Délmagyarország, 1934. március (10. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-25 / 68. szám

T934 március 25. DÉLMAG/ARORSZAG ff Mérséklés a telefondi jszabásban Április élseféíől a havi dijérl 45 beszélgetési lehet folytatni — Leszállították az áthelyezési dijat Budapest, március 24. A kereskedelmi miniszter a távbeszélő díjszabás egyes díjtételeit 1934 december 31-ig átmenetileg mérsékli és több könnyítést léptet április elsejétől életbe. Azokban a vidéki hálózatokban, ahol az előfizetők száma a 101—200 között van, a beszélgetési díjszabás átalányrendszerüvé válik és havi 12 pengős, iletve ikerállomásnál 6 pengős, helyi forgalmi korlátlan számú beszélgetést lehet folytatni. A korlátlan beszélgetési díjszabás alá tartozó vidéki hálózatban a kötelező beszélgetési dijak változatlanok maradnak, de ezek együttes összegét a 201—500 előfizetővel bíró hálózatban havi 20 helyett 30, az 501—1000 előfizetővel biró hálózatban 30 helyett 40, az ezren felüli előfizetővel biró hálózatban pedig 30 helyett 45 beszélgetést lehet végezni. A vidéki távbeszélő hálózatokban a külterületi vonalak fenntartásáért km-ként íáró évi 28.80 pengő díj 24 pengőre csökken. A házon belüli áthelyezési dij 10 pengő helyett vidéken 3 pengő, házon kívüli vidéken 30 pengő helyett 7 pengő. Állomás átirási dij vakmennyi hálózatban 10 pengő helyett 2 pengő. Távirati nyomtatvány cimen uj olcsó táviratfajtát vezetnek be, amély körlevelekre, reklámokra, meghívók távirati továbbítására használható, ha legalább 20 címzett részére adják fel. Az ilyen helyben 20, vidékre 10 szóig 40 fillér. További szavanként 4 fillér. Szeged és az egészségügy Tomcsik professzor előadása (A Délmagyarország munkatársától.) A népművelési bizottság előadássorozatának tizenkettedik előadását szombaton délután dr. Tomcsik József egyetemi tanár tartotta „Fontosabb városi egészségügyi problémák" címmel. A professzor bevezetésében hangsúlyozta, a probléma olyan nagy, hogy az előadás keretében csak néhány olyan kérdést ismertethet, amelyek Szeged szempontjából nagy jelentőségűek. — Ha összehasonlítjuk Szeged egészségügyi állapotát — mondotta — sok hiányosságot észlelhetünk. Ezek között látjuk az utak és uccák karbantartását, a tuberkulózis terjedését elősegítő porülepedést, amelyet a városban divatos száraz seprés csak fokoz. Szegeden az egy emberre eső uccafelület lényegesen nagyobb, mint miás nagyvárosban. Hiányosság van az élelmiszerek árusításában is. Ebben a legnagyobb szerepet a betegségek szempontjából a tej játsza. Ezután a tífuszról beszélt. Az 1932. évi népszövetségi kimutatás szerint egész Európában Magyarországon volt arányosan a legnagyobb a tifuszmegbetegedések száma. Ebben a statisztikában a magyar városok között Szeged nem a legrosszabb helyen áll, viszont nem is kedvező a helyzete. A tuberkulózissal kapcsolatban Szeged a négy legrosszabb statisztikáju városok között szerepel. Dr. Tomcsik József vetitettképes előadását nagy figyelemmel hallgatta a nagyszámú közönség és melegen megtapsolta a professzort értékes előadásáért. Asz olvasó rovata Porfenger a Stefánián Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Szeged városa rem nagyon dicsekedhetik sétányokkal, úgyszólván az egyetlen igénybevhető sétánya a Stefánia. A tiszaparti részén van a legtöbb oad és akiknek van egy kis szabadidejük, egy-két félórácskát itt töltenének el. Az utóbbi időben azonban már a Stefániára sem lehet járni. Tegnap is valamennyi pad el volt foglalva, amikor a tiszai rakparton végigrobogott egy autó és ettől valósággal portengerbe borult a sétány. A padonülők sietve menekültek a sürü porfellegek elől, egyszerre kiürült a Stefánia. Szeged egyetlen sétányára jobban kellene ügyelni és ha már a rakparton az autóközlekedést nem lehet megtiltani, legalább gyakori öntözéssel portalanítani kellene ezt a részt. Többek nevében megköszönve soraim közlését, vagyok tisztelettel': (Aláírás.) /Wgnyilt ^V^ETEOR VILLAMOSSÁGI CSILLARGYAR R T Tel. 33-76. SZEGEDI ÜZLETE Kárász u. 11. Prófétával szembea A BUDAPESTI Rádió BUDAPESTI Négylángu ebédlő csillár pengő. 