászai csalogatnak maguk fe­lé, annak a tündérországnak a képe kisért, amely­ben százezernél több állandó könywásárló él. A szemem az északi nap mágneses ragyogására szomjazik és sokszor ugy érzem .mintha odavágy­va: haza vágyakoznék. Mégis Várnába utaztam a nyáron, nem hirtelen elhatározás alapján. Az ötlet, ax elhatározás még a télen ért meg bennem egé­szen észrevétlenül. — Várnában nyaralok — mondogattam magamban és kiloptam a fiam iskolai térképét, hogy megnéz­zem, hová is visz majd a hajó, meg a vonat. Nem sokat tudtam Várnáról eddig. Elmosódó is­kolai emlékként gondoltam csak arra, hogy vala­mi szörnyű csata volt hajdan arrfelé, hasonlatos sorsban, formában Mohácshoz, király-áldozattal, vérér vereséggel, csúnya elbukással. Tudtam azt is, hogy magyar vér ömlött a várnai sikon, ma­gyar életek zuhantak bele mérhetetlen tömegben a pusztulásba, emlékeztem arra is, hogy Hunyady János neve ragyog át a várnai csata szörnyű vér­gőzén Talán feleltem is ötödikes koromban a vár­nai csatából. De hogy mikor volt ez a csata, már nem tudtam. Hatodikos fiamat kérdeztem meg igen óvatosan és igen nagyképűen, mintha én akarnám vizsgáztatni. A gyerek halálos biztonsággal adta meg a feleletet: 1444. Csak akkor jutott eszembe, hogy megtudhat'am volna minden tudnivalót a lexikonból is Hát ti­lokban föllapoztam az öreg, poros kötetet és ol­vastam a következőket: VÁRNA, az ugyanilyen nevű kerület, görög és bolgár metropolita székhelye Bolgárország­ban, a Fekete-tenger Ny-i partján a Galata- és Varnaburun közt a Devna nevü édesvizű tó és vasút mellett, 28.174 lak., akik közt a bóigár többségen kivül vannak törökök, görögök, ör­mények, cigányok, spanyolok, tatárok, stb. Bár Várna Bolgárország legélénkebb tengeri for­galmú helye, kikötője a hajóknak védelmet csak igen csekély mértékben nyújt. 1895 érke­zett 767 hajó (457.902 lonna), távozott 773 hajó (455.411 t.) A kivitel főképpen gabonából, a bevitel szövőiparcikkekből, bőr- és fémáruk­ból áll. V. részben régi agyagházakból áll, azonban van sok ui épület is, az 1878. lerom­bolt erődítmények helyén pedig u juccák ke­letkeztek; ujabb épületek: a nagy bolgár temp­lom az uj állami reáliskola, a vámház; ujab­ban keletkezett a városi park is. Egy órányi­ra ÉK felé szöllők és kertek közt van a kis Szt.-Demeter klastrom birtokán a Szandrovo nevü fejedelmi nyaralóhely. V., az antik Odes­sos .későbben Odvssos, a miletosziak alapít­ványa a Kr. e. VT sz.-ból. A VII. sz. végén kapta a mai nevét. 1201. már bolgár város volt, amelyet sok olasz hajó látogatott meg. A XIV. sz. második felében egy kun eredetű bolgár dinasztia lakot benne. Világhírűvé az 1444. nov. 10. szomorú emlékű V.-i csata tette I Ulászló magyar király és fővezére Hunyady János, másrészről Murád török szultán között. A csata a magyarok veszteségével végződött s nagy jelentősége abban áll, hogy az ozmán ha­talomnak Európában való megszilárdulását idézte elő V.-t már akkor is kertek fogták körül; jobbra volt Galata város, balra Makro­polisz Az oroszok 1773., 1810 ostromolták, 1828-ban pedig Miklós cár jelenlétében 3 havi ostrom után el is foglalták. A krimi háború idejéből nagy francia temető maradt meg. A legutolsó olasz-török háborúban nem volt sze­repe A lexikon-kötet 1879-ben jelent meg, harminchét esztendővel ezelőtt. Hitelességéhez tehát szó sem férhet. Nagyon meg voltam elégedve önmagammal, amikor igv niegokosodtam Várnát illetőleg. De ez a lexikon-szöveg sem ad feleletet arra a kérdésre: miért éppen Várna felé igazítottam szabadságos vonatom mozdonyát. A régi, tíz esztendő híján ötszáz esztendős vesztett csata nem igen izgathat­ta tikkadt fantáziámat, hiszen ilyen, vagy még en­nél is véresebb és nagyobb