Délmagyarország, 1934. július (10. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-29 / 170. szám

4. tmm r> t r j? a n v \ r? n r * 7 * 1 T954 julius 29: Részletre Is legelőnyösebben vehet kerékpárt, gramofont, rádiót Déry gépáruházban fcönyök, levelűk tömegét. A báró minden után érdeklődött Ápolónőiének ezt mondotta: — A fegyverem csütörtököt mondott... Dr. Hedry főorvos ekkor megállapította, hogy a báró dllupota örvendetesen javult. sőt íél négy óra tájban annyira jól érezte magát, hogy a főispán és felesége meglátogathatta betegágyánál. A főispán és családja a látogatás után nem­Scfcáfa Ismét visszatért a JcÓTházba és attól kezdve a késő osfi órákfg ott maradt. Bárányi Tibort a báró tragédiája mélyen mserenditette. — Naivon lesújtott szegény tragédiája. Én olyan nagyon szere ttom őt, mintha a fiam lett volna ós ő ugy vunz<xlott hozzám, mint az apjához. Hűséges, jóbarátom volt, — szeren­csétlensége levert, megrendített. Ártatlanul he­veredett bele ebbe az egész históriába. Nem is találok szavakat• hogy kifeje zem azt. amit okkor éreztem• amikor a szomo u hirt hallót­lem. Romüküi, hogy szeginy fiu t öviekben fel­ót ül. Bőró Tunkl állapota az esi! órákban ¡avult Egész rlélután özönlött a virág a közkórház­ba, még késő este is csokor csokor után érke­zeti Az egész folyosót betöltötte a virágok il­lata Minden csokorra fehér levélke és benne sok-íok jókívánság. A bárónak ezeket az üd­vözleteket ápolónőié sorra felolvasta, látható­lag jól esett neki a szeretetnek ez a nagyfokú megnyilvánulása. Amint fentebb is jelentettük, a báró a kora (Télutáni órákban eszméletre tért és azóta egy percre sem vesztette el eszméletét. Állapota ió, közérzete jó. Beszélgettünk az orvosokkal, akik most már csak jó hirt tudtak mondani. Az or­vosok szerint bicsak hashártvagyulladás nem lép föl. — s ennek a veszélye jelenleg nem mu­tatkozik —, a báró rövidesen felépül. Maga az a lény, hogy a golyó bentmaradt a testben, nem jelent egymagában véve veszélyt, okozhat Ugyan tálvogot, de az ritkaság. Ha tehát has­hártyasVulladás nem lép föl, a báró effész«éges lehet akkor is, ha a golvó továbbra is bentma­rad testében. Az éjszakai órákban báró TutiM állapotá­ban némi javulás jelentkezett. Az orvosok gon­dosan figyelik a sébesült állapotát, beavatko­zásra neim volt szükség. Félegy órakor Hedry főorvos újból megvizsgálta, az észlel eteket ki­elégítőknek találta. fiilél után két órakor a tréfyzef változatlan. A beteg rövid Időre elaludt, az orvosok biznak benne, hogy a gyógyulást nem fogják akadá­lyozna komplikációk. NyiJa fkoza A Magyar Távirati Iroda az esti órákban a következő nyilatkozatot tette közzé: „Nyilatkozat. Alulírottak igazoljuk, hogy dr. Lázár Ferenc kir. járásbiró és dr. báró Tunkl <A Délmagyarország munkatársétól.) A jú­liusi kisgyülést Bárányi Tibor főispán megbí­zásából kedd délutánra hívta össze dr. Tóth Béla polgármesterheilyettös. A kisgyülést a vá­rosi ügyosztályok vezetői szombaton délelőtt kn. zt tett ék elő. Tekintettel arra, hogy a ta­nácsnokok egyrésze szabadságon van, a tárgy­sorozatra ezúttal csak kevés lényeges ügy ke­rilt. A napirend első pontja a Szegedi Szabadtéri Játékok rendezőbizottságának kérelme. A ren­dezőség 5000 pengő támogatás nyújtását kéri a várostól, a m'tlt évi ismeretes feltételek mel­lett. Ha rincs deficit, a rendezőség az összeget visszafizeti a városnak. Az dőkészitőértekezktnek az a javaslata, hegy tekintette1 a szegedi szabdtéri játékok óriási fontosságára és rendkívül nagy idegen­forgalmi előnyeire, az idén is adja meg a vá­ros a támogatást hasonlóan a tavalyi felt éta'eh­hez. Nevezetes*«, hogy ha haszon lesz. abból a rendezőség köteles visszafizetni a városi hoz­zái^ru'lásif. Tamás