Délmagyarország, 1934. június (10. évfolyam, 123-145. szám)

1934-06-10 / 129. szám

TQ54 jun'iis 10. D F f M 4GyAROR^74G 5 Megbukott a nemfizető lakók BEFŐZÉ/HEZ fekete listája O V E G Szegeden lesz a vidéki háztulajdonosok közponlja kiváló min StégbSII legolcsóbban (A Délmagyarország munkatársától.) A sze­gedi háztulajdonosok körében egy évvel ezelőtt mozgalmat kezdtek abban az irányban, hogy a memfizető lakókról statisztikát, fekete listát állí­tanak össze. Az adatgyűjtés megindult, a háztu­lajdonosok egymásután jelentették be azokat a la. lókat, akik a lakbérrel rendszerint adósok szok­tak maradni. A listán olyanok is szerepeltek, akik öt házlulajdonosnál is adósak maradtak. Fel­jegyeztek olyan lakót is a listára, aki megszökött éjszaka, amikor a háziúr aludt, gyorsan kíköltöz­ködött a lakásból ismeretlen helyre. A háztulajdonosok panasza szerint az utóbbi időben jelentékenyen elszaporodtak a nemfizető lakók. A háztulajdonosok elgondolása az volt, hogy a listát az egyesületben felfektetik és mi­előtt egy-egy lakáshelyiséget bérbeadnának, elő­zőleg tájékozódnak a lakóról. A listán szereplők­nek is adtak volna lakást, de csakis akkor, ha jót­állót jelöltek volna meg, aki garantálta volna a­lakbérfizetést. Hónapokon keresztül folyt a nemfizető lakók Harmincegynéhány esztendeje. A turi tanyáknak már bucsut mondtam, a makói ujságiráskodásba belefáradtam. (Akkoriban az ellenzéki ujságirás­kodás folytonos veszekedésekből és sűrű eszem­iszomokból állott. A kormánypártiakkal veszeked­ni, verekedni, a párthívekkel barátkozni kellett.) Pesten feküdtem a kórházban. Ide sürgönyöztek, hogy rukkoljak be a régi „Szegedi Napló"-hoz. Meg­tettem. Éjszaka érkeztem Szegedre, a „Metropol'-ban háltam és másnap délelőtt már a szerkesztőség­ben viziteltem. Legelőször is Móra Ferivel talál­koztam. ő már akkor frissen sült szegedi újság­író volt, szép, szőke menyecskének az ura és bol­dog édesapja a még pólyában gögicsélő Panka leányzónak. Meghívott ebédre. — Hogy ízlik? — Mint otthon. — Hát a Tisza? — A partján nőttem föl Szentesen. — Akkor a szegedi föld se idegen. — Az alsóvárosi temetőben nagyapám sírján nempereghetek. — Most már csak Engel Lajost kell megszok­nod. A szerkesztővel könnyein boldogulsz: Bé­keíy druszád maga is poétalelkü ember, — De még nincs lakásom, csak feleségem, meg édesanyám van. — Nézz ki csak az ablakon: lakás is akad. Az ám. A Móráék kétszobás udvari lakása mellett különálló egyszobás alkalmatosság húzó­dott meg. Ide húzódtam én is; a Fodor-ucca 7. szám alá Dombrádi Nagy Gyula csendőralezre­des ur házába. Uri ház volt ez, dc mi csak az udvari fertályát laktuk. Ellenben szökőkutas kertjében szabadon pipázhattunk, sétálgattunk. Az asszonyok főztek, édesanyám ráérő idejében Pankát dajkálta, Feri a tudományos könyveket bújta vagy cserélgettük a félegyházi, meg a turi históriákat. Esetleg lelkünk gyönyörűségére és épülésére énekelgettem abból a disznóbőrkötéses könwből Dávid királynak 'Soltárait, amely „meg­névjegyzékének az összeállítása, az akció azon­ban eredménytelenül végződött, mert a házigaz­dák nagyobbré.szc nem jelentette be a nemfizető lakó nevét. Emiatt most elhatározta a Háztulaj­donosok Egyesülete, hogy a fekete lista tervét nem valósítja meg, dc a megrögzött nemfizető lakók ellen a jövőben sokkal erélyesebben fognak el­járni. Legújabban a szegedi háztulajdonosok székház­vásárlás gondolatával foglalkoznak. Ki is jelölték a Tisza L.-körut 71. sz. alatti házat, az egyesület tárgyalásokat folytat a háztulajdonosokkal, az En­rényi-örökösökkel, akik 10.000 pengőt kérnek a házért. Az egyesület 35.000 pengőért kéri az ingat­lant, a tárgyalások olyan stádiumban vannak, hogy remélhető a megegyezés. A házvásárlás költ­ségét az egyesület tagjai adnák kölcsön az egye­sületnek. A székházvásárlással az egyesületnek messzemenő tervei vannak. Elsősorban az egyesü­leti életet kívánják eredményesebbé tenni, mert rövidesen megalakul a vidéki háztulajdonosok or­szágos szövetsége és a központ Szegeden lesz. jelent Frankofurtómban az 1770 Esztendőben.. " Olyan macska dorombolt melletlünk, ami jó­maga túltett irodalmi hírességünkön: Debrecen­ből gyalog hazajött a régi portára, pedig a kálo­mista Bómáha vasúton szállították az odahelye­zett csendőralezredesék. Ekkora virtust mi még akkor nem árultunk el az irodalom berkében. Hej, azért boldog idők voltak ezek! Feledhetet­len emlékű mühelyi dolgozgatások