Délmagyarország, 1934. június (10. évfolyam, 123-145. szám)

1934-06-17 / 135. szám

T934 Turnus T7: üítWííGf/r (Z CT <? S Z Ä CT 7 Tízévi fegyházra ítélték a szatymazt lcöénut aki húsvéti locsolkoflás közben agijonlötte barátlát (A Délmagyarország munkatársától.) Húsvét másnapján a szatymazi Só'reg/i.v-tanyán va­cj;i*zpusikáv3'1 megöltek egy fiatal legényt 1o­oaJkodás közben. A két Sőreg/i.v-leányt láto­gatta meg Mészáros János fiatal legény. Később •barátjai társaságában odaérkezett Kopasz Fe­renc is. Kopasz megkérdezte a lányoktól, hogy szabad-e locsolkodni? Mészáros felelt a lányok •helyett. Tráfáfkozva mondoíta. hogy nem. Ko­pasz erre felkapta a konyhában lévő töltött vadászfegyvert, ráemelte Mészárosra és a következő pillanatban eldördült a fegyver. A golyók közvetlen közelről érté\ Mészáros fe­jet és azonnali halált okoztak. Az ügyészség szándékos emberölés bűntetté­vel vádolta meg Kooasz Ferencet, akit szom­baton vont felelősségre a szegedi törvényszék Cömöry-tanácsa. A vádlott elismerte bűnössé­gét. Azzad védekezett, hogy ittas volt, nem akarta megölni Mészárost, aki egyébként is S ver ekkori jópajtása volt. Előző éjszaka bálon vett részt és későn, ittasan feküdt le. Csak egy ó' át aludt, ezután felkelt, pálinikázott és barát­.iai társaságában elindult locsolkodni. Amig a Söregliy-tanvához értek, hét helyen ittak. Elő­ször a konyhába mentek ós ott látta meg a fegyvert. Többre nem emlékszik. Nem emlék ­szik. hogy figyelmeztették arra, hogy a fegy­ver töltve van, arra sem emlékszik, hogy mi­Jyen beszélgetés folyt le közte és Mészáros között, csak arra emlékszik, hogy a fegyver eldördült a kezében. Azt sem tudja — mondot­ta —, hogy a feírvvert miért vette fel. A bíróság sok tanút hallgatott ki. Ezek leg­többje terhelő vallomást tett. A két Sörcghy­lány azt vallotta, hogy Kopasz nem volt ittas. Amikor felvette a fegyvert, sikoltozva figyel­meztették, hogy tegye le, mert töltve van. S»arinifiilk Kopasz embe rtmagasságra tartotta a fegyvert egyenesen Mészáros fejének irányit­\Y7, ezután sütötte el. Más tanuk szerint le­eresztett fegyverrel lépett a szobába cs a fegy­vert egyenesen ráemelte az áldozatra. , Ki­JIÜUgatták dr. Bárczy Béla kerületi orvost is, «kii azf állította, liogy a legény a tett elköve­tése után nem volt ittas. Dr. ll'ycs Tivadar ügyész vád- és dr. 'Már­fon József védőbeszéde után a bíróság szándé­kos emberölés bűntettében mondotta ki bű­vösnek Kopasz Ferencet ~'s 10 pszf"'t''ei f^fv. házra ítélte. A bíróság á szabadlábon TevÖ vádlottat azonnal letartóztatta. Kopasz Ferencnek egé.';z rokonsága jeten volt a tárgyaláson. Az ítélet kihirdetését óriá­si sirás-rivás fogadta. Kopasz Ferencet az egész család elkísérte a fogház feljárójáig. Itt, a búcsúzkodó körben vette észre a vádlott egyik nőrokona, hogy a teremben valaki le­akasztotta a ritikiiljét l karjáról. Mire kirotent a tárgyalóterembe, addigra már a „hallgató­ságnak" nyoma veszett. A tárgyalóteremben nem első ízben fordul elő vakmerő lopás. A termekben állandóan néhány rovottmnltu tol­vaj leselkedik n? áldozatok1­A