Délmagyarország, 1934. július (10. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-29 / 170. szám

1934 fufms 29. DÉLMAGy ARORSZAG Hat riport a világháború kitöréséről 1914 julius 25—Belgrádban Délelőtt még mindenki a békéről beszél, délben a szerb iőváros a háború mellett tüntet — Kétezer szavas sürgöny érkezik Szent­pétervárról — Giessl dolgozószobájában Éjszaka nem volt Zimonyban villany a száMo­dában. Lehet, hogy ez máskor is így volt, de nyugtala­nított. Eszembe jutott az a kényelmes ágy, amit otthagytam Trencsénteplioen. És mialatt meggyúj­tottam a viaszgyertyát, éreztem, hogy a szépen megindult szezonnak — vége. Lementem a kávé­háziba. Egy szőke pinvér ült a sarokban, álmosan hajtotta fejét az asztalra és nagyol bámult, amikor felráztam. „Éjfélkor katonáik zavarták haza a vendégeket" — újságolta, majd hozzá tette: „azt mondják, hogy holnaptól kezdve már kilenckor záróra lesz." Ott állt a cimbalom a sarokban, piszkos kabáttal letakarva, a konyhabejárat előtt elmosatlamil a fekete kávés csészék. Kint az ncca: üresen tátongott. .. Csak a kövezet verte vissza az éjszakai őrjárat bakkancsainak egyhangú kopogását. Reggel megkaptam a határátlépési engedélyt, de a rendőrfogalmazó, aki átadta nekem, nagyon ko­moly arccal és minden szótagot megnyomva mond­ta: „Szabályellenesen járok el, mert önnek, mint katonakötelesnek nem lenne szabad elhagynia az ország területét. De bizom uri szavában, hogy es­tére visszajön. És figyelmeztetem, hogy saját fe­lelősségére utazik Ha valami baja történnék, gon­doljon arra, hogy saját maga volt az oka?" Konflison siettem a propellerállomásra. A kis hajó zsúfolva volt. Főleg szerbeikkel. Rajtam kivftl két ujságiró jött át Belgrádba: Mayor József, a szabadkai Napló -tói és Kéri Pál, aki akkor A Est számára dolgozott. Mayornak egészen friss híranyaga volt, napok óta Belgrád uccáit jár­ta. Ezen az utazáson tudtam meg. amit pedig az iskolában már tanultunk, hogy Belgrád és Zi­mony voltaképpen a Dunának ugyanazon az olda­lán fekszenek. A Száva választja el a két várost egymástól. Talán negyedóráig tartott az ut, a belgrádi állomáson szuronyos járőr tartotta fel az utasokat. Amikor ránk került a sor, elszedték az Írásainkat és az egyik katona magyarul közölte velünk, hogy nem hagyhatjuk el az állomás épü­letét. Talán hnsz percig kellett várakoznunk, amig egy magasabbrangu tiszt érkezett Emlékezem rá, hogy elegáns ember volt. Igen udvariasan így szólt: — Uraim, önök távozhatnak, de napnyugta e'őtt tií-sza kell térniök hazájukba. E'ső utam a követségre vezetett. Rt találtam a magyar kereskedelmi m niszté­rium belgrádi levelezőjét, a nevére nem emlék­szem már, de tudom, hogy ujságiró volt valami­kor. Vele együtt mentem a követ szobájába Ak­kor '.áttam először Giessl Vladimír bárót. Egyenruhában volt. összes rendjelei a m»l!én csil­logtak És kard csörömpölt az oldalán. F.gv nagy szoba közepén íróasztal állott, ehhez támaszko­dott a követ ur. Újságírók voltak nála. Barta Lajos, Persián Ádám, Tábori Kornéi. Páz­mándy Dénes. És hátul, a kályháihoz támaszkod­kodva Lévai Mihály. A Nap riportere, aki két nappal előbb feltűnést keltő intervjut csinált a kegyelmes úrral. Giesl éppen egy papírlapról olvasitt fel vala­mit. Csak egy mondatot: „Kérem az urakat, hogy öt órára fáradjanak vissza hozzám, addigra bi­zonyára akad közölni valóm." Aztán hozzátette: „Kérem azonban önöket arra, hogy addig is visel­kedjenek ugy, ahogyan egy olyan országban kell viselkedni, ahol a meglepetések nincsenek kizár­va." A papírlapot összehajtva letette az Íróaszta­lára. Percről-percre kaptuk az ujabb hireket. Katonabanda masírozott a konak felé, mezítlá­bas rikkancsok az újságok rendkívüli kiadásait ordítozták. Szerbiában