csatavesztések színhe­lyét sokkal közelebb is fellelhettem volna. Annyi Várnánk fekszik aléltan Vilnától a Piavéig és Trianonig, hogy bejárni sem győznénk valameny­nyit. — Várnába készül? — csudálkozott felém egyik jó ismerősöm. — Hogy lehet Várnába menni, hi­szen az Balkán. Miért nem megy inkább Ausztriá­ba, Franciaországba, Olaszországba, vagy más kulturhelyre? Várnáról különben is borzalmas dolgokat hallottam Ott kecskehúst kávéznak az emberek és tányérica olajba főzik meg talán még a bort is. Aztán annyi a poloska az ilyen balkáni fészkekben, hogy nem látszik tőlük a fal sem, ha ugyan van egyáltalában fal abban a sátorváros­ban ... Szóval: biztattak nagyon. Nem tehettem mást, mert hát magam sem tudtam, hogy miért ragasz­kodom annyira Várnához, világpolitikai jóslatok­kal válaszoltam. Kijelentettem — fölényemet és biztonságomat Sir John Simon, az angol ki­rály derék külügyminisztere is megirigyelhette volna —, hogy Európa sorsa a Balkán félszigeten fog eldőlni és a lelkiismeretes újságíró elemi kö­telessége, hogy helyszíni szemlét tartson a világ­történelem rövidesen megkezdődő uj fejezetének színhelyén. Már azt is tudtam, hogy hnión utazom, végig a Dunán. Az Aldunán! „Ha semmi más nem csábitana, az Alduna szépség egvmnga elegendő ok és magyarázat a várnai kirándulásra" — mondo­gattam magamnak is. másnak is Lassan, apródon­kint megtanultam, hogy Budapestről hajón indu­lok és megyek a Dunának egészen addig a pont­jáig, ahol ez a hűtlen folyó román területre ka­nyarodik vissza a bolgár-román határról: Rusz­csuk-ig, vagy. ahogyan a bolgárok nevezik határ­állomásukat, Russe-ig. Innen pedig vasúton Vár­náig. Szebb lenne — gondoltam magamban — ha végighajózhatnám az egész Dunát és a Fekete­tenger felől vonulnék be Várnába, dehát ennek, mint a szakértők elárulták, sulvos technikai és forgalmi akadályai lennének Nincs közvetlen haió Budapest és Várna között, a dunai hajók csak Ruszcsükig, illetve a Ruszcsukkal szemben lévő román határállomásik. Oiureiu-ig közlekednek. Itt megállnak és visszafordulnak Igv egész tudósa lettem a várnai útnak és csak­azértis-lelkesedést parancsoltam magamra Várna iránt Ugv beszéltem már róla. mintha jobban is­merném a tenveremnél. Lenéztem azokat, akik másfelé készültek, máshová vásrvakoztak és a nyár elején nagy elégtétellel állapítottam meg, hogy egyre több szegedi foglalkozik a várnai nvaralás tervével. — Keller Mihály gyufagyárigazgató Is Vár­nába készül. Somogyi József gimnáziumi igaz­gató is. Fekete Ipoly is. ez is, az is — újsá­golták lépten-nyomon. Sejtettem, hogy valaki szitja a várnai hangulatot. Eleinte azt képzeltem, hogy akaratlanul is én végzem a propagandát és már láttam képzeletben a virágos-lobogós diadalkaput Várna főuccájában, hallottam a díszbolgárba öl­tözött várnai polgármester üdvözlő szónoklatát hozzám, a bolgárok szép hazájának lelkes barát­jához, aki olyan lelkes harcosa vagyok a bolgár­magyar kapcsolatok kiépítésének. De aztán meg­tudtam, hogy lelkesedik .agitál, dolgozik Bulgá­riának egy aktiv barátja Szegeden, Kiss Károly tanfelügyelő, aki évtizedek óta látogatja már Bul­gáriát. aki sok nyarat töltött már Várnában és egész nyaraló-társaság megszervezésén fáradozik A diadalkapu, az üdvözlő polgármesteri szózat, a fehér ruhás, virágszóró bolgár lányok álma igy igen gyorsan szertefoszlott. Magam is megkeres­tem Kiss Károlyt, hogy kiegészíthessem Várnára és a várnai útra vonatkozó tudásomat. Qy^faiJhjfb riapfüJtam^ íÁikacL NI VE A NIVEA-CREME: P —.50—2.