főispáni titkár urak között f. évi julius hó 2-án keletkezett ügy a lovagiasság szabá­lyainak megfelelően elintézést nyert. Szeged, 1934. évi julius hó 28-án. Csenky Sándor s. k. ny. á. m. kir. honv. ezredes, dr. T ö r ö k Bé­la s. k. m. kir. kormányiőtanácsos, ügyvéd, Bossány i-H avass Tibor s. k. m. kir. honv. hu. alezredes, Szemlaki Kerner Pál s. k. m. kir. honv. tü. százados." A javaslatiról dr. Tóth Béla polgármesteriben hettes a következőket mondotta: — A város minden egyes lakója tisztában van a Dóm-téri játékok nagy kulturális és ide­gtnforga'mi jelentőségével. A szabadtéri játé­kok nemcsak a belföld, hanem a külföld figyel­rrét is Szegedre irányítják. ennek előnyeit már a tavalyi nagysikerű előadások nyomán is tapasztaltattuk, fippen ezért a város ha­tóságának kötelessége, hogy az idén is támo­gassa a szabadtéri játékokat. A polgármesteri előterjes-tések között sze­repel még a röszkeí törvényhatósági közút több szakaszán a kövezés! munkálatok vállalatba adása. A polgármesteri hivatal átalakításának ügye. számos földbérhátralék leírása, továbbá öt baktól kerti parcella eladása. A tárgysorozaton saeirepel dr. Pdlfy Józsel nr Váirm>astern.ek az ötödik fizetési osztály má­sodik folozatáfoa való előléptetése, végül dr. vitéz Cdrgyán Imre indítványa a Gyula püs­pök-telepi házihielyieík haszonbérének mérsék­k* c*rőí. n A nrAII l/A | ftll tfiry púder és más illatszer, kozmetikai cikk legolcsóbb az ao4 PARFOM, KÖLNI VÍZ flp0nfi malszertárlian lííV Kedden ülést tart a törvényhatósági kisgyűlés A KÖLTŐI PÁLYA VÉGE — SZEGEDI EMLÉKEIMBŐL — Irta FARKAR ANTAL Nem irorn ide a nevét, nehogy haraggal illes­sen. Pedig ez az irás is bizonysága annak, hogy máig sem feledtem el, hogy máig is azzal a szere­teltei övezem az ő alakját, poéta-leikét, amellyel harminc esztendőknek előtte körülvettem. Akkoriban került a szerkesztőségbe, amikor engeitn befújt oda a sorsom szele. Jogász volt •agy filozopter — már nem tudom. Haját és öl­tözőikét a legnagyobb rendben tartolta, pedig ha­tározottan költő volt, még pedig abból a ritka példányokból, akiknek nem kenyérkereset a lant­pengetés, hanem lelki kényszerűség: beteg lenne, ha a feltörő pondolatok, a muzsikáló rimek utat nem találnának az iróasztalfiókba vagy a közön­séghez. Halk szavú, finom modorú, csínos fiu volt, aki Csöndes léptekkel, imádságos lélekkel járta a Mú­zsák lelkét, nemi ugy, mint mi, akik vásott gyere­kek módjára ott is hancúroztunk, rendetlenked­tünk, virágágyat tapostunk, vasty ablakot törtünk. Mindnyájan szerettük Hogy ő hasonló érzelme­ket táplált-e irántunk, sohsem mutatta, de az el­lenkezőjét sem árulta el. Ml füstöltünk cigarettából, szivarból pipából — ő ablakot nyitott a ffUtnek Mi hangos szóval át­léptük a kocsma-kftszőbfit — ő némán elkerülte. Mi félrevágott kalappal jártuk a névnapokat, a pártmulatságokat, a tanval szórakozások minden fajtáját — ő ilyesmiktől' irtózott. Utálta a beszá­molókat, a riportokat, a városház-járást. Az ő legkedvesebb kiránduló helve az irodalom és mű­vészet berke volt. Hej, szép is ez, de az újságnak egyéb rovata is van, aztán a városi, meg a tanvai magyarokat egyéb is érdekli, ha egvszor előfizetők: — Ne csak azt mondj;» mög. bogv mit hozott a világra ez. mög az a nimöt. faranria, vagy talján hir&sség, a fene ögve ki. hanem «zt is, hogy mi­lyen itéletöt hozott a Koczor-biróság, mikor Kis­guc.zi Illést tilos Iegeltelésér' szutyongatta? Ne.k< nem ízlettek a Koczor-biróság füszores, magyaros ételei, a politika birkapaprikásai, a közigazgatás vastagon tőpörtőzött csuszái, a napi élet észbuktató buckái borai: neki a Muzsák-főzte finomságok kellettek egy deci nektárral. Az ő gyomrának nehéz volt a mi zsiros, paprikás napi