Délmagyarország, 1934. április (10. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-08 / 78. szám

8 rteCMÄGYÄRORSZÄG 1934 április MINDEN SZAPPAN 10, Ha rajta van a „IIAPE" szó. 90.-P Uj RAPID kerékpár 90.- P Torpedó szabadonfutóval gvárl felszere éssel. Kirakatunkban látható. D éry gépáruház 420 VERSZTES UTAZÁS NYÍLT PARANCCSAL Irta: STEIN SÁNDOR ii. Jóllakva, kipihenve érkeztünk vissza az állomásra, ahol az a kellemes hir fogadott bennünket, hogy rövidesen indulunk tovább. A hir Igaznak bizonyult és vonatunk reggel 9 óra felé folytatta útját Tomszk felé. A»nap délután 3 óra felé Talgába érkeztünk. Ez Szibéria egyik legszebb uj modern állomása. Innen ágazik el a vasút a 70 versztre levő Tomszkhoz, utazásunk végcéljához. Az állomáson az eddig érintett várótermekkel ellentétben meleg volt, de minden talpalatnyi hely tífuszos betegek részére volt lefoglalva, vagyis az egész állomás valóságos kórház volt. Az állomásfőnöki iroda nyüzsgött a türelmetlen, továbbutazni akaró emberektől, de a felvilágosítás ift is az volt, hogy nem lehet tudni, mikor mehetünk tovább. Tanácsos volt szállás után nézni. De a városban kilátástalan volt éjjeli szállást kapni, minden ház tele volt tifuszos betegekkel. Szállás utáni kutatásunkban felértünk az állomás épület első emeleti zárt folyosójára, honnan a telefon, távíró stb. szolgálati szobákba nyíltak az ajtók. Itt meleg volt és hiába küldtek volna el bennünket az ott sürgő-forgó vasutasok, ml már le is telepedtünk a folyosó egy sarkába. Mikor legalább a hidegtől biztonságban éreztük magunkat, akkor gondolhattam osak toilette-hibáimra. A vagonba való folytonos le- és felugrálásban a csehektől szerzett briosesz-nadrágom teljesen felfeslett és a majdnem elviselhetetlen hideg mellett, arra is kellett gondolnom, hogy mégis csak városban vagyok. A legelső szobában bekopogtattam, benyitva a telefonkaposolóban találtam magam, ahonnan a telefonos kisasszonyok Ijedt, kérdő tekintete szállt felém. A legközelebb állót tisztelettel megkérdeztem, megmutatva szakadt nadrágomat, hogy nem varná-e meg? Nagy nevetés tört kl és a kérdezett egész természetesén felszólított, vessem le a nadrágot, de ne előttük. Cérna és tft nem lévén, egy kis spárgával és zsákvarró tűvel meg is varrták, amit nagy hálával köszöntem meg. Szállás volt már, amennyiben annak lebefeft nevezni a piszkos, elajos és sötét folvosó padlóján elkészített fekvőhelyet. De enni is kellett. Elindultunk a városba valami étkezőhely keresésére. Egv üzlet előtt nagy tömeget láttunk felsorakozni libasorban. Közelebb érve láttuk, hogy népkonyha. Miután előbb már meggyőződtünk, hogy még pénzért sem kaphatunk" ennivalót, elhatároztuk magunkat a sorba-állásra. Mikor ránk került a sor, bejutottunk a kicsi, szellőzetlen és nem étvágygerjesztő ebédlőbe, melyben a fal mellett hosszú asztalok állottak, de szék egy sem volt látható. Kezünkbe nyomtak egv fatányért és fakanalat, melyek spárgával voltak az asztalhoz erősítve és a tányérba beleöntöttek egy nagy kanál hallevest. Állva gyorsan megettük és már szorítottak bennünket kifelé, hogy az utánunk következőknek helyet biztosítsanak. Még egv kissé szétnéztünk az egykor szép, virágzó városban, ahol most fifuszos halál aratja majd minden házban bő