Délmagyarország, 1934. május (10. évfolyam, 97-122. szám)

1934-05-15 / 108. szám

Wimmer Fülöp SzívdoEogva ülünk' le, Hogy elvégezzük ezt a kötelességet is: nekrológot irni Wimmer Fülöpről. Valami különös félelem parancsol ránk tartózkodást, hát lehet jobban hinni a hirnek, mely haláláról szól, mint annak az egészen kivételes energiának, mely törékeny testében győzedelmeskedett betegséggel, korral, gyöngeséggel? Amig mi gyászoljuk az elmultát s amig mi bucsuzkodunk azoktól az értékektől, amiket Wimmer Fülöp adott a szegedi közéletnek, nem kell-e arra gondolnunk, hogy egyszerre csak beállit közénk, leül a kávéházi asztal mellé, vagy a bizottsági terem zöld asztalához s folytatja tovább az éles harcot kemény meggyőződésének kíméletlen szavaival követelve az igazságot annak, amit ő annak tart s sürgetve türelmetlenül a végső elhatározást s az érdemi határozatot. Az elmúlástól is jobban félünk, amióta Wimmer Fülöp halott. Csudálatos energiának motorja állt meg szivének utolsó dobbanásával. Hajthatatlan érdeklődés és hajthatatlan tettvágy s a közügyekkel való törőidésnek olyan szenvedélye, aminek párját találni nem lehet. Nem volt korlátja ennek az érdeklődésnek s nem talált magának elég teret ahhoz, hogy keresztül hajtsa akaratát. A hatalmas gyár, amit vezetett s aminek vezetése egész emberek tudását, kitartását, felelősségérzését és munkaidejét kitöltötte, csak egyik — részletfeladata volt annak a tevékenységnek, ami benne lobogott. A kereskedelmi kamarának legkisebb és legnagyobb ügyei > r." formán foglalkoztatták. S a város! Minden személyi kérdése és minden tárgyi problémája, minden követelése és minden tartozása a legsajátabb és legszemélyesebb ügyeként érdekelte, a gázgyári vita, a szinház, a város dollártartozása, a polgármesterkérdés számára mind-mind külön területe volt az olthatatlan érdeklődésnek és olthatatlan munkaterületnek. Nem volt kérdés, amiben neki eredeti álláspontja nem volt s nem volt álláspontja, aminek elfogadtatásért harcba nem ment. Harcolt a közgyűlésen és harcolt a kávéházban, harcolt a sajtóban és harcolt a konkurrensekkel, alkotó és harcos élet szakadt meg a szanatóriumi h lágyon. Harcolt az ellenfeleivel és harcolt a barátaival, harcolt a más párton lévőkkel és harcolt tulajdon pártjával, talán a templomot épitő zsidók között volt az Őse, egyik kezével épített, a másik kezével hadakozott — három Héttel a nyolcvanadik születésnapja előtt is. A ravatal mellett nem kell koszorúba fonnunk érdemeit. Nem kell elmondanunk, hogy tehetsége, szorgalma és kitartása a rábízott gyárvállalat keretén belül hány — tízezer embert tartott el adva munkát ötven éven keresztül. A város legnagyobb. ipar' v/>'Matát vezette egy fel évszázadon keresztül s vezette teljes munkáslétszámmal akkor is, amikor körülötte mint ősszel a legyek, hullottak el vállalatok és exisztenciák, világviszonylatban is pozíciót szerezve az általa vezetett vállalkozásnak, — lehet-e ma ennél többet mondani elismerésként közgazdasági tevékenységéről? S ha most ahelyett, hogy részleteznénk ezerirányu tevékenységét s .ezerirányu érdeklődését, keressük a központi gondolatot, mély tartalmat adott aktivitásának s mely érdeklődésének reflektorát irányította, az igazság, a haladás, a fejlődés, a liberalizmus, a társadalmi egyenlőség, a demokrácia s az elesettek, a támogatásra szorultak istápolásának gondolatai fénylenek fel a fekete ravatal mellett. A liberalizmus is nagy halottját gyászolja benne, vezére és har-( cos katonája volt pártjának, a hadviselés ter-, veit ő gondolta ki, de ha kellett, az érvek robbantó kézigránátját is a kezébe vette. Nem volt munka, nem volt feladat, nem volt kötelességteljesítés, amit magához, korához, vagy pozíciójához méltatlannak tartott, ha a liberalizmust kellett védeni. Ha a pontosságnak és lelkiismeretességnek, a kötelességtudásnak és helytállásnak példájára kell hivatkozni, akkor nekünk nagyon sokáig még Wimmer Fülöpre kell gondolnunk. Nyolcvan éves volt talán két hét hijján és soha egyetlen percet nem késett. Utolsó utja előtt még a szinügyi bizottsági ülésről ment ki az állomásra, féllábbal még a szinügyi bizottság ülésén volt s másik fél lába már az