Délmagyarország, 1934. augusztus (10. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-26 / 192. szám

ÍO DÉLMAGYARORSZÁG Í934 augusztus 26. Csipöfüzok, melltartók, pécsi gyártmányú bőrkesztyűk JttuTlwMS flZflD ó A kereskedelmi könyvek illeíéke Az utóbbi időben pénzügyi közegek vizsgálták felül igen sok kereskedő üzleti könyveit és levelezését s evvel kapcsolatban számtalan leletet bocsáitottak ki bélyeghiány miatt. Miután azonban előfordult, hogy a vizsgálók minden jelentőség nélküli feljegyzéseket is illetékkötelesnek nyilvánítottak, általános felzúdulást keltett az adózók kőzött, szükségesnek látták rendeleti uton szabályozni a kereskedelmi könyvek illetékét. Eszerint a kiskereskedők és kisiparosok olyar^ feljegyzései, amelyek nélkülözik az üzleti könyvvezetésre jellemző állandóságot és rendszerességet, akkor sem minősíthetők illetékköteles üzleti könyveknek, ha azokat könyvben jegyzi fel a kereskedő. — Ilyenek különösen azok a könyvek, amelyekben a kiskereskedő üzleti és családi eseményeit együttesen jegyzi fel s amelyekben olvan törlések és áthúzások fordulnak elő, amelyek lehetetlenné teszik, hogy a feljegyzés vezetőin kivül mások is tájékozást nyerjenek. Ha a vizsgálat során kétely merül fel, hogy a leletezni szándékolt könvv' tényleg illetékköleles-e, ugy a leletet mellőzni kell. Ilyen esetben a könyv vagy feljegyzés mintájának csatolása mellett a pénzügyigazgatóság döntését kell kikérni s a leletet csak abban az esetben lehet felvenni, ha a pénzügyigazgatóság a kérdéses feljegyzést illetékkötelesnek nyilvánította. Ha kétségkívül illetékköteles kőnwön, vagy egyéb feljegyzésen az illeték nincs leróva, ugy annak tulajdonosát előbb fel kell szólítani az illeték lerovására s csak ha ez eredménytelen maradt, kell a leletet felvenni. Ilyen esetben ezt jegyzőkönyvbe kell foglalni. A már felvett leletezések tekintetében is intézkedik a rendelet. Mégpedig, ha a leletet már felvették és fizetési meghagyás is kiment, ugv a felemelt illetéket csak fél külön kérelmére szabad mérsékelni vagy törölni. Ha pedig a fizetési meghagyás még líibocsájtva nincs, ugy a felet figyelmeztetni kgll a fizetési meghagyáson, hogy az illeték 15 napon belüli lefizetése esetén a felemelt illetéket hivatalból törlik. Hofbauer Artúr. MEGNYÍLIK SZERDÁN, 29-ÉN A GBHL-ILLITSZERTRR Klauzál tér 8. sz. alatt a Lengyel-palotában. Rül- és belföldi márkás illatszerek, szappanok, pipere, háztartási és fotócikkek legolosóbb beszerzési forrása. Sieged Csekonlcs és Kiss ucca sarok Kedvező vásárlási alkalom! Fűszer tonna fehér fayenoe 12 om maKas, kerek tetővel —24 1 pár guimi férfi soknitartó —.24 9 pár 60-as gömbölyű cipőfűző —.24 4 drb fenyő fürdőtabletta —.24 Kihuzós acél centiméter 1 m hosszú —.98 Gyorsfőző öntött vasból —.58 6 drb műselyem paplangomb minden színben . —28 Festett szemét lapát —.28 0 drb háziszőttes reggeliző szalvéta 20x20-as —.98 Goblein kézimunkalap 30x?0-as —24 3 bojtos bluz zsinór —.24 1 pár horgolt kézelő gomb —.05 14 drb piros mézes légyfogó —24 Nád szőnyegporoló —58 Műselyem női ernyő barna vagy sötét kók színben P 5.58 AZ ÉLET MOZIJÁBÓL (Lakásnézés) Jég Andor újságíró — habár kiadói önkények folytán most állástalanul —. a Rózsadombon sétált a feleségével és kovácsolta a terveket, hogy milyen bonyolult tranzakcióval lehetne egy kis tőkéhez