Délmagyarország, 1934. június (10. évfolyam, 123-145. szám)

1934-06-15 / 133. szám

DÉCMAGYARORSZAG 1QMy.ni.is 15: Igazságszolgáltatóé 150 év előtt: PÁLTZA, KORBÁTS, ÁRISTOM Bólyongás a szegedi rendőr-muzeum érdekességei között (A Dél.nngyaror*zág munkatársától.) Kevesen tudják, hogy Szegeden van rendőrségi nni/etira is. Jelenleg a delek tivte*tiílet hivatali helyiségében, a pincében van elhelyezve. Néhány szekrényből áll mindössze, de ezekben a szekrényekben nagyon érdekes tárgyak, képek láthatók. A muzeumot Papp Ferenc detektivíöfeltigyelő teremtette meg, ő ajándékozta a muzeum jórészét kitevő tárgyakai is, amelyeket 25 évi rendőrségi működése alntt gyűjtött össze. Régi idők nagy bűneseteinek dokumentumai ezek. Itt látható Bogár Imre tokosa, Jágcr Mari tányérja, a dánosi cigányok fejszéje; Ht láthatóik a régi és a modern Kasszaturók eszközei, a bilincsek, kötelékek halmaza, a különböző sxuró, végó, gyilkoló szerszámok. Rrtékes része a múzeumnak a fényképgyüjtemény. Az utóbbi évtizedek majd minden bűnügyéről található itt felTétel. Bőngésíés közben elfakult, sárgult írásokat találtunk. Az egyik kétfedelű füzeten ez a dátum olvasható: 178ft-tól 1792-ig. Egy tanácsölési jegyzőkönyv, a régi magyar igazságszolgáltatás érdekes irott dokumentuma. Az első lapon, fent. ez olvashatói Anno 178«. Borza Jósef ür Bíróságában ... ti o r z a József uram Ítélkezett ebben az időben a szegedi csirkepörökben és ahogy a tanácsülés, jegyzőkönyvből kitűnik, nem kímélte sem a „pálilát," sem a „korbácsot." Mai szemmel nézve talán tulszlgoruak is voltak ezek az ítéletek. Ma a kihágási bíróság, vagy a járásbíróság lényegesen enyhébb Ítéleteket h»z hasonló ügyekben. Lássuk tehát, hogy 1780 augusztus 2-án milyen ügyekben, miképpen Ítélkezett Borza biró uram. Ezen a napon, többek között Szabó Pál és ltácz Gergely tizedesek tettek expozitiót bizonyos Zsíros István ellen. A tizedesek Zsírostól levelet akartak küldeni, de az ezekkel a szavakkal tagadta meg a levél elvitelét: száz teremtette, levelét nem viszi el eó. A bíróság a káromkodó Zsírost 12 páltzaütésre büntette. Negyedikén egy csúnya pletyka ügye került a biró elé. Mattya^ovszky János borbélymester panaszolta be Blaskó Györgyné gombkötőnét. „Exposltiója szerint" Blaskóné résztvett a turl vásáron, ahol találkozott Mattyasovszkv egyik volt legényével. Ez a legény, Blaskóné szerint, csúnya, indíszkrét dolgokat mesélt mestere feleségéről. Blaskóné alig várta, hogy hazatérjen a turi vásárról, a dolgot elmondotta, R i c k Anlalnénak. Borza uram, igen bölcsen, a pletykázó Blaskónét, miután „szemre hlvatto»" 6 korbácsütésre büntette A bíróság pedig még 15 napi határidőt Is adott neki állításainak igazolására. ..Bel« nap alntt is meg nem bizonyíthatván, cl telvén a 15 nap a' Város Udvarában 6 korbátsot szenvedett." Kerültek olyan ügyek is a biró elé, amelyekért <ha alig lehetne valakit felelősségre vonni Például Juhász Márton, aki „osgyáni szülemény" volt és mesterségére nézve becsületes csizmadialegény, bepanaszolta a gazdasszonyát, hogy amig gazdája odahaza nem volt, a gazdasszonya pénteki napon a zsíros ételt vele megetette ftppen ezért gazdájánál tovább szolgálni nem akar, „kérte magát bírói hatalom által Bábela György gazdájával kifizettetni." — Babela Györgyné szemre hivatatván —mondja a Jegyzőkönyv — állhatatosan tagatta, hogy ha meg esett