Délmagyarország, 1934. június (10. évfolyam, 123-145. szám)

1934-06-03 / 124. szám

BerMAGYARORSZKG 1934 hmfus 5: Doktor ur a királyhalmai homokon Alsótanyáról kaptuk az alábbi sorokat: Üres Pap Jánossal beszélgettem. £11 a krumplit kapáltam, ő meg a birkáit legeltette — határomon. S mert mindkét foglalkozás elbir még némi szellemi munkát is, tehát beszélgettünk. — Doktor ur! Ugyan mit kapál itt maga — kezdte János bácsi. Nem köl' azt ma&ának csináni, az löhetcflen. Ha én olyam Írástudó lönnék, mint maga, — nem kapánék s biztosan különben mögélnék. Hát ma gátul ez csak olyan — rigolya! És János b'csi hangjában kellemetlenül csendült meg az ellenszenv a — szerinte — nem a posztját betöltő emberrel szemben. Azután elment, de a szemeiből nem ok biztatót olvastam ki — Ejnye, hát mire való ez? Pantallós embör gyün ide — úszónadrágban — pápaszemmel kapálni! Nyolc és fél hold txumokira! SHát lőhet ez rőndös d log? Elvégzi az oskolákat, az cgyetemöt, évekig az ügyvédek között cseilög s azután elhagyja a várost és elgyün ide a bórföldre — kapáni. Mit ért ez ehh&n a földhöz? Mé nem marad ez, — ur — a városban? Hát ki érti ezt? Hiába minden, nem hiszi el, hogy nekem nem kellett tovább az állásnélküli diplomások 30 pengős keo-yelemkenyere, nem hitte el, hogy hiába a társadalom rrindem igyekezete, mai berendezettségében engem nem tud eltartani, de nincs is rám szüksége. Pap János nem láthatta még meg hogy a homokon való találkozásunk. az én visszatérésemé* jelenti — hozzá, magammai hozva kultunnk eredményeit, amit tiszta szívvel j: maradéktalanul kívánóik átadni neki. Nem hisz s nem bibe* becsületes megtéréseimben, ö vele magasról vagy a hordóiét ej óról szolktak beszélni az uraik s ő ezt már megszokta, tehát az én mel'ételepedésem — szerinte — nem 'ehet rö:tdös dolog. Amikor Pap János a faképnél hagyott, mosolyogva gondoltam arra, hogy a torony alatt •— Szegeden — pontosan ugy gondolkoztak rólam, mint János bácsi, csak ott a másik oldaláról szemlél'.ék az én homokra való betörésemet. Az egyik városi ur különösen nem rejtette véka alá ellenszenvét homoki vállalkozásommal szemben. — Uryan k''-em doktor ur, mit akar? Ki «karja vinni a homokra azt a kis pénzecskéiét s azután künn elfecsérli. ön rem ért semmit n földhöz, nekünk nincs szükségünk az ilyen emberre! Hisz azok »cm tudnak megélni a földből, kik az életüket töltötték el benne, magam Is gazda vai^yok. Mit?! Az intelHgenciáiát akarja kivim?! a földre? Másoknak is szeretne hasznára k-nnl? Kérem er üres mese! Van minekünk elég intelligens emberünk a tanyáin s különben is — ne ti?sék a v lóságot szebb színbe ölt'jzíatni! Ez semmi egyéb, mint az ön egyéni fizleteosikéje. Nagynn dühös volt rám, ^ooly dühös, mint '.Tános bácsi, azzal a különbségire!, hogy János bácsi még sem volt olv n — durva. Hossm ver«-- es ntán kialakult bennem az a meggyőződ 5s. hogy súlyos helyzetinkből van még egy menek Joünk: a föld. Megláttam azt ís. hogy az ember minden jitly 1 válsága között mindig csf.k a konkrét rossz adottságok nynitotta eszközökkel küzdötte ki magának a mindenkori szebb jövőt és sch-asem csodával menekült. E törvényszerűség megdönthetetle•nill igaznak látszik. Tehát m» magvarok is ímeo-menekillhoffink és klverekedhetjűk iobh jövőnket, ha becsületes akarással és odaálfássaf nfkalma-zuk a való életben . f^j ber helves egvüttimüködéséneV . zabálvalt s ez okból, kemény céltudatossággal szervezzük meg magunkat. M-'gyarorszác jobb sorsa attól függ, hogy sikerül-e a kisembert éc. első-orbnn a ki«- és törpebirtokosokat megmenten. Most .rvors segítségre van szükség és etmeV r^-eílen módja: a demonstratív tanítás és Iránvltís. Mily szomorú, hogy n!g itt Szegeden és a környéken néíiány pomológus tudia. hogy miként kell a fát ültetni, mlg mi tudjuk, hogy kell a fát gonJozn!, a baromfit Istápolni, a sertést nevelni, addig — szegény Tiborc ma