hozzájutni. Maga a tőke elég szerény volt és a tiz pengő körül járt, de ha leszáll az ur angyala és felajánl nyolcat, a héttagú család akkor is örömrepesve kap feléje ,mondván: — Hamar öt pengő előleget belőle! A Rózsadombot is azért keresték fel, hogy meszszire legyenek a zugó várostól, itt tiszta marad az ember feje, nem szédítik ingerlően gonosz kirakatok, esküdözve minden rongy holmira, hogy az a legújabb divat. Oh, a házaspár a legragyogóbb uccákon sem használta a járdát, hanem ha már át kellett rajtuk vonulnia, az úttest közepén vonultak, hogy ne lássák a különféle igézeteket. — Mi lesz, ha a házigazda az egész havi bért követeli, szólalt meg az asszonyka egy fülemile ötperces szünetében? — Édes fiam, felelte az ura, a holnap még olyan messze van, miért törjem idő előtt a fejemet? Egy befejezés előtt álló házhoz értek, stílusos rózsadombi palota volt, nem túlságosan nagy, de látnivaló, hogy nem is egy családnak való. Kívülről már rendbehozták, munkások dolgoztak a belsejében, a rácsos kapuján nagy tábla. Még most a t. bérlők kívánsága & izlése szerint rendezhetők be aa egyes lakások. Tárgyalni lehet a helyszínen d. u. 2 ée 6 óra kőzett. Andor előkotort a mellényzsebéből egy tokos cigarettát, rágyújtott, adott egy szivást az asszonykájának, aztán szétterpesztett lábbal gusztálni kezdte a házat. — Félnégy van, most itt találhatjuk. — Kicsodát? — bámult rá Rózsika. — Azt a bizonyos egyedet, akivel tárgyalni lehet. Vagy nem érdekel? Az asszony még mindig nem értette. — Miről akarsz tárgyalni? — Ej, fújta Andor a füstöt, sose voltál ilyen nehéz felfogású. Harmadik éve ábrándozol, hogy milyen jó volna kikerülni a hónapos szobából s most megtorpansz, pedig itt az alkalom, hogy ugy rendezd be a lakásunkat, ahogy szeretnéd. Gyerünk tárgyalni. A kopasz fiskális fogadta őket, ügyésze a Halálu Tánisch banknak. — Nem értem egészen a hirdetést, kezdte Andor. — Pedig világos! A háa még nincs kész s addig átalakitható. Ha a bérlőnek tetszik, falakat törünk át egyéni gusztus szerint. Négy különféle lakás van a házban, milyent parancsolnak? — Három szobás, bátortálankodott Rózsika, de az ura ijedten közbevágott. — Mit gondolsz? A négyszobás is csak ugy kell, ha van benne hall. Mit csinálnál a gyerekekkel? A padlásra raknád őket? — Persze .persze, szepegett az asszony. De v,an-e négy szobás? — Az a legszebb, lelkendezett a kopasz ügyvéd. Méltóztassanak utánam jönni. Ez a hall valóságos bálterem. — Nem túlságosan szellős? — okvetetlenkedett Andor. Nekilendült és elkezdte mérni a hosszát, a szélességét, öszeráncolva a homlokát és mormogva hozzá: — Tizenkettő, tizenhat, husz... félek, hogy huszonnégy személyre nem lesz elég. Egy nagyobb estély körülbelül lehetetlen. Az ügyvéd kacagva lóbálta a karját. — Olyat még nem hallott, amit most mondok Harminckét embernek bőségesen elegendő, mert ki van próbálva. Kőműveseket, munkásokat ültettünk bele, ugy mértük mec. — Az ebédlő aránylag kicsi, akadékoskodott Andor. Ezt üvegfallal kötném össze a mellette levő szobával. Az ügyvéd megtapogatta a falakat, aztán bólintott. ' — Lehet, ezt megcsináljuk. — Az ajtók kiképzése helyes, felelte Andor, ezeket a faragásos fehér ajtókat szeretem. — Én pláne ideges vagyok, ha nem ilyenben lakom, szólalt meg Rózsika. A következő percben sikoltozása hallatszott a szomszédból. — Nincsenek