9 ^ CSILLÁR*' GRAMOFON OLCSÓ ARAKON. Nftmaggarositós is nemet propaganda Flaggarorsiágon Irta TONELLI SÁNDOR. Michel ScHaffer. akit nincs szerencsém hivatása és írói működése szerint közelebbről ismerni, azt irja a Deutsche Arbeit cimü berlini folyóiratban, amely „a külföldi német népszövetség hivatalos közlönye" alcímet viseli, hogy az utolsó ötven esztendő alatt a németség Magyarországon a magyarosítás következtében többet vesztett, mint a harctereken a világháború két első esztendejében. A „szövetséges" Magyarország és. a „lovagias" magyar nép janicsárokat nevel a németség renegátjaiból, akik ellenségei lesznek tulajdon nemzetüknek, hogy elmerülve a magyarságban, ennek politikai es népi céljait szolgálják. írja pedig ezeket az epébe mártott sorokat Michel Schaffer abból az alkalomból, hogy Magyarországon a névmagyarosítás ismét erősebb lendületet vett és a kormány is rajta van, hogy a magyar vezetéknevek felvételét minél inkább megkönnyítse. Schaffer ur szükségesnek látná, hogy a birodalom részéről komoly figyelmeztetés történjék Magyarország irányában, hogv „ez igy tovább nem mehet". A magyarországi németséget nem lehet mesterséges elsorvasztásra ítélni. Az ellen jiincs kifogása, ha a Veilchenstockok, Braunsteinek és Goldsteinek „pónemjüket turáni jellegüre változtatják", de a németek tartsák meg nemzetiségüket és nevüket. Figyelmezteti azokat a németeket, akik hivatalos nyomás alatt állanak nevük megváltoztatásánál, hogy az idegen név felvétele egvuttal lemondást jelent a becsület egy részéről. Egyúttal — elismerem, jogosan, — gúnyolódik, hogy Budapest székesfőváros egyik üzeménél azt á körlevelet, mely az idegen nevü tisztviselőket nevük megmagyarositására hívja fel, egy T ö p f e r nevü ur irta alá. Schaffer ur szerint a magyarositásnak' ez a külsőségre törekvő formája azért vett lendületet, mert a magyar politika a jelen pillanathan egy hullámvölgynek a mélyén van és a politikai feszültségnek szelepre van szüksége,- amelyet azonban nem lehet megnvitni. Hozzáteszi azonban fejtegetéseihez igen bölcsen Schaffer ur azt is, hogv a magyarokat éppen most nem egészen alapnélküli megfontolások késztették a névmagyarosítás politikájának erősebb üzésére. A magvarok látják a névelemzéseket az utódállamokban, tudják, hogv amennyiben a jelenlegi politikai konstelláció meg nem változik, ejőbb vagy utóbb a szláv hullám fogja őket elborítani. Ezzel a veszedelemmel szemben követik a preventív védekezés politikáját, mikor a néhány százezer németet és tótot külsőleg magyarnak akarják feltüntetni, hogy a nemzet egységére hivatkozhassanak. De érezzék meg a magvarországi németek és ébred ienek tudatára, hogy az lépett ki igazán a németség kötelékéből. aki régi német nevét levetkezí. A név megváltoztatásával az ilyenek önként zárják el maguk elől a németséghez való visszatérés útját. Nekem, aki szintén idegen, de nem német vagy szláv, hanem olasz hangzású nevet viselek, talán kissé kényes a magyarság problémáját éppen a név szempontjából vizsgálnom. Ugy vélem azonban, hogy épen az ilyen kényesnek tekintett kérdések követelik meg a nyilt és objektív megvitatást. Ezért próbálom meg a névmagyarosítás kérdéséről kialakult felfogásomat néhány sorban kifejteni .különösen most, amikor azt látjuk, hogy a félhivatalos német politika a volt szövetségesek országait igyekszik germanizáló propagandájának körébe bevonni. Michel Schaffer nagyon helyesen állapítja meg, hogy a magyarsag nem annyira faji, mint inkább etnikai, nyelvi és nemzetpolitikai fogalom. Aki ma azt állítja magáról, vagy bárki másról ebben az országban, hogy megőrizte a beköltöző magyarok keleti vérének tisztaságát, vagy ábrándkepet kerget, vagy tudatosan történelmet hamisít. Magyar ma az, aki magyarul beszél, magvarul érez és gondolkozik és politikailag az államfenntartó magyarsághoz tarto-i zandónak tudja magát. Százszázalékosan ez akkor jut kifejezésre, ha ezt nevével is dokumentálja és idegen nevét magyarral cseréli fel. A magyar nemzeti politika szempontiából azonban áz idegen hangzású nevek különböző jelentőségűek. Ha a magyar nevek tömegében elszórtan volna egy-egy olasz, angol, norvég, vagy spanyol hangzású név, az legfeliebb érdekes különlegességet jelenthetne az illető név származását illetően, de nem volna semmi politikai jelentősége. Az olasz Guadagni. az ahgol Paget, a norvég Gregersen, a spanyol Garvav elszigetelten, egymagában semmi veszedelmet nem ielenthet a magyarságra nézve. Az utolsó, egyébként olyan magyar hangzású, hogy a Tóásóra változtatott Töassóval és az Édeskutira változtatott Edescuttival együtt magyarnak lehet elfogadni. Az ilyen elszigetelt nevek ugyan^ \ ugy nem veszedelmesek, mint ahogy Poroszországra nem jelentett veszedelmet, hogy az 1870 —71. évi háborúban volt egy Francois nevü tábornoka, egv százötven évvel előbb beköltözött francia család leszármazottja. A veszedelem ott IKinden kon vitába uj terítő garnitúrát! Konyