Délmagyarország, 1934. április (10. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-01 / 73. szám

1934 április T. DÉI MAGYARORSZÁG 15. GEPIDÁK, LONGOBÁRDOK, AVAROK Irta TONELLI SÁNDOR A Krisztus utáni 566-ik esztendőben Alboin, a longobárdok királya, aki a mai Magyarország nyugati részén uralkodott, követséget küldött az avarok kagánjához, Bajánhoz és segítségül hivta öt a gepidák ellen. A gepidák éppenugy. mint a longobárdok, germánok voltak, közeli rokonságban állottak egymással, de ugy gyűlölték egymást, ahogy -sa.k vérrokonok tudnak gyűlölködni. f élig hitelesített történelmi legendák rémes történeteket tudnak víszálykodásaikrló és harcaikról. Királyaik egymás koponyájából csináltak ivóserleget és azzal ünnepelték meg győzelmeik torát. Ugy látszik, a két germár törzs közül a gepidák voltak a hatalmasabbak, akik a hun birodalom bukása után alapítottak birodalmat Magyai országnak a Dunántul keletre fekvő kerületein. Ezért hivta ellenük Alboin segítségül az avarokat, akik ebben az időben a Don és az AlsóDuna közötti területen tanyáztak, amely később a magyar történelemben is szerepelt Etelköz néven. A követség, amely Baján segítségét kérte, mindent megígért az avarokrak. Ha közösen legyőzik a gepidákat, Bajáné lehet a gepidák királyinak egész országa, sőt a segítség fejében még a longobárdok is átadják az avaroknak barmaik tizedét. Ugy látszik, rrár akkoriban is ió hire lehetett a dunántuii marhának. A következmények azt mutatták, hogy Mboin király nem tudta, hogy kivel köt szövetséget. A gepidák országának megdöntése sikerű'1, az avarok beköltöztek a Tisza vidékére, két esztendő multával azonban már a longobárdok szedték a sátorfájukat és mindenestül envhébb vidékre költöztek, Olaszországba. Lehet hogy az ő országuk átadás is benne volt a Bajánnal kötött szerződésben, de lehet, sőt valószínűbb, hogy két esztendő tapasztalatai alapján nagyon is bizonytalannak és barátságtalannak találtuk az uj szomszédságot és okosabbnak látták 1hurcolkodni mellőle. így alakult meg a magyarországi avar birodalom, amelynek viszont két és fé'százados fennállása után Nagy Károly vetett veget. Nem egészen száz esztendővel Nagy Károly után a magyarok vették birtokukba a Kárpátok övezte országot. Dióhéjba szorítva ez Magyarország története a hun birodalom felbomlásától a magyarok bejöveteléig. Kiegészítésül legfeljebb azt kell még elmondani, hogy az avar uralom idején délről is. északról is mindenféle szláv törzsek szüremkedtek be a Kárpátok medencéjébe, akik szolgálták az avar urakat, le egyúttal *ul is élték eket s a magvar hóditás is itt találta őket. Mindezeket abból a véletlen szerencsés incidensből kifolyólag látatam szükségesnék elmondani hogy Nagys7»ksósról megint ógermán aranykincsek ke-ii!tek Szegedre. A tárgyak között van különösen egy. amely megérdemli, hogy magára irányítsa az egész régészeti tudományos világ figyelmét. Egy harmincöt deka sulyu aranycsésze, az alján i germán runa-irással. Az ilyen régiségek a legnagyobb ritkaságok közé tartoznak. A csésze ékkövekkel volt diszitve. amelyek vagy az évszázadok folyamán töredeztek le. va<ry a megtalálás n'k'-.imával kallódhattak el. Ugy ez a csésze, mint azok a tárgyak, amelyek 1926-ban kerültek elő a nagyszéksósi homokból csak nagyon gazdag embernek, törzsfőnek, vagy fejedelemnek lehettek a tulajdonai. Ha szabad egy kissé megeresztenünk a fantáziánkat, ugy kell okoskodnunk, hogy valami gepida feje^clem-féle tanyázhatott ezen a tájon s az avar támadás idején kincseit elásta. Elesett, vagy mi lett vele. nem tudhatiuk. Az elásott kincsek elfeledve hevertek a föld alatt, míg évszázadok multával a véletlen egyrészüket napvilágra hozta. Mikor az első. félméter hoszszuságu aranypálca előkerült, a tanyai magyar réznek nézte és a gyereknek adta. hogy kergesse