Délmagyarország, 1934. július (10. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-29 / 170. szám

4. tmm r> t r j? a n v \ r? n r * 7 * 1 T954 julius 29: Részletre Is legelőnyösebben vehet kerékpárt, gramofont, rádiót Déry gépáruházban fcönyök, levelűk tömegét. A báró minden után érdeklődött Ápolónőiének ezt mondotta: — A fegyverem csütörtököt mondott... Dr. Hedry főorvos ekkor megállapította, hogy a báró dllupota örvendetesen javult. sőt íél négy óra tájban annyira jól érezte magát, hogy a főispán és felesége meglátogathatta betegágyánál. A főispán és családja a látogatás után nemScfcáfa Ismét visszatért a JcÓTházba és attól kezdve a késő osfi órákfg ott maradt. Bárányi Tibort a báró tragédiája mélyen mserenditette. — Naivon lesújtott szegény tragédiája. Én olyan nagyon szere ttom őt, mintha a fiam lett volna ós ő ugy vunz<xlott hozzám, mint az apjához. Hűséges, jóbarátom volt, — szerencsétlensége levert, megrendített. Ártatlanul heveredett bele ebbe az egész históriába. Nem is találok szavakat• hogy kifeje zem azt. amit okkor éreztem• amikor a szomo u hirt hallótlem. Romüküi, hogy szeginy fiu t öviekben felót ül. Bőró Tunkl állapota az esi! órákban ¡avult Egész rlélután özönlött a virág a közkórházba, még késő este is csokor csokor után érkezeti Az egész folyosót betöltötte a virágok illata Minden csokorra fehér levélke és benne sok-íok jókívánság. A bárónak ezeket az üdvözleteket ápolónőié sorra felolvasta, láthatólag jól esett neki a szeretetnek ez a nagyfokú megnyilvánulása. Amint fentebb is jelentettük, a báró a kora (Télutáni órákban eszméletre tért és azóta egy percre sem vesztette el eszméletét. Állapota ió, közérzete jó. Beszélgettünk az orvosokkal, akik most már csak jó hirt tudtak mondani. Az orvosok szerint bicsak hashártvagyulladás nem lép föl. — s ennek a veszélye jelenleg nem mutatkozik —, a báró rövidesen felépül. Maga az a lény, hogy a golyó bentmaradt a testben, nem jelent egymagában véve veszélyt, okozhat Ugyan tálvogot, de az ritkaság. Ha tehát hashártyasVulladás nem lép föl, a báró effész«éges lehet akkor is, ha a golvó továbbra is bentmarad testében. Az éjszakai órákban báró TutiM állapotában némi javulás jelentkezett. Az orvosok gondosan figyelik a sébesült állapotát, beavatkozásra neim volt szükség. Félegy órakor Hedry főorvos újból megvizsgálta, az észlel eteket kielégítőknek találta. fiilél után két órakor a tréfyzef változatlan. A beteg rövid Időre elaludt, az orvosok biznak benne, hogy a gyógyulást nem fogják akadályozna komplikációk. NyiJa fkoza A Magyar Távirati Iroda az esti órákban a következő nyilatkozatot tette közzé: „Nyilatkozat. Alulírottak igazoljuk, hogy dr. Lázár Ferenc kir. járásbiró és dr. báró Tunkl <A Délmagyarország munkatársétól.) A júliusi kisgyülést Bárányi Tibor főispán megbízásából kedd délutánra hívta össze dr. Tóth Béla polgármesterheilyettös. A kisgyülést a városi ügyosztályok vezetői szombaton délelőtt kn. zt tett ék elő. Tekintettel arra, hogy a tanácsnokok egyrésze szabadságon van, a tárgysorozatra ezúttal csak kevés lényeges ügy kerilt. A napirend első pontja a Szegedi Szabadtéri Játékok rendezőbizottságának kérelme. A rendezőség 5000 pengő támogatás nyújtását kéri a várostól, a m'tlt évi ismeretes feltételek mellett. Ha rincs deficit, a rendezőség az összeget visszafizeti a városnak. Az dőkészitőértekezktnek az a javaslata, hegy tekintette1 a szegedi szabdtéri játékok óriási fontosságára és rendkívül nagy idegenforgalmi előnyeire, az idén is adja meg a város a támogatást hasonlóan a tavalyi felt éta'ehhez. Nevezetes*«, hogy ha haszon lesz. abból a rendezőség köteles visszafizetni a városi hozzái^ru'lásif. Tamás