beépített szekrények? Hiszen így kiszorulunk a saját fészkünkből. Az ügyvéd máris verdeste önkeblét — Nevetni fognak, hogy milyen spuriuszom van. Én ragaszkodtam egyedül hozzá, még a tervezővel szemben is, hogy ezeket a falakat ilyen vastagra építsék. Miért? — kérdezte ő értelmetlenül. Azért, feleltem értelmesen, htáha valaki be akarja építeni a szekrényeket! — Be kell építeni, jelentette ki határozottan Andor. — Kérem ,majd beszélünk róla. Engedelmes volt, előzékeny. Átfessék a falakat? Szívesen. A fürdőkádat is kicserélik, a helyiség csempét kap, a bejárót átszerelik a másik szoba felé. A konyhára kell még egy ablak, — meglesz. Kurta vita támadt, hogy a lépcsőház kókusz-szőnyege kit terhel, de mikor Andor vállalta, hogy az áthuzat az övé lesz, az ügyvéd belement a kókuszba. — Hát az ára mi lenne? — öt éves szerződés és négyezerkétszáz. Rózsika elgondolkozott, de Andor sietett megelőzni nehogy lekösse magát. — Az öt évet sokallom. mert esetleg zavart csinál a karrieremben. Legföljebb három... — öt! — De András, szeliditette az urát az asszony, ba csak ezen múlnék a dolog, Tasziló rendbe tudja hozni. — Az ember dohogott. ' — Tasziló könnyelműen Hajigálja a pénzt, de boldogabb vagyok, ha ő az én lekötelezettem, nem pedig én az övé. Nem engedhetek a háromból. Tapogatta a falakat, ngrás-szerüen felmért minden szobát, ugy folytatta hanyagul, amint a színházi utasítások előírják: — Az ára is nevetséges, legföljebb háromnyolcvan lehet. — Négyezerötszáz .bámult az ígyvéd a piafonra. — Uram, az nagyon sok pénz! — Kérem, kapta fel a fejét az ügyvea, nem muszáj ebben a pillanatban dönteni. Adok huszonnégy órai gondolkodási időt. Előre bocsátom, hogy valami csekély dijmérséklésről esetleg lehet szó, de az öt évből nem engedhetek. Méltóztatik látni, ez megfizethetetlen itt, az abszolút csend, a mindent kiegyenlítő, elfeledtető béke. Innen nem kívánkozik ki a zember sem a Gellértbe, sem a Ritzbe, mert ezek között a falak közt a pirítós kenyér is jobban izlik. Rózsika felhúzta a fitosát, a hangja egy pilla-* natra arrogáns lett: — Tudja, kedvesem .igaza van, hogy megkívánja az ember a piritóst... — Fokhagymával! — csillant fel az ügyvéd szeme. — Nem is értenek ahhoz akárhol. Tepsiben sütik, pedig bükkfaparázs kell neki, rákent libazsír. Istenem, hogy értette megboldogult szegény jó anyám... — Még gusztust csinál hozzá, kacagott Rózsika, aztán elváltak. — Méltóztassanak huszonnégy óráig gondolkozni. Andor előrelépett, nagyon határozott volt. — Háromszáznyolcvan és három év. Azonnal megköthetjük a szerződést. — De az ügyvéd határozottabb volt. — Aludjunk rá. Majd holnap. ...Megirt künn jártak az uton, ahol az Snekes madarak folytatták az abbahagyott hangversenyt, nem beszéltek egy szót sem, ugy ereszkedtek le, mintha megállapodásuk lenne, fárad1 an egy padra. Csak nagysokára szólal*, meg Rózsika, tele volt könnyel a szeme, reszketett a hangja— Sose fájt annyira, mint ma, hog* koldus vagyok és nincs kidobni való husz pengőm. Andor kérdőjelként fordult feléje, amaz folytatta: — Lefoglalóztam vslna a lakást... Bob. 1UTÓ £i,S°!' PHEUMDTIHOK a legújabb külföldi gyártmányokban garanciával, 3ii!áalkatr6c7nk 8sf,zes olasz' frfl,;cia dUlüdlItdll és amerikai autókhoz felszerelési cikkek legolcsóbban NAGY JÓZSEF Budapest., V!., Indrássv-at 34. Bis Teleion: 221-97