sem tanulta meg és ugy bosszulja meg most önzésünket, hogy tudatlanságában s tehetetlenségében elpusztulni készül és ezzel bennünket Is pusztulásra Jffl. Menenlus Agrippa már minket is megtaníthatott volna, ba vak önzésünk ebben meg nem akadályoz! Kulturánk eredményeit ne kezeljük tovább előjogként, Ir-em Látsógondolatok nélkül öntsük ki a tanyán. Természetesen, ezt. a jelen állapot figyelembevételével kell megtennünk, mert a naraszt mostani e'maradottságát, mint működő koefficienst tovább is figyelembe kell vennünk. Egyik napról a másikra nem pótolhatunk évszázado'. Ámde ez a látszólagos akadály: a paraszt mai állapota, egyszeribe megszűnik, ha szeretettel hajolunk le hozzá, ha kimegyünk a tanyára, vele dolgozunk s vele együtt szenvedünk — a tanyán. Hazug igényeinktől szabaduljunk meg és csakis és egyedül civilizációnk eredményeit tartsuk meg és adjuk át ott a tanyán, köztük élve, brevi manu — közvetlenül — mindent, amit tudunk. Uj embertípusra van szükség, amely e becsületes és közvetlen kapcsolat megteremtéséinek natrv munkáját elvégezmi képes. Egy esztendeje elmúlt már. hogy kiinn élek a tanyán és nagyon megszerettem ezt a világot Sokat láttam, sokat tanultam és mélységes lett a meggyőződésem, hogy a helyes utat járom. Eredményeim, talán nemsokára, már helyettem beszélnek hozzátok. Minden törekvésem, hogy lehetőleg kevés pénzzel, saját erőmből, lépésről-lépésre, valósítsam meg kitűzött célomat, mert állami vagy városi támogatásra nem számithatok. De meg kell látnotok azt Is, hogy a pénz nem minden és nélkülözketetlenségének m-" "annak a maga határai. Vegetariu* vagyok, igénytelenségem nagy érték a tanyán, — hát ezzel az előnynyel indultam el! És nem kétlem, hogy amig a; társadalom vajúdik és amberek improduktive szenvednek, az én organizált munkám, e sivár homokon kitermeli azt a legszebb s egyuthl gazdaságilag is leglukra-tívabb életet amit a földnek ezen a kis pontján, emberileg kikristályosátani lehet. Arra áldozom az életem, hogyi az én királyh'almi kis telepem valóban fókusza legyein a helyesen működő élettörvényekivekS és a világválság kellő közepén is természetsze4 rüem virágzik fel kis farmom. És ezt mindcnJ ki eléirheti. Csak 'egyen főldszeretet és foglot* össze néhány ember. Demonstratíve akarom bemutatni, hogy aa élet most is tűrhetetlenül tárja elénk kincseit^ ha nem fordulunk el tc'.e vakon. Ezért mentám ki Üres Pap János mellé Kiirályhalmáta —• kapálni. Dr. Tirudr László. CsipöfUzök, melltartók, pécsi bőrkeztyiik nagy választékban, learo'oaóbban ronan TGsnrgrakRgs AZ ÉLET MOZIJÁBÓL (Az űr) A történet szereplőjének a nevét nem írom ki. HNagy nemzetség tagja, mindig akadt közülük országnevezelese, a családi birtok azonban nem gyarapodott. hanem fogyott. Különös népség volt ez, csak szerelemből házasodott s hiába kínáltak a csinos fiuknak hatalma« birtokot, vagyont, legelsősorban azt nézték, hogy szép-e a lány? Bele lehet-e szereitni? Mert ha igen, akkor a többi mellékessé vált. — Már megint megbolondult egy Thurző (mondjuk, hogy így hívták őket), — emlegették az emberek. Itt a nagy família, az menne hozzájuk, akit kiválasztanak s aztán ahol ni! Nem tudom, kap-e hat szál inget a kisasszony! A családban a fink voltak többségben s hogy a birtok mindjobban szétdarabolódott, a későbbi generációk hivatalba szorultak. Hát ami azt illeti, Tisza Kálmán tudta, kinek osztogatja a főispánságot. mindig akadt több vármegye is, amelyiket Thurző kormányzott, aztán került kormánybiztosság is. mert hogy rendbe jött az ország alkotmánya, rendbe kellett hozni a folyókat Is. Azok pedig mindig rakoncátlanok voltak, szerették az ártereket, elkalandoztak a földekre és bonyolult helyzeteket teremtettek, amiket csak külön hatalommal lehet tisztázni, (örök kár. hogy senki sem gondolt soha olyan kormánybiztosságra, amelyik a megyei utakat vette volna pártfogásba.) Hát megesett