Délmagyarország, 1934. július (10. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-29 / 170. szám

10 n t r M A Gy\ROp<;7Tyin 1954 július 2Q. Minden hölgy csak ©Fh harisnyát visel «ftíST mert a legszebb, legjobb és legolcsóbb • UBlCIFl I bOl VGl CIlIIGl ben. Végigfutok a levélen s utolsó során meglepődve akad meg szemem. A jelentkező megszólal: ugy-e, hogy csodálkozik? Madách Imre volt a komám! Apám házi zsidajuk volt s a fiatal ur fönntartotta magának a zsidó fiu komaságát. 111. Költött alak afc ember harmadik látója, a ¿sidó néplélek legmegrázóbb költői alkotása, szinte önmagának mása: a szenved« lób, a dráma névadó alakja, tűrő hőse. Világ látója lett Jób: a világköltészet csúcstermékein rajta van keretben, tartalomban mélyvésetü nyoma. Rajta van az Ember Tragédiáján is. De több van a miénkből Madáchnak e páratlan, csak önmagához mérhető müvében. Az emberi történet fordulóinak megjelenfilése az alvó emberősnek álmában tizenhétszázados képtete a zsidó népléleknek, ez álomlátónak, aki az agádéban a szent hagyományt tarka epizódokkal szövi át. A mi néplelkünk gondolata volt Ádám látomása, ííol korábbi, hol későbbi tanító magyarázza a zsoltár eme versé*: agyagbáhunak láttak szemeid s könyvedbe mindannyia föl vagyon jegyezve Még életre sem ébredett gólem volt Adám, mikor a Teremt« megláttatta véle a kelendő nemzedékeket. Megjelentek álmában a váltakozó emberöltők látói és bölcsei, mesterei és tanítványai, vezérei és alattvalói, birái és uralkodói, jámborai és jo»fosztói, rablói és rendezői, a benne szunnyadó egész, '•»ssan fejlendő jövő. Madách drámájának kerete előjátékában és berekesztőjéhen a íófo könyvének nyiló és záró jelenése. Csakhogy az álmot Madácihnál a tagadás konok szelleme szövi. Az emberős szól: ... Ifjú keblem forró vágya ... Jövőmbe vetni egy tekintetet, , Hadd lássam, mért küzdök, mért szenvedek, fis a jövőnek végéig beláta Tünékeny álom képet alatt. Megrendítő, pokoli sölétü képekben peregnek le előttünk az ember eszmevilágának kinos csalódásai, rémes kiábrándulásai. A tegnap hallók ige szerint: mindig másnapra várta az ember — várja még mindig _ a csodát, a jobb jövőt. Madách az ember nemének főszereplőit az élet «aráb-in fetrengfiknek festi. Megjelenik a szinen a dölyfös kényúr, a szabadság vértanúja, a kéj megesömörültje, a forradalom vakmerői«: megjelenik a tudás kétkedője, az anyagiság kufárja, a társító eszmék ábrándosa és végül az örök jég pvomorultja. Vetül előttünk Egiptoi» és Athéné, Róma és Bizánc, 3 germán, a gall és a britt világ, a névtelen munkásnak és az egyénisége-veszett em- i berpé.ldánynak képe. Egymást fizi a romboló jelenések sors. az eszmények eltorzulása. A tagadás «zellemével folyó küzdelemből nem marad meg , •sak a hit és a haza. IV K hitnek beszédes védelmezője a negyedik látó, témán! vitázó vendége Jóbnak Témá'nnak, délszaknak kőszirtje az Ur megnyilatkozásának helye volt. Madárhnuk a hit és a költészet elválhatatlan ikrek a vallás ai észnek költészete, a költészet a szivnek vallása Maró gúnnyal adja a lelketlen tudósnak ajkára A tagadás szavát: ...itt az utolsó rózsa, mely Nyüt a világon. Hasztalan virág. Más százezer testvérrel foglalá el A legbujább tért a lengő kalásztól. Virágot terme még a szellem is: A költészet s hit 'ábrándképeit. S csalóka álmok karján ringatózva Eltékozolta a legjobb erőt, Hogy életcélja parlagon maradt. Nem ért egyet a hitélet minden fejlődésével a történetek folyamán. Rikító és riasztó színnel fesli Byzanc eretnekégelő korát: Ah! Ép a szent tanból lett átkotok... Mert addig csűritek, hegyezitek, Hasogatjátok, élesítitek, Mig