Délmagyarország, 1934. április (10. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-01 / 73. szám

fw ánrffis T. Dff MAGYARORSZÁG IS HUSVET ELŐTT BABITS MIHÁLYNÁL Emlékeiből és benyomásaiból könyvet amely bomladozni kezd — „Isten tudja, Budapest március végén. (A Délmagyaror- 1 szág munkatársától.) A Vár alatt a Vérmezőn tavasz zöld szőnyege. Csak álomban lehet ilyen zöld, ilyen puha, ilyen illatos. Március ittas lehellete a budai alkonyatban, búcsúzó nap-csókok a zöld tenger és a kék nennyezet között, valami játékos fiatalság a szellőben, távoli meszsziségek a budai házak fölött és bizonvtalankék hegykoszoruk. Budai március a Vár alatt, illatos-ittas március. A Vérmező zöld tengerén tul a tengernek induló vonatok hangja, füstje és egy nagy kert mélyén a Karácsonyi grófok palotá ja a tradíciók emlékében. Az ittas a'konyat-csodában egv kis oihen"i a kapu előtt. Egv nagy lehellet ebben a csodában, ami nem Pest. nem város, — valami ébredés, valami ámulás a nagy messziségek márciusi illatában. Húsvét előtt Babits Mihály kapu iában, ahogy a „Húsvét előtt" sodorja ezt a ta^szí fuvallatot: — „...izgatva belül az izxr4->tt 'tikkal. a harci márciusi innivaló, sós. vérizü széltő1 részegen a felleg alatt..." És fönt a negvedik emeleten, a modern budai palota tomvában. a Vérmező zöld tengerének partján a Vár alatt toronvmagasságban: Babits. Mihály ajtaja. Húsvét előtt a „Húsvét előtt" költőiéréi. Dante és Shakespeare Wild és Verlaine marvar min'^árcá' ' ahogy könyvei között fekszik a pamlagon beteg szivével. A költő szobája a költő kincseivel. A falakon végig a könvvek finom társasága, előtte mappa, megkezdett sorokkal a kéziratpapiron. Szivét gyógyít ja még a délutáni pihenésben, de elvonulva szobája kincsei közé. dolgozik. Fgv il Babits-könyv készül, beteg szivével a pamlagon. 7ekete bajuszán fehér szálak, arcán a nehéz tél sápadtsága, de szemében és hangjában a régi lelkes fények >hogy tiz év előtt Szegeden járt Juhász Gyulát köszönteni, a lelkes régi jubileumon. Lelkes és márciusi, ahogy beszélgetünk, — mindenről tud és mindenkit-mindent számon tart. Kérdéseivel kezdődik a beszélgetés, félre teszi a félben maradt kéziratpapirt, Szegedről kérdez: Móra Ferencről. Juhász Gyuláról és fiatalokról. Az irók szegedi sorsa érdekli, Móra Ferenc kegyetlen sorsa, Juhász Gyula ötéves némasága. Csak nagysokára beszél magáról, ahogy a pamlagon maradt kéziratról kérdezem: — Az európai irodalom történetéről irok most könyvet, — nagyon benne vagyok ebben az üdítő, magávalragádó munkában. Az idei Könyvnapra kell elkészülnöm vele és határidőre dolgozni: mé^ igy is nagy munka... De nem fog hasonlítani a hasonló könyvekhez. — különös, hogy a világirodalomban nincs világirodalomtörténet, ezt a könyvet még senki sem irta meg. Vannak egyes munkák, amelyeket több ember készitett, tanárok, filologusok, akik egymás mellé rakták nemzetek, nyelvek, műfajok történetét és ebből az összerakásból kijött egy-egy könyv... Az én európai irodalomtörténetem nem fog hasonlítani ezekre, nem veszem külön az egyes nemzetek irodalmát, — külön a franciát, külön az angolt, — nem rákon egymásmellé a nyelvek vagy a műfajok történetét — külön a drámát, külön a regényt —, hanem tisztán időrendben követem az európai irodalom útját, — ez az, amit még «enki sem csinált meg. — Ez az ut érdekes felfedezésekre vezet, — nem kenzeli milyen dolg.)k voltak egy időben egy korban Európában! Engem egyes áramlatok. összefüggések, világirodalmi folyamatok, fejlődések története érdekel. — nem munkákat, nem neveket rakok egymás mellé, hanem az összefüggéseket, a fejlődéseket, a kibontakozást keresem. Egy percre elhallgat, ahogy egyre kigvultabban magyarázza a készülő munkát, — aztán keserücsöndesen mondja: ir az európai irodalom történetéről, mi lesz az egész európaikulturával..." — Olyan valami ez, mint amikor a hajótöréshez közeledő ha jós egy palackba zár ja