Délmagyarország, 1934. április (10. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-01 / 73. szám

<23H DÉI. MAGYARORSZÄG 1954 ípriHs 1; a világ legjobb keserilvize! Az Igmándi gyógyvíz legjobb magyar márka, Ha fejfájás gyötör, a gyomrod nincs rendben, [ki egyszer használta, másnak ia ajánlja, igyál csak Igmándi-t fél pohárral reggelFigyelem ! Az Igmándi keserűvíz kla, három és fél decis üvegekben fs kaphatót rendelkezésnek a végrehajtását. Kijelentette, szükség esetén mindent megtesz, hogy megvédje kormánya tekintélyét. A ,.Maotis" görög ha jó, tehát görög terűlet még akkor is, ha tőrök vizeken tartózkodik és görög területen a török rendőrség senkit sem tartóztathat le. A kapitány véleményét mindenben osztja a görög kormány is; a görög külügyminiszter már be is jelentette tiltakozását a török kormánynál Insull bankár letartóztatása ellen. Felszólította a török kormányt, engedje azonnal útjára a „Maotist". ELEGÁNS OLCSO TARTOS CIPŐT HUSVET UTAN IS LEGELŐNYÖSEBBEN ZSURKO nál vásároljon (Kossuth s.-ut 6.) Nagybani gyártás! Telfes sznvatossáo. A. B. C. beszerzési hely. H is éves Kereskedők Szövetsége az érdekképviseletét, hogy a legkisebb piaci árus érdekei Is jól meg vannak védve. Számos nehéz, küzdelmes éven mentünk keresztül, de a haroot nem hagyhatjuk abba, mert a kereskedőtársadalom érdekei most is védelemre szorulnak. Adler Mór a szövetség nagytanácsának tagja." — A hábora után a kényszer teremtette meg ezt az alakulatot. El&szor az üvegkereskedök és üvegesek alakítottak egyesülete*. 1918 novemberében s később testületileg léptünk be a szövetség tanácsába. Nagyon szép és nagyon eredményes volt a Kereskedők Szövetségének az elmúlt tizenöt esztendei működése. Láthattuk, hogy egy zászló alatt sok mindent el lehet érni. Most már gondoskodhatunk a továbbfejlesztésről is, hogy még eredményesebb munVát fejtb; úrnk ki a kereskedötársadalom érdekében. Ennek az eléréséhez csak egy ut vezet: a további erős összetairtás és tömörülés. Boda Bertalan a kiskereskedők egyesületének elnöke a következőket mondotta: — Ugy érzem, a szövetség nélkülözhetetlen szervnek bizomilt az el<mü!t 15 év alatt és minden Igaz kereskedő kötelessége azt táimogatI ni. A jövő programja szerintem: a mindenben a11 kalmazkodni a gazdasági viszonyok adta legkülönbözőbb helyzetekhez. Gyakorlati problémákkal kell foglalkozni. Meg kell mentem a magánkereskedelmet. 'dmogatni kell a kiskereskedelmet és gondoskodni kell arról, hogy terhes kormányintézkedések ne veszélyeztessék a magánkereskedelem fejlődési lehetőségét. (A Délmagyarorszdg munkatársától.) Tizenöt éves a Szegedi Kereskedők Szövetsége, amely állandó munkával, sok maradmdó eredménynyel képviseli a kereskedők érdekeit Az első időben a szövetség elnöke bástyái Holtzer Tivadar veit, ügyvezetője pedig Schweiger Miksa. Nemsokkal később megalakult a szövetségi nagytanács, mely azóta is eredményesen működik. A szövetség jubileuma alkalmával kérdést intéztünk a szegedi kereskedővilág több tagIához. Óriási •ilaszték Kölni Tizekben és parfümökben. Manhelm-drogérla Klauzál tér 3. a Véríes Miksa kormányfőtanácsos, a szövetség tb. elnöke a következőket mondotta: — A szövetség harcban fogant; vihar vihar után száguldott el felettünk és bár — fájdalom— sorainkból sokan elhullottak, ez az érdekképviselet az, amely a szegedi kereskedők számára misszió* teljesít. A megnyugvást akkor érjük el, ha a szegedi kereskedők egveteme számára az életlehetőséget biztosítottuk. Tiszta fegyverekkel küzdöttünk mindenkor és folytatjuk a munkát a szegedi kereskedőkért. Varga Mihály a szövetség elnöke ezeket mondottav — 15 évvel ezelőtt, amikor a szövetség megalakult, nehéz idők voltak és célszerűbbnek látszott a tömörülés. Sikerült is ez a munka és upv me?aiano7tuk r. ^re^edöknek ezt Szövegkészítéshez csak B.5 „FUTÁR" VI £ védjegyű L t gyapjúfonalat marka Ora, ékszer, brllltáns TóTH órásnál, ttnicseii u. 7.Tfeztvlselfttt, nwilflNnsOK előleg neiKOlreszietrelsvásárolliainaK ABC ufalvánntial. Na ön óra, ekszertavllómUhelu. Tört arann, regi penzbevanas. . KULCS Irta KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Egy tízéves kisfiú odalépett a portáshoz. — Hol van kérem, az illeték-osztály? — Harmadik emelet, 578. — Köszönöm szépen, — mondta a kisfiú. Nekivágott a rengeteg épületnek, mely kongó folyosóival, zord, penészes boltozataival ugy