Délmagyarország, 1934. április (10. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-01 / 73. szám

12 1934 áorilis T: /óság és viháncolva kacag végig a szobákon. A kis Viktus, a „tintány", ahogy csúfolódva évődött a gyerekkel Nyilassy, veszi birtokba a házat, üt babusgatta a festő, öt altatgatta, neki mesélt. A tiszta szeretet és jóság melegségével kereste a gyerek mosolyának kegyeit az öregedő férfi, akiben sokszor eltorzult a hit az emberekben. A kis Viktus ott ehetett, ott alhatott, kiáltozhatott Nyilassy mellett, akkor is, amikor a légydongás kihozta a sodrából. És a kis parasztlánynak síró '•ángás fut át pici arcocskóján, amikor kérdezzük: — Tudod-e, hogy Nyilassy bácsi nem fog többet Tápéra visszajönni? — Nem engem fest már, hanem a kis angyalokat és tőlük fogja most már kérdezni, hogy tudják-e, miből áll a levegő, meg a viz?... Nyilassy bácsi most már bizonyára többel is tud. Hogy mirovaló ez a tenger lángolás és lázadozás, amikor minden úgyis letörik és elmúlik. * A kertben-apró ezüst zászlócskákat lenget a kenyérfa. Virit az ibolya, a nárcisz, a jácint s szomorúan rázza halványzöld. üstökét a fűzfa Floki kutya sirja fölött, mintha gazdája parancsolta volna rá az ör&k harangozást. A szomszédok kinéznék és sóhajtanak: — Szegény Nyilassy ur! Szabóné jón ki "a kertből, a suszter felesége: — Nincs töb

b olyan jó embe% mint ö volt — mondja. Az uram évek óta beteg, a munkát nem birja. Sokszor átjött hozzánk Nyilassy ur, hozott egy kis bort az uramnak és órákig beszélgettek a mai szomorú sorsokról. K ó s z ó Istvánné, a kis Viktus anyja is átkukkant. — Nem volt beteg a faluban, mondja, akihez Nyilassy ur valamit el ne küldött volna, ha megtudta, hogy szükségben szenved. Segített pénzzel, tanáccsal és megdorgálta, aki rosszban törte fejét. Sietünk "át a köröngyös utakon. Szegénység és düledező kerítések kőzött. Mindenhonnan fájdalmas visszaemlékezés kiált fel. A puszta házfalakról, azokról az egyablakos alacsony kis fészkekFa, szén, koksz t Fischer Báró Jósika ucca 20 sz. ről, ahol tarkaruhás lányok fognak kacarászni vig legényekkel ezen a nyáron is, kiülnek a Tisza partjára, vagy kiülnek a lócára és a tarka képnek nincs már festője, csak az Úristen ecsetje, amely minden vasárnap felrajzolja és minden hétfőn letöröli az ünnepnap áhítatát. És siratják ünnepnapjaik víg költőjét • a tápéiak, de jobban siratják benne az embert, aki sokat élt köztük és olyan egyszerűen, mint ők maguk. Itt van Julcsa néni, Nyilasy tejesasszonya. Tizenkét évig hordta házába a tejesköcsögöket és •amikor megkérdezzük, mi maradt meg emlékében, igy felel: ...... — Nincs több olyan, igazságos és jóságos embőr. Sose felejtötte el a kislányom névnapját. Reggel csak odaszólt, hogy Julcsa néni menjen és szedjen a legszebb virágokból s vigye el a kislányának. És Julcsa néni köhécsel, kis könnyet köhécsel le a torkán és csendes gyásszal kisér az uccán. Már más utakon járunk Pannival, aki ismer mindenkit. Ide már csak- messziről bólogat a Nyilasy-kuria kihűlt kéménye. Fiatal, szép asszony dől a kerítésnek, karban tartja a kicsinyét. Rózsás az arca mindkettőnek. K a r á i Tecáig azonban nem jutott el a szomszédok nagy szomorúsága, ö a festőt Ismerte, akinek hordozgatta ecsetjét és akinek modellje volt Gavallérnak ismerte a művészt. Most nevet és huncutul sandit a szeme. Nyilasy körül itt a faluban apró kis