Tömörkényék, Szigethy Viliék társaságában. Feri a közigazga­gatás berkeiből szedte, én a rendészet rónáján gyűjtöttem a derűnek, a jókedvnek harmatos vi­rágait. A politika hangos erdeje is tele volt ilyen növényekkel: csak lc kellett hajolni értük. Egy-egy politikai kapacitással kirándultunk a tanyák közé és komoly poharazgatások közben fölmondtunk a Habsburgoknak, utána hazakocsi­zás közben éltettük a köztársaságot. (Senki orra be nem tört lőle, senkit sem "csuktak be miatta.) Feri már unta ezt a szórakozást, mig én örül­tem neki és szívesen helyettesítettem őt a tanyai beszámolókon. A vidám napokra szürkék is következtek: be kellett rukkolnom a 46-osokhoz hadgyakorlatra. Már hogy mit gyakoroltunk, arra nem emlékszem, csak arra, hogy minden este a szerkesztőségben lógtam, de nem dolgoztam, mert a híres Dominik kapitány ur szigorúan megmondta: — Ön most nem újságíró, hanem katona. Kato­nának pedig tilos politikai lapba irni. Értette? Annyira megértettem, hogy nem is dolgoztam, hanem jólesően csak szórakoztam abhan a szer­kesztőségben, amelynek lépcsőházában esténkint fölhangzott a vezércikkirásra besétáló Tömör­kény napiparancsa: — Vera, féllitert, meg egy kutyaijesztöt! Hazamenetkor belekaroltam Mórába: — Gyere, Ferikém, ne szégyeld a rongyos bakát A Széchenyi-korzón máx megszabadult tőlem, mert léptea-nyomou tisztelegnem kellek Köte­kedő kedvvel fordult hozzám: — Ismered te ezeket az urakat? az j: , ban — Nem en! — Hát akkor mit köszöngetsz nekik* Az egész hadgyakorlatból erre az ártatlan évő-< désre emlékszem. De eszembe jut más is. Móráék vakációzni men­tek a vidékre: Félegyházára vagy Szabadkára, már nem tudom. Csak azt tudom, hogy az arany­halacskákat rám bízták: viseljem gondjukat amig hazajönnek. Nem értek én az aranyhalakhoz ma sem. (Amolyan halakhoz értettem, amilyeneket Bittó János bátyám tálalt elénk az Aranypotyka­vendéglőben.) Elég az hozzá, hogy mire Móráéls hazajöttek az aranyhalak elköltöztek. Azt hiszem, egy kicsit tultápláltam szegénykéket. Nehezemre esett a beszámoló, de lelkiismeretem megkönnyítésére becsületesen túlestem ezen is, Feri a fejét csóválta és azt mondta: — Nemcsak tuletetted, hanem tán tulitattad eze« ket is. Azóta mindig ezzel az érzéssel nézem a ficán-» koló aranyhalakat: — Szerencsétek, hogy nem az én vendégeim vagytok. Feri sohsean maradt ki éjszakára a magunk ked­véért. Egyszer néhai Beck Pista sógor vendégel voltunk. Nála maradtunk vacsora után is. (ö ta­Ián azért, hogy őriző pásztorom legyen.) Éjfél felé a házigazda néprajzi gyűjteményéből felöl-» tözködtünk. A sógor „budá"-ban ivott, Feri ku­ruc csalmában pipált, én rézfokososan koccint«« gattam. örizőpásztorom hazaterelt ugyan, de leg-< nagyobb bosszúságára megszöktem a háztól, mi-« heyt ő betette maga után az ajtót. Meg ám, meri Beck sógor a kapu előtt várt; mentünk a Kass-ba^ ahol még a magyar táncok bemutatása következett* A bosszúságon kívül okoztam neki szomorusá-» got is, de akaratlanul. Valami párbajhistóriábal keveredtem és Feri volt a szekundásom. A meg* sebesülésem, a szétvágott ujjam talán jobban fájt neki, de az bizonyosan fájt, hogy ilyen szamár-« ságba keveredtünk. Hej, Fodor-uccai szép napok, bolondos fiatal­ság derűje, álmodozások aranyköde, hová száll­tatok !... Neki csaknem minden álma beteljesült ott as szegedi földön, ö még a sir szélén is álmodott, Ovegesedő szemmel is szépekéit látott, a lelke, a szive még akkor is fiatal volt. Én nem szólok semimit. Minek? A szétvált utak nemsokára összefutnak: megint1 egy kenyéren leszünk ... Fia és leánygyermekét 9 budapesti Svábhegyen, (500 m. subalpin klimaj a Fodor Sátor Sport internátusban. Az 56 év óta fennálló Fodor testnevelő és vívó­intézet vezetése mellett. 5-szöri kitűnő étkeaés, ví­vás, torna, tennisz oktatás, német konverzáció, me­leg fürdő és kisuszoda használattal napi P 4.20, Felvilágosítást ad és jelentkezést, elfogad a Ma­gyar hirdető Iroda kirendeltsége Szeged. Tisza Lajos körnt 73, telefon 27-59. Budapesten Fodon intézet IV., Petőfi Sándor u. 3. Telefon 8-97-01. Email Krém, íipiö Hrem7 púderek, ráncolaj, barnító olaj árusítása. Arc­ápolás modern pakkolásokkal. kozmetikai intézetében Feketesas-ucca 17. sz. Junius 17-én megkezdjük novellapályázatunk közlésre alkalmasnak talált pályamunkáinak közlését MÓRÁVAL EGY KENYÉREN — SZEGEDI EMLÉKEIMBŐL — Irta FARKAS ANTAL USZA Lnlok Körút nyaraltassa

Next

/
Thumbnails
Contents