terjengett körötte, mint ismeretlen világ. Iramodott a különböző lépcsőkön, hármasával hágva a fokokat. Főiért a harmadik emeletre. Itt ide-odaholyemgott Nem találta az 578. ajtót. A számozás a 411-lg haladt, aztán alakadt 8 hiába Járta végig a folyosót többször is, az 578. ajtónak nem volt se hire, se hamva. Amikor már percekig tévedezett, szembe jött" /•ele eg ytestes, őszbecsavarodott öregúr, iratokvele egv testes, őszbecsavarodott öregúr, iratokA. kisfiú tisztességtudóan leemelte sipkáját — Kezét csókolom, Wohl bácsi. Nem tetszik megismerni? Takács Pista vagyok. — Pista, — ámuldozott az öregúr — jaj, de megnőttél, Pista. Hát te mi járatban vagy itt, P ia? — Édesapámat keresem. <_ No várj, — szólt az öregúr. — Majd odavezetlek. Az öregúr megindult laissan, súlyos elefántlépteivel. A fiúcska hajadonfőtt követte s oldalról rá-rásanditott, kíváncsian. Wohl bács> gondokba iirrrülve ballagott. Többé egy árva szót se szólt ö is a 411. ajtóig ment, de ott benyitott, áthaisdt egy irodán, ahol áilló-iróasztalnál hivatalnokok körmöltek, fölrántott egy ajtót, lefelé boíorkált három rozoga falépcsőn, egy fából eszká'fral' .homályos villannyal világito't átjáróra ért, mely a törzsépületet az uj épületszárnnyá' ragasztotta össze s ezen a hosszú, poros, döngő átjárón bandukolt sokáig, mintha a világ végére igyekeznék, majd, miután fölmászott három rozoga falépcsőn, kijutott egy szűkebb, de tisztább és világosabb folyosóra. Ennek végén egy ajtóra mutatott, mely szemöldökfáján három számot viselt: 576., 577., 578. — Itt van, — mondta. — Szervusz. Pista megvárta, mig eltűnik szeme elől szótlan, de készséges kalauza, akt elefántlépteivel visszafelé gurult azon a végeérhetetlennek tetsző uton, melyet az imént együtt lettek meg. Aztán szemügyre vette magát egy nyitott ablak üvegén. Nyilazta tenyerét simította vele szőke haját. Harisryája lógott, nem takarta el a rövid nadrág, ezért harisnyáját fölfelé húzogatta, nadrágját lefelé. Harisnyája egyhelyütt foltos is volt, egyhelyütt lyukas Cipője pedig poros. Ezt zsebkendőjével törülgette. Még nem járt Itt. A hivatalról otthon sokat hallott. Apja mindig ezt hajtogatta: „a hivatal, a hivatal, a hivatal." Anyja is: „szegény apád a hivatalban. a hivatalból, a hivatalért." A Hivatal ugy vette körül, mint holmi rejtélyes, mindenütt jelenlevő, ünnepélyes, szigorú, fényes és megközelíthetetlen valóság. De eddig nem látta. Semmiféle ürügyön nem juthatott ide, mert apja minden próbálkozása elől kitért, nem szerette, ha ott zaklatják, azon a véleményen volt, hogy „nem gyermeknek való' és „ami nem gyermeknek való, az nem gyermeknek való." Vele különben sem lehetett tréfázni. • Izgatottan nyitott be az 576., 577. és 578. ajtón. Egy teremben ember ember hátán szorongott, várakozók nyája s bátul a farács mögött hivatalnokok görnvedeztek, bezárva, mint a rabok. Pista nyújtogatta a nyakát. Jobbra egy kisebb szoba volt, melynek ajtaját nyitva hagyták. Ide lépett be. — Takács István urat keresem, — fordult egy fiatalemberhez, aki tizóraizott. — Balra I — utasította a fiatalember 6 anélkül, hogy rátekintene, beleharapott kolbászába. Pista a terem tömegén átfurakodva, a hal szobába tartott, mely pontról-pontm hasonlított az előbbihez. Itt egy nagy íróasztalt látott. Annál sem apja ült, hanem egy nyakig-kopasz ur. De már megismerte apja szőke-deres haját, izmos tarkóját Háttal ült neki, egy falhoz támasztott kis Íróasztalnál, a sarokban. Lábujjhegyen közeledett feléje. Az Íróasztalnál nem tudott tovább jutni a könyvek fölpolcolt halmától. Mélyen meghajolt. Apja nem vette észre. Zavarában köhögött. — Kezedet csókolom, édesapa. — Mit akarsz? — kérdezte Takács. — Anva küldött. — Miért? — A kulcsért! — Miféle kulcsért? - * — A kamrakulcsért. Azt CTsrf, magaddal Sóztad tévedésből. — Mindig zavartok, — fakadt ki Takács és fölkelt. Turkált a zsebeiben. Az asztalra csapott egy cigarettatárcát, egy papirba osomagolt vajaszsömlét, egy szemüvegtokot, egy jegyzőkönyvet, meg egy zsebkendőt — Nincs, — állapította meg dühösen nincs. Keressétek otthon. Pista lesütötte szemét. Az íróasztalt nézte, a kis nyomorék, hektikás Íróasztalt. Nagyobbnak képzelte. Legalább akkorának, mint a máslkat. amelyiknél a kopasz irt Takács egymásután forgatta ki zsebeit is s közben, hogy haragját hűtse, pirongatta fiát. — Aztán hogy jössz ide. tisztességes emberek