a históriáját és a palackot sorsára bizva bedobja a támadó tengerbe... — mert ez az európai irodalom, amit benyomásaimból és emlékeimből összeszedni próbálok, ez az európai irodalom... felbomlást mutat... Isten tudja, mi lesz az európai kultúrával... Most megint csönd vám a csöndes Babits-szobában, — a falakon végig egy kultura, egy irodalom kincstára. Odakint a Vérmező fölött egyre lttasabb az alkonyat Magára húzza a takarót, aztán tovább beszél. — Nem végzek ehhez a munkához semmi külön tanulmányt, nem keresek hozzá könyveket, — egyszerűen megírom, amire emlékszem az európai irodalomból. Azt próbálom megmutatni. hogyan él egy mai emberben — akinek az irodalom mindig szives ügye volt —, hogyan él az az irodalmi folyamat, amelv Homerostól máig tart — és ami ma bomladozni kezd ... — És a mai fiatalok ,Tanár ur? — A mai fiatalok —. válaszol ia gyanakvón —, nyilván csak a legjobbakat érti? Lírában igen kitűnőt produkáltak, regénvben nehezebben tudnak ni han?M kapni és önállósodni a hatások alól. főleg Móricz hatása alól... Több komoly fiatal írót ismerek és sokat várok tőlük, — teszi hozzá bizakodón. — Itt valami ellentmondás látszik: — a bomladozó európai irodalom és a fiatalok... — Ez egv níllanatnvi é« helvi kérdés, — válaszolja nyíltan —. az előbbi pedig eurónai kérdés. Nagy átlagban nézni az irodalmi életet — csak a legszomorúbb benvomással lehet. A kívülálló s» néhány érteke» nli? tud in kiválasztani az nlértékek szörnyű áradatából, ami mindent elönteni látszik... Soha annvi könyv nem jelent meg. mint ma. amikor nemcsak a közön«ég nem akar irodalmat. hanem az irodalom még a kiadók előtt is meglehetősen megvetett és sokszor kompromittáltnak tűnik fel... Az a rengeteg könw, ami ma mecriele1 világhírű SCH0BERLH6V minden házlarlfi*l?an nélkülözheielleo nappal föleI Sn SchM RGberinei Budapest ÍV., Harisköz 4. ttrjscívzék bérmentve! e//ei aay nik, nem is irodalom, csak látszat-irodalom! Az alkonyat érkezésével sötétedik a beszélgetés is. Nagy szünet után »nájusról beszélünk, amikor elkészül a munkával és kimegy az esztergomi pihenőbe. — Végre a nyáron olvasni fogok, hosszú idő után! — mondja szinte lelkendezve. Olyan leszek, mint a pincér... aki a sok kiszolgálás után beül a kávéházba — fogyasztani!... Aztán megint Szegedről beszélt barna szomorúsággal a halk hangjában. — Juhász és Móra, mindketten rokonszenves és kitűnő irók nekem. Juhásszal egy fiatalkori barátság és közös törekvések, közös harcok kapcsoltak össze. Mórától, szegénvtől szomorú elmúlása előtt 2—3 héttel kaptam egy nagyon, szép, meghatóan kedves levelet. Utódom volt a szanatóriumban, ő jött ocTa. amikor én kimentem. Ugyanaz az orvos kezelte, aggódva figyeltem nehéz betegségét, mindig kaptam hírt állapotáról, szegénynek gyengülő életéről. Most már nem tudok válaszolni meghatóan gyöngéd levelére... Tiszta szándékú ember, tiszta tollv iró tűnt el a szegedi uton ... A búcsúzásnál még ölelést küld Szeged felé gyógyuló szivével. Az ajtónál beáramlik a budai alkonyat hegyiüzenete és sziiajul a csengőre ront egy vadóc-láinyka, kipirulva, nekitüzesedve, villogva a fekete szemével: Babits Ildikó Most jött meg a tavaszi játékból, a mező szőnyegéről: piros, szilaj, villogó. — Félbét éves vagyok! — kacag, ahorrv megostromolja a csengőt és már robog a felé pajkosan, édesen, éhesen, — március! csikó. Már bent kacag a könyvek között, az európai irodalom alatt ,az irodalmi házban, effv korsónk költőjének kincstárában: — félhétéves Babits Ildikó. Vér György. BOR, LIKŐR, RUM, pálinkák legolcsóbban rri Lcvtagernél, Potaár ucca 20 laavobb véti!,»él is viszonteladóknak árkedvezmény. PESTI MAGYAR KERESKEDELMI BANK AI.APrTÁSI ÉV 1841. SZEGEDI FIÓKJA 8'moÖNYCIMt COMMERZ SZEGED ALAPTŐKE: 25 MILLIÓ PENGŐ. KIMUTATOTT TARTALÉKALAPOK 36.5 MILLIÓ PENGŐ. BETÉTÁLLOMÁNY ÖSSZEGE 1932. ÉV VÉGÉN: TAKARÉK-KÖNYVBEN 149.3 FOLYÓSZÁMLÁN 15.1ÖS8ZESEN 302.3 MILLIÓ PENGŐ I