Délmagyarország, 1934. június (10. évfolyam, 123-145. szám)

1934-06-10 / 129. szám

s. tfPf" MAGYARORSZÁG 1934 funiu^a Mielőtt cipőszükségletét fedezné, S

iát érdekébon nézze meg áras kirakataimat és meggyőződik, hogy az elsőrendű nmguclpttkelm.gl.pöolcsdironj^. NÖI 5'50-tM, férfi 8"50-tŐI. Zsurkó János. Kossuth Lajos sugárut 6. szám. Telefon 17—72. Szegedi szemmel a debreceni Háry János Debrecen, június 9. (A Délmagyarorszáf munkatársitól.). Debrecen ezekben a napokban irigylésre méltó. Szegedi ember Irigyelve látta azt az internacionális idegenforgalmat, ami péntek este a Háry János szabadtéri előadásának első napján a „Bikában" lezajlott. Gyönyörű bricseszes hölgyök, angolok, svájciak, norvégok, olaszok, lovagló sztárok, fessek, sportszerűek. Nagy feltűnést keltettek a norvég tisztek fekete, íakkdiszes, tcstőrkucsmás uniformisaikkal és a porosz Litzmann kapitány, horogkeresztes barna uniformlsos társával. Nagy sürgés-forgás. Mindenütt ott van Andrássy Géza gróf, ahol szép asz•zonyok tűnnek fel. Izgalom és mozgalom egész Debrecen. A hall egyik sarkában, messze a lovn soktól Kodály Zoltán tárgyal Rndnayval, az Operaház Igazgatójával. Fotóriporterek szaladgálnak, vívók tárgyalnak, egy nagy méhkas az egész. Közben mindenei az eget kémleli. Lesz-e eső? Az ég pedig sűrű felhődunyhák közé rejti szándékait Záporok hullanak, majd pillanatok alatt változik menydőrgés napsugárral. , A Nagyerdőben vásár, az egyetemen vivóverseny, a csodálatosan grandiózus stadionbat tornamutatványok, Debrecennél élén. kebb és büszkébb város nincs ma Magyarországon. A strand, amely világvárosi méretű, 1«. lésft. berendezésű, négy bazénjérd, hőforrásával, játszóterével, napfürdőjével, kioszkiával csak ngv ontja az embereket • Már piroslik az ég al ja. bíborba ftltöznek a szSf

tildó, bizonytalankodó felhők. Este f óra van. A ollégium épülete előtt embergyürű szorong. Megindul az iradat. Az öreg épület bolthajtása alatt százakra menő tömeg hömpölyög, rtríást négyszög az udvar, ahol Háry János száguld a képzelet táltosán. Az épülőt öreg falaiban mintha páholyok lennének a nyitott, oszlopos folyosók. Nagy, misztikus fényben foszforeszkáló aréna. Az udvarhsn majd ötezer ember fér el. Nincs tribün. A színpad magasan áll, a sorjában lerakott szék- és padsorok elegendők. A zenekar hosszú, keskeny sávban húzódik végig a hosszú szinpadon. Valóságos művészet volt a vonalban alaposan széthúzó zenekart oly precizitásban és finomságban összetartani , a fiatal F er enc s i k János karmester brillírozott. * Már jóval elmúlt fél kilenc, az előadás kezdetének időpontja, amikor még mindég csak félhomályból csillogott elő a fiitteres csillagos ég, vlrágdiszes mesehangulat. A rádió emberei, mint sötét árnyékok bukkantak ki a félhomályból. Valami Ideges futkosás keletkezett. Kétségtelenül történt valami. A közönség soraiban egy-két fütty hasított bele az éjszakába, majd felcsattant a türelmetlenek taps-tussa. A színészek már negyedórája ülnek a sötétben, rejtélyesen. Végre világosság gyul ki és Háry János mesébe kezd. A rejtély is hamarosan megoldódott. Toronyi Gyula, Eberlaszting lovag ur nyugodtan az igazak álmát aludta otthonában, csak a kurirok kiáltozásaira ébredt fel. Kipihente a főpróba hajnalba húzódó fáradalmait ébresztő nélkül... * Az előadás gyönyörű volt. Dekoratív, kedves. Kodály zenéje uj külső köntöst kapott és talán még hangulatosabban, a remek akusztikában még prfgnánsabbin hirdette azt a nagy nemzeti vagyont, amit a művész zsenije reprezentál. Palid nyalka, deliszép Háry, baritonja bűgott és zengett. Nagy Izabella csupa báj örzse, Budanovits ötletes királynő, finom és szivhez szóló énekü királynő. Maletzky felejthetetlenül Ízes