vele a malacokat. A többit, mikor az értékét már megismerte, ékszerésznél próbálta értékesíteni. Ezen az uton kerültek a gepida fejedelmi kincsek részben a szegedi muzeumba, részben a rendőrségre ahol vá'ják ? tulajdonjog tisztázását. Most, amikor annyira divatba jött az idegenforgalom kérdéseinek tárgyalása, hogy az idegenek kedvéért kilátót akarunk csinálni még a víztorony tetejére is, ezekkel a leletekkel kapcsolatban nem árt egy kicsit foglalkozni a szegedi muzeum kérdésével. Okos és hozzáértő emberek törik a fejüket, hogy mivel lehetne az ideegnek figyelmét Szegedre irányozni és micsoda vonzóerői lehetnek ennek a városnak, amelyek kedvéért érdemes Szegedre eljönni. Nos. akiknek szivükön fekszik ez a probléma, vegyék tudomásul, amennyiben még nem tudnák, hogy népvándorldskori kincsekben és leletekben a szegedi muzeum egyik leggazdagabb intézménye az országnak, sőt nagyszámmal vannak olyan tárgyai is, amelyek teljesen egyedülállónk és régészeti szempontból a legszélesebb körű érdeklődésre tarthatnak számot. A megemlékezésemben, amelyet néhai Móra Ferenc felett tartottam, irodalmi méltatása mellett egy-két szóval megemlítettem azt is. hogy ő volt az utolsó évtizedeknek legszerencsésebb kezű magyar ásatója. Nem volt régész, aki tíztizenöt esztendő alatt a lelőhelyeknek, településeknek, temetőknek olyan sorát tárta volna fel, mint ő. Szinte csodálatos volt a megérzése, hogy merre kell neki keresni: mindenütt gazdag jazig-szarmata. gepida, avar és ősmagyar leletekre bukkant. Pusztán a szegedi muzeum anyaga alapján rekonstruálni lehet a Duna—Tisza medencéjének egész kultiwhistóriáját az ujabb kőkorszaktól kezdve egészen a népvándorlás idejének végéig, fis ez érthető is. mert egészen a magyar időkig mindig a Kárpátok medencéje v'ólt az a nagy katlan, amelyben a népvándorlás egymásra toluló hullámai összeörvényíettek s ?hol eldőlt a népek és nemzetek sorsa. Mellékesen megiegyezve ugy a szegedi muzeum. mint az összes magyar muzeumok hun leletekben a legszegényebbek. Száz gepida és avar sirra legfeljebb ha egy hun lelet esik. A magyarázata .innék csakis az lehet- hogy a hun birodalomnak nagyon rövid volt az élettartama s e rövid dő alatt is a hun nép zöme aligha telepedett át a déloroszorszáo síkságról a Duna—Tisza vidékére. Magyarország a hun birodalomnak előretolt éke volt. a fejedelemnek és válogatott harcosseregének megfigyelő állása, de nem állandó lakóhelye. Ha nem így lett volna, sokkal gazdagabbak volnának muzeumaink hun emlékekben. Mára Ferenc nagy régészetai sikerei azonban lekiizdhetetleniil nehéz helyzet elé állították a szegedi muzeumot. Egyrészt a leletek olv meglenő gyorsasággal követték egymást és akkora anyagot hoztak napfényre, hogy a muzeum személyzetének csekély létszáma mellett rendszeres tudományos feldolgozásukra nem miradt idő. másrészi. — ami talán még nagyobb baj gyanánt jelentkezett. — nem is volt hely a feltá t hihetetlenül értékes anyag elhelyezésére. Hiszen \ Itak esetek, mint például Szőregen és a Fehértónál, ahol többszáz sirból álló egész temetőket tártak fel, nem js beszélve azokról a kisebb, elszigetelt 'eletekről amelyek egymást követték Szeged határiban. Csanád- és Csongrád-vármegyékben. Ma a helvzet.az, hogy az ásatások anyagának csak elenyészően csekély töredéke van feldolgozva ¿s kiállítva, mig a rendkívül értékes anyag legnnpvobb része megszámozva dátumozva, de ládádban elzárva várta az ujabb feltámadást. Két-h-írom esztendő előtt Szegeden járt Gordon Childe, a Britsch Museum régészeti osztályának egyik igazgatója, az ősi indogermán civilizációnak egyik legiobb nevű kutatója és ugy nyilatkozott- hogy valóságos vétek, ha az illetékes körök a szegedi muzeumot nem hozzák abba a helyzetbe hogy ezt a hihetetlenül értékes anvagot feldolgozza és méltó módon kiáUitsa. Ennek *>£JU nnu rXLMA OKMA PAL .KMA PALMA GDU . U PALMA OKMA FÁIM . OKMA PUHA OKMA I MA OXMA . MXA PJC i-ALUA OKMA .IX, OKMA TV I JU PALMA OKKÁ M*A PRIMA OJQU PALMARÍA PAIMA OKMA PALMA ( \'<A PALMA OXVA FAJAU OKMA PALMA OKMA TAIMA OKMA 1 . OKMA PALMA OKMA PALMA OKJU PALMA OKMA PALMA «C .