kereskedelmi érdekképviseletek tiltakozása a szövetkezetek támogatása ellen (A Délmagyarország munkatársától.) A ke­reskedelmi érdekképviseletek közös küldöttsége kereste fel a pénzügyminisztert, hogy együt­tesen emeljen óvást a szövetkezetek állami tá­mogatása ellen. A küldöttséget Vértes Miksa, az OMKE alelnöke vezette és rámutatott a mi­niszter előtt arra, hogy a szövetkezetek támo­gatása az ország pénzügyi és gazdasági érde­keivel nehezen egyeztethető össze, a kereske­delemre nézve pedig megszünteti a legális ver­seny lehetőségét. Hivatkozott arra. a kereske­delmi érdekképviseletek szükségesnek tartják, hogy a támogatás effektuálása előtt a szövet­kezeteket vegyék a Pénzintézeti Közoont szak­értői utján szigorú revízió alá, ennek eredmé­nyeképen mindazok a szövetkezetek likvidál­tassanak, amelyek 'mogatása csak az állami töke veszélyeztetését jelentené. Hivatkozott arra. hogy a kereskedelmi társulatokat likvi­dálni keli. ha azok alaptőkéjük 50 százalékát elveszítik, a szövotkezetéknél is meg kell szabni ezt a határt. Az előterjesztésre a pénzügyminiszter kijelentette, hogy ami a szö­vetkezeti revíziót és likvidációt illeti, hasonló az álláspontja és 5 maga is visszakívánja ad­ni o <—.<•?!,<%*'.liivnt^sti.V'ink. nqyen íijuL w w O megtanítjuk ^PP ní a (aLaréLoisáqra! Ha az alanti szelvényt levelezőlapra ragasztva nyomtatványként beküldi ingyen kapja az „Aladdin pelroleumaáz konyháid" című ismertetésünket és vetelhötelczeftség nélkül mutatjuk be lakásán a „Sliper RO­bur"-t, a petroleumgáz főzőgépek királyát. ALADDIN Budapest, 7. Rákóczi ut 32. Szembeni Rókaaa&l. Kajki István urnák, az ALADDIN szegedi kirendeltségének vezetője SZEGED, Főpostafiók 132. Ingyen kérem ismertetőjüket és a SUPER ROBÚR főzőgép díjmentes, vételkötelezettség nélküli bemutatását. nev foglalkozás la keim. A DÉLMAGYARORSZÁG NQVELLAPÁLYÁZATA játék a tűzzel Jelige: „Egy kis pályadíjért." — Tedd meg, édes Ilám — kérlelte barátnőjét a szőke kis asszony s hízelegve ölelte magáhez a leányt. Szorosan egymás mellett ültek. Fiatal, szép vo't mind a kettő, ónodi Akosné törékeny termetével, iide arcbőrével, hároméves házasélete ellenére is elment volna a lányok közt, míg Váradi Ilonka komoly arcával, nagy kék szemeivel, asszonyosan telt, fejlett idomaival fiatal asszony benyomását keltette. Egyformák voltak, mint ahogy koruk is megegyezett; csupán az a különbség "volt közrfük, hogy az egyik boldog asszony volt, a másik leg­szebb leánykorát élte. — Ugyan drágám, hogy jöhet ilyen bolondos, lehetetlen gondolatod? — szabadkozott a leány. — Kicsi szivem, gondolkozz rajta s nem tarlód olyan lehetetlennek — erőlletle ónódiné. — Vedd ugy, mintha egy lányos csínyről lenne szó, semmi az egé-sz s én végre meggyőződöm arról, amiben amúgy is hiszek. — Éppen ezért nincs erre semmi szükség! Is­mered a férjed, bízol benne, miért akarod mégi« ezt a komédiát? — Akarom! Régen szunnyad bennem ez a bo­londos vágy, hogy próbára tegyem az uramat, há­rom éve lesem azalkalmat, szinte agyamba véső­dött már a zondolat s nem nyugszom meg, mig