hogy ennek a na^r familiáíiaTc az egyik tagja nem tudta megbecsüni a részére Juttatott kis hivatalt, könnyelmű volt azon a határon Is tul, amit akármilven keservesen, de mégis csak kimagyaráznak, próbálták menteni, amíg lehetett, Végül levették róla a kezüket. Ez is kíméletesen történt, mert előbb elhelvezték egy intézetben, arait ngv hivott mindenki, ahogv akart. Elaggott szerencsétlenek számára alapította valamikor egy jó lélek, kapott megfelelő szép elmet is hozzá, voltaképpen azonban csak olyan szegénvek háza volt. mint a többi. Itt aztán mcgnvugodotf az öreg. Az ellátás nem izgatta, kapott dohánvra zsebpénzt, sőt szerephez is Jutott, mert a vérében levő uralkodási hailam alapján lassankint amolvan veze^fiszerepfélét ragadott magához. Ha vitatkozást hallott, megjelent a színen. — Mi baj? Halljuk! Egyeztetett, közbenjárt, elfoglalta magát. — Majd intézkedek, mondta má«kor s nem nyugodott. amíg eredményt nem ért el a femerült kívánságban. ö maga soha semwrtt nem kért, legkevésbé bántotta az atyafiságot. Mint aki viharok tombolása után végre révbe ér. ngv tetszett, egy kis lelki megtorpanásba szédült, akárcsak sokan kivüle mások, akik felülről, a jómódból, érkeznek lefelé. Az ilyenek mindig nagvabb nvngalommal viselik a gvengébb sorsot. Elégedetlenkedni, lázongaui többnyire az szokott, akit váratlanul vetett fel a semmiből a vakszerencse, aztán lapdázván egy Ideig a nyomorultjával, — legven egyszer neked is egv csepn Jódolgod! — megint visszahajította a semmibe. — Tönkrementem! — hangzik a keserves Ja}* kiáltása, nem érdemes élnem — Dehogy! Volt az életed állandó vak pincéé1 etén kivül egy kis napsugarad Is. Azt köszönd meg a végzetnek, hiszen másnak ennyi sem jut. öreg Thnrzó megbékélt. Levelet senkinek nem Irt, ha ő kapott, annak csak a bélése érdékelte, megköszönni azonban nem szokta. — Ha azt érzik, hogy kötelességük, ám tegyék. A maguk lelkiismeretét nyugtatják meg vele. Annak azonban nagyon megörült, mikor r£-> akadt az öreg doktor, a gyerekkori pajtás. Már nem praktizált ,a városba ís ritkán látogatott be, té'en is a szőlejében élt, gondozta a borait, gyö* nyörkftdőtt a természetben. Pajtás, kijöhetnél hozzám egy kis üdülésre. Magam vagyok, unatkozom is mostanában, finom dohányhoz Jutottam. Majd beküldőm érted a kocsimat. — Az bizony nem árt! Nagyon jól érezte magát, hamar elszaladt három nap, de akkor nyugtalankodni kezdett. — Mit sietsz? semmi dolgod. — Dehogv nincs. Félek, hogy azalatt meglazul odabenn a fegyelem. A doktor nem zavarta a mániájában. — Meglesznek nélküled ls! — Inkább kijövök máskor is, ba nincs ellenedre. — Amikor jól esik. Mindig otthon érezheted magad nálam. A viszontlátásra. Az „intézet" elé érve öreg Thurző kotorászni kezd a zsebében hátha akad egy szivar a kocsisnak. Ez kijár. Valami kis elismerés. Akkora demokrata nem lehet az ember, hogy kezet fogjon vele, a legjobb áthidaló a szivar. — Fogja, barátom .pompás és száraz, jő lesz . ebéd utánra. Azonban hiába kotorta vfgig minden zsebét, nem talált semmit. — Mind elszívtam volna? A külső kabátzsebhez ért. ahol ugyan okos ember sosem tart ilyen tórékeny holmit, de ha már benne vagyunk a kutakodásban, ne hagyjuk ki ezt sem. Abban a pillanatban megtorpan. — Hét ez mi? Nem szokott benne tartani semmit, most oe>dig ffvürődik valami. Szedi elő, — egy tízforintos. Csak a doktor csempészhette be. Mindflssze a tekintete vált szigorúbbra. a feje egvenesedett meg jobban, a másik pillanatban már nvujtotta ls a pénzt a kocsis felé. — Köszönöm, fiam, a szíves fáradozásodat, ezen pedig vegvél a babádnak selverokendőt. Azzal délcegen lépesetett be a sregénvhiz kapuján Hanem a doktorhns n«n ment látogatóba soha többé. Boüv HOTEL AUGUIZT ABB AZIA Szoba ellátással már napi 9 pengőtől. Budap*»ten pengővel fizethető Felvilágosítást nyújt fenti szálloda és Angnsst cukrászda,Bndapeet, I„ Krisztina tér 8. 1®