Délmagyarország, 1934. április (10. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-01 / 73. szám

T'034 április T. DÉTMAG/APORSZÁG Lesz-e feltámadás? Irta Kéthly Anna A húsvéti Hanngszó, amely az Ember föltámadását zúgja szerteszét, Európa egyrészében nagypén cki hangulatot talál. Megfeszíttetett az. ami a." embert emberré teszi: a gondolat és 3 tett szabadsága. A sirbatétel után támadt csönd másutt is fölkeltette azt a vágyat, hogy az erőszak eszközeivel teremtsenek olyan atmoszférát, amelyben nincs fe'elősségrevonás. megszűnik a demokráciának az a kellemetlen tu'a.idonsága. hogy a tehetetlenek eredménytelen próbálkozásait kipellengérezhetik és a váltógazdílkodás réven megfelelőbb módszerek alkalmazására is ror kerülhet. Az erőszakuralom rajongói azokra a jelentésekre hivatkoznak, amelyeket a hivatalo; propaganda röpit szerte a világba E"ekke! szemben állanak a gazdasági és szo ridlh Jények. amelyeket semmiféle politikai íi"zistömegeel megváltoztatni és megsemmisíteni nem iehct. A sir körül ott állanak a zsoldosok és őrzik a föléje hengerített követ. Ott állanak a gyászolók. rzivíikben elkeseredéssel és kétségbeeséssel Elkeseredéssel, mert egész életük munkájának eredményed látiák eltemetettnek. kétségbeeséssel. mert meggyőződésük nem elé? mélv ahoz. hogy föltámadásban bízni tudjanak. De ott állanak r sir körül azoK is. akikne1: történelmi látása tulteried a megfeszittetés napján és az azt követő elkeseredésen, kétségbeesésen. gyűlöleten és bossruvágvon Ott állanak azok is. akik a történelmi fejlődés végtelen bullámvonalából megtanulták, hogy az ember föTfelétörekvésének rtia nem zavartalan. Minden egyes pozíciót vérrel és könnvel kellett me vívni, minden egyes oozhió b'rtoVnsa csak akkor engedte át hobrít. ha a haladó ember elég erős volt arra hogy a h elvet átvenni é^ éó betol^en1' tudia. Ha nem vo't elég erős. ha az n és több uxáni vágv nem alakult még eíég kl. akkor visszalökték őket és a zuhanás 1endüV"> re"dszorint m^g messzebb vetette őket Áz 1934. márc. 21-iki teitermékversenven a STAUFFER-ementháli ez első diiat, a magyar kir. Földmivelésügyi Miniszter SiszteiefdiiáS nyerte. vissza, mint ahonnan az uí állás megvívására elindultak. De ez a v esét soha sem tudta -égleg megbénítani az akaratot, tel jesen kiirtani az igaz emberség utáni törekvést. Ha az ütés túlságosan erős volt akkor hosszabb ideig tártot* az ájult^ág, ha az erőszak lazább volt. akkor gyorsabban összeszedte ma.íát a történeim! igazságot követelő ember. Véglegesen leláncolni azonban semmiféle erő nem tudta ót. Ezt ma m'r azok is tudják, akik haílandók a maguk mindennapi nyugalma érdekében belet!) rődni abba, hogy sorsukra! mások döntsenek "ekik semmi beleszólásuk nincs. A honnan meszsze van. ma nincs fegvverzai. nincs hangos panasz, nincs kötelességteljesitésTe. kiállásra, felelősségvállalásra rázó szó s igy ülhetnek békén saját kiÜBr. bajaik mellett, amelvek >edig csupán töred'k a mindenki bajának. Ezek előtt is n'Iág;>s már az a megállaoitás. amely szerint ..manapság mindenki tudja, hogy a rázkódtatások mö/ö*' társadalmi szükségleteknek kell lapnanganiok. amelyeknek kielégülését elavuV intézmények gátolják. Megeshetik, hogy ez a szükséglet sem. nem olyan erős. sem nem olyan