öreg paraszt. És a szereplők végig mind kiválóak. Mindennél elragadóbb volt a debreceni tüzérek toborzója, a debreceni városi zeneiskola nőtagjainak bájos kórusa és a gyerekkórus, amelyet mind Kodály növendéke, a tehetséges Szabó Emil, a debreceni zeneiskola karmestere tanított be. A közönség tombolt, tapsolt. A fiatal Fülöp díszletei csillogtak, Tolnay Pál fénvhatásai varázsLatokat müveitek. A szine» és sikeres rendezés R é. kay érdeme. Az ováció szűnni nem akart Kiáltoztak Kodály után, aki szokásos szerénységével nem akart a színpadra menni. Végre a harmadik kép után rá lehetett venni, hogy megjelenjen. Kilépett a rivalda elé — P a u 1 i n i v e 1, a szöveg szerzőjével. A lelkesedés és siker a tetőpontján állt. A két esőköpenyes szerző mosolyogva állt a reflektorok tüzében. Erre Paulini olyan mozdulatot tett a közönség felé, mint aki szót kér. — Véletlenül vagyok itt — mondotta —, mert egyszerűen megfeledkeztek rólam, mintha nem is én irtam volna a Háry János librettóját. Annál boldogabb vagyok — folytatta —, hogy a közönség részéről mégis méltánylás jut nekünk, akiknek a nevét elsikkasztották Debrecenben. A szere« tet, amelyet itt most tapasztalok, bőségesen kárpótol a sérelemért, ami ebben a városban ért,.. Dermesztő csendben hangzottak el a szavak. A fagyos intermezzóra hang <e hallatszott. Hirlelen elsötétedett a színpad, a rádiót kikapcsolták, sötétség borult a különös közjátékra. Megdöbbenve tárgyalta a nézőtér a j'accnse e szokatlan formáját Az incidensre még az eső ismegered t Az előadást gyorsan folytatták. Ferencsik, a zenekar, a színészek hősiesen állták a nyakukba zuhogó záport. Esernyők alatt ültek végig. A kották áztak, Ferenc császár diszes udvara fázott, de végsőkig kitartott egymás mellett színpad és nézőtér. Akik pedig késő éjjel Háry János kalandos népét ünnepelték a Bikában, ott láttak egy nyugtalan embert, aki felbukkant itt is, ott is, mint aki Igazát keresi. Egy csendes teremben pedig, ahol zene se szólt, rátalálhatott Nyakába borult Kodálynak megölelte, megcsókolta és elment. Paulini volt. » Debrecennek" szép napja volt a Háry-premler Is akik látrebozták — újságírók, Vásáiy polgármester készsége, és Bárányi János ötlete. Lengyel Vilma. 0 déli birkózók második helyet értek el Debrecenben Debrecen, junfrts 9. Szombaton késő "éTszafca fejezték be a vidéki bÍTkózóbajnokságolkat. A déli, illetve szegedi birkózók közül Dobó megnyerte a légstily bajnokságát. Kurttcz í, a nehézsúlyét. Végeredménybe« efls'Ő fett tfytfgaf, niflsodik r>A 3 T"c7n1r. Tttrt aram?. ««sl. 7álo<!le0Pl>eváltAst Óra, £kS7er*avl*A«oK Unorsnn. nonfosan, olrsAn TrtTH rtrAsnftl. nádas ríszleire. ABC utalvAniron eHlle0 nekiai, A ROKKANT Irta MÓRICZ ZSIGMOND Ott fillottunk a tanya közepén. Köröskörül a véghetetlen puszta. A föld anynylra sík és lapos, hogy nem Is látni, csak egy keskeny kerek vonalat körülöttünk s felettünk a tökéletes eget 360 fok méretben. Az ég mély kék és óriási fehér felhők lógnak le róla, mint boldog zászlók, tündéri selyem boggyok, szinte lepotyognak az ember nyakába. A barátom azonban semmit nem látott az égből, ő csak a földet nézte szigorúan és keményen. Nézhette, ezer hold volt kerek körben az övé belőle. -— Nagy teher ez, — mondta, — nagy gond ezt az ezer holdat a mai világban megművelni. A termény ára lent van, lejebb, mint a béka feneke, az iparcikkek ára meg fent van a fellegek között Az ember felvette az adósságot, hogy majd kifizeti a harmincöt pengős búzaárból és ma a buza ára hat pengő, a tőke meg a régi. Botjával szurkálta a földet, amely szintén a régi, mert éppúgy terem, mini azokban az években, amikor 36 pengő volt a buza ára. — De nagyobb baj ezekkel a gazemberekkel van. Folyton