kosztunk. Nem csoda, vajszivű, érzékeny lelkű poéta volt a sió szoros érteimében lányos szelídséggel, kis­asszonyos finomsággal. Valamelyik délelőtt azt mondja Sz Szigelhy Vili barátom: — Gvere, látogassuk meg Lacit. — Messze laknak? — Hová gondolsz! Itt a Boldogasszony-sugár­ul on. — Drága kvártély lehet. — Olcső: az édesapja lakása. Az Örege főtiszt­viselő az államnál. Lacinak külön uccai szobája van. Abbizonv! De milyen szép, pompás bútorokkal rendezett, szőnyeges szobi volt! A köuvvszekrény te'e dií-zkötésekkel. Az asztalon mind?nfé1s szép­irodalmi lapok. Az íróasztalon márvány, réz, bronz, alpacca figurák. Semmi dohányfüst. Semmi ételszag. semmi rozoga szék vagy vásol dívány, mint nálunk Ebben a szobában már helvet fog­laiftatn-k a Múzsák és nem kell találgatniok, hogv ugvsn hová is üllünk, hogy ki ne usorion alólunk a bulor. mint nálunk — Nini, az „Uj Idők!" — Tavalv volt benne egy költeményem. — Ez meg itt a Kiss .Tózsef lapja. — Karácsonykor hozta egyik versemet. — Aztán fizet-e? — Természetesen. — Mért nem irs/ sűrűbben nekik? fin egy pár kötetnyit tudnék nekik adni feleáron is. Mosolvgott és magyarázatot adott. — Nálam nincs tömegtermelés. Nem is volt. Laci cspk akkor társalgott a Mú­zsákkal. amikor az ihlet nercei elkövetkeznek Mi kócosfeiü. rendetlen öltözékü, sarahonciás poéták akkor rángattuk le magunkhoz a Múzsákat, ami­kor házbérgondok fűszeres-kontók vagv pinci adósságok gvötörtek. Hát lehet ez tiszta költészet? Rajosan. A Lacié: az már igen. Nincs egv garas­áru gondia, nem hníszolják számlákkal és méjnr — költ Ez már döfi! — Irigylem ezt az embert. Finom levegőben él fis meglásd, viszi valamire. Az ő tiszta poé.zisé­re fölfigyelnek Pesten és magukhoz csalják Ér­vényesül. A kiadók a tenyerükön hordják. Házat vesz Pesten, villát Budán vagy a környéken. Meg­érdemli. Vilikém, meg. Akit az istenek kiválása toftak. azt a tenyerükön hordják. Hej. ha én csak annyira vihetném, hoty valahol egy kis ióimene­telfl vendéglőm lenne! — Többet ér valami nyugdíjas állás. Ilyesmiért még a szobrát is elengedi az ember Nem igaz? — Elengedvén én ötven koronáért akárkinek. (Ugyan-ugyan, micsoda bolond álmok voltai? ezek bárom évtizednek előtte. Most már tudjuk, hogy se szobor, se ötven korona.) Azt már mondtam, hogy Laci neim szeret mász­kálni még kritikusi minőségben sem. Akit az Is­ten Pegazusra teremtett, az nem való arra, hogy gyalogosan taposst e földnek sarát. Valamelyik szombatra holmi vendégművészeit hangversenyt hirdettek. A redakcióból Lacinak kellett volna megjelenni ezen a művészi esemé­nyen. hogy az újságban beszámolót adjon róla. A műsort, a szereplőket ismerte Laci és időmegta­karítás céljából meuirta és leadta a kritikát. Az­tán valami dolga akadt olyan fontos dolga, hogy a hangversenyre el se ment. COtthon társalgott a Múzsákkal, később az Tdeálről álmodott.) A vansárnapi számban a kritika hiba nélkfil i megjelent: ki hogyan énekelt, ki hogyan és mit játszott, mire kéne vigvázni a jövöbwn... — Arra, az anátok eszít-orrát — káromkodott másnap reggel Engel Lajos —, hogv ne írjatok bo^ számolót olyan hangversenyről, amit meg se tar­tottak. No, maid kapunk most a Balassáék lapjá­tól. Rohant boldogult Rékeffihez Fr. meg nekiment a poétalelkü Lacinak. Nem értették, hogv egy-egy i!»nzi költő előre mecrálmodhatiV egvetmást. Leg­följebb rosszul. A közönség részvétlensége miatt elmaradt előadásnak igazán nem Lacf haráhink volt az oka, aki is hátat fordított a hirlapirásnak", fölment Pestre és lett belőle — hogv ls csat... Szobor? Nem. kérem, hanem titkár a flriáncml. íiMtérínnYban, aztán tanácsos és még följebb. Isten é'tPsse bőséges nyugdyjianjj£ emberi £<* végső határáig,

Next

/
Thumbnails
Contents