meg nem tettük!... Légy a segítségemre^ tedd meg !... A lány igyekezett kibontakozni az ölelő karok közül. — Nagyon sajnálom kedvesem. Mindent megte­szek a kedvedért, de ezt még sem. Elhiszem, hogy ez a régi — ne haragudj — rögeszméd nem hagy nyugton, de mert éppen engem választol eszköz­nek ?... — Te butuskám — kapott utána az asszony. — Azért kérlek téged, mert le vagy egyedül, akihez őszinte lehetek, s akiben megbízhatok. Ákos — mint ahogy oly sokszor irta is neked — a leg­ideálisabb férj. imádom őt, s tudom, hogy ő is a legszerelmesebb n fis ember .aki soha nem cserél­ne fel senkivel, mégis a három év alatt sokszor felrémlett bennem a gondolái: Mi lenne, ha meg­csalna? Ilyenkor éledi fel bennem a gondolat s nőtt a vágy. hogy próbára kellene lennem a hű­ségét. — lírtelek Verkám — vágott közbe a lánv —, de heláthalod. hogy ilyen szerepre nem vállalkoz­hatom s ha tudtam volna, hogy mit szánsz nekem hároméves viszontlátásunk örömére... ónódiné szeme teleszaladt könnyel: — Jaj... hát már megsértődtél .. pedig én megtenném érted. A lánv tágranyitolta a szemét: — Hát tc nem tulajdonítasz az ilyen szerepnek semmit? — Nem. igazán semmit. Lásd, én már ki is ter­veztem: Ketten maradnátok. Kedves lennél hoz­zá... kicsit kacérkodnál vele ... s közben figyel­néd s ha — amit nejn hiszek — megszédülne, fü­géi mutatnál neki s nekem diszkréten megmonda­nád. — Értem — mosolygott a lánv kissé ffunyosan — szépen megcsinálnám a családi perpatvart s ti szépen kidobnátok. Micsoda gyönyör lenne! — Igcrem, szót sem szólnék Ákosnak, nem ven­ne észre rajtam csepp szomorúságot sem, ha okom lenne arra .. De Akos kiállja a próbát s nevetve mondjuk el neki, boldogan ... Terád ugy nézünk majd, mint a felhők közt megjelenő szivárványra, aki eloszlattad kétségem. Halkan, elszomorodva beszélt, ránézett barátnő­jére, hangja könyörgőre lágyult. — Kicsi Ilkám, tedd meg nekem! — Csacsi vagy Verka — nevette el a lány ma­gát, aztán elkomolyodott: — De mit fog rólam gondolni a férjed ... ka­cérkodni vele? Jaj, te mit gondolna rólam?... — Semmit, semmit... Csak legjobbat, ne félj! Tisztelni s szeretni fog, ugy, mint én! Ugye meg­teszed — ujjongott az asszony s körültáncolta Ilkát, aki kényszeredetten vállat vonl: — Jól van. Verkám. megteszem, legalább hama­rabb megszabadulsz tőlem .. — Nem, nem... Itt fogsz maradni, nem enge­dünk el! * A délutáni nap éppen egy felhő mögé bujt, fél­homály ereszkedett a szobára, mikor Ónodi Akos­né a cseléddel a szőlőbe indult. — Aztán szórakoztasd ám likát — szólt vissza az ajtóból férjének, a lány felé pedig bátorító pil­lanlást vetett. Ketten maradtak. Lassan indult meg a társal­gás. ónodi Akos vontatott mondatokban próbálta felvenni a társalgás fonalát, Váradi TTonk:i nliü figyelt rá. Eavre jobbam hatalmába kerítette az izgalom. Magára erőltelle a gondolatot, ho^y ele­get tesz barátnője kérésének, csak azt nem tudta hogyan. Torkában érezte szive dobogását, csak fudná mivel kezdje... kedves és kacér legven? ónódira nézett, aki az ablaknál állt. odamenl ő

Next

/
Thumbnails
Contents