Délmagyarország, 1934. április (10. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-01 / 73. szám

» DÊLMAGTARORSZÂG T934 áprffia T. Újszegeden április elején nyílik meg ch Testvérei« Bethlen ucca és Temesvórl-körul sarok fatelepe AZ ÉLET MOZIJA (A feleségem érdeklődik) Ezt a történetet voltaképen nem én kom. Ugy mesélte el egy ismerősöm, amint következik. — A feieségom, ahogyaa az kiváló saeltemeküez fllifc, ¡minden időkbon uagy érdeklődést tanúsított a világesemények iránt. A legélénkebb emlékem még a háborúból való, mikor a Lapok sokat foglalkoztak Lloyd George-zsal. Boosás sák meg. de a lelkiemre, nem tudom már, milyen hivatala volt akkoriban a derék Lk>ydnak. Egészen kiiment a fejemből. Azorkban ebédközben, amikor éppen kanalazom a rántott levestrám kiílt az asszony, hogy szinte táncolnak a poharak: — Ez már aztán sok! összerezzentem, vájjon mit tudhatott meg? Mégis "zólt volna a nevelőnő? Pedig .megígérte. — Nom mondanád meg nekem, hogy voltaképpen mit akar ez a* Lloyd George? — Engedj meg; dadogtam, fogalmam sittes róla. Hanem ha parancsolod... Odai..en>em a telefonhoz, felvettem a kagylót. — Halló, nagysád, kapcsolja kérem Londont. A gyerekek büszkén tekintettek rám, végtére AZ anyuik csak a barátnőivel folytat végnélküli távbeszélgetést. de ilyen messzire még nem vállalkozott. — őnagysága halkan sziszegte a fogsövénye mögü1: Szegény apátok megőrült! — én azonban nem zavartattam magam. — Halló, hogy tetszik mondani? Egyáltalában nincs magánfélnek irteriírbám összeköttetés? Édes nagysád, próbálja meg. hátha kivételesen sikerül! Ne okoskodjak? Kérem, én pontosan fizetem az adómat, minduntalan jegyzek hadikölcsönt, ezit a csekélységet igazán megtehetnék. . áradtan 'ettem le a kagylót — MM csin-ljak? Nem kapcsol. — v-c: tm bíHod van? — néwett lém gyaHtasan az asszony. — Ntecs ftam, hanem eleget altattam tenni a kivámtógodmk. Te 12Á. kérdezted, liogy mit afcarfwt Lloyd George, nekem 'ogalmam sincs 'óla, mert rég nem kantam tőle levelet, (általában mostanában ritkábban ir). hát gondoltam, hogy megkérdezem egyenesen őt magát. Mégis csak legjobb a közvetlenség, annyit okoskodnak az emberek s tudhatod jól. mi lesz egy hirből. mire átment három szájon. — Mondom, megőrült szegény apátok, nyugtatta meg újólag a gyerekeket nőm, — aztán nem szxMt hozzám estig. 01yankr»r már nem birta -kii a némaságot, (egyébként sem arra teremtették az istenek», mert uj lapok érkeztek ni problémákkal. — Igaz-e, hogy háborúba keveredőnk Afrikával? — támadt egyszer ráun. — Igaz. feleltem behunyt szemmel, vakmerően — Honnan tudod? — Ejnv,e... jiamarosan nem emlékszem rá, hogy kicsoda is mondta, de biztos a 'orrás. Az a valaki ott volt és tudja, mert beosületszóra rábízták. — Ki az a valaki os hol volt? -- Ha vársz egy kicsit, eszembe jut, de gondolkoznom kell. Ne sürgess, kérlek, mert az megzavar. Egyébként is tudtam én ezt már régért. — Tudtad? Érdekes. (Rövid dobolás az asztalon.) — Ha tudtad, miért nem emiitetted soha? — Édes fiam, bocsáss meg, de amig hazaértem, kiiment a fejemből. Az asszony felhúzta a piszéjét. — A te fejed... najd mit mondtam a fejedbe. Kidobolta a Radeoeky-marsot, akkor tört fel belőle r. sóha'. — Mondhatom, szép vircsaft. Talán még Abbáziát h elveszik. — Elsősorban az\ — Hogy utazom akkor én féljeggyel oda? Megint csak > vakmerőségem mentett meg. — Ohó, kérlek, azon nem változtathat a háború, mert a nemzetközi jog kodifikációs prepozíciód szerint a íéMegyekhez nem szabad hozzányúlni. Emlékezhetsz rá, hogy Paraguay itt változást kivánt, egy ldssé tapintatlanul is kezelte a kérdést, de Wilson az asztalra osapott és elkiáltotta magát: — Ablativus, absolutus és vége! Nőm közismert tudás-szomjával meredt rém. — Igen„ igen, igen, persze... hallottam már valahol ezt a wilsoni mondást. — Nyilvánvaló, hogy olvastad, de a te fejed se káptalan. Vezércikket is irt róla egyik nagykövetünk, bizonyos