Délmagyarország, 1934. augusztus (10. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-12 / 182. szám

DÊLMAGYAKOKSZAG 9CBOBD, SBerkeMlO»«0: Somogyi ncoa Z2..1. em, TOMOD I 25-35.^K.lnflól " * Itölcaönkönyvtér é® leqylrodo : ueea S. Trl«lon: 13-00. * Nyomda r l»w Llpdt nccn 1». Telefon : ll'OÖ. TArlrntl 40 levélcím 5 Vasárnap, 1934 augusztus 12. la ; Aradi ^a 20 filter X. évfolyam, IS 2.. sz. ElOFiKETfiS: Ráronts helyben 3.ÍO VM«ken M Budnprsten 3.00,ltlll!«Id«n 8.4® pengd. * egyes Mám bélhíín­nap 12, vn»Ar- ét Ünnepnap ilO UH. Hír deléaek (elvétele larlla szerint. Meqle» lenlk tkéttid klvélnléyel. naponta r.eo«el Két Tilda mcsüQCtén A tannenbergi sírbolt befogadta Németor­szág legnagyobb fiát, Ausztria leghívebb fiát eltemette s Franciaország legkitűnőbb és leg­termékenyebb életű katonáját gyászolja. E „törpe nemzedék" egymás után veszti el nagyjait, egymás után mennek el „kik hiva­tottak vezérül a népnek," egymásután hagy­ják itt a földet azok, akiknek tudásától és ere­jétől joggal várt valami — mást a sínylődő világ népe. Egyre szegényebbek leszünk, csak a te­metőink gazdagodnak. Népesednek a Wal­hallák és a Pantheonok, csak valami monu­mentális tévedés, valami grandiózus szerep­csere zavarja meg az életet. Akinek történe­lemformáló eredményeit kellene ünnepel­nünk, azt érckoporsóba ólmozzuk be, akit megilletne a tömjén, annak balzsamot adunk, akinek helye az élet harcmezején van, az a halottak élére áll, akinek alkotni és harcolni kellene, az fekszik le a ravatalra, akit babér illet meg, annak mi már csak cipruságat nyuftunk. Ha a nagy idők, nigy feladatok, történel­szituációk termelik ki a nagyembereket, akkor nyomban érthetővé válik, hogy miért veszítjük el mi nagyjainkat. Ez a kor a mo­numentalitás vonalaitól messze rajzolja ki maga elé útját, ez a kor pepecsel, kísérlete­zik, s olyan részletfeladatok vállalásában ap­rózza el magát, amiket talán egyszer majd az idők távlatában lehet egységes munkának te­kinteni, de a kortársnak se szeme, se értel­me, se történelmi érzéke nem képes távla­tokra megnyílni. Mintha egy lezáruló kor vé­gén s egy megnyíló kor kezdetén állunk s ki tudja, hogy az Óceán átrepülésében, vagy az első alomrombolásban nem fog-e a tör­ténelem fantáziája olyan határköveket látni, mint látott Amerika felfedezésében, Luther fellépésében, vagy a könyvnyomtatás felta­lálásában. Két korszak közös mesgyején tántorog most e vezetők nélkül maradt emberiség. Nincs Mózese, nincs mannája és nincsenek kőbe vesett törvényei s ez a vándorlás egyik kor sülyedő utjain lefelé s a másik kor emelkedő ösvényein felfelé anná! siral­masabb s annál több testi és lelki áldozatot követelő. Azt az eldöntetlen iskolai kérdést, hogy nagy emberek teremtenek-e nagy idő­ket, vagy a nagy idők termelik-e ki maguk­ból a rt'gy embereket, most „a mai korhoz lehet alkalmazni," azért törpe-e e nemzedék, mert nincsenek igazi nagyok, vagy azért nin­csenek igazi nagyok, mert olyan szánalma­san és olyan esendően szegények, erőtlenek es törpék vagyunk. A hanyatló kor befejező hangjai s az uj kor nyitányának első akkordjai még egyszerre s/ólalnak meg s talán ez a kép érzékelteti annak a hangzavarnak okát, amit a szellemi és erkölcsi élet „szabad szinpad„-ain, a kul­tura mélyén s a civilizáció magaslatain egy­formán lehet észlelni. Az egyik kor levegő­jéből még nem tudtunk kijönni, a másik kor levegőjéhez még nem tudtuk hozzászoktat­ni tüdőnket. A lábunk az ereszkedést tanulta meg s most felfelé ivelő uton kell haladni. Ha két ellentétes villamossággal telitett felhő találkozik, az égen is megvívják háborujukat, fi villám cikázik s a menny döröe. S most két ellentétes szellemiseggel, két ellentéte« feszültséggel telitett kor találkozik ennek a nemzedéknek életében, nem érthető-e, ha itt lent a földön is — égi háború, istenitéletes idő