őrültség vagy hékó lesz belőle. Fölemelő érzéssel szól a hitről: Ha percnyi léted súlyától legörnyedsz, FAI emel a végetlen érzete; S ha ennek elragadna büszkesége, Korlátod szabja az arasznyi lét. fis nem nélkülözhető korlátot szab a haza Is. Az ámherk ebei Korlátot kiván, fél a végtelentől. Belterjéhen vészit, ha szétterül. Félek, nem lelkesül a nagy világért. Mint a szülők sírjáért lelkesült. Ki a családért vérét ontaná, Barátjáért legfőbb ha könnye van. Mikor aristophanesi vígjátékába« a Bach-korszakot festé, várta, vájjon kerül-e Mózes, aki szól a hatalomhoz, bocsásd el népemet! Busán feleit: Sok van, kinek gond üli homlokát, Ki könnyes szemmel néz az árva honra, S epedve áhit jobb jövőt. Mi haszna, Ha nincs, ki férfias szilárd karokkal A sors gyeplőit megragadni merje. V. ötödik a látók sorában Jób suachi vitázó fele, a szenvedés szakadékának, vermének megjelenítője. Letaszitoták Madáchot is a szenvedés mély szakadékába. A felelőtlen önkény — ép hetven éve — börtönbe vetette. Egy bujdosó mazurt nem űzött el küszöbéről — ezért' kellett esztendeig börtönt sinlenie. Meg nem törve várok hosszú türelemben, mondá, pedig nehéz a rabnak, ártatlannak is, meg nem törve várni! De érezte, a közért szenved és elve volt: enyésszen az egyén, ha él a köz! Kiszabadult, de akkorra összeomlott háza. Cserbenhagyta hitvese a rabot, összeszoruló szivében az eszmék gyöngye termett, összesűrűsödött leikében nagy müvének első sejtje. így irta le: Ádám a teremtés óta folyvást csak más és más alakban jelen meg, de alapjában mindig ugyanazon gyarló féreg marad, a még gyarlóbb Évával oldalán. Néhány év megérteié a nagy mű eszméjét, menetét. Ugyanannyi hónap alatt, mint rabságának tartama, megirta az emlékét fönntartó remeket. Arany .Tános ítéletére bizta kéziratát. Soká feküdt a nagy költő asztalán egyéb írások közt felbontatlan a testes csomag, de ahogy felbontotta, az utolsó jelenésig nem tudott megválni tőle. Levélben köszönte meg a gyönyörűséget, amelyet a szerző néki szerzett és a fényt, amelyre költészetünket deríteni hivatva van. Arany mutatta be a felfedezte költőt a Kisfaludv-társaságnak is « szókkal: Ak! a gondolatnak, az általános emberinek oly derekas érvényt szerze faji és egvedi aprólékosságba nagyon is elmerült mai költészetünkben: annak diszes helve van közöttünk. VI. Hatodik a látók sorában Jöb náamai vitázó KARDOS lisztüzGetben Hsxt-. fiisxer- és terményárul csak jót és olcsón vásárolhat. — Ui he. Iviség Mikszáth Kálmán u. és Valéria tér sarok. Kérem felkeresni. Költözködéskor mindenkinél olcsóbban szereli At vH»»»nyét, r«dió|át V t* ' rádió laboratóriumi és viltanysznretésivá'lalat Dua-onioB-tér2 kiéged Csekönlcs« és Kiss ucca sarok 14 napos nyári vásárunk szenzációs cikkei: DIVATÁRUK Női divat kötött bluz —.98 Női fehér divat vászonkalap P 1.48 Fonott női divat öv minden szin —.98 1 pár műselyem férfi zokni —.38 PAPÍRÁRUK 100 darab damaszt szalvetta 30x30 —.24 50 drb tortalap —.24 150 drb mignon kapszli —.24 3 levél „Sidac" befőző hártya gumival —.24 HÁZTARTÁSI CIKKEK 1 pár háztartási gumi keztyö —.98 Üvegmosó kefe sortéból —24 Paradicsom paszirozógép —.28 —.58 2 drb paradicsomos üveg —.24 14 drb piros mézes légyfogó —.24 3 drb csapós patent egérfogó «—.24 fi drb vizes pohár —.88 6 drb boros pohár —.78 fele. Náama a költészet gyönyörűsége, az a gyönyörűség, amelyért Arany levele hálálkodott. Gondolatok, gazdag szemlélődés, érett böloseség nemes költője volt Madách, nem a tüzelő, elragadó, robbanó érzésé. Ahol örin ön keblének fájó rezgései sajognak, ott előadása