örökkévalóság felé vezető uton botorkált. Az örök elmúlás rávetette már árnyékát, de ő még harcolt azért, hogy a szegedi szinház szezonja meddig tartson. Kegyes-volt hozzá a -végzet, megadta nefci azt az örömet, hogy a patriarchák korában a fiatalság lendületével s a fiatalság frisseségével tudjon élni s megadta neki azt, a bókét, hogy a munkának és aktivitásának területéről szólította magához. Tudta élni az életet s tudta élvezni az életnek és a munkának örömét. A város népe, félévszázados munkájának és harcának tanuja, különbözőképpen itélte meg az élőt, megadva mindig a tiszteletet annak a példátlan és példátlanul eredményes munkának, amit az önkínzás örömével végzett. De most egyek vagyunk a gyász érzésében s egyetlen emberként emeljük meg kalapunkat a koporsó előtt, amelyik ezt a harcban, munkában, eredményekben és alkotásokban gazdag életet zárta örökre magába. Nyolcnapos küzdelem után Wimmer Fülöp vasáé ap reggel nyolcnapi vívódás után a budapesti Park-szanatóriumbán meghalt. Halála a hosszú rendkívüli küzdelem után nem érkezett váratlanul, mégis mindenkit megdöbbentett, mert alig akarták elhinni, hogy az a csodálatos életerő, élniakarás tic győzedelmeskedjék a betegség felett. Orvosai azonban eleitől fogva látták., ho :y a veszély elkerülhetetlen. A 80 esztendős szervezet nem. volt képes megbirkózni a.betegség ujabb és ujabb támadásaival. Ereié napróJ-naora gyengült, de az elnök rendkívüli szervezete ragaszkodott az élethez. Az elmúlt hét péntekjén fellépett az elkerülhetetlen tüdőgyulladás, vasárnap reggel beállott az agónia és nemsokkal később bekövetkezett a halál. Egy csodálatos energia, csodálatos akaraterő, kivételes nagy egvéniség pihent el ezen a vasárnapi reggelen. A Délmagvarorszég budapesti munkatársa, közvetlenül a .halál bekövetkezése után beszélt dr. Anday Irénnel, a szanatórium orvosával. — Az elnök ur — mondotta — csodalatos küzdelmet folytatott élete utolsó napjaiban. Agyvérzéssel szállították be hozzánk, melyhez később tüdőgyulladás járu':. Ebben a magas korban ez a két súlyos betegség elviszi az embert: tudtuk mér az első napokban, hogy a vég feltartózhatatlan. \ halál bekövetkezését már várni lehetett egy héttel ezelőtt, de Wimnuer Fülön kitűnőé" működő szive késleltette a halál győzelmét. Nyolc napig tudta feltartóztatni a véget a szív. — ilyen egé-zsvsrcs, erős szívvel és ió szervezettel 80 esztendős körű embereknél csak ritkán lehet találkozni. Tudjuk, .hogy..Wiitrumpr Fülöp egész életét az erős munka foglalta, eb hiszen betegségek első napiaiban is arról beszélt folyton, hogv mennyi ilintézni valója volna. Csodálatos, hogy ez a túlfeszített nagy munka nem ártott meg a szivének és szervezetenek... Nyolc évtized Wimmer Fülöp élete, egyénisége, pályája egyaránt rendkívüli volt. Bámulatos energia fűtötte és telitette erővel abban a korban is, amikor más ember már megadja magát az öregség sorsának és tehetetlen tétlenségben morzsolgatja az utolsó ajándékba kapott napokat. Wimmer valóságos dolgozógép volt. száz százalékos aktivitás. A tevékenykedés volt az éltető eleme. Ha a sors valahogyan tétlenségre kárhoztatta volna hosszú életének bármelyik szakábai. minden bizonnyal összeomlik, megsemmisül. felőrlődik, mint az üresen járó malomkövek. Nvolc évtizedet élt, tevékenykedett végig változatlan energiával. 1854-ben született a győrmegyei Tejfaluban. Édesapja, dr. Wimmer Li-» pót járásorvos volt, kedvelt, becsült tagja a megyének, akinek emlékét ma is. kegyelettel őrzik, mert példaképe volt a szegényeket szerető, istápoló jó orvosnak. Budapesten végezte el Wimmer Fülöp a kereskedelmi akadémiát 1870-ben, először a bank- és gabonaszakmában helyezkedett el és 51 évvel ezelőtt 1883 decemberében került Szegedre azzal a megbízatással, hogy reorganizálja a régi. Bakay-féle kendergyárat, amely válságba került. Wimmer Fülöp akkor még nem volt egészen harminc éves, de feladatát gyönyörűen végrehajtotta. Igen rövid idő alatt rendezte a vállalat ügyeit és amikor a vállalaKÖNNYŰ NYÁRI RUHÁKHOZ: DIVAT TOPÁNKA 820 VARROTT SZANDÁLCIPŐ ttio FEHÉR NUBUK CIPÓ 1350 ltotok IV.Kecskemétu.Ö» IYJ<össmH»Lji.2. VllEmétarkrf,34, V!.Androssu-wl"Sacaed.Kqtqzzilí DPrMAf,yARORS7SG