Bartal-Malmosi. — Talán malmosi Barfal! — Nem, fiam, ez összetett név és nem predikátum. Kiváló eszű ember volt, sokan elbuktak már rajta. Feleségemnek még csak egy ellenveítése volt. — Te egész biztosan és hitelesen tudod ezt9 — Na, hallod! Másról se beszéltünk ma a kávéházban. — Szörnyű, hogy ugy kell belőled kipfczkálni a részletekét! — Édes lelkem, ne csodáld, hiszen részletkereskedő vagyok! Mindezt csak azért bocsátottam előre, hogy vázlatos képet rajzoljak a feleségemről. (Aki, zárjelben említve, nem is vázlat, hanem teljes kép. Hozzá még rajzban gyenge, színezésben trlzott.) De égtél énül megtisztelő, hogy minden bizonytalanságában hozzám fordul, mintha én volnék a Polgár Péter. Viszont érdeklődése nem hogy csökkent volna, ellenkezőleg, sokkal agresszívebb, mhit bármikor volt. Kanalazom a levest, amely most rántottalanabb a réginél, (két kényszeregyességen estem át s nem csak hogy fizetésképtelen vagyok, de — becsületszavamra — képtelen vagyok fizetni is), amikor megszólaL — Nem mondanád meg, mi van a japán-ki nai affér hátterében? — Hol? — kérlek szépen. — A háttérben. — Ja, igen, mingyárt. A gyerekek immár nagyooskák, de mind otthon vannak és kéjes várakozással lesik, hogyan bukik meg az apiuk. Évek óta ők is azt csinálják az iskolában. Most berendezkednek a kárörömre. A régi recept szerint megyek a telefonhoz. — Halló, nagysád, kérem, kaphatnék kapcsolást Pekinggel? Nem? Hogy azt tetszik mondani, nincs egvessécrünk? Én eddig még mindig létre tudtam hozni az egyességet, miért nem szóltak nekem? Sajnálom. Kimondhatatlanul sajnálom. Halló, ne szaladjon el, rádióval se menne a dolog? Ugy sem? Akkor árulja el, maga sok mindent tud, mit hallott a kfna-japáni affér hátteréről? Becsületszavamra nem mondom meg senkinek, hogy magától hallottam... osak nem fosztok meg egy korrekt delnőt a kenyerétől, de nekem a családi boldogságom függ ettől... halló,... halló... elment?A fene... ' Ott hagyott szó nélkül, fetvflágrwMttattamil. mint mult századbeli lányt az esküvője napján. Családom összebújva suttog valamit, feleségem a homlokát simogatja és felém kacsint, a kisebb gyerekek sírnak. Az asszony tovább olvassa az újságot, közbe-közbe felém kémlel, a legkisebb fiam felkúszik az ölembe ésf megcirógat: — Apuka nem bojond, dádá mamának— Angyalok szólnak belőled, gyönyörűségem, nem hiába voltam mindig rajongója a gyermeki felfogásnak. Azonban mit csináljak, ha egyszer elkéstem 1 Az intézkedések ugy használnak, ha intézményesek s kellő időben szerveződtek meg. Azonban száz szónak is egy a vége, (kivéve családi otthonomat, ahol az egy a kezdet és száz csak a szerény folytatás), arra is kell gondolni, hogy nem kompromittálhatom magam a végletekig, azért ezen a már szokatlan uton fordulok a nagy nyilvánossághoz, vegye ki mindenki az őt illető részt és tájékoztasson az alábbi kérdésekben: 1. Micsoda céljai vannak Amerikának az ooeán-repülésekkel, mert osak nem vagy olyan tökkelütött, hogy puszta sportnak tekintel? (Pardon, most veszem észre, hogy a kéfdést nőm fogalmazásában tettem fel.) 2. Miután a Szent Atya már többször ettw«yta a Vatikánt, tesz-e lépéseket az idegenforgalmi hivatal, hogy meglátogassa a fogadalmi templomteret is? 3. Miből él az ex spanyol király, Shaw Bernátnak van-e köze a kálisóhoz, vagy a G. M. B. fonalakhoz? Ezzel szemben, eUenbizonyitásként. nekem is van néhány kérdésem: Honnan fedezem a húsvéti költségeket, melyik szabó hozza rendbe — de hitelben — a cáfolatnadrágoTnat, (t. 1. nélkülöz minden komoly alapot), egyáltalában ki árulja el, hogy miből élek? Egyelőre nincs több kérdés, de ezek sftrgősek. Bob. Magyar Általános Takarékpénztár Részvénytársaság Széchenyi tér 2. SZEGED! FIÓKINTÉZETE KOzpoirf: Budapest. Fiókok az ország legtöbb városában Saját foké 32 millió pengő Foglakozik a takarékpénztár és banküzlet minden ágazatával Páncélszoba tüz és betörésmentes magánrekeszekkel. fSafe deoosit)