Délmagyarország, 1934. június (10. évfolyam, 123-145. szám)

1934-06-09 / 128. szám

SZEGED, SzericeMrtfliéq: Somogyi ucen Í2.,i. em. Teleion: 23-33.'KI«dóhlvaliiI kOlctOnkdnyvlAr éí feqylroda: Aradi uccu 8. Telefon t 13-flft. - Nyarad« : L»w Llpól ncen 1». Telefon : »'06. TATlrntl c* levélcím: D«lmaay&ror*z«g Szegni Szombat, 1934 Junius 9. 4ra 12 fillér X. évfolyam, 12^. sz. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20 Vidéken Budapesten 5.00, ktUHildHn A.40 pengd- ' Egyes tzám Ara hétköznap 12, va»AT- é« Unneonap 20 MII. Hlr •letétek felvétele tarlia szerint. Megtelenlk tiétto kivételével nwnnla reggel Udoizmus Hány jogos kívánságot némított el már a •„nincs pénz" kérlelhetetlensége? Méltányos kérés, igazságos törekvés hányszor kopogtatott már az állam lelkiismeretén — hiába ? I Nincs pénz, — volt mindig a válasz, nincs pénz azokra a legelsőrendü feladatokra, amelyeknek teljesítését szociális igazságok, nemzeti kötelességek kívánták meg, nem volt pénz azokra a feladatokra sem, amelyek ezreknek adtak volna életet, munkát, exisztenciát. Hogy csak egyetlen példát ragadjunk ki a legközelebbi mult eseményei közül, — mennyi utánjárás, mennyi kérés, könyörgés, mennyi lótás-futás fáradozott azon, hogy a kisiparosoknak nyújtandó hitel keretét csak százezer pengővel felemelje a kormány. Százezer pengő kellett volna ahhoz, hogy legalább a legérdemesebbek hitelhez, munkaeszközhöz, anyaghoz, kenyérhez és munkához juthassanak és a magyar államnak nem volt erre a célra százezer pengője. Nincs pénz, — hangzott el akkor a válasz s erre a válaszra lehervadtak a remények s meg se rezzent a bezárt műhelyek zárja. Munkát, kenyeret, életet jelentett volna százezer pengő, de — nem volt rá fedezet. S most tizenkét millió pengőt kér a kormány a törvényhozástól arra a célra, hogy odaadja az állami szövetkezeteknek. Ezt a tizenkét millió pengőt magyar kereskedők, magyar iparosok, kereskedők és iparosok alkalmazottai, a magyar termelők és a magyar fogyasztók adták össze s ezzel a tizenkét millió pengővel a kormány most azoknak konkurrenciáját erősíti meg, akik ezt a pénzt öszszeadták. Mérhetetlen pénzébe került már a magyar államnak s az államon keresztül az adófizető polgárságnak a szövetkezetek támogatása s erre a mérhetetlen áldozatra a kormány most a koronát — ebből a koronából lesz a magyar kereskedők töviskoszoruja, — akarja feltenni. Az infláció részeg korszakában milliárdok mentek el a szövetkezetek támogatására. A világválság előtti korban az adófizetőktől a költségvetési felhatalmazáson tul kisajátított millió ebben az örvényben sülyedtek el. De akkor élt még a kereskedelem és dolgozott az ipar s meg tudott a kereskedelem és az ipar is birkózni az életfeltételek nélkül vegetáló konkurrensekkel. De most a kereskedőktől behajtott pénzen akarják újra szanálni a szövetkezeteket. A magyar gazdasági életet kellene szanálni, a magyar gazdasági élet életfeltételeit kellene "megteremteni s ehelyett a szövetkezeteket szanálják. Az ipart és kereskedelmet kellene támogatni, az iparoson és kereskedőn kellene segíteni s ehelyett csak a szövetkezeteken segítenek. Ha az állam a pénze után menne, még val'amiképen meg lehetne érteni ezt a financiális gondolkodást. De azok a milliárdok, amelyeket az állami protekcionizmus a szövetkezetekbe temetett be, nem kerülnek többé napfényre. Ebben a temetőben hiába keresnénk a „Feltámadunk" vigasztalását. Ezek a szövetkezetek eddig csak egyet bizonyítottak be: életképtelenségüket. Mert ha ezek a szövetkezetek az állami kedvezéseknek, a hatósági támogatásoknak csak milliós összegekben kifejezhető előnyei birtokában nem képesek exísztenciájukat bíztositani, ha ezek a szövetkezetek, amikor az életképes magyar kereskedelem életfeltételeit elszívják, nem képesek rentábilissá tenni a maguk, kivételes és kedvezményezett üzleti tevékenységét, akkor nem a milliókért, de a fillérekért is kár, amivel nem az üzletrészesek, hanem a magyar állam siet segítségükre. Ami életképtelen, annakelkellpuszt nini —, mondotta a magyar miniszterelnök s az életképtelen szövetkezeteket nem hagyják pusztulni, inkább kiteszik pusztulásnak a kereskedelmet. Ez a tizenkét milliós szubvenció a m agyar szövetkezeti politika teljes csődjét jelenti. A szövetkezetek pusztulásával együtt pusztul a szövetkezeti politika is. Amit pedig mi őszintén fájlalunk. Mi nem vagyunk a szövetkezeti gondolat ellenfelei, de ellenfelei vagyunk annak a szövetkezeti politikának, amelyik nálunk a szövetkezeti gondolat szolgálatába állott. A szövetkezeti politika éppolyan ellensége lett nálunk a szövetkezeti gondolatnak, mint amilyen ellenfelei