általános, hrgy rögtönös legyen a sikere. De erőszakos elfojtásokra Irányuló minden kísérlet csak megsokszorozza erMét. mígnem a szükséglet szétveti bilincsét." Akik azonban a ma kényszernyiigalmát nem hajlandók megzavartatni azért- hogy a holnapot közelebb hozzák, azok a tegerőseK támaszai az időt visszafelé fordít' erőszakuralmaVpak. A haladó "mVrnck ma í Incs HusvétTa. A húsvéti hatangszó neki csak azt hirdetheti, hosry .ha tehát me^-ertek bennünvet raita. kezdiü1újból a dolgot.'1 Kezdjük elölről a magunk igazságába vetett makacs, daoos hittel. Kezdmk élőiről azzal a mélységes meggyőződéssel hogy iz erőszak — bármifé'e színezetű legyen is — nem építő szerszám. Kétségbeesés bosszúvágy és letargia ne.n terem'ő erők. A tör ténelem -zonban építésre és teremtésre rende1te az embert. Ha ?.z emberfarkas olyan történelmi korszakot idéz föl néha. amelvben sírba helyezi az embert, ha olyan követ '-nngerit fölére. annyi zsoldost állit melléie. hogy a föltámadástól nem retteg. — mi ilkotó. teremtő, ujat akoró emberek mégis tudjjk. hogy harmadnapra föltámadunk. Kinevethetnek és lenézhetnek bűnünket, üldöz+eté? elfoghatja szavunkat mégis tudjuk. hogy a társadalom fejlődésériek történelmi igazsága leoldja a Gulliverekről a láncokat, amelyeket 'iliputiak kovácsoltak reáiuk. Markovses Kap latö rászieire is és tiijtaianul bemutatja Szilárd cég Tisza La i ós körút 44. Kapható részletre is Deutsch Albert elektrotechnikai vállalatánál Kárász ucca 7. szám. Bemutatás vételkényszer nélkül: SSS Klein és Társa Makó Ez a mi húsvétunk üzenete. És a megalkuvók, a tekti rődt>k, az apntikusak. a habzsolok felé! nincs más szavunk, mi it a föltámadás igéje. 3izonyos, hogy a „kor szellőmével" való szembeszállás nem terem számúnkra babért és dicsőséget. Az egyén tragikus sorsa a fizetség a bátor helytállásért, de egyéni tragédiák sorozata sem rettentheti vissza az igaz embert feladata elvégzésétől. Az ember nem csak a ielenbeti él. az utánunk következő végtelen embersorotf át a jövőnek is felelősséggel tartozunk. Jaj annak a kornak, amely gyávaságból, kicsinyes kényelemszeretetből megtagadja hitét a föltárna* dáshan' közé? Csupa piszok vagy. Meg se mosdottál. A cipőd, a harisnyád. Mint egy csavargó. Nem szégyelled magad? — Ez a fiad, — kérdezte a kopasz. — Az, — dörmögte Takács. — Haszontalan. Mindig kódorog. A labdán jár az esze, nem a könyvön. — De most szünidő van, — jegyezte meg a kopasz. — Vagy tán megbukott? — Mnjdnem. — sóhajtott Takács. Ekkor a nadrágzsebéből a padlóra hullt a kamrakulcs. — Ott van, — szólt Takács. Pista a kulcs után ugrott, fölemelle s indult. Künn azonban a teremben egyszerre többen kiáltották. « — Takács, Takács! Olyan izgalom támadt, mintha tüz ütött volna ki. Sokan megjelentek az ajtóban is s a csoportban vésre feltűnt az izgalom okozója és magja: egy fürge, incifinci ur. Takács, aki éppen visszadugdosta kifordított zsebeit, a földig bókolt. t— Parancsoljon, méltóságos uram. A kis ideges emberke átnvujtott neki egy papírlapot, melyre kék irónnal néhány szám volt irva. — Takács, — rendelkezett — gyorsan hozza át nekem ezeket az iktatóból — Azonnal, méltósáao« uram, — olvadozott Takács, mézédes mosollval. Máris rohant, ugv ahosv volt, kalap nélkül. A szobában