termését. Szállásunkra érve. orvosnövendék társunk panaszkodott, hogy rosszul érzi magát és didergett a hidetrtől. Megszántam és a bundámat átadtam neki. Honnant ideges volt és minden pillanatban arra kért. hogy tudiam már meg, mikor mehetünk tovább Tomszk felé. mert fl már nagvon szeretné fiatal feleségét viszontlátni, kitől két hónapi együttélés után elszakította a háború. Nem mehettünk tovább sem aznap, de másnap sem, mert nem volt mozdony, Taigában sem. Társunk állapota óráról-órára rosszabbodott, továbbindulásra nem volt kilátás, ezért elhatároztuk, hogyha véletlenül egy Atschinsk felé menő vonatot elcsípünk, ugy visszautazunk. A sínek között felváltva járkáltunk, nehogy elszalasszuk az esetleges Szibéria belseje felé menő vonatokat. így fedeztem fel egy vonatot, mely indulásra készen állott. Lehívtam. társaim és bekopogtattunk az egyik vagonba. Persze nem nyitották ki az ajtót, csak elkiáltotta magát valaki: Polni (teli a kocsi). így jártunk minden vagonnál, pedig, társaim minden kocsi előtt valóságos könyörgésre fogták a dolgot. Az orvosnak végül egy ötlete támadt. Arra kért, hogy szóljak be én és mondjam meg, hogy magyar vagyok. Nagy tekintélye volt akkoriban a hadifoglyoknak, főképpen a magyaroknak. (Sajnos, azok szerezték, akik a meleg étel és jó ruha reményében minden további nélkül beléptek a vörös hadseregbe.) Tényleg, mint egy varázsszóra kinyilt az ajtó és barátságos szóval tessékeltek be a kocsiba. Beteg társamat ugy emeltem be. A kocsiban mintegy 20 ember foglalt helyet, egy roszszul fütő kis kályha nyitott ajtajába felváltva dugták be lábukat, hogy felmelegítsék. A vagon egyik sarkában lefektettem társamat, betakartam, amennyiben módomban volt. én pedig iparkodtam a kis kályhát megközelíteni, hogy egy kevés meleg nekem is jusson. Egyikkel beszédbe egyediem és igy tudtam meg, hogy ez a 20 kocsiból álló vonat egy terrorkfllnttményt viw az earvik szibériai városba. Nemsokára evésre került a sor vendéglátóinknál. Az egyik sarokban álló hordó tetejét beütötték és fejszével osztogatni kezdték a benne levő vajat, mely szikrázott, amikor vágni kezdték. Egy nagy zsákban kenyér állott, azt is szétosztották egymás között és csak ugy ropogott a foguk között a vaj, amikor nagyokat haraptak bele. Mi meg néztük Sóvárogva és elkeseredetten gondoltunk a népkonyhai ebédre. De nem lehet az éhséggel kacérkodni. Oda szóltam egyiknek: Adjatok nekem is egy falatot. Szégyenkezve és bocsánatkérés mellett nyomta kezembe a csákányt és rámutatott a hordóra, hogy vágjak magamnak. Egy nagy kenyeret is átadott nyomban. Jól elláttam magam és társaimat is ennivalóval és nemsokára ml Is boldogan ropogtattuk a csonttá fagyott vajat. Közben a vonatunk is elindult és bizonv ezt a vonatot nem volt tanácsos feltartóztatni útjában. Minden állomás azon volt, hogv hamarosan tovább engedje Másnap délfelé egv kissé tovább álltunk" az egvik állomáson, melvről orvostársunk megállapította, hogy ebben a városban rokonai vannak. El is határoztuk nyomban, hogv kiszállunk, Igv legalább a megbízhatatlan környezetünktől is megszabadulunk. Leemeltük beteg társunkat és elindultunk be a városba orvosunk rokonait felkeresni, azzal az elhatározással, hogy lesalább két napig ott maradunk kipihenni az