elrendelték az általános mozgósítást, összehívták a már feloszlatott skup­esinát. Sándor régens-trónörökös magához rendel­te az ellenzék vezérelt és megkérdezte tőlük, mi a véleménye a háborúról A Hotel Moszkva ablakaiból láthattuk azokat a hatalmas szekere­ket, amelyeken a szerb nemzeti bank értékeit szál­lították Krnsevácba és Kragujevácba. Külön kiadások adták hírül, hogy Putnik vajdát Kelenföldön feltartóztatták, de aztán Fe­renc József egyenes parancsára külön vonaton en­gedték tovább Belgrád felé. Az újságok egyik ré­sze — akárcsak nálunk — azt írta, hogy háború lesz, a másik arról adott btrt, hogy Szerbia ki­elégítő választ ad. Ebben a nagy zűrzavarban pillanatok alatt ter­jedt el az a hir, hogy Szentpétervárról kétezer­szavas sürgöny érkezett Bukaresten át. Mi volt a táviratban: ma sem tudom. Nekünk, újságíróknak a követség egyik titkára újságolta el. Telefonálni akartunk Pestre: nem lehetett. Sürgönyt nem fo­gadtak el. Az ncca tete voH katonákkal. És a civilek is kaíonamwndért cipeltek a hónuk alatt. Mindenfelé muzsika saóH. Mayor Józseffel be akartunk menni a szerb mi­niszterelnökségre, hogy intervjut csináljunk Pa­siccsal: az örtálló katona nem engedett. Az osztrák-magyar követség palotája Belgrád­ban élő magyarokkal volt tele. Azért jöttek ide, hogy tanácsot kérjenek: mit csináljanak. És a követség egyik tisztviselője mindegyiknek azt mondta: „csomagolni." Arra még mindig van idő, hogy a becsomagolt holmit — ha kibontako­zás lesz — visszarámolják. Ennek a tisztviselő­nek az Íróasztalán láttam egy négyszögletes pa<k­kendeiklit. Amikor a szobába értem, megfordítot­ták. De este ugyanezt a kartonpapirt kiszögezve üdvözölhettem a követség kapuján. Az volt rond­irással ráirva, hogy az osirtrák-magyar alattvalók védelmét a wémet kftvet látja el. Már délelőtt eL készítették a cédulát... öt órakor ott voltunk valamennyien a követség palotája előtt. A szánnunk alaposan megnöveke­dett. Velünk voftak ott a bécsi és berlini lapok tudósitói is. És feketéllett az ucca a belgrádi magyaroktól, meg osztrákoktól. A követ nem fo­gadott. Azt üzente: még nem kapta meg a szerb kormány válaszát az ultimátumra. De a válás« minden percben itt lehet .. Az órámon pontosan öt óra harmincnyolc perc volt, amikor egy kétfogatú fiakker állott meg a követség palotája előtt. Pasics ült benne. Kemény kalapban. Amikor kilépett a kocsiból, begombolta kék zakóját. És megigazította a kalapot a fején. Hosszú fehér szakálla eltakarta a nyakkendőjét. Fekete botján ezüst foggantyu volt, megfigyeltem-, reszketett a keze. Fehér bajuszsa a szakállába folyt, arcán komolyság ült... Bal keze alatt hoszukás borítékot tartott.. A kuverta nem volt leragasztva ... Mélyen meghajolva köszöntöttük, megemelte ud­variasan kalapját, de egy pillanat alatt eltűnt a palota kapujában. Giessl már várta ... És mi, újságírók, magyarok, szerbek, németek, osztrákok összebújva a kapunál lestük: meddig tarthat a látogatás. Neues Wiener Journal tudósítójánál stopper-óra volt: ezzel mérte az időt ... Találgattuk: fél óráig, egy óra hosszat, vagy tovább tarthat-e ez a tanácskozás . .. Kimondhatatlan izgatottak voltunk ... Tudtuk mindnyájan: most döl el a béke sorsa... Szemben katonák masiroztak. A túlsó uccában a tömeg a háborút éltette ... A rikkancsok kezéből az emberek kitépték az újságokat... A követség kapuja zárva volt... Odabenn most olvassák el azt az irást. amit nyi­tott kuvertában vitt a hóna alatt Szerbia minisz­terelnöke. .. Paál .Tób. Odfalyek ria^fjMvdDzc^ i±tkacL NIVE.4 NIVE A-CREME: P —.50-2 — NTVEA-OLAJ: P —.90—3.50 Belersdorí Vegyészeti Gyúr Ri. Budapest f fi. o c 8 ó árakon nagy válassztékban PolM TfisüityfiKnfil Csipöfíizök. pécsi börkeztyük, meütartók UUR\1V\ PENSION IRTS Kitűnő elatas! Olcsó árak! Fizetés Budapesten. * képviselet: „Via" fürdőiroda Budapest, IV Váci­Teljes felvilágosítást, orosnetust aA a budaDesti | ucca 36. (Klotild-palota.) Tel.: 83—2—56 és 841-89. MADÁCH Emlékbe»zéd A költő századik születésnapján mondotia Löw Immánuel tr Hét prófétát sorol fel a régi tanítás, akik a vi>t lág népeihez fordultak szavukkal. Bileám a jós ési apja Beór elsők e sorban, ősidők élő alakja a ket­tő. A többiek, öten, költői képzelet szülöttei, Jóhj könyvének, az írás megrendítő dráimai költőmé-« nyének szereplő személyei. Költött alak ez az öl látó, de ép ezért örök típus. A költő lelki fej lesét jelképezi nevében vagy származtató jelzőjében .lób és négy vitázó fele. ősidőnk prófétái költök voltak, az ember fiá-* nak prófétái a költők: eszmék kora roeglátói, hir< detői, elevenitői. A szentírás költésén fejlék és é-ríekkték Madádj látói lelke. Jób könyve volt szárnyaló képzeletének szárnybontója, alkotásának indítója. A szentírás^ ból merítette nem egy kisebb törlejtésének anyaJ gát, Jób könyvéből vette át egyedül túlélő szerze­ményének keretét. Megénekelte az agáda költői képzetei nyomán a nő teremtését, Abel halálát. Lót nejének megdermedését. Megkísértette drámá­ba foglalni Mózes emberfölötti alakját és jellemé­nek mélyére hatolt, midőn így szólaltatta meg: Jaj a népnek, ha nincs költészete! Lelkét elfojtja a körültekintés: A lelkesülés szülhet csak nagyot! I. A világ látóinak sorában elsőnek Biteámat vezi kiinduló tételünk. A hagyomány a Fáraó gyil­kos tanácsában látja ülni a hírhedett jóst, a gyiH kos parancsok sugalló részesét. Madách alkotásán ban első vedlésre Fáraóul jelenik meg Adám. En-i nek a Fáraó-Adámnak lobbantja szemére Éva rá* boskodó népének sanyarú vergődését* — ha a nép, e milljónyi lény Korbácsolt háttal jajgat odakint — Mint fájó testtiek fájó porcikája Én, én, e népnek elszakadt leánya, Szivembe érezem e szörnyű kint. II. Bileám apja, Beór, második a látók sorában; Beór szószerint „az égő," égő gyűlöletnek hirdető* je lehetett csupán, hisz fia is csak átokra tud hu dúlni ellenünk. Ezért az átkos gyűlöletért nyilal­lott lelkébe Madáohnak a zsidóság km szenvedései, — Bészvéte szólt: Egy nép ez, melyet bűntetteim) rabol. Pórgőggel néz le, vérig ostoroz A leghitványabb szolga is. Rokonérzése felénk, szenvedők felé. fordult Cío-j dálta hűségünket, megmaradásunkat: Rabságain keresztül Izrael Hiven megőrzé frigyszekrényeit. Veszek hónuk fölélt uj földön ír A megmentett honi oltár fölött. Ez a gondolkodás késztette, hogy politikai hit­vallásában kijelentse: az egyenlőség alatt értem ai törvény alatti egyenlőséget, a vallások egyenjogú­ságát s minden feudális visszaemlékezésnek meg­szűntetését. A testvériség alatt a különböző ajk« népfajoknak testvéries összeolvadását a magva rí állampolgári jogokban és kötelességekben. Ép magából a zsidó nép múltjából merítette alaptanitásait a nemzetiségi kérdés körül. Kétféle nemzetiséget különböztet meg: történeti fejlődésen alapulót egyfelül. különfajiut s kfllön­nyelvüt másfélül. Izrael^ népének még virágzása korában az óh éber nyelv csak tudósok nyelvévé vált: a közéletből az aram nyelv végkép kiszoritá A zsidó nép nagy tetteit nem a faji és nyelvi, ha­nem a politikai nemzetiség lelkesülése vezette. Rálran kimondotta: A Hunyadiak oláhok. Kinizsi rác, a Zrínyiek, Frangepánok horvátok, a Garák tótországiak, a Révayak. Beniczkyek szlávok. Mindannyian bizonyítják, hogy fajtisztaság nélkül politikai nemzetiség hazánkban mindig csak egv volt: a magyar. E felfogás nyomán méltányoljuk életének egy apró vonását. Harminc éve egv hiven hirdetésre jehmlkezett. Átadta a szöletésleveMt: Csesztvén született 1850-

Next

/
Thumbnails
Contents