Délmagyarország, 1934. június (10. évfolyam, 123-145. szám)

1934-06-06 / 125. szám

D11M A G 7 A R O R S 7 A G T934 junius 6: II hagyma-forradalom frontjáról Irta: Schiffer Miklós A makói hagymasiindikátus működésének folytatólagos megvilágításával kapcsolatban szeretnék egy kis „személyes ügyel" is elinlerni. Hónapok óta aswregríijtött adatok kivánkozt:ik tollainrt akkor, amikor nehénveaer makói htRvmakertésüt lállaiu a szindikátus áldozatául esni. A támadó nein én voltam, csak a té. nyék támadlak. A színtiszta valóságot festettem meg. Nem kerteltem, nem dadogtam. A szindikátus e§ves tagjai sem maradlak azonban veszteg, ügy érezték, hogy az igazsággal szemben retorzióval kell élníök. A retorzió hasonlított reájuk. Átlátszó és primitív volt. Visz. szaküldték a lapot és bejelentették, hogy nem kívánnak a Délningvurország előfizetői lenni. Hsak néhánvan voltak, de ez a néhány az ő erkölcsi mentalitásának megfelelően egv képzelte. hogyha valaki egy lnp előfizetőié, akkor a sajtó mögé bújva szabadon garázdálkodhat A sajtó kétségtelenül olvasóiból él, de az előfizetési dijért ellenszolgáltatást ad. pénzért — lapot nd. de csak lapot, viszont nem adta el a lelkét, nem áll szolgálatába az egyes kiválasztott osztályoknak, nem zsoldosa a bűnnek cs nem szolgálhatja az egyéni érdekeket. Osztály-, faj- és valláskülönbség nélkül szolgálja a közérdekel és ezen kérészül a nemzet érdekét. Ettől a felfogástól el nem tér. ezt a fel. forrást szolgál ín akkor is. ha ez anvagi károsodását jelenti. Meg fogja dicsérni a szindikátust, ha erre rászolgál és o torozni fogia. ha erre okot ád. Ezt szíves figyelembe ajánlom, az ilyen apró, lényegtelen és nemtelen retorziók nem fognak letérileni arról az útról, amelven a Délmwgvarorsíág mindég halad! és amelyről letérni semmi oka. semmi kedve és semmi haftama. Előző cikkeirolien — egy kérdésben — bevallom. tévedtem. Azt irtam. hogv a szindikátus 80.000 pengős »bőtökével egv év alatt 281.121 pengőt keresett. A hivatalos könyvvizsgálat megállapította. liojyy a tiszta haszon 344.000 pengő. Bocsánatot kérek tévedésemért de óvatos voltam és jeleztem, hogy az általam megállnnitott tiszta haszonba még nincsenek beleszámítva azok az összegek, nmei vek olvan egyéneknek lettek kifizetve, akiknek a bagvmacxnorthoz semmi közük nem volt és csak a jogcímet keresték, hogv valami közük legven hozzá. A srombnti panasz-nap. amelven Sorbán IváHT ftllnmtitkár a külkereskedelmi hivatal alelnöke is rész* vett. egyébként bóvelkodelt az érdekes eseményekben. A szindikátus vezetősége körömszakadtáig védte igazát, a leégett kertészek is megpróbálták igazolni, hogy a szindikátus indokolatlan óriási baszna fosztotta meg őket a jól megérdemelt becsületes termelői haszontól. Jts akkor megindult a vita, hogy ez a nagy szindikátusi tövedelem 400 százaléknak vagv csak 8—10 százaléknak felol-e meg. Ezzel a vitával a kérdés azután mellékvágányra került, mort nem a lénveget nézték. hanem azon vitatkoztak hogy hónv százalék a haszon, rom azt nézték, hogv a kertész ráfizetett, a szindikátusi tng pedig kerek 1000 pengő ellenébon 4300 pengőt korcsctt. mert igv a válasz roppant egvszorü és világos lelt vo'na, hanem a százalék megállapítása volt a főcél. Hangos mosolyra fakadva hallgnttnm ezt a vitát ós vógre motrfvfiTÓrllpm arról, hogv az álol oskodnsok. felállított h-imís Ivek és «rnbilvozható felfogások megdöntötték az eddig érvényben levő összes kereskedelmi szokásokat, törvényeket, rrndszoreket. hogv az utolsó évszázadban felállított kereskedelmi mérlegek • mind bamisnk voltak, hogv azok magvarázaja mindenkor téves volt. mer! a szindikátus szerint nem csak a bofektetett sniát tőke. hanem az igénybe vett hitel és a bruttó bevétel is számit a hasronkulcs srórilékos megnllanitásónál. De ki az ördög volt kíváncsi a százalékra? A haszon