Is, tudatlanságból esett és csak annyiban volt siros étel, hogy vigyázatlanságból sírós kalánnal találta meg kavaritani a leaénv számára Mszitett vajas éleit." A bíróság meghagyta Babela Györgynek, hogy a jóorru legényt azonnal fizesse ki.., rt, boldog idők! Salamoni Ítéletet hozott Borza uram Kováts Mihály lopási ügyében. Sebelyi István szűcsmester panaszolta, hogy Kováts az ö kukoricaföldjcről a rakásba rakott kukoricáját „,hír nélkül, lopásképen elvitte* a vádlott tagadta a lopást. „Azzal mentette magát, hogy a' kukoritza Fődeken el hagyott kukoritzát szedegetvén, Sebelyi kukoricájára is ugy akatt, mint el hagyottra, s£t Sebelyi Attyafia biztatta, hogy csak bátran szedné fel, mert ezért többet nem fognak jönni. Igaz ugyan, hogy négy zsák kukoritzát lopott, de nem mind ott szette." A bíróság nem büntette meg Kovátsot, de kötelezte, hogy a négy zsákból háromat vigyen Sebelyi házához. Auguszus 4-én, amikor Borza főbírósága alatt törvényszéket tartottak, a kővetkező esküdtek ítélkeztek': Keresztes Mihály, Ngs. Dobosy Mihály, Nagy Imre, Sípos Péter, Demsei Demeter. Biró volt; Pusztai János Ezen a napon került a bíróság elé egy kérés, melyben bírói határozat jött létre. Ez a bírói határozat akár ma is aktuális. „Tóth István, Németh Tstván, Csontos Mihály és Kis* János Írásba tett Instantiájókban kérték Conventlójuknak Auetióját." A bluóság a következő határozatot kapta: — „Magok tapasztalyák az Instansok, mennyire meg szorult a' Város Erszénye, mely miatt nem hogy az előtt is szokásban volt Commentiojukat lehetne megnagyobbítani, de azt is a' Fundusnak nem létele miatt, ámbár helyes okai légyenek az Instansoknak, a' mi eddég volt, alig lehet fizetni; Azért hűséges fáradtságoknak meg köszönésen kivftl egyéb nem rczonáltathatik." Kiderül a következő jegyzőkönyvből, hogy menynyit ért abban az időben egy szegedi polgári lakóház. Ugyanis néhai Dautsik Tóth Mihály fia renováltatni akarta apjáról reámaradt házat, kérte a ház felbecsülését, mert testvérei voltak. A bíróság által kiküldött bizottság a hazat minden hozzá tartozó épülettel együtt 88 rénes forintra becsülte.» 14-én egy garázda legény került a biróság elé. Ifjú Lakos István hazamenvén gazdája házához, a gazdája leányának ezeket mondotta: — Hoz« bort, pálinkát, ilyen teremtette! A garázda legényt 12 pálca csapásra ítélte a bíróság. Törő András legény is megjárt«. A gazdája hire nélkül hazament a piacról, odahaza a gazdasszonyát nemcsak káromolta, de meg is rángatta. ö is 12 páltzát szenvedett a' Város Udvarában " Érdekes a következő polgári ügy is. Fa zekas István exponálta, hogy ő néhai bátyjával együtt házat épített. A házat ő odahagyta, azt a bátyja halála után a feleség örökölte, aki a házat eladta és neki a vételárból egy fillért sem adott, holott őt a vételár fele megilleti. Amikor az alperes őzvegyet megkérdezték, az elismerte az expositió igazságát ,de kijelentette, hogy „neki semmije egyebe egy nyomorult Leányánál nintsen, azért nem is fizethet." Ennélfogva a biróság a felperes kérését az alperes nyomorúságára való tekintettel elutasította... 