jobbára tompult, olykor fáradt, vontatott. Kitörő, korláttalan rajongás ne® fakadt lelkületéhői. Ellágyulás, elmélyedés, meg indulás, olykor guny költője. Keble nem tüzhány« vulkán, hanem gondolatok telére« bányája. Dc ahol kivesz a költői lendület a phalanster ridej tudásának sivár körében, a fagyos számító érte lemmel szemben fölforr a költő haragja, éleszti r. gondolatnak sárba gyúrt szikráját, megszánja f< sejtést, amely a szívben dermedez. Mindvégig küzd benne az eszime szikrája e nyelvnek lomha taplójával, a szűkös korlátú szó val. A szónak viaskodik korlátjával. Viaskodik mint a legnagyobb magyar gondolkozó, mint bárt Eötvös József a kifejezés nyügző bilincseivel. A tót ajkú környék elzárta Sztrgova arát a népnyelv ősforrásától, mig Szklabonya szülötte csodás ösztönnel bukkant reá a tót atyatfiak hazájában a népnyelv csergeteg őserére. Szorgos, csiszoló igyekvés munkája látszik Madách minden sorén. Szembeötlik gondos csiszoló munkája, ha egyegy jelenet párbeszédét, amely ugyanazon helyzetben folyik le szereplői között, két drámájában egybevetjük. Ha egybevetjük Mária királyné ötödik felvonásában Margit párbeszédjét fiacskájával és azt, amelyet Évának és Kimónnak ajkára ad később az Ember Tragédiájába« — a« érettebb ízlés csiszoló finomítását látjuk. Hidegnek, észtermettnek, elméikedő-hövAsnek látszik költése, pedig mélyén forr lelkének keserűsége. Olyan az ő költése, mint Egiptomban a jégverés szemei voltak. Tegnap hallók: tűznek lobbanása volt a jégszemekben. Eleink találó példázása szerint: a pomagranát szemeinek áttetsző, jégszerü hártyáján k*resztülpiroslik a magvaknak tftae« igy tüzel-szikrázik át lelkének heve költéséaefc jégszerü mezén. Élt benne A szent poézis, marit idők íenéje, Érintetlen zománca a virágnak. És amidőn végigkísérte az emberőst minden Tedíő változásain és végső másulása nem himporlegel<$ játszi lepke lett, hanem fókafaló, lomha eszkimó, akkor visszamenekül a tagadás konok szellemétől! Istenéhez és mint Jób könyvének utóján megszjólamul az Ur maga! VII. Utolsó a látók sorában Jóbnak Rám nemzet ségü vitázó fele, Elihú, szőszerint „ő az én Is-* tenem." A bizakodó hit megszólaltatójáé a végszó. Magasbatörő, „rám," emelkedettséa saxia. az a tragédia. Megvett a földnek hitvány porát. Keresve utat magasabb régiókba. < Véget ér lelkében az ős titánt harc, mikor lesülyed az ember oda, ahol nincsen élet, nincsen egyéniség. Elvész az a reménye, hogy hol a szellem van, ott a győaelem. Érzi, A kor folyam, mely visz, vagy elmerit: Úszója, nem vezére az egyén! Küzdő érzések zajgó tengeréről a hit révébemenekül ábránd és káprázat között az életút elfátyolozott kietlenéből és az Ur szavára nj tetterővel néz szemükbe az avult lomoknak. Ha zug az élet tengerárja és mindenik hab uj világ, a hit révében szól: Hittem, kétkedtem, vágytam és lemondtam, Mosolyogtam, sírtam múlton és jövőn. Tündérek játsztak vélem napsugárban, Kísértetekkel jártam sirmezőn. És mig öröm, bú, mig kétkedés lesz. Tél és tavasz, ifjúság, szerelem, Mig szent eszmékért ember harcol, éreaj Mindebből osztályrész jut énnekem. A cél—megszűnte a dicső csatának, S az ember ciélja a küzdés magal A tagadás konok szellemének kaján erőfejtése kárba veszett. Ádámot az örvény szélére taszította, hogy eleméssze magát s a Teremtő müve kudarcot vallva megszakadjon. De az örvény széléről visszahorzajtja a veszni térőt az Ur szava. Megszólamul a magasban a zsoltár Igéje: Bizzáil az Úrban, küzdj a-jóért, tarts M a földön és 'éli hitednek általa: Ember küzdj és hízva hízzál! Hüsíl a nagy melegben, imaSS! Gázgyár.