-ALMA OKMA PALMA OXMA PALMA OKMA PALMA OXMA PALMA OKMA PA1MA OCIA PALMA OKMA PAUU CKMA PALMA OCA LMA OQb- PA'MA OKMA VALUA OXMA M&A MOU PALMA 4 PALMA CIOLA TALMA OKMA MLMA COK ^ PALMA OKJIA PAISA OKMA PALMA DKMA PAtXA OKMA MIMA (*M> ~ J-AIKA 0^5* PALMA Okma tartóstalp a legolcsóbb viselet! Kérje Ön is cipészétől! a megjegyzésnek a kiegészítésében szinte természetszerűleg kell adódni a gondolatnak, hogy a szegedi muzeumból meg kell csinálni a város és az állam hozzájárulásival Magyarország népvándorláskori muzeumdt, amely alkalmas arra, hogy igazán európai hitíi attrakciót teremtsen Szeged számára. í Kétségtelen, hogy a máris túlzsúfolt szegedi kultúrpalota, amelyet Móra Ferenc írásaiból az egész országban mindenfelé ismernék, ma erre a célra nem alkalmas. A szegedi kulturpalotátában a ládákban elraktározott anyagnak csekély hányadát is alig lehetne kiállítani. Légtér jszetesebb megoldás volna a muzeum megfelelő kibővítése, ennek tervei készen is vannak, de költségeit a város mai pénzügyi helyzetében aligha lehet előteremteni. Maradna tehát egyetlen megoldásnak. átmenetileg, mig az építésről beszélni lehet, a muzeum kevésbé fontos osztályainak kitelepítése és ideiglenes elhelyezése. Bevallom, hogy nem minden aggódás n#k5í merem a nyilvánosság elé vinni ezt a »ondolatot. A muzeum egységének megbontása egyáltalámnem örvendete., és ha elgondolom, a képtárnak: egyes darabjai mekkora vonzóerőt gyakorolnak az átlagos látogató közönségre, akkor talán félek is ennek az eshetőségnek a bekövetkezéseiül. Ha a-cnKin az ohíekt;v mérleiet áflitom fel. akkor a következőket kell megállapítanom. A szegedi muzeumr.ak van egy meglehetősen szép, de mégis csak közepes értékű képtára, amely vidéki viszonylatban számot tesz ugyan, de S régészeti anyag értékével össze sem ha>sonlit-> ható. A természetrajzi tár elavutl és legfeljebb iskolai oktatás szempontjából képvisel értéket. Ha annakidején fíack Bernátnak hasonlíthatatlanul nagyobb értékű magán képtára, amely most Vetétként a budapesti szépművészeti múzeumban van elhelyezve, igen jól megfért egy erre a célra adaptált magánlakásban, akkor a jobb idők bekövetkeztéig a városi képtárat is el lehetne helyezni a városnak valamelyik bérházában, esetleg a Zsótér-házban, sőt ott el lehetne helyezni még azokat a kéneket is amelyeket helyszűke miatt már eddig is a muzeum helyett a főbb városi tisztviselők hivatali szobáiban aggattak fel. \ muzeumban ne 'ig a könyvtr.ron kívül azt kellemi meghagyni, ami igazán unikuim és egyedülálló, a néprajzi tárat és a népvándorláskori régészett muzeumot. Nyomatékosan hangsúlyozom, hogv ezt csak idegilenes megoldásnak tekintem addig, mig rákerülhet a sor a muzeum kibővitésérc és az egész anyagot egy épületben lehet ismét elhelyezni. Addig is azonban helyet kell teremteni a muzeum örszes öbbi tarainál hasonlíthat atlanti értékesebb népvándorláskori anyag feldolgozására és kiállítására. Ha pedig ez megtörtént minden módon és minden eszközzel bele kell vinni a köztudatba, hogy Szegednek van egy olyan kincse és attrakciója, amely méltó és érdemes a megtekintésre. Nem akarok ehelyütt kitérni a muzeumok specializálódására és a modern muzeumok berendezkedésének problémáira, csak arra utalok, hogy Magyarországnak a jelen pillanatban Hóman Bálint személyében olyan kultuszminisztere van, akt ex assp ierperi c. r uzeumok kérdéseit és bizonyíra méltányolni tudja- ha a város ebben az irányban támogatásárt ferdül hozzája. A támo.ia'ás-kérésben nem is kell tul mennünk' a