regények szövődtek. Nagy viharok, szenvedélyes rajongások, féltékenységek. — Mikor serdülő lettem — meséli Teca, két aszszony a fülembe duruzsolt, hogy ne menjek a festőhöz, mert a falu a szájára vesz. És a szépséges Teca elmaradt a szép szál festőtől. — Ma már tudom, mondja, miért beszélték le. Szerelmesek voltak. Odébb, a falu elején lakik Gróf Má»i Okos, fürge eszű. — Sokszor ültem kint a Tiszapartján, síj^ képen szerepeltem. Jól ismertem szegény Nyilssy urat; Gróf Mári hátrább járt az emlékezésbeaj Akkor még fiatal, gáláns lovag volt a grand ^gneur festő. Volt miért jobban szeretni a falut L város áporodott parümjeinél, volt oka, miért ll tta itt szebbnek a kék eget, amely lenyúlt a iöK g, le a szivéig és szép asszonyok szemében csillc jött fel újra. T i n t ó k Vicát két szép paripa hozza ai városból. ö volt a Nyilasy-képek legszebb leányiója. És a legszellemesebb asszony ma is Tápén. Most ls szép. A gyékények nábobja lett a lekonymt faluban és büszke járása, kemény, gőgös tartása mögött delejes asszonyi erőket érez meg az ealber... Megszólítjuk. Leugrik a kocsiról. Hallja, miről kérdezzük. Csak rándit egyet a vállán. mcw< ly fut át az arcán, de kurtán-furcsán csak odavág a: — Jó embör volt, nemes lelkét sose felejthet el ez a falu, nem is tudják ott bent a városban, ahol csak képeit látják színesnek, milyen szines 1 olt ő maga is, amikor meleg szivét borította az < mbertársaira... Visszapattant kocsijára derék férje mellé És ostorával a lovak közé csapott, hogy csak ugr repültek a göröngyök utánuk... • A falu végén keskeny ezüst szalagként csillog a víz és elválasztja a falut a várostól. Tápén maradtak az élő, suttogó, de virágzó regények, bent a városban függnek a képek, egy élet emlékei, amiknek izét, szépségét gyökerét és örömét a falu adta. Talán nem is Tápé vesztette a legtöbbet Nyilasy halálával. Viszont az egészen bizonyos, hogy mi egy Nyilassyt nyertünk a tápéi rétek paradicsomából. Lengyel Vilma. hangszerüzeni, tennisz szakműhely Kelemen ucca 7. Magyar és külföldi lerniszíiíok, tenniszcikkek gryári lerakp.ta Húrozások MpróMit márkás húrokból olcsón készülnek. GLüCKSTHALéslSl tennisz szaküzlet Csekonics ucca 3. Lenmag rőt, iuéuváróí s%ehévvud*6t, igáról. *. Irta: Schiffer Miklós. A lenvetőmagról szól ime a nóta: termeltünk lenmagot! Dobszó hangja, kürtösök harsonái hirdetik, hogy a jó németekkel sikerölt a megegyezés. A szójababot követi a lenmag, csak azután ne jusson a szójabab sorsára. ^ Még ne dörzsölgessük kezeinket megelégedetten. A németek csak papíron egyeztek meg velünk és ahogy éai az előjelekből itélni tudok, a papir mellett fogunk maradni. A Daplr ugy mondják türelmes, a magyar paraszt is türelmes, nincs tehát semmi baj a kréta körül. Illetékesek azt állítják, hogy csekély 60.000 hold lenmag termését veszik át tőlünk a németek. Ha holdját nyolc mázsával számítom, ez 4800 vagon export-lenmagot jelent. Hatalmas szám. Hiába, a németek nem szeretnek kis számokkal dolgozni. Hogy mit kapunk érte, még nem tudjuk. Majd annyit fizetnek érte, amennyit a hamburgi terménytőzsde jegyesni !og. N&m a budapesti, esak a hamburgi! A macska el van tehát bujtatva a zsákban. Az alföldi magyar paraszt Hamburggal fog bíbelődni. Szegénynek, nem volt elég eddig Budapest. A hamburgi terménytőzsdén a német sógor egyebet sem fog tenni, mint a lenmag árát jö magasan tartani, « mert