sztrájkolnak. Folyton srófolják felfelé a napszámot s nem veszik tekintetbe liogy én nem kapom meg annak ai árát, amit fii- termelnek Savanyu arccal merült magába s bólogatott. Astitu — Hanem most elbántam a gazemberekkel. A téten három és fél emberrel elvégeztem » birtok minden munkáját. — Hogy? — Hogy? Nagy»»erü«n... Ősszel felszánUttam 9 földeket, bevettettem a búzát, rozsot A többi az Isten dolga .. A marhának a fölöslegét meg eladtam.,. Krvés volt tavaly a takarmány s nem vagyok őrült, hogy pénzen vett szénán etessek. Etesse őket más. Most még olcsóbb a marha, mfnt ősszel volt visszavásárloK annyit, ami kell. Lehet válogatni. A télen meg három ember elég volt, hogy az állatokat gondozza, az istállókat tisztítsa. Most én néztem rá' gondolkodva. Ezer hold ezen a télen tehát három embernek adott kenyeret... — És ml az a fél ember, amit mondtál? — Ja? — mosolyodott el. — A rokkant... Van egy rokkantam.,. Bégen béresgyerek volt nálam .,. Mikor ez a földreform volt, mi gazdák azzal tudtunk valamit megmenteni, hogy aki vett egy rokkantat örök szerződéssel, annak elengedtek annyi földet, ami tőkésítve egy családnak az évi jövedelmét biztosítja. Hatvan holdat mentettem meg avval, hogy a rokkantat megtartottam... Hát igy ő is jól járt, mert biztosítva van a nyomoruitnak az élete... Féllába volt és százszázalékos amellett. Hatvan hold egy rokkantért, nem is rossz üzlet. Mikor a hatalmas ököristálló mellett mentünk, feltűnt nekem valami furcsa kis házikó. Ki volt tapasztva kivűlről. még a teteje Is. Azt hittem, valami verem. Krumplit, vagy répát, vagy búzát tart benne. De a tetején kémény volt s az füstölt. — Mi lehet ez? — kérdem. — A rokkant, — mondta a gazda, —• ebben lakik a rokkant. — Szabad megnézni? — Tessék. A kiesi viskónak volt <\gy kicsi ajtaja. Csak éppen annyi, hogy lehajolva be, lehetett lépni rajta. Bent köt pici helyiség volt. Egy parányi előszoba-konyha, amelynek nagyobb részét elfoglalta 4 tűzhely és a moslékos dézsa. Jobbra egy kicsi ajtón be lehetett lépni a szobácskába. amelyből éppen lépett kifelé egy piros vidám menyecske — Jónapot kívánok nagyságos uram, ~ köszöntött vidáman. — Jónapot, — köszöntöttem én is. — szabad a házat megnézni? — Tessék, csak tessék. 7ő kis Fáz «z, — is félre állott, hogy mi be tudjunk bnjni. A szobának nem volt padlása. A tető betöTHBl Is be volt tapasztva gondosan, sárral és kimeszelve fehérre. Egy akkora ablak volt a szobán, mint egy zsebkendő. Volt benne egy ágy, egy asztal, két szék, egy kis ruha^zekrény, más nem fért bele. — Hányan laknak ebben? >— Ml ketten az urammal, meg három gyerek. — Azt tudnak, — mondta a gazda morózusan, — gyereket csinálni. Három gyerek négv év alatt, az éppen elég. — ó, mi már Öt éves házasok vagyunk" nagvságos uram, — mondta az asszony és a kezét szeméi mesén a szája elé tette, mert hiányzottak elől a fogai s azt takarta. Az úrért jöttek, hogy az egyik tehén ellik. Erre ijedten elsietett, mert a jó gazdának ez a legfontosabb. Tessék csak leülni, — mondta az asszony s megtörülte a széket a kötényével. Leültem a kis szobában. — Hogy alusznak maguk itt öten? —1 Kérdem tőle. — Nagyon jól. Ai. tiram az Sgyban azegyik gyerekkel. Én meg szalmát hozok be minden este, leterítem a főidre rs én azon alszom a két gyerek emVn el. — Télen is? — Télen is, ö nagyon jó kis ház ez, olyan meleg, mint a kemence. És büszkén mutogatott meg mindent, amije csak volt. A sótartó a falon, a lisztes ládát az ágy nlatt, s a kis petróleum lámpát az asztal felett. Soha életemben nem láttam büszkébb háziasszonyt, aki büszkébb lett volna a lakására, mint ő. Elbeszélgettem vele az életéről. Mindent elmondott őszintén és értelmesen, kedvesem és íriss hamzon.