főispáni titkár urak között f. évi julius hó 2-án keletkezett ügy a lovagiasság szabályainak megfelelően elintézést nyert. Szeged, 1934. évi julius hó 28-án. Csenky Sándor s. k. ny. á. m. kir. honv. ezredes, dr. T ö r ö k Béla s. k. m. kir. kormányiőtanácsos, ügyvéd, Bossány i-H avass Tibor s. k. m. kir. honv. hu. alezredes, Szemlaki Kerner Pál s. k. m. kir. honv. tü. százados." A javaslatiról dr. Tóth Béla polgármesteriben hettes a következőket mondotta: — A város minden egyes lakója tisztában van a Dóm-téri játékok nagy kulturális és idegtnforga'mi jelentőségével. A szabadtéri játékok nemcsak a belföld, hanem a külföld figyelrrét is Szegedre irányítják. ennek előnyeit már a tavalyi nagysikerű előadások nyomán is tapasztaltattuk, fippen ezért a város hatóságának kötelessége, hogy az idén is támogassa a szabadtéri játékokat. A polgármesteri előterjes-tések között szerepel még a röszkeí törvényhatósági közút több szakaszán a kövezés! munkálatok vállalatba adása. A polgármesteri hivatal átalakításának ügye. számos földbérhátralék leírása, továbbá öt baktól kerti parcella eladása. A tárgysorozaton saeirepel dr. Pdlfy Józsel nr Váirm>astern.ek az ötödik fizetési osztály második folozatáfoa való előléptetése, végül dr. vitéz Cdrgyán Imre indítványa a Gyula püspök-telepi házihielyieík haszonbérének mérsékk* c*rőí. n A nrAII l/A | ftll tfiry púder és más illatszer, kozmetikai cikk legolcsóbb az ao4 PARFOM, KÖLNI VÍZ flp0nfi malszertárlian lííV Kedden ülést tart a törvényhatósági kisgyűlés A KÖLTŐI PÁLYA VÉGE — SZEGEDI EMLÉKEIMBŐL — Irta FARKAR ANTAL Nem irorn ide a nevét, nehogy haraggal illessen. Pedig ez az irás is bizonysága annak, hogy máig sem feledtem el, hogy máig is azzal a szereteltei övezem az ő alakját, poéta-leikét, amellyel harminc esztendőknek előtte körülvettem. Akkoriban került a szerkesztőségbe, amikor engeitn befújt oda a sorsom szele. Jogász volt •agy filozopter — már nem tudom. Haját és öltözőikét a legnagyobb rendben tartolta, pedig határozottan költő volt, még pedig abból a ritka példányokból, akiknek nem kenyérkereset a lantpengetés, hanem lelki kényszerűség: beteg lenne, ha a feltörő pondolatok, a muzsikáló rimek utat nem találnának az iróasztalfiókba vagy a közönséghez. Halk szavú, finom modorú, csínos fiu volt, aki Csöndes léptekkel, imádságos lélekkel járta a Múzsák lelkét, nemi ugy, mint mi, akik vásott gyerekek módjára ott is hancúroztunk, rendetlenkedtünk, virágágyat tapostunk, vasty ablakot törtünk. Mindnyájan szerettük Hogy ő hasonló érzelmeket táplált-e irántunk, sohsem mutatta, de az ellenkezőjét sem árulta el. Ml füstöltünk cigarettából, szivarból pipából — ő ablakot nyitott a ffUtnek Mi hangos szóval átléptük a kocsma-kftszőbfit — ő némán elkerülte. Mi félrevágott kalappal jártuk a névnapokat, a pártmulatságokat, a tanval szórakozások minden fajtáját — ő ilyesmiktől' irtózott. Utálta a beszámolókat, a riportokat, a városház-járást. Az ő legkedvesebb kiránduló helve az irodalom és művészet berke volt. Hej, szép is ez, de az újságnak egyéb rovata is van, aztán a városi, meg a tanvai magyarokat egyéb is érdekli, ha egvszor előfizetők: — Ne csak azt mondj;» mög. bogv mit hozott a világra ez. mög az a nimöt. faranria, vagy talján hir&sség, a fene ögve ki. hanem «zt is, hogy milyen itéletöt hozott a Koczor-biróság, mikor Kisguc.zi Illést tilos Iegeltelésér' szutyongatta? Ne.k< nem ízlettek a Koczor-biróság füszores, magyaros ételei, a politika birkapaprikásai, a közigazgatás vastagon tőpörtőzött csuszái, a napi élet észbuktató buckái borai: neki a Muzsák-főzte finomságok kellettek egy deci nektárral. Az ő gyomrának nehéz volt a mi zsiros, paprikás