Délmagyarország, 1934. április (10. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-01 / 73. szám

DELMAGYAKORSZAG 1934 április T. BUNDÁJÁT, TÉLIKABÁTJÁT SSiT-TM ifi. Mentusnál, %L'AL\ legszerényebb kereteken. Pillanatnyilag kettőt kell kérnünk tőle. Az egyik az, hogy oszon be az állástalan diplomások elhelyezését célzö akció keretéi)en néhámy fiatal szakembert Sebestyén Károly mellé, hogy a ládákban elrejtett és holt anyag feldolgozását meg lehessen gyorsítani. A másik kérés szervezeti természetű. TaU'ion módot a kultuszminiszter airra, hogy a szegedi múzeum akár törvényileg, akár rendeletileg országos jellegii nénváadorlá&kori múzeummá nyilvánittassék s igy címében is kifejezésre iussun különleges jeliepe. Mikor néhány esztendő előtt még múzeumi ember korában Szegeden járt, már láthatta a szegedi muzeum helyzetét, amely azóta éppen az értékek szaporodás?. Tévén csak rosszabbodott. Néhány Móra Frencoel együtt eltöltött órának az emlékét idézem fel i ötte ,mert agy vélem. hogy Méra Ferenc emlékének hoz kollégiális áldozatot, ha ebben a muzenmi kérdésben seJanus Pannonius, a legnagyobb magyar humanista költő, még szakkörökben is alig ismert. S akik mégis rászánják magukat, hogy közelebbi harátsagot kössenek vele, hamarosan visszariadnak a versek sivárságától, mert olvasó legyen a talpán, aki lefejtve a humanizmus üres szóáradatát ezekből a nagyon tudákos és okos epigrammákból igazi költői élményt tud kiolvasni. De ne legyünk igazságtalanok, még akkor sem, ha a költő már meghalt, mert Janus Pannonius verseinek élvezhetetlensége nem csupán az ő bűne, hanem mindenek fölött és elsősorban azé a koré, melyben tehetsége kibontakozott. Janus Pannonius valóban a korszerűség áldozata, ugy annyira, hogy az utókortól sem vehetjük rossznéven, ha vele 8 evőben túlontúl kiérdemelte a hálátlan jelzőt. Mert a nagy humanista, ha számunkra nem fs jelenti a költészet tetőfokát, mégis csak kiemelkedő csúcsa XV. századnak s mint ilyen minden bizonnyal megérdemli, hogy születése ötszázadik évfordulóján némi megilletődéssel idízzük föl emlékét. E sorok írója sokat foglalkozott vele s miután valóban áttúrta magát a nehéz zengésű latin sorok ezrein, a forditás játékos-gyötrelmes munkája sem tudta kedvét szegni, mert a retorikai bravúrok és humanista fölöslegek áttörhetetlen sziklafalai alatt néha sikerült megpillantania az igazi költészet vékony kis erecskéjét. S már ez is elég, hogy nagyobb szeretettel foglalkozzunk vele, mint valami szellemben és kulturáhan idegen klasszikus-latin poétával, aki esetleg még harmadrendű is. Hogy Janus Pannonius oly kevéssé tud költő lenni a mi számunkra, mint mondottuk, ebben a humanizmus is hibás. Sőt! Janusnál erősebb egyéniségeké is elsodort volna az a kicsit felelőtlen, kicsit nagyszerű, de mindenképpen gyönge erkölcsi talajból táplálkozó mozgalom, mely a reneszánsz szellős nviladozása mögött szinte észrevétlenül csempésződött bele a középkortól megcsömörlött emberbe. Szinte jól esett ez a nagy, szinte szélhámoskodó fölocsudás, ez a céltudatos macchiavellízmus.ez a kényelmes. élménytelen recept-költészet. Kit ne ejtett volna hatalmába az érvényesülésnek ez a könnyű módja, ha