csönd volt Az a csoport, melv a ffinököt idáig kisérte. mint testőrsége, szétoszlott. Mindenki btizcrón dolgozott A főnök le-fölsétált csikorsó gombo=cinőjében Várta vissza Takácsot, az okmányokat, az iktatóból. Unalmában egy képet nézegetett a falon. Fölvett egy könyvet az állványról, kinyitotta, nagy zajjal visszadobta. Érzett, hogy itt ő a házigazda, az ur. Pista, aki a főnök érkezésekor a zűrzavarban nem tudott kijutni az ajtón, itt rekedt. Egy darabig az Íróasztal mellé lapult, majd letelepedett az ott púposodó könyvhalomra s harangozott lábaival. Figyelte a főnököt. Ez az apró emberke egy furcsa madárhoz hasonlított. Mozgékony orrán erősen villogott a csíptető Kis feje volt, középütt elválasztott gyér ezüsthajjal. Kezeit összedörgölte s ekkor száraz, idegesítő, érdes hang hallatszott, mint mikor üvegpapirral sikálnak valamit. Egyszerre megállt a kopasz Íróasztala előtt s ezt kérdezte: — Ki itt ez a gyerek? — Takács kartárs fia, — felelte a kopasz A főnök hallgatott ToVább folytatta sétáját Amikor Pista elé ért, megszólította: — Hogy hívnak? — Takács Istvánnak. — felelte csengő hangon és bátran Pista, aki már talpra ugrott s feszesen kihúzta magát. — Hányadikba jársz? — Második gimnáziumba. — Milyen a bizonyítvány? — Nem valami fényes. — Hogyhogy? — Van egy elégséges is. — Miből? — Latinból. — És a többi? — Jeles. De van egy jó is. Számtanból. — Mi akarsz lenni? — Még nem tudom, — mondta Pista szünet után vállát vonogatva, szemérmesen. — No mégis? — Repülő. — vallotta Pista halkan. — Repülő? — kérdezte a főniük hangosan és csodálkozva. — Miért éppen repülő? Pista válaszolni készült erre a nagy és nehéa kérdésre, amikor lélekszakadva jött vissza apja. Fakó homloka verejtékezett. Pár zsineggel összekötött ivet nyújtott át a főnöknek; — Méltóztassék parancsolni. — Köszönöm, — szólt a főnök, de nem rá tekintett, hanem erre a lelke«, pirosarcu kisfiúra. — Elbeszélgettünk a fiával. — újságolta Takácsnak, mosolyogva. — Kedves, értelmes fiúcska. Ugv látszik, jó tanuló is. — Igen, méltóságos uram, — lelkendezett Takács — iparkodó, szorgalmas gyermek — és fiára pillantott. — Most siess haza. fiacskám, édesanyád vár — és átölelte, megcsókolta. — Szervusz, Pistukám Pista fülig vörösödölt. meghajolt, mindenki előtt, de előbb édesapja előtt s már ment visszafelé a liosszu uton, az uj épületszárnyon, a homályos átjárón, a zegzugos folyosókon, a kanvargő lépcsőkön .„Pistukám" — tűnődött. Miért hivott igy? Otlhon sohasem nevez igy. Aztán arra gondolt, hogy az Íróasztala a falnál áll. egész hátul, a sarokban s olyan kicsike, de azért nagy. nagyobb. mint a főnök, legalább egv fejjel nagyobb. Ezek a gondolatai összekuszálódtak. Arca, füle égelt Szorongatta izzadt kezében a kulcsot. Boldog volt, zavart, nyugtalan és riadt. Amint mentment azon a döngő átjárón, a sóhajok hidián, ajtókat nyitogatva és csukogatva. eltévedt Egy negyedórába telt, mig kiért a széles főlépcsőre s megpillantotta a főkaput a tűző, nyári napfényben s a portás aranvpaszományos sapkáját. A portás me?állitotta. — Mi az, kisfiú, te sirsz? Ki bántott téged? —> vallatta. — Senki, — szipogta és az uccára szaladt. 7 A sarkon megtörölte könnvektől csorgó arcért A?tán szaladt-szaladt, a kulccsal a kezében, záiz.