ut kényelmetlenségeit. A tífusz azonban itt is áthúzta elgondolásunkat. Tífusz és tífusz mindenfelé. Orvosba rntom rokonai házába érve. nem sietett senki elénk, kihalt volt ez ecrész ház. "A lakásba hrnvitva, effvik szobiból a másikba mentünk, míg végül az utolsó szobából halk szó hallatszott. Penvitva, két kis árvban fiatal leánvkákat találtunk lázas arccal. Harcoltak' a Halálos kórral, ágvuk előtt, ottománon. felöltözve egv csupa csont és bőr asszony hevert. Ez volt barátom rokona. Sírva panaszolta, hogy az urát két hete temették el. ö már átszenvedte a betegséget, most lábadozik, de most két kislánya van benne. Sehol segítség I Mindendenki magával van elfoglalva. Sajnos azonnal beláttuk, hogy az elgondolt pihenésből itt sem lesz semmi. Mielőtt elmenekültünk volna erről a helyről, befűtöttem a samovárt, betegtársunkat és a házbelieket is kiszolgáltam. Ezután utrakeltünk, vissza az állomásra. Kölcsönképpen megkaptam barátom elhalt rokonának szőrcsizmáját, ami nagy segítség volt számomra. Persze vonatunk nem volt, de inkább virrasztani egy hideg váróteremben, mint tifuszos betegek között tölteni az éjszakát. Az állomáson egy csukaszürke ruhás hadifoglyot találtam, ki mint pályafelvigyázó állott az orosz vasút szolgálatában. Készséggel felajánlottal egy vagonból álló szobáját addig, míg tovább utazhatunk. Másnap már utazhattunk tovább, de nagy baj volt, mert egyik kocsiba sem akarták betegtársunkat bebocsájtani, hiába magyaráztam, hogy nem tifuszos, csak egyszerű influenzás betegről van szó. Végre az egyik kocsiba nagy könyörgésre beengedték. Szereztem két szál deszkát, keresztbe fektettem! a vagön felső részén, arra fektettem fel az akkor már eszméletlen fiatal útitársam és el nem mozdultam mellőle. Ha egy kissé pihenni akartam, fejemet mellére szorítottam és ugy állva bóbiskoltam egy kissé. Estefelé visszaérkeztünk Atschinskba. Leszállva, azonnal intézkedtem, hogy egy betegszállító kocsi társunkat a közeli kórházba szállítsa. Az orvostársammal kocsiba ülve, lakásomra hajtattam. Azonnal levetettem subámat és fehérnemümet,.melvben száz számra nyüzsgött már a bacillusterjesztő féreg. A fehérneműt az udvarra vitettem ki, had fagyjanak ki belőle a kellemetlen lakók. De mikor a fürdés után a fehérneműért mentem az udvarra, már hűlt helyét találtam. Vájjon kit fertőzött meg? Másnap érdeklődtem betegtársam után. Már halott volt szegény, nem láthatta viszont fiatal feleségét. Néhány napra rá orvostársam is kórházba került súlyos tífusszal. Jómagam bizakodva kisportolt szervezetemben, kezdtem elfelejteni az egyhetes kalandos utazásomat. De egy hónapra rá, mikor vöröskereszt kórházunkat Krasznojarkszba helyezték, és amikor egyhetes szánut után én is odaérkeztem, már kiütött rajtam is a bennem régen lappangó tífusz. Kórházba kerültem, ahonnan 3 hónap után kerültem kí, végigszenvedve a flecktifuszt, rekurenstlfuszt és a tüdőgyulladást. t ikén kezdődik az u| oszfálysorsjólék I. húzása. ha van soisjeqye, azt mequjitani, ha nincs, ugy megvenni Pető Ernő főárusifönál 199 Szeged, Széchenyi lér 3. sz. Valóra véli a rádiósok álma ... m gie „ 5+j Orion Luxus-Super ^ÍfSfhá,ávaK Vételkényszer nélkül bemutatja a kizárólagos eladási hely: DEUTSCH ALBERT rildiOSZaKOZlete. KáráSZ U. 7.