Délmagyarország, 1934. július (10. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-08 / 152. szám

D e r M A gy ARORSZÄ G 4034 julius 8. nl, ahol Hitler líralomrafutfekar állott. Lutze. az uj S. A. vezér nyilatkozatában kijelentette, hogy a kivégzett vezérek szántszándékkal gyűjtötték össze a rohamosa p<atokban a kommumlsta, szociáldemokrata, Stna&ser-párti és a nómet nemzetieket, mert az S. A.-t az elégedetlenek táborává akarták átalakítani. London. juHits 7. Németország — a Reuter iroda berlini jelenítése szerint — külsőleg csendes, noha bizonyos nyugtalanságot keltett az a tudat, hogy kétmillió felfegyverzett rohamosztagos jár-kel c.albadon az országban. 75 százalékuk a szalHidság letelte itídn nem tér vissza a szolgálatba. Ezekkel az elemekkel a következő hadierő áll szemben: A birodalmi véderő őrség 100 ezer katonája, Görlng különleges rohamcsapata, 12 ezer «rrber, végül 12 ezer főre tehető a feketeruhás különleges rohamosztagosok létszáma, A Reichswehr mentette meg Papent Azt beszélik. hogy Papén alkatfcelfár csak azáltal menekült meg a haláltól, mert telefonon idejében értesítették és ideje volt a legközelebbi Reichswehr parancsnokságot értesíteni. Amikor a felfegyverzett emberek megjelentek ná!á. a ház előtt találták a Reichswehr egyik gépfegyveres osztagát. Az agyonlőtt Ernst festői fekvésű villáját az S. S. kettős őrjáratai őrzik. A lakosság maga-* tartása határozottan ellenséges a rohamcsapatokkal szemben, mert az eddig elnyomott elégedetlenség, a rohamcsapatok fényűző és léha életmódja miatt most már nyiltan utat kapott. Az uocán a rendőrség uralkodik és a rohamcsapatokhoz tartozó embereknek tilos csoportosulni. Nincs kizárva, hogy az S. S. léitszámát is csökkentik. Mindenfelé a Reíchswehr-körök növekvő befolyásáról beszélnek. A megtorlás munkája azonban tovább ment a tábornokok intencióinál ós igen erélyes közbelépések történitek az egyéni aücdók beszüntetéséire. Papén maga szabadon jár. a K'ázJ Srlzeíe véget ért. Irodáját ^eloszlatták, a bútorberendezést elszállították. Elkobozták Röhm könyvét A kivégzett vezéreik Irodalmi munkásságát utólag teljesen megsemmisítették. Röhm „Egy lázadó visszaemlékezései" cimü könyvét például elkobozták. Ez történt von Heidebrack. Heines naplójával is. Torgíer megnait — a fogházban Berlin, julius 7. Torgler volt német kommunista képviselőt, akit a birodalmi gyűlés palotájának felgy. -'tása. miatt vád alá helyeztek, majd felmentettek, a moabiti fogházban meghalt. A fogház igazgatója szerint természetes halállal halt m-g. A bolgár vádlottakat — mint ismeretes — a felmentő ítélet után kiadták Oroszországnak, Torgler szabadonbocsátását Göring rendeletére megtagadták. Ujabb letartóztatás! hirek Berlini jelentések szerint kalandos hirek vannak forgalomban arisztokraták és előkelőségek fogságba helyezéséről. Szájról-szájra jár a hír, hogy a !dvégz,ettek közt van Lossow tábornok. Stützl volt miniszter, báró Guttenberg. báró Redwitz, báró Aretin és Humboldt és herceg Isenburg, Epp tábornoknak, Bajorország Fejfájási megszüntetik Jtt&T' áe mbghülésnól gyors Javulást f%ßs/ eredményeznek ez hM&t' Aspirin tabletták. WM/ De • i*ITrffl Aspirin tabletták legyenek • BAYER kereszttel CytfaVMerfdrban