érdekelt mindenkit. Tiszteletlel szoktam mogballgalni mások véleményét. de iolen esetben mégis kénytelen vagyok nz iskolás gyermekek körében nólvázatot hirdetni. A megfejtendő kérdés a következő: Egy szindikátusi tagnak 1983 innfusálvm 1000 pengő volt a r« ebében. Ezzel az ezer pengővel és a kölrsönbe vett esrész Rotschíld-vagvonnal egv év alall 3 és fél millió pengő forgalmat csinált. Rotsehildnak becsületes kamatot fizetett. Az üzleteit rendesen bonyolította le és egy év niulva 4300 pengő plusz a befektetett 1000 pengő volt a zsebében. Mennyit keresett a szindikátusi tag egy év alatt összegben és mennyit percentben? A kérdést a gyengébbek kedvéért állítottam fel olyen részletesen. Azok között, akik ezt a kérdést nem tudják megfejteni, egy értékes könyvet sorsolok ki. Pályázhatnak 10 éven felüliek és hagymaszindikátusi tagok néni és korkülönbség nélkül. Nagy feltűnést kellelt Serbán államtitkár azon kijelentése, hogy sohase hitte volna, hogy a makói hagymakertészek kőzött ilyen nagy az elégedetlenség és hogy ez a legnagyobb meg. lepetés számára. Ez a kijelentése nekünk is meglepetés volt. A külkereskedelmi hivatal ellenőre állandóan Makón tartózkodott. Mi ugy tudjuk, hogy nem nyaralni jött ide. Ugy tudjuk, hogy az volt a hivatása, hogy a lermelőkertészek és a kereskedelmet lebonyolító szindikátus között fenntartsa a kapcsolatot, hogy ellenőrizze a hagymaexport rendes külföldi lebonyolítását, hogy a külkereskedelmi hivatalt a hagymaexportot érdeklő minden eseményről tájékoztassa. Az ellenőr azonban sok mindent nem vett észre, de azt észre kel. lett volna vennie, hogv a termelők ráfizetnek, hogy a hagymavásárlásnál visszaélések történnek. hogy áz ellenőrző bízottság kellemetlen szókimondó és keménvgerincü tagjait a gvü'ésekre meg sem hiviák. bogv itt valami valahogyan nincsen rendben. Ezt észre kellett volna vennie, mert erről Makón még a verebek is csiripeltek Hogv miért nem vette észre, vagy miért nem jelentette ezt a kérdést, tiszlázza vele az államitkár ur, akinek nemes intencióiban nem kételkedünk, de aki ellenőrét bizonyára nem azért küldte ide, hogy meglepetések'elé állítsa, hogy kitegye magát annak, hogy megszólják, megkritizál ják és hogy a két egymással szeml>en álló fél között a bekebüó hálátlan szerepét kelljen vállalnia. Nem volt utolsó dolog az sem, hogy a külkereskedelmi hivatal ellenőre a szindikátus védelmében annyira ment, hogy a kertfezek két vezető tagja előtt becsapta az ajtót, nem akarta őket beengedni. Ezzel az eljárással a különben is forrongó kertésztársadalom haragját és elkeseredését csak fokozta és csaknem sikerült botrányba fullasztani egy olyan értekezletet, amelynek célja mégis csak a megértés, az ellen-» tétek elsimítása volt — és nem a botrány, mert botrányból már elég volt, senki sem keresi; nem kivánja —, legkevésbé a kertészek, akik csak hagymát akarnak termelni és ezzel akar-« ják biztosítani csal' íjuk megélhetését, jöven-» dőjét. Az összes érdekképviseletek, közöttük a makói kereskedők, az OMKE makói fiókja a szabadkereskedelem visszaállítását kivánjálc. Hangsnlvozom újra, hogy minden kötöttség elvi ellensége vagyok jelen esetben még is azt állítom, hogy a hagyma rentábilis értékesítése a szabadker<>=kedelem utján ma el nem képzel, hető. A külföldi piacokat is számba kell venni ennek a kérdésnek az elbírálásánál —. mert különben megtörténhetik, hogy a termelők cseberből vederbe jutnak. A makói márkás bagvmát nem lehet oda-j dobni, azt meg kell védeni, jó hirét nem sza-< had veszélyeztetni! Meg kell valamilyen for-i mában védeni a kereskedelmet, mert nagvon soK az eszkimó és kevés a fóka és a makói hagyma a világpiacokon nagyon könnyen áldozatán! esik majd a kiéhezett és minden zavarosban halászni szerető lelkiismeretlen martalócoknaK. 