neki bizonyára nagyon fontos, hogy a magyar gazda megtalálhassa a számítását. Ha nem igy lesz, akkor tévedtem. Tévedni emberi dolog. És miért ne tévedjen a magyar gazda, hisz szörnyen csodálkozna, ha egyszer véletlenül ugy Isten-igazában nem tévedne! A lenmagtermés értékesítése tehát el van intézve. Nincs más hátra, mint termelni A termelés igazán nem nagy dolog. Meg kell müvein! a földet, el kell vetni a magot és várni kell a termést. Ez olyan világos, mint a vakablak. A földet már meg is műveltük, de nincs vetőmagunk. Elővesszük Ariadné fonalát, ez kivezet az útvesztőből. A fonal végén régi ismerősre találunk, a dsrék Fuíurára. És mert Futura csak egy van. — egyetlen egy. szerényen bekopogtatunk nála egy levéllel és kérünk az egyedül "dvözitő privilégizált vetőmagból. A nagyon udvarias válasz nem várat soká magára. Látszik, hogy nagy a rend és előrelátás a Futuránál. Már előre kinyomtatták a válaszokat, csak borítékba kell tehát rakni. A válasz körülbelül igy szól: JDerek paraszt! Lenmagot akarsz vetni, részt kérsz tehát a nagy állami akcióból. Dicsérjük az eszedet. Adunk neked vetőmagot — no, ne féli, nem ingyen, — mázsánként kereken 33 pengő 54 alléfért. Ebből a kerek számból láthatod, hogy mi nagyon pontosan fillérre kalkulálunk. Te négy mázsa vetőmagot kérsz íölünk. a zsákkal együtt ez mindössze 144.60 pengőt tesz ki. Ha ezt a pénzt elícü död nekünk, mi rögtön elküldjük neked a vetőmagot. Azt kéreá, hogy hitelezzünk neked a termésig. Édes jó magyarkám, ezt te nem kérheted tőlünk komolyan. Veda figyelembe a mai hitelviszonyokat ós az összeg csekélységét. Mindössze csak 145.S2Ó pengőről van és a tavalyi aratásból bizonyára még tele van a magtárad minden földi jóval. Ha nagyobb volna az összeg — hát akkor sem adnánk hitelbe, — mert rosszak a hitelviszonyok és még sem kívánhatod tőlünk, hogy 5 percenként szaladjanak protektoraink olosó hitel után miattad. Mi szeretnénk a 6 pereiéi maradni. De megcsinálhatjuk az üzletet ugy, hogy a beküldött pénzedet letétként kezeljük addig, mi£ a lenvetőmagot az 1934. évi termésből természetben visszaadod nekünk. Nem kérünk mást, csak 30 százalékos többletet és akkor pénzed visszaadjuk. A jelenlegi rossz hitelviszonyok neked igazán nem fájhatnak, te hitelezhetsz, te kitűnő helyzetben vagy. Csak kotorászd ki egész bátran azt a kis nénzt a lajbli zsebből, nálunk ió helyen van, vigyázunk majd reá. Isten áldjon derék gazdám, a mindenható Futura üdvözöl. A levél egv kicsit rövidebb, de ez a lényege. A gavallér Futura megengedi, hogy négy hónap múlva, a készpénzzel előre kifizetett vetőmagot 30 százalék kamattal visszaadhassuk. A sokat emlegetett hitelviszonyok ugy látszik, tényleq rosszak. Hogv a letétként őrzött pénz után a Futura mennyi kamatot térit, arról levele nem regél. Itt van a gordiusi csomó. A faháncscsal asszecsomózott szekérrúd és iga. De hol van Nagy Sándor, aki szétvágja a csomót? Mert nagyon szeretnők tudni, hogy hol kezdődik a nagy exportlehetőségeknek a termelőtömegek által való kihasználása és hol kezdődik a Futura érdeke. 'Miről van itt szó? Állami érdekről, nagy exportról, a termelő megsegítéséről, vagy a Futura kitűnő, rizikómentes lenmagüzletéről/ Csupa rogas kérdés! Majd megfejtik azok. akiknek mi? Vp^vfik van letw»»«ot temetni. • • levelező apókat, családi és tSO* F1II5veVI portképeket legolcsóbban Simonyi fényképésznél