HanHai&t birodalmi helytartójának hadsegéde. Ez a körülmény okot adott arra a híresztelésre, hogy maga Epp tábornok is le volna tartóztatva. Hoi van Briinning és Treviranus? London, juüus 7. Hír szerint Treviranius volt német közlekedésügyi miniszter állítólag Angliába menekült és most Darset megyében tartózkodik. Az angol belügyminiszter mindem kérdezősködésre azt felelte, hogy egyelőre nem állapitható meg a hir valósága. Hasonló hornál;" fedi Briinning volt kanoellái hollétét, akiről szintén azrt jelentették, hogy Angliában tartózkodik. Érdekes londoni cikk Schleicherről London, 'julius 7. A News Staatesman and Nation angol heftilap „SchJedcher pcilitikai álma" címmel érdekes cikket közöl. A lap szerkesztője szoros személyes összeköttetést tartott fenn Sóhlelcher tábornokkal A cikk a következőket irja: — Három nappal Schíeldher halála előtt beszélt Párában egy férfivel. aki Schleicher meghitt bizalmasa volt Ez az ember közölte vele. hogy Scihleicher szilárd meggyőződése szerint idejében fog cselekedni. Schleicher bizalmasa részletesen kifejtette előttem a helyzetet és elmondotta, hogy az egyetlen kivezető ut véleménye szerint a rövid katonai parancsuralmat követő szociális elveken felépülő birodalom. Scleicher tábornok kapcsolatot keresett több francia államférfihoz és azt meg is találta. Egyetlen kívánsága az volt, hogy adják viszsza Németországnak elvesztett gyarmatainak egyrészét. Ezt a kivánsáeot a frameia államférfiak hajlandók lettek volna teljesíteni. Mielőtt cipőszükségletét fedezné, saját érdekében nézze meg áras kirakataimat és meggyőződik, hogy az elsfirendü minöséyll cipőket meglepő oicsó áron Árusítom. tygj 5'5Q.fg|y fgffj g"50-tÖ!. j, Zsurkó János, Irányárak : Kossuth Latos supáruf 6. szám. Telefon 17—72. «9 Kétmillió rohamosztagos iár-kel szabadon az országban" AJANDÉK CSIKÓNAK NE NÉZD A FOGAT I — SZEGEDI EMLEKEIMBŐL — Irta FARKAS ANTAL Minden kaszinói pohárköszöntőjét megtapsoltam. Volt benne tflz, lángoló hazafiság, volt benne a szabadság, a függetlenség szeretetének akkora adagja, amely elég lett volna egy-egy országos párt részére időtlen időkig És örökös képviselőjelölt volt. A t. Haza adós maradt neki a mandátummal. Minden választáson kibukott és rettentően haragudott az uralkodó családokra. (Már tudniillik azokra, amelyek akkortáj! a népek nyakán uralkodtak.) Javíthatatlan republikánus volt és szentül hitte, hogy őt a Habsburgok figyeltetik és koromkint jelentik a felséges nrnak: — Laci tekintetes ur még mindig nem békült meg. A legutóbbi kaszinói disznótor végén is az ángyunk térdébe küldött bennünket. Most meg Szegedre készül, hogy a szociálista hirben szenvedő barátját meglátogassa. Célirányos volna valami hivatalos intézkedés'. Már hogy aztán történt-e, nem t"rt'>nt-e valamilyen hivatalos intézkedés a megzabolázúsunkra: nem tudom. Csak azt tudom, hogy Laeí tekintetes ur fenenagy republikánus volt. A francia forradalom históriáját könyv nélkül tudta. Betűhiba nélkül elszavalta a leghosszabb conventi szónoklatokat. 