17 évi íeéuliázra ítélték a kisietek! leééniiehel, akik megöltek unokatestvérüket (A Délmagyarország munkatársától.) Érdekis ügyet tórgyrlt keddxi a szegedi törvényszék Gö/nó'ry-tanácsa. Két Tóth revü vádlott került a bíróság elé. két mostohatestvér, akik ellen az ügyészség azért emelt vádat szándékos emberölés ciiméu, mert február 11-én megölték unokatestvérüket. akinek a neve szintén Tóth. A gyilkosság a kisteleki kaszinóbál után történt és az előzménye eey régi harag volt. Tóth János 22 éves legény évek óta haragudott unokatestvérére, Tóth Istvánra. Később a két mostohatestvér látszólag kibékült, azonban Tóth János várta a pillanatot, amikor haragosával leszámolhat. A kaszinóban találkoztak a haragosok. A bál után Tóth János másik unokatestvérével, a 20 éves Tóth Istvánnal összebeszélt, l.ogy a bál után elintézik Tóth Istvánt. Éjfélután elsiettek a bálról és az épület sarka mögött meghúzódva várták Tóth Istvánt, aki nemsokára ha- • zafelé is indult, monyasszonya, Tóth Teréz társaságában. Aimikor a fiatal pár az épület sarkára ért, előugrott Tóth íst án és egy bottal ráütött a vállára. Tóth István a támadásra hirtelen hátrafordult, hogy szembenézzen támadójával, ugyanakkor Tóth János is előugrott és kését belemártotta Tóth Istvánba. A szúrásnak borzalmas hatása volt. Tóth istván belső részei kifordultak. nyomban meghalt. A keddi főtár^valáson Tóth János tagadta, hogy előre készültek voln; a támadásra. Előadta, hogy a gyilkosság előtt a lányokra várakoztak. amikor jött Tóth' István Tóth Terézzel. Nem volt szándékukban a fiatalembert megtámadni és talán nem is történt volna semmi baj, ha Tóth István nem támad reá. De a legény, aimikor megpillantotta őket, bottal támaát reájuk. fi erre elővette a kését és csapkodott vele, de neim volt szándékában mostohatestvérét megölni. Hasonló vallomást tett a másik vádlott. Tóth István ts, aki szintén a jogos védelemre hivatkozott A bíróság több tanút hallgatott ki. igv a feketébe öltözött Tóth Terízt is, aki terhelő vallomást tett vőlegénye gyilkosaira nézve. Elmondotta, hogy a két legény leselkedett vőlegényért és ők voltak azok. akik megtámadták Tóth Istvánt. Hasonló vallomást tettek a többi tanuk is, akik jelen voltak a gyilkosságnál. Dr. Balassa Jenő és dr. Márton József terjesztette elő a vádlottak védelmét, majd a bíróság ítéletében, mint tettestársakat, bűnösöknek mondotta ki szándékos emberölés bűntettében és ezért Tóth Jánost 72 esztendei, Tóth Istvánt vedig 5 esztendei fegyházra ítélte. A bíróság nemi látta a két vádlottnál a Jogos védelmet fennforogni. a tanúvallomásokból azt állapította meg, hogy a vádtoltak voltak a támadó felek. Az ítélet ellen a két oHtétt fellebbezést jelentett be Továbbra is fogva marad a szegvári kereskedő, aki véletlenül agyonlőtt egy missziós nővért (A Délmagyarország munkatársától.) Jelentette a Délmagvarország, hogy az elmutt héten Purgel Sándor szegvári kereskedő revolverrel agyonlőtte Demeter Erzsébet 31 éves szegvári missziós nővért. Purgel szerint elkeseredetten, ittasan mendegélt hazafelé és egy kóbor kutyára akart rálőni, a golyó azonban véletlenül Demeter Erzsébetet találta és azonnal megölte. A lövés az apácát gerincén találta. Purgel Sándort elfogták és beszállították a szegedi ügyészség fogházába. Itt a vizsgálóbíró újból kihallgatta és az ügyészség indítványa alapján szándékos emberölés büntette cimén előzetes letartóztatásba helyezte. A letartóztatási végzés ellen Purgel Sándor felfolyaimodással 't a vádtanácshoz, amely ked den foglalkozott az üggyel. A vádtanács Purgeí Sándor letartóztatását helybenhagyta, a kereskedő tehát nem hagyhatja el az ügyészségi fogházat »előttiét, SE©, pSiS* „VINDULMW tegye el. Akkor lesz tarlós Évek óta kitűnően bevált gyflmölcskonservSló szer. Kaptató a késni tőné l: GERGELY gyógyszerésznél, Kossuth Lajos sofrárnt és nacykörnt sarok. 109