1732 január 14-én megint egy csúnya ügy került a biróság elé. Füsti Molnár János személyesen panaszolta el a dolgot a biróság előtt. A fia, Molaár János eljegyezte Bor hí« István leányát. A fiatalokat már kétszer ki is hirdették és már csak az esküvő volt hátra. Azonban özvegy Kakas Sámuelné összeakadt a leány anyjával és „haszontalan, fundamentum nélkül való beszédekkel kívánt az ujj házasok között háborúságot szerezni." Kakasné megkérdezte Borbásnét, hogy minek adta azt a jó lányt annak a rossz legénynek, aki ahoz a vén Hojlósnéhoz járt el..» A beszéd, ől tudomást szerzett a leány is és a házasságról lemondott. Kakas Sámuelné megvallotta, hogy pletykázott, de okát adui pletykájának nem tudta. A biróság Kakasnét két óráig való áristomra és utána 13 korbácsütésre ítélte... így itélt Justitia 150 évvel ezelőtt... K. Gy. Dr. Kelemen László levele a polgárim esterválasztásról Mélyen tisztelt Szerkesztőség! Van szerencsém szives tudomásukra hozni, hogy a polgármesteri állást megpályáztam és kérvényemben a következőkép indokoltam meg elhatározásomat): Amikor ezt a léipést megteszem, nem érdemtelen személyemet kívánom emelni, hanem hivatási teljesíteni. Régi szegedi család sarja vagyok, ükunokája az első magyar színigazgatónak. Kelemen Lászlónak, aki a magyar nyelv és művelődés oltárán mindenét feláldozta, unokája Kelemen Kálmánnak, aki több mint 50 éven át állott, legutóbb mint tb. árvaszéki elnök, a város szolgálatában, unokaöccse dr. Kelemen Bélának, aki főispánja, majd országgyűlési képviselője volt a városnak és édesanyja, Kelemen Borbála révén közeli rokona Somogyi Károly kanonoknak, a szegedi Somogyi-könyvtár nagynevű alapítójának. Sokkal erftsebb erkölcsi kötelékek és tradíciók fűznek tehát a városhoz, semhogy oly pillanatban, amikor ez k|ötelességitel jesitésnek látszik, szolgálataim felajánlását elkerülhetném Ugy érzem, hogy az a pártatlanság és igazságérzet, mely eddiigi életpályám tengelye volt, egymagában is hasznos szolgálatokat tehet a kőéigazgatásnak és bizonyos garanciákat nyújt arra nézve, hogy hivatása magaslatán és pártokfeletti állásában megmaradjon. De emellett férfias nyíltsággal meg kívánom vallani, hogy lelkemben él egy határozott közigazgatási program, amelynek megvalósításától szülővárosom szebb jövőjét remélem. Centrális gondolata a kormányzati hatalomnak alárendelt emberek emberségének az a mindennél tökéletesebb megbecsülése, mely halhatatlan lelkűk és örök rendeltetésük megingathatatlan hitéből kiárad. Pénzügyi szempontból feladatomnak vallom a normál, vagyis 50 százaékosnál nem magasabb pótadót kirovó költségvetés fokozatos megvalósítását, amelynek eszközeit elsősorban a város földjáradékát tökéletesebben biztosító agrárreformban, igy a haszonbéres gazdálkodás intenzivitásának útjában álló szerződéses kikötések módosításában, a gazdálkodás irányításában és a terményértékesítés megszervezésében, az Idegenforgalom tervszerű kiépítésében, másfelől pedig a népjóléti gondoskodás oly értelmű racionalizálásában látom, amely a szegénység megelőzésével és a segélyezettek talpraállitásával idővel a népjóléti terhek bizonyos csökkentését lehetővé teszi anélkül, hogy a-z emberiesség követelményei ellen vétenünk kellene. Az ezen a téren elért külföldi eredmények, de a szeretet-szolgálatban szerzett saját tapasztalataim is erészben feljogosítanak bizonyos reményekre. Szervezeti szempontból a törvényhatósági és állami tisztviselők egyenjogúságának hive vagyok és a fokozatos előrelépés le* hetőségét biztositandónak tartom. Maradok a tek. Szerkesztőségnek őszinte tisztelettel: Dr. Kelemen László, kir. törvfiosszéki biró.