Délmagyarország, 1934. április (10. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-19 / 87. szám

DELMAGYARORSZAG WjllllIIIL 1.11HilJII•Mii—aBBW—ti—iüJl IWH't'Bej^üJRgMHMiHIIWIIIII WJIH' ' SZEOED, §zerke*HO<«o: Somogyi acca fciniKWKLr 1IQXA Ártvilic 1Q EtŐFIZETÉS: Hnvonto helyben 3.20 Z2..l.em,Telefon:23>33.^KIadóhIVBfal l/9UlUriUHy JltTj^l apílllS 17. Vidéken e> Bodapetlen 3.ÖO,kUIf81dHn köIcsilnkiJnyrlÄr é« Jegyiroda: Arndl » MO penqfi. * Egye» sz6m Ara hélkör uccn 8. Telefon s 13-Oft. - Nyomda : Litw Arn u ll,,er nap 12. vaíár- é* Ünnepnap 20 ttll. Hlrir>M iicca 1«. Telefon r 13-oft. TArlrmi C^ cy detéaek felvétele tailia szerint. Meqle« «» levélcím DélmagyaronzAa Szened " T ~clltl» " lenl't héltfl kivételével nipnntB rpn...-! Csak titokban Nem vagyunk' túlságosan elragadtatva attól a módtól, ahogy a városi költségvetéssel foglalkozó belügyminiszteri leiratot nyilvánosságra hozzák. Ez a leirat, mint Kalljulc, Kusz oldal terjedelmű s a husz oldalból a város közönsége körülbelül egy oldalnyi kivonatot kap. Ha ez a kivonat olyan volna, mint a húsnak kivonata, amelyik magábanfoglalja a húsnak minden táperejét s minden elhasználható és feldolgozható tartalmát, még nem is kifogásolnánk a kommünikébe sűrített ismertetést. Dehát az ismertetésnek és a leiratnak viszonya nem egészen ez. A belügyminiszteri leirat tartalmazni szokott bizonyos általános érvényű útbaigazítást, bíráló megjegyzést a múltra és tanácsot a jövőre, a leirat a város gazdálkodásáról olykor tett már tartalmas, megszívlelni érdemes megjegyzést is s arra is volt már eset, hogy a felügyeleti hatóság a költségvetés jóváhagyása kapcsán eléggé hangsúlyozott szavakkal fejezte ki elégedetlenségét a közvagyon kezelésének a költségvetés öszszeállitásával kapcsolatba hozható módjával szemben. Hogy most a belügyminisztérium mit mond leiratában azon kivül, amit a város hatósága a leiratból közölni jónak lát, azt nem tudjuk, nem is sejthetjük, csak tapogatózva következtetünk abból, hogy elvégre a husz oldalas leirat talán mond valamit általánosságban is s nemcsak a részletek helyreigazításával és módosításával foglalkozik. A város közönsége nem tudja, hogy költségvetése végleges formájában milyen kiadásokat engedélyez és milyen bevételeket ir elő. A város törvényhatósága nem tudja azt, hogy a felügyeleti hatóság mit tart helyesnek és mit tart helyesbítendőnek abból, amit a költségvetés tárgyalása során elhatározott.' Tarthatja valaki ezt az állapotot helyesnek s lehet akárkinek is az a jóhiszemű véleménye, hogy ez a titkolózás megjavítja a közvagyon kezelését s a város gazdálkodását? Voltak már a költségvetés tárgyalásával kapcsolatosan olyan miniszteri kijelentések is, amiket a város vezetői — nem szivesen tettek ki az ablakba s nem szívesen adták át a nyilvánosságnak. Akkor kezdték megszokni a nyilvánosság elől való elvonásnak ezt a módját s ez a mód azóta taposódott ki rendszerré. A gyanútlan polgár látván a nagy és feltűnő különbséget a terjedelmes leirat és a dióhéjnyi ismertetés között, mégha nem is született egy anyaméhből a rosszhiszeműséggel, hajlandó arra gondolni, hogy talán tekintélyvédelmi álmegfontolások és álpresztizst oltalmazó törekvések állnak annak útjában, hogy a város közönsége megismerhesse a saját költségvetését s a törvényhatóság megismerje azt a költségvetést, amit alkotott, vagy szabatosabban, aminek alkotásában közreműködött. Mert a költségvetést már régen néma közgyűlés állítja össze. Az volna a legtermészetesebb, leghelyesebb és talán Iegalkotmányosabb eljárás is, ha a közgyűlésnek bemutatnának minden olyan ko r m ányhatósági leiratot, ami közgyűlési határozatra vonatkozik. A közgyűlés az alsóbb hatóság, a minisztérium a felsőbb hatóság s az lehetetlen és tűrhetetlen állapot, hogy az alsóbb hatóság elől elvonják a felsőbb hatóságnak felügyeleti intézkedéseit s az alsóbb hatóság határozata ellen benyújtott fellebbezésre hozott határozatait. Hogy a minisztérium mit mond és mit határoz, mit rendel el s milyen intézkedést tesz a város költségvetésével kapcsolatosan, az nemcsak a polgármestert, főjegyzőt, a főszámvevőt, a pénzügyi tanácsnokot és igy tovább egészen a személy körüli szolgálatra rendelt segédnyilvántartókig a határozatokat végrehajtó tisztviselőket érdekli, hanem magát a törvényhatóságot is s érdekli elsősorban s érdekli természetesen a város polgárságát is, elvégre a polgár vagyonáról, a polgárság terheiről, a polgárság életéről van szó a költségvetés minden egyes