'Jelenítette a nyaktilót. — Nem reformok kellenek ide, öcsém! — Mi kell ide Laci bátyám? — Nyaktiló, öcsém, nyaktiló! Lehet, hogy igaza volt. Még a kaszinó pincérét Is zavarba hozta, amikor megkérdezte tőle: — Mivel hozzam a virslit, tekintetes ur? — Mivel? Nyaktilóval! A xülotint éppen akkor ette meff a főkapitány ur vagy történetesen kézben volt — az állatorvos ur olvasta — szóval a virslit Laci tekintetes ur nyaktiló nélkül is elfogyasztotta. Irta nekem, aki már akkor a szegedi redakció embere voltam: — Meglátogatlak benneteket. Minden fogadtatást mellőzz! Mellőztem mindent. Tulajdonképpen mért is járt volna Laci barátomnak fogadtatás? Az ilyesmik jogos aspiránsa akkortájt Polczner Jenő képviselő uram vala ,akit hetenkint egyszer-kétszer éltettünk a tanyán, ahol képviselői beszámoló címen kimondottuk az Ausztriától való elszakadást. (Érdekes, hogy akkor büntetlenül zavarhattuk a Habsburgokat. mert a nyakunkon ültek. Most nem ülnek, tehát nem is zavarhatjuk őket büntetlenül.) — Á legnagyobb mértékben megőriztem az inkognitódat. Még a szerkesztőségben sem szóltam — nyugtattam meg a feleségével érkező Lacit. Nem a fenét! A kocsi, amelyik befuvarozott bennünket a Fodor-nccába, az Engel Lajos kocsija volt. Én erősködtem nála, hogy amikor a párt egy ilyen országos kitűnősége érkezik hozzánk, már csak adjunk alá lovat, vagy mi a szösz! Hát a ló csak kijárt Laci komának Engel Lajos jóvoltából. A szegedi gyönyörűségekről én gondoskodtam. — Ho! van a képviselőtök? — Melyik? Az ellenzéki vagy a kormánypárti? Nekünk kettőt adott a végzetünk. — Mindegy: egyikkel sem akarok találkozni. A Fodor-uccában ütöttük föl a sátorfánkat, az ottani konyha-szobás lakásunkban. (Azt hiszem, a szomszédban lakó Móráékhoz is jutott belőlünk egy-két darab.) Aztán az én alföldi pártvezéremnek bemutattam Szegedet ugv, ahogyan én megismertem, szerettem Volt abban Újszeged, Bittó-csárda, Metropol katonazenével és volt hajnali kiruccanás. A vendégek már hazafelé kászmálódtak. i— Adni kéne nekik valamit — mondja az aszszony. — Ugyan mit? Magunknak sincsen. — Valami szegedi emléket. Tudod, ez itt a szokás. Azám. Én is hallottam róla. Vannak itt, teremnek itt szegedi specialitások, amiket a kedves vendégek nyakába sóznak: — Vidd el örök emlékül! Jó, jó, de mit adjak én Laci tekintetes úréknak örökemlékűi? Tapsoltam én neki annyit, valahányszor a köztársaságot kikiáltotta, hogy örökkét ig zsibong a markom. — Elhiszem, de egy kiis szegedi papucs ... — Ugyan hadd el! Egész életében a papucsot utálta. — Nem ts neki, hanem a feleségének. — Ugv? És neki semmit? — Neki valami mást. Szegedi bicskát, halbicskát — Egy krajcárom sincs. Engelből mingyárt más lesz, ha előleget kérnek tőle. Gondolkoztunk, szomorkodtunk a konyhában. Kedves vendégeink nyugodtan horkoltak a szobában. Elérkezett a búcsúzás pillanata. A feleségein a tekintetes asszony nyakába borult: — Vidd el, fogadd el a szegedi napok emlékéül. Egy pár papucsot gyömöszölt a táskájába. Nem tudtam uralknni az idegeimen. Á bicskám után kaptam. — Lacikám, nesze! Valódi halbicska. Fogadd el, vidd el emlékül! Csókolództunk. Elvitték a szegedi emlékeket. Nincsenek már e világon Az Úristen előtt Ts meg kéne vallanom, de itt is meggyónhatom, hogy a feleségem papucsa makói csizmadiáné gyártmány* volt, az én szegedi bicskámban pedig ott ékeskeíe't az eredet: Bajkay késes Mezőtúr... Mindegy: azért nagyon szerettük e.sQ'mástf