lettek a szövetkezetek a legtisztesebb és leghasznosabb kereskedelmi tevékenységnek is. Ez a szövetkezeti politika lejáratta, diszkreditálta a szövetkezeti eszmét s hiába szórták a szövetkezetekbe az állami pénzek megszámlálhatatlan millióit, a polgárság terhein kívül ez a lejáratás egyetlen kézzelfogható eredménye a szövetkezetek állami támogatásának. Mélységes elkeseredéssel nézi a polgárság ezeket a törekvéseket. A polgárság azt szeretné, ha a közpénzek kezelésének nem a Rutkay Udó-féle millió volna a mintaképe s ha a szövetkezetek támogatása ugy szellemben, mint megnyilatkozásban messze esne ettől az udói" példától. A közpénzek kezelésében ne érvényesüljön soha ez a z u d oizmus. Attól tartunk, udoizmus az is> ha az életképes magyar kereskedőktől bekényszeritett adókkal a kereskedelemnek életképtelen konkurrenciát nevelünk s ha elsorvasztjuk azt a tényezőjét a társadalomnak,» amelyik a közpénzt szolgáltatja s életben tartjuk azt, amelyik a közpénzt fogyasztja. Már pedig ha élni akarunk, meg kell tagadntmlc mindent, ami — udoizmus. Az ellenzék felvonulása a szövetkezetek 12 milliója ellen A többség elfooadta a szövetkezetek támogatásóról szóló javaslatot — Sándor Pál: „Politikát szolgálatok honorálásáról van szó" A pénzügyminiszter a kecskemét—szegedi autóut kiépítéséről és az OTBA-ról (Budapesti tudósítónk telefonjelentcse.) Politikai körökben változásokat várnak a közeli napokhan. Mint pénteken a parlament folyosóján is beszélték, a helyzet kulcsa a kereszténypárt kezében van. E r n s t Sándor és W o l f Károly elhatározásától függ, vájjon a kereszténypárt elszakítja-e az utolsó szálakat is, amelyek a kormányhoz fűzik, vagy pedig bizonyos engedmények árán lojális magatartásra vállalkozik. A kereszténypárt tagjai egyelőre elzárkóznak minden nyilatkozattétel elöl. Mindössze annyit mondanak, hogy a választójogi tervezettől teszik függővé további magatartásukat. Ebben a tekintetben a pártnak az az álláspontja, hogy az egész vonalra kiterjedő titkos választójogot követel kizárólag lajstromos választás alapján. A közeli napokban a kereszténypárt elhatározása uj helyzetet teremthet a politikában. A képviselőház péntek esti üléséről jelentésűnk a következő: Az ülés elején Pin tér László előadó beter. jesztette a külügyi bizottság jelentését a hágai nemzetközi döntőbíróság igénybevételéről szóló törvényjavaslatról. Ezután áttértek a közmunkákról és a szövetkezetekről szóló javaslat tárgyalására. A vita első szónoka Sándor Pál volt. Helvteíenitette, hogy a kormány közel 12 miliió pengőt áldoz néhány bukott szövetkezet meg. mentésére. A szövetkezeteknek óriási volt a személyzeti járandósága, valamint a rezsi tétele. Ez a szövetkezeti együttes moloh, amelynek mindig uj pénzre lesz majd szüksége és az állam sohasem tudja szanálni. Itt politikai szolgálatok honorálásáról van szó. A kereskedelem megérdemelné, hogy kívánságait meghallgassák. A 12 millió pengővel csak elhalasztják a szövetkezetek végzetes bukását. Határozati javaslatban azt kérte, hogy osszák két részre a javaslatot és a szövetkezetekre vonatkozó rész tárgyalását halasszák az őszi ülésszakra. Éber Antal: A transzl'erpénzek utján vég-< zendő közmunkák nagyon helyesek, de időszerűtlennek tart egyéb hitelmüveletek utján fedezendő közmunkákat. Nem ellensége a szövetkezeteknek, de az olyan szövetkezetek, amelyek állami pénzből tartják fenn magukat, csak arra jók, hogy egyes emberek elhelyezkedjenek benne. A javaslatot nem fogadta el. Magyar Pál kijelentette, hogy a javaslat beruházási részét elfogadná, mert a munkanélküliek enyhítésére a munkaalkalmak teremtését tartja megfelelőnek. A javaslatnak másik részében, amely a szövekezetekről szól, nem helyesli. Az államnak ez az ujabb segítsége nem oldja meg a szövetkezetek baját. Amikor sok más becsületbeli kötelességének nem tesz eleget az állam és a nyugdijakat, a fizetéseket is leszállítja, indokolatlan, hogy közel 12 millió pengőt erre a célra fordítsanak. Farkas István helyeselte a beruházásokat. Kérte a kormányt, a magántőkét kényszerítse, hogy szintén vegyen részt a beruházási munkálatokban. Hangoztatta, hogy a nagyáruházak töblf kárt okoznak a kiskereskedőknek, mint a szövetkezetek. Farkas István ezután éles szavakkal bírálta a szövetkezetekre szánt összegekről intézkedő szakaszokat. A javaslatot nem fogadta el. Imrédy Béla pénzügyminiszter válaszolt ezután a felszólalásokra. A javaslat — mondotta —. felhatalmazást tartalmaz nem. zetközi utak további kiépítésére- Szó van elsősorban a hudapest—kecskeméti ut folytatásának megépítéséről Szegedig. Ezzel befejezést nyer a london—konstantinápolyi nemzetközi