Délmagyarország, 1934. június (10. évfolyam, 123-145. szám)

1934-06-10 / 129. szám

fcfffMAG?ARORSZAG T934 funius TO: neki mondtak. Frey Vilmos országgyűlési kép­viselő volt a kővetkező tanu. Ó sem tud arról, hogy Bethlennek lett volna valami szerepe az llgyler. Érdekes vallomást tett Ilajorossy Gyíl­la műszaki tanácsos, aki a kastélyt abbó a cél­ból vizsgálta megt hogy az milyen célra alkal­mas? Arra, hogy mennyire becsülte az ingat­lant, nem tud visszaemlékezni, de az épület tü­dőbeteg-szanatóriumra alkalmatlan volt. A tanú Drél.T Imre kérdésére elmondotta, hogy a vádlottól a vásárlásra vonatkoaólag soha­sem kapóit özvetlen u' .sltáSt. Az elnök ezután a bizonyitáskiegészitő kérdésében kért tnditványt. Gdl Jenő védő indítványozta. liogy a biróság hallgassa ki tanúként: Vlaáér Pál és Hameniczky Pétor Cpitésfceket és fíakay professzort, arra vonatkozólag, iiogy a házbért Váss József rendelte el és az meg is történt. Krúdy Ferenc kincstári jegyzői igazgatót ar­ra nézve, hogy a szerződés megkötésénél Drélvr gyakorolt-e v tamilyen befolyást, Lakatos Ist­vánt arra vonatkozólag, hogy Vass Józsefet Batthyány Gyuláné kereste fel Hohenlohe her­cegnő társaságában és ők ketten ajánlották fel a kastélyt megvásárlásra. Ha ez kiderül, akkor megszűnik íz a hit, hogy Dréhrnek bánmiféle befolyása lett volna a vásárlás körül — mon­dotta a védő. Inditvánvozta a minisztertanácsi \ üflkőnyv beszerzését, melyből kitilnik. hogy a miniszterek szóltak hozzá a kastély megvá­sárlásához, kérté, ho?y a bíróság hallgassa kl mindazokat a minisztereket, akik a vásár­láshoz hozzájárultak, kérte tawadowszkv Alf­réd. a szímszék elnökinek tanúként! kihallga­tását. A védő hagoztatta, hogv ugy a népjó­léti miniszternek, mint a inisztertanácsnak, a fővárosnak tudomása és elhatározása vott arról, hogy miképen történjék a vételi objek­tumok értékesítése. Bizonyitáskiegészitési in­dítványt tett a védő a Latinovich-. a Gerló­lóczy-t a Lindel-féle kastély megvásárlásának körülményeire. A pénzt n.m ott kell keresni — folytatta a védő —, ahol az ügyészség most keresi, mert Préhmek semmi köze sincs a hiányzó pénzekhez. Tény at. hogy az eládó meerkapta azit az összeget. amelyet kért. Töreky elnök, aki többi zben félbeszakította a védő előterjesztését. Ismét erélyesen rászólt a védőre. — Kérem, ha a vídő ur nem tesr koftkrét indítványt, kén telen leszek erélyesebb intéz­kedéselxt tenni, rtiert a komolyság rovására megy ez a ftósszu előadás? t — Az én előadásom? — kiáltotta Gál Jenő. nz ellen tiltakozomt — Tossék tiltakozni! — válaszolta erélyes hangon az elnök. — Hugódéi met kérek! mindennek van határa, nem lehet azt mondani, hogy az én előadásom komolytalan! Hrre Töréky ingerülten kopogtatott az asz­talra. — Tessék konkrét Indítványt tenni és ne tessék párbeszédet mondani! Gál fenő további előadása jrán kijelentet­te, hogy bizohyltnní kívánja azt is, hogy azok nz összegek, amelyek a bicskei üggyel kapcso­latban szóba kerültek, teljese: légből kaoottak. Az elnök itt ismét rászólt a véáöre. hogv tegyen indítványt, mert különben megvonja tőle a szót. A védő az izgalmas atmoszférában terjesztet­te elő további inaitványait. melyek során bi­zonyítani kívánta, hogy a Krausz Simon tit­kárnője által vitt öszeg Dréhr államtitkársága előtti időből származik és ho«y orre a pénzre Friiz Airtwr letenyei választásához volt szük­ség. Cd! Jen") kérte: Sebestyén Tózsef. Halász Lajos. Fletssig Sándor. Pásztor Miksa kihall­gatását. \ biróság náhánynr'rodperces tanácskozás után a védő inditvám-át autasitotta. — Mi az indoka a végz őnek? — kérdezte Gál Jetiő. — Azt majd az ttételben fog^tfi megmondani — felelte Töreky. K törvénys/." '„étlőn folytatja a tárgyalást. I WMM————i — Ax idő A Meteorológiai Intézet jelenti este 10 órakor. Időjóslat: Mérsékelt északi szél, vál­tozó felhőzet, több helyen zápor, vagy w­rator. A hőmérséklet alig változik. Miért „HÁPE" MERT használ a gondos házi asszony si@gecSi SZAPPANT? a fehérneműt nem rongálja, nem tartalmaz fölösleges lúgot, 65 vízben könnyen oldódik, tehát habzik és ezáltal minden igénynek megteleli „Újságíró csak a sajtó szabadságának elvi alapján állhat" A Magyar Ufs6glr6k Egyesülete fegyelmi választmányának határozata A Délmagyarország március tizenegyedik! | számában Az olvasó rovatában közlemény je­lent meg Újságíró Klub cim alatt. A cikkecske azt a mozgalmat kifogásolta, amely ujságiró klub alapítását tűzte ki céljául és hangoztatta, hogy sokkal jobban tennék az újságírók, ha szociális kérdéseikkel foglalkoznának behatób. ban. A közleményre a „Szegedi Napló" március tizenkettediki számában nemcsak a szegedi, hanem az egész magyar újságírásban példátla­nul személyeskedő és durva cikk jelent meg — Pásztor József ellen. Az eset annak ide­jén széles körökben volt megbeszélés tárgya. Pásztornak az volt elvi álláspont ja, hogy a sajtó­ban ujságiró közügyekkel is lehet foglalkozni, azonkívül perrendszerüen igazolta, hogy a kér­déses közleményt nem ő irta. Arra persze nem volt hajlandó, hogy a szerzőt megnevezze. Ilyen előzmények után került Pásztor az ujságiró klubról megjelent cikk mi­att a Magyar Újságírók Egyesületének fegyeL mi választmánya elé. A fegyelmi választmány ülésén dr. Tótb László, a Nemzeti Újság szerkesztője elnökölt A tárgyalás anyagát Lövik Károly titkát ismertette. Az elnöknek arra a kérdésére, hogy tulajdonképen mért hozták ezt az ügyet a fegyelmi választmány elé, be­terjesztették a Szanatóriumegyesület igaz­gatóságának egy határozatát, amelyben azokkal a cikkekkel kapcsolatosan, amelyek a Délmagyarországban megjelentek, bizalmáról biztosítja az intézet igazgatóját és szegedi ad­minisztratív orvosát s elitcli a cikkiró maga­tartását. „A terhelt nem először foglalkozott a nyilvánosság előtt ujságiró közügyekkel" — hangzott el az indokolás. Most szót kért Pász­tor és a következőket mondta: — Ezt a határozatot nem ismerem. Most hallok róla előszót. De azt mindjárt megálla­pítom, hogy mestersége lényegével tisztá­ban levő hivatásos ujságiró, ha ugy szól, mint ahogy itt előadták, nem örvendhet neki. Azzal a két cikkel, amely a hírlapírók Szanatórium­egyesületéről a Délmagyarországban megjelent, egészen más a helyzet. Azokat én irtnm. De a mi légfőbb alkotmányos biztosítékunk a sajtóper. Az, amit ugy hivnak, hogy a valódiság bizo­nyítása, ami sikerül, ha az ujságiró igazat irt. Nékünk valamennyiünknek, akiknek az újság­írás a kenyerünk, tiltakoznunk kell az ilyen elintézési mód ellen, mert mit fogunk csinálni, ha holnap tényállításokat tartalmazó súlyos cikkekel fogunk irni a Társadalombiztosító valamelyik tisztviselője ellen és sajtóper he­lyett elkezdenek komédiát játszani és bizalmat liferáltat magának a megvádolt tisztviselő. Er­ről a határozatról, amelynek meghozatala előtt engem meg se