— NIVEA-OLAJ: f —.90-8.50 Beleradort Vegyészeti Gyár Ki. Budapest VII. Lelkesedtem Várnáért autószuggesztiós alapon én is, de bizony ez az én régi lelkesedésem gyön­ge méc?lánggá halványodott Kiss Károly lelkese­désének perzselő tüze mellett. Kiss Károlyban Várna és Bulgária fanatikus szerelmesét ismertem meg ,aki hónapokon át levelezett a bolgárokkal és fáradhatatlan szervezgette a Várnán Nyaraló Sze­gediek Szabad Társaságát, aki utazási kedvezmé­nyeket verekedett ki a gyorsan növekedő társaság számára, valóságos információs irodát nyitott a tanfelűgyelőségen, járatta a várnai vendéglők ét­lapját, jelentéseket kapott Várna piaci árairól, ál­landó érintkezést tartott fenn a várnai hatóságok­kal, szobákat foglalt le, programokat dolgozott, k! és közben szervezte, gyűjtötte Várna szegedi hi­veit. Egy szép napon arra ébredtem, hogy kész uti­programom van, hogy hetedikén este 11 órakor indulok a DDSG Saturnus nevü eexpressz-ha­jóján a budapesti kikötőből vagy hetven szegedivel együtt Kiss Károly vezérletével. Már az útlevelem is nála volt, ő szerezte meg rá (harminc fillérért} a bulgár vízumot, ő váltotta meg a hajójegyet. — Ez nem társas kirándulás — magyarázgatta, amikor függetlenségem fenntartását kívántam hangsúlyozni — csak együtt utazunk, együft érke­zünk meg, azután mindenki oda megy, ugy nyaral, azzal tölti idejét, ahova, ahogyan és amivel akarja. Ebben mindenki megnyugodott. És julius 7-éa este már kilenc órakor ott álltam a •pesti Duna­parton, a ragyogóan kíviláigitott Saturnus előtt vagy kétszázadmagamiíial. Nagy kárörvend­ve néztem, hogy dolgozik, verejtékezik, hogyan al­kuszik Kiss Károly a fináncokkal, hogy csitítgat* ja a türelmetlenkedőket, hogyan vezet mindenkit, aki nagvnehezen átiutott a valutavizsgálaton —« pedig nem is kezelték a dolgot olyan szigorúan -A föl a haíöra. hoevnn biztatip r társaság tagjait az egyre jobban komorodó fekvőhely­probléma megoldásával. — Ugy kell neki — gondoltam magamban — in-* gyen nem adják azt a várnai diadalkaput. Az utasok a legrosszabb, a legösszeférhetetle­nebb. a legtürelmetlenebb és a legkíméletlenebb" emberfajtájához tartoznak. Ott állt a hajó nyugod­tan. fölényesen előttünk, tudtuk, hogv föíjutunk rá, hosv értünk áll ott, hogv rengeteg idő van még az indulásig, de azért alaposan megszekiroztunk min­denkit, akit csak megszekirozhattunk. Tolakod­tunk .veszekedtünk, féltékenykedtünk, lökdösőd­tünk. udvariatlanok voltunk azokkal a hölgyekkel szemben, akiknek később, utazásközben olyan szí­vesen tettük, vagy tettük volna a szépet. De hát a hölgyek sem voltak különbek nálunk. Kéjjel dob­ták lázadó tyúkszemünkre kemény táskáikat, fu­tottak versenyt velünk a keskeny hajóhídon, mint­ha azon múlna minden, kinek a lába ér hamarabb a Saturnus párkányára. Közben szédítő koffertorlaszok nőttek a hajó folyosóin, a ruhatáros verejtékezve dolgozott a podgvásztömegben, csak a hajótisztek, a matrózok, meg a fehérkabátos hajópincérek nézték isteni nvu­galommal a körülöttük és alattuk kavargó ideges, lázas forradalmat. Nézték és — lenézték. Végre fölkerült minden utas a hajóra, ahol tel­jessé a káosz. — Én leszállok, én nem indulok el ezzel a ha­jóval! — kiálotta kétségbeesetten az egyik szegedi, amikor negvedszer sodorta el a kavarsó utasára­dat nagynebezen föllelt kofferjei mellől Persze, hogv nem szállt le. maradt és ötödször is megtalálta behorpadt fedelű bőröndjét. Maradtunk valamennyien és lassan észrevettük, hogy milyen tündéri fényözönben ünnepli közelgő indulásunkat a Duna. Magvar László. ADBAZIA 9WMÍ HOTEL DEILEVUE Közvetlenül a tengerparton a strandfürdő átellenében. — Leszállított pensió Arak. — Hosszabb tartózkodásnál és családoknál kedvezmény. — Teljes pensió üsszes mellékköltségekkel már napi 11 pengőtől. — Pengőbefizetés. Felvilágosítás és szobarendelés Budapesten, az állandó irodában, Carlton szálló (Te efon 889 70.)

Next

/
Thumbnails
Contents