tört ránk. Háború és gazdasági válságok pokla, nemzetközi békétlenség és termelési anarchia, a politikai rendszerek vajúdása s a szellemi és erkölcsi élet kiterjedt és egye­temes válságai csak ennek a tragikus találko­zásnak lehetnek a jelenségei. S vigasztalást csak ezekben a — válságok­ban lehet találni. Ezek a válságok arra mu­tatnak, hogy a régi kor szellemével egy ujabb kor levegője, a régi felhő negatív töltésével az uj kor pozitiv energiájával telí­tett felhője került érintkezésbe, vigasztalást csak az adhat, hogy a történelem óceánján felénk közeledő uj kornak más lesz a leve­gője, más lesz a szelleme, más lesz az élet­formája, mások lesznek az életfeltételei, szel­lemi erejének és erkölcsi felfogásának másolí lesznek a forrásai, mint a nyomorúság és szenvedés gályapadjához kötött nemzedé­künk korszakában volt. Uj kor, uj igéret köd­lik felénk s talán mindaz a fájdalom és mind­az a vér, amiben a mi világunk fuldoklik, az uj kor megszületésének örök emberi s örök­ké végzetszerű áldozatai. VA^V Sir Róbert Goewer njabb levele az igazságtalan békeszerződések várható következményeiről London, augusztus 11. Sir Róbert Goower levelet intézett a Chathanhan megjelenő The News cimü laphoz, amely Anglia vezető kato­nai és tengerészeti lapja. Súlyos aggodalmát fejezi ki Európa jövője/ miatt, amelyet az igazságtalan békeszerződések mialt háború fenyeget és igen erős bírálatban részesiti a Népszövetséget, majd az angol fegy­verkezési politikára vonatkozólag fejti ki véle­ményét. Rámutat a háborús szellem újjáéledé­sére, utal Németország készülődésére. — A helyzet nem volna olvan súlyos — mondja a továbbiakban —, ha Németország lenne az egyetlen elégedetlenkedő állam. Né­metország olvan népekkel van körülvéve, ame­lyek még többet szenvedtek a mesterséges tu­datlansággal megalkotott és természetellenes békeszerződések miatt Goower sajnálattal állapítja meg, Kogy a Mépszövetség nagy mértékben felelős az Euró­pában uralkodó helyzetért. Nem lehet tagadni, hogy a bizalom Európa népeiben nemcsak hogy? nincsen meg a Népszövetség iránt, de az tel-e fesen diszkreditálva van. Kerüli a súlyos nem-, zetközi kérdések bátor és pártatlan elintézéséi, nem az igazságot keresi és ezért sokakban azt a felfogást alakította ki, hogy célja a háború veszteseinek elnyomása a győztesek javára. Ea a felfogás túlzott, de a Népszövetség magatar-< tása idézte elő. Ha azt akarjuk, hogy Európa-» ban béke uralkodjék, annyira kell orvosolni a jogos nemzeti kifogásokat, amennyire csak le­hetséges. Ezért szükség van teljesen pártatlan» m-mzetek felett álló itélőszékre. amely inaga-i tartásával és eljárásával bizalmat önt a civili­zált népekbe. Gombos miniszterelnök és Kánya külügyminiszter Varsóba utazik az ősszel Varsó, augusztus n. Valamennyi lengyel lap vezető helyen foglalkozik Gömbös Gyula magyar miniszterelnök és Kánya Kálmán külügyminiszter közeli, mégpedig a kom ősz folyamán bekövet­kező varsói látogatásával. A lapok híradása sze­rint a magyar kormányefoiök és külügyminiszter varsói látogatása már befejezett dolog és a buda­pesti lengyel követ már át is adta kormányának meghívását a magyar államférfiak részérc. Starhemberg herceg Olaszországba érkezett Mussolini és Starhemberg találkozása Róma, augusztus II. Starhemberg herceg osztrák adkancellár repülőgépen megérkezett a Vittorio repülőtérre, ahol az osztrák ügyvivő és az olasz külügyminisztérium több főtisztviselője fo­gadta. Stariiemberg herceg megérkezése után a római Lidóra hajtatott, ahol Jálacaitót Jett az ott nyaraló ifjak táborában, majd szemlét tar­tott az ifjak sorai felett. Utja során alkalmat talál arra, hogy Mitssoli­nivei behatóan értekezzék az osztrák helyzetről. Utjának tulaj donképeni célja, hogy előkészítse SchuacímisK, kajiceilláx rántai hivalal,Oí> láUaea-.

Next

/
Thumbnails
Contents