rovatában és minden egyes tételében. Ha valami közügy, akkor a városi költségvetés bizonyára az s ha valamit magánügyként kezelnek, akkor elsősorban a városi költségvetés részesül ebben a diszkrét, ebben a bizalmas, ebben a félhomályos kezelési módban. Az adókat, amiket a költségvetés alapján majd fizetni kell, nem ennyire diszkrét és nem ennyire tapintatos módon hajtják be. A terheket, amiket a költségvetés a város polgárságának vállára rak, nem ezzel a kíméletes és tartózkodó zárkózottsággal követelik meg. Az igát, amibe az élet minden dolgozót és minden munkanélkülit belefogott, nem ezzel a diszkrécióval kenik meg. De talán akkor azt se kellene titkolni az önkormányzatban élő polgárság előtt, hogy mire kell beszolgáltatni az utolsó mobilizálható filléreit s vagyonával és keresetével milyen feladatok megoldására kell & pénzügyi alapot előteremteni: A nagybeteg állapotát a hozzátartozói titkolni szokták. A város pénzügyi helyzete talán nem annyira beteg, hogy emiatt kellene a titokzatosság felhőjével körülvenni a költségvetést? Vagy talán az önkormányzati rendszer beteg? Talán már meg is halt s mint Szulejmánt, a deficitek táltosához kötözik, hogy — a halottak gyorsan lovagol' nak, — senki se ismerhesse fel a vágtató paripa halott lovasát. Bizalmas RisanianiKonterencia Tiíulescu párisi tárgyalásain (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Párisból jelentik: Tiíulescu román külügyminiszter párisi tanácskozása bizalmas kisantant-konferenciává nőtte ki magát. A szerdai ebéden, — amelyet B a r t h o u külügyminiszter adott Titulescu tiszteletére —, jelen volt a kisantantállamok követei és a Kisantant fővárosaiban székelő francia követek is. Az ebéd után Titulescu ismét hosszasan tanácskozott D oumergue miniszterelnökkel és Barthou külügyminiszterrel. Interpelláció egy magyarellenes német könyv hamisításairól a képviselőház szerdai ülésén Az ellenzék tovább íámadla a középiskolai javaslat szelekciós szakaszát — Ujabb hirek a választójogi reformról (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A képviselőház folyosóján szerdán este feltűnést keltett U1 a in Ferencnek Sztranyavszky Sándorral, a nemzeti egység pártjának elnökével folytatott má* félórás megbeszélése. A megbeszélésbe később belevonták An t a 1 István sajtófőnököt is. Az újságíróknak Ulain nem akart nyilatkozni a megbeszélés részleteiről. A folyosón elterjedt hirek szerint a politikának ezen a frontszakaszán rövidesen jelentős események várhatók. Érdekes hírek terjedtek el szerdán a folyosón a választójogi törvényjavaslat előkészítéséről is. Állítólag az előmunkálatok már olyan nagy mértékben előrehaladtak, hogy a javaslat ősszel a törvényhozás elé kerül. A hir szerint az országos lajstromos választás tervét elejtették. Ujabban a megyei lajstrom szerinti, vagy az egyéni választás módszerét latolgatják. A titkossággal szemben — a választói korhatár felemelését tervezik. A legitimista képviselők nagy érdeklődéssel vették körül gróf S i g r a y Antalt, aki most érkezett vissza Stenockerzelből, ahol a királyi családot látogatta meg. Sigray kijelentette, hogy azok a hirek, mintha a királyi család már a közeljövőben elhagyná Belgiumot, nem felelnek meg a tényeknek. A képviselőház üléséről részletes jelentésünk a következő: A képviselőház szerda délutáni ülésén megkezdték a középiskolai javaslat részletes tárgyalását. A címnél Petrovácz Gyula szólalt fel, kérte, hogy „törvényjavaslat a gimnáziumról" legyen a javaslat címe. Vázsonyi János ellenez mindenfele szelektálási törekvést, mert elzárja a szabad érvényesülést. Kéthly Anna kifogásolta, liogy a magyar középiskola a zárt középosztály iíkó'ája, amely osztálypolitikát jelent kulturális téren. Nem elég csak a beiratkozást megengedni, hanem gondoskodni kell arról is, hogy a tehetségek emelkedhessenek. Zsilinszky Endre jónak és időszerűnek tartja a javaslatot. Kérte'a minisztert, hogy a szelekciót végezze el megfelelő tapintattal, mert a jó tanulás sokszor a jó anyagi helyzet következménye. Éber Antal kérte, hogy a minisztérium fordítson nagyobb gondot a tankönyvek engedélyezésére. Ezután Hó ma n Bálint kultuszminiszter állott fel szólásra. Mult esztendőben kibocsájtott rendeletében is — mondotta —, tisztán a tanulmányi eredményhez, nem pedig a szülők foglalkozásához kötötte a különböző iskolai kedvezményeket. A cím után az egyes szakaszok tárgyalására tértek át. Petrovácz Gyula azt kívánta, hogy a polgári iskolát ¡elcsen veszett növen-