napi kosztunk. Nem csoda, vajszivű, érzékeny lelkű poéta volt a sió szoros érteimében lányos szelídséggel, kisasszonyos finomsággal. Valamelyik délelőtt azt mondja Sz Szigelhy Vili barátom: — Gvere, látogassuk meg Lacit. — Messze laknak? — Hová gondolsz! Itt a Boldogasszony-sugárul on. — Drága kvártély lehet. — Olcső: az édesapja lakása. Az Örege főtisztviselő az államnál. Lacinak külön uccai szobája van. Abbizonv! De milyen szép, pompás bútorokkal rendezett, szőnyeges szobi volt! A köuvvszekrény te'e dií-zkötésekkel. Az asztalon mind?nfé1s szépirodalmi lapok. Az íróasztalon márvány, réz, bronz, alpacca figurák. Semmi dohányfüst. Semmi ételszag. semmi rozoga szék vagy vásol dívány, mint nálunk Ebben a szobában már helvet foglaiftatn-k a Múzsák és nem kell találgatniok, hogv ugvsn hová is üllünk, hogy ki ne usorion alólunk a bulor. mint nálunk — Nini, az „Uj Idők!" — Tavalv volt benne egy költeményem. — Ez meg itt a Kiss .Tózsef lapja. — Karácsonykor hozta egyik versemet. — Aztán fizet-e? — Természetesen. — Mért nem irs/ sűrűbben nekik? fin egy pár kötetnyit tudnék nekik adni feleáron is. Mosolvgott és magyarázatot adott. — Nálam nincs tömegtermelés. Nem is volt. Laci cspk akkor társalgott a Múzsákkal. amikor az ihlet nercei elkövetkeznek Mi kócosfeiü. rendetlen öltözékü, sarahonciás poéták akkor rángattuk le magunkhoz a Múzsákat, amikor házbérgondok fűszeres-kontók vagv pinci adósságok gvötörtek. Hát lehet ez tiszta költészet? Rajosan. A Lacié: az már igen. Nincs egv garasáru gondia, nem hníszolják számlákkal és méjnr — költ Ez már döfi! — Irigylem ezt az embert. Finom levegőben él fis meglásd, viszi valamire. Az ő tiszta poé.zisére fölfigyelnek Pesten és magukhoz csalják Érvényesül. A kiadók a tenyerükön hordják. Házat vesz Pesten, villát Budán vagy a környéken. Megérdemli. Vilikém, meg. Akit az istenek kiválása toftak. azt a tenyerükön hordják. Hej. ha én csak annyira vihetném, hoty valahol egy kis ióimenetelfl vendéglőm lenne! — Többet ér valami nyugdíjas állás. Ilyesmiért még a szobrát is elengedi az ember Nem igaz? — Elengedvén én ötven koronáért akárkinek. (Ugyan-ugyan, micsoda bolond álmok voltai? ezek bárom évtizednek előtte. Most már tudjuk, hogy se szobor, se ötven korona.) Azt már mondtam, hogy Laci neim szeret mászkálni még kritikusi minőségben sem. Akit az Isten Pegazusra teremtett, az nem való arra, hogy gyalogosan taposst e földnek sarát. Valamelyik szombatra holmi vendégművészeit hangversenyt hirdettek. A redakcióból Lacinak kellett volna megjelenni ezen a művészi eseményen. hogy az újságban beszámolót adjon róla. A műsort, a szereplőket ismerte Laci és időmegtakarítás céljából meuirta és leadta a kritikát. Aztán valami dolga akadt olyan fontos dolga, hogy a hangversenyre el se ment. COtthon társalgott a Múzsákkal, később az Tdeálről álmodott.) A vansárnapi számban a kritika hiba nélkfil i megjelent: ki hogyan énekelt, ki hogyan és mit játszott, mire kéne vigvázni a jövöbwn... — Arra, az anátok eszít-orrát — káromkodott másnap reggel Engel Lajos —, hogv ne írjatok bo^ számolót olyan hangversenyről, amit meg se tartottak. No, maid kapunk most a Balassáék lapjától. Rohant boldogult Rékeffihez Fr. meg nekiment a poétalelkü Lacinak. Nem értették, hogv egy-egy i!»nzi költő előre mecrálmodhatiV egvetmást. Legföljebb rosszul. A közönség részvétlensége miatt elmaradt előadásnak igazán nem Lacf haráhink volt az oka, aki is hátat fordított a hirlapirásnak", fölment Pestre és lett belőle — hogv ls csat... Szobor? Nem. kérem, hanem titkár a flriáncml. íiMtérínnYban, aztán tanácsos és még följebb. Isten é'tPsse bőséges nyugdyjianjj£ emberi £<* végső határáig,