hallgattak, ezen az elvi deklará­ción tul, már elvi okokból sincs más mondani yalóm. Dr. Tóth elnök kijelentette, hogy minden testület ugy intézi el a maga dolgait, ahogy jó­nak látja, de ez a kérdés ftPnt tartozik ide. Rö­vid tanácskozás után pedig kihirdette a követ­kező határozatot: — A Pászlor József ellen beadott panasz tár* gyában az egyesület ügyésze nem vállalta a vS„ dat A fegyelmi vádtanács pedig egyhangú ha, tározattal kimondta, hogy az eljárás megináL* tására sem Iát okot fennforogni. A határozat kihirdetése után az indokolás következett. Eszerint ujságiró csak a sajtó sza. hódságának elvi alapján állhat s az az állást-» pont, hogy ujságiró közügyeket nem lehet a nyilvánosság előtt tárgyalni, sem a sajtósza-i badság elve, sem etikai okok miatt nem tart-» ható fenn. Ujságiró kérdéseket ép ugy lehel tárgyalni a sajtóban, mint minden más kérdést, természetesen a hangnak nem szabad kifogás alá esni, már pedig a fegyelmi választmány elé terjesztett közlemény hangja minden tekinteti ben megfelelő. A fegyelmi választmány határozata jog-i erős. Ujságiró körökben sokat beszéltek Pesten a „Szegedi Napló"-han megjelent támadó cik­kekről s az volt a vélemény, hogy a cikkek szerzőjének erkölcsi kötelessége lenne jelent-« kezni. A szövetkezetek támogatása és a kamarák (A Délmagyarország munkatársától.) Az 3 törvényjavaslat, melyet Imrédy Béla pénzügy­miniszter három nappal ezelőtt nyújtott be a parlament elé a következetek támogatásáról. nagy visszatetszést keltett az ipari és kereske­delmi érdekképviseletek körében. Különösen sé­relmezik az érdekképviseletek azt, hogy mi­kor a kereskedelemügyi miniszter csak nehe­zen tudott 200.000 pengő hitelt 'lőteremteni a kiskereskeáelem és kisipar hiteligényeinek ellá­tására, ugyanakkor egyszerre tizenegy és fél­millió pengőt juttat három olyan szövetkezet veszteségeinek fedezésére, melyek nagyrészt versenyt támasztanak a legális iparnak és ke­reskedelemnek. Minthogy a javaslat a képviselőház előtt fekszik, a kamarák felfogása szerint céltalan volna ülések összehívásával és filtakozó felter­jesztések elküldésével operálni. A budapesti ér­dekképviseletek ellenben tegnap értekezletet tartottak, melyen ugy határoztak, hogy az idő rövidségére való tekintettel személyesen járnak el fmréáy Béla pénzügyminiszternél és Fabinyi Tihamér dr. kereskedelemügyi minlsz­térnél. A szegedi kereskedelmi és ipairkamara el­nöksége a tegnapi érdekkénvíjselefí ülésre való hivatkozással telefonon összeköttetésbe lépett a budapesti kamara vezetőségével, bejelentette a megindult mozgalomhoz való csatlakozását és közölte, hogy a két miniszternél eljáró tilta­kozó küldöttségben képviseltetni kivánja ma­gát Villányi Ármin kitüntetése. Debrecenből je-< lentik: Szombaton Debrecenben tartották meg az országos vidéki birkózó kongresszust, ame­lyen a Magyar Birkózó Szövetséget Sziebert Imre elnök képviselte. A kongresszuson a vi­déki birkózó egyesületek 40 főnvi kiküldöttel képviseltették magukat. A keleti kerület nevé-i ben S t e i n f e 1 d István kormányfőtanácsos üdvözölte a kongresszust, majd Debrecen kép­viseletében Zöld József jegyző mondott üd­vözlő szavakat. Ezulán Hegedűs Béla fő­titkár tett jelentést az országos szövetség munn kájárói és bejelentette, hogy a szövetség S e i n* teld István és Villányi Ármin kerületi nököket díszoklevéllel tüntette ki.

Next

/
Thumbnails
Contents