ráadásul tehetsége sem dantei méretű? Janus P?njiPiiu" "n^ppelt csodagyerek, aki müveinek zömét és javát husz éven alul irta, szívesen szédült bele ebbe a humanista kényeztetésbe, hogy kora mindenképpen benne lássa a maga reprezentánsát. S ezt el is érte, ha pünkösdi királysága nem is tartott sokáig, ő valóban mindent elkövetett, hogy hires költő legyen s arra humanista-észjárással alig gondolhatott, hogy mire meghal, gitségéne megy Szeged városának. A sajtó nyilvánosságát használtam fel, hogy a szegedi muzeum értékeire és egyúttal a .:zegedl muzeum bajaira felihivom a nagyközönsés figyelmét. Egyúttal a sajtó nylivánosságát használom fel arra is, hogy egy kérést intézzek Szeged város polgármesteréhez. Ha sikerült ezekkei a sorokkal érdeklődését felkeltenem, hívja össze minél előbb ülésre és helyszíni szemlére a múzeumi bizottságot és tűzze ki tárgyalásra a muzeum kérdésének rendezését. Hivja meg mre az ülésre a muzeumok és könyvtárak országos felügyelőségét és kérje a vallás- és közoktatásügyi minisztérium képviselőjének kiküldését. Meg vagyok győződve róla, ha kezébe /eszi i halott gepidák, longobárdok és avarok igyét, igen nagy szolgálatot tesz vele nemcsak 3ze®ed városának, hanem az élő magyar tudományosságnak is. már csak egy-két epitáfiumban emlékeznek meg róla barátai, akik eletében olyan készségesen verték neki a nagydobot. Janus Pannonius már a nagybátyját, az esztergomi érseket, is ugy választotta meg, hogy atyai támogatása révén minél előnyösebb személyi kapcsolatokat tudjon létesíteni. S Vitéz János, akinek érdemei alig állnak a Januséi alatt, hamarosan fölismerte öccsében a „korszerű" embert s még mielőtt korszerűtlenné lehetett volna, tizenhárom éves korában leküldte Ferrarába, az akkori humanista-gyárba, a jó öreg Guarinóhoz. Itt mindent megtanult, amit az ekkor különösen burjánzó s csoportosan tenyésző középszerűségek a költő számára előírtak. Itt tanulta meg a mitológiát s itt tett szert a szinte nyomasztó irodalmi kulturára is, hogy soha többé ne legyen egyetlen olyan tiszta pillanata sem, melyben a klasszikusokra való utalás nélkül merjen önállóan érezni és gondolkodni. Itt tanulta meg azt a kötelező, ezüstkori retorizálást, mely ismétléseivel, fokozásaival, hasonlitgatásaival, túlzásaival stb., stb. olyan tragikusan és bosszantóan terjengőssé tudják tenni jobbsorsra méltó költeményeit is. Legfőképpen azonban itt tanulta meg a középszerűségnek azt a könnyű, gátlásnélküli élet- érvényesülésstilusát, mely a humanizmusban szinte kicsúcsosodott. Bámulatos az a vállveregetés, ahogy ezek a humanisták a halhatatlanságot kezelik. Néhány körmondat, fellengős utánérzés, dagály s e kór lármás, „progresszív" serege már az örökéletre tart számot. Minderre kaphatók, hogy „ércnél maradandóbb" emléket állítsanak maciknak. Az irodalmat külön produkciónak tekintik, melynek semmi köze az íróhoz. Szavaik, mondataik csináltak s ami bennünk is rezonálhatna, hiányzik belőlük a legfontosabb: a költő hitele. Hazudni, hízelegni az ízléstelenségig, reklámozni, meggyőződés ellen kapcsolatokat létesíteni, egymásról dicshimnuszokat irni, mint általában a közepes tehetségek, őtí tudtak a legtökéletesebben. (Talán csak mi kow runk törtetői érik el ezt a magaslatot.) S ez a lelkes járvány talán generációk spon-i tán, költői termését tarolta le. A halott óriásom kon való elvszerü lakmározás, az utánzás bw zonyára sok robusztus tehetséget is megbénít tott vagy örökre elnémított. A sok átvett jel* szó okozta, hogy alig van kor, melyben oly| gyakori lett volna a meghasonlás, mint a hu-! manizmus idején. Einea Silvio eliszonyodik if-í jukori sikamlósságaitól, de ugyanígy járt Beecadelli is, a leghirhedtebb. A sok halandzsától megcsömörlenek a lelkiismeretesebbek s maga Janus is, aki fiatalkorában nyomdafestéket nem tűrő pajzánságokkal traktálja társait, később önmagába fordul. A felelőtlenség és középszerűség e túláradásában nehéz volt nagyköltőnek lernii. S Janus Pannoniust, ha átütő lángész is lett volna, életkörülményei mindenképpen arra kárhoztatták, hogy sohasem tudjon kiszakadni a jólbedolgozottság e varázsgyuru]éboI. Pályája nyílegyenesen haladt fölfelé, 27 éves korában pécsi püspök lett és Mátyás király bi« zalmasa, aki követként is megjárta Olaszor-» szágot. S mint költő talán e fényes karrier mi-» att szenvedett a legtöbbet. Talán érezte, hogy a költőnek tul kell nőnie az időn s élete vége felé, mely elég korán, 38 éves korában követ-* kezett be, már őszinte szenvedéseiről számol be. A beteges ember örök jajveszékelése ez: Én lelkem, ki az égi tejútról a földre suhantál s bennem az életerő rejtelmes tüze vagy, nincs panaszom rád, mert ragyogó és s«ép a t&i hetség, mely fölemel s nemesen gyújtja ki szelleii>en»el. Ámha megunva a csillagokat bús porhüvelyembe költöztél, nyomorult testemnek ne örülj! Mert ba az arca nem is rut és alakja se félszeg 5 termete is daliás, más ami gyötri szivem! Nézd csak e nyűtt tagokat, nincs bennük erő, ose» nevészek, renyhe a sár, amiből mesteri kéz faragott. Nátha gyötör folyvást, a fejem zúg és belesajdul, majd meg a két szemem ég s könnyezik, annyira! fáj! Sokszor a vér is elönt, gyulladt a vesém s ha í gyomrom dermedten didereg, májamat őrli a láz. Hogyha pedig vak végzeted az, hogy a földön isi éij, légy r .... bármi csak ily szomorú emberi pama ne! Röpködj inkább, mint a sselid méh s gyújtsd csaW a mézet, vagy légy sima tavon hattyú, mely dalol* is, s rejtsen bár el a tenger, az erdő; — mindig a* ember sorsa elől menekülj, mely csupa fájdalom HW Kár, hogy éppen az ilyenfélék képezik költés szetének elenyészően csekély részét. De ha a mi szempontunkból inkább jeleo-tő-4 sége, mint értéke van is Janus Pannoninusnak, nem kaphatunk róla tiszta képet, ha a saját kora világításába nem helyezzük. Mert Janus,! amint rávetitjük a történelem e reflektorát, fölelevenedik és uj erőre kap. Ha a kor a dicsőitő éneket követelt tőle, ám legyen, Janus1 tökéletesen eleget tett a kívánságnak. Ugyan-i GAZVASALO bérlet havi ¿S^Jt fillérért. Gázgyár ftlnrlfHor I ócFh CTítnnrl "z ,w,,i a,sfi ruhafestő és áB»toiitiszHM I UlUüMICl C5 llíI, 0£cycl8 Ipartelepe. Fest és tisztit férfi, n»l és gvermek ruhákat I stb. legszebben és Icgoltióbbanl Főttek* és ipartelep, iskola B. 27. Din tér. Tel. 12—69 Fiók: Károlyi B. 4. Szl. GviSrgy B. 10. w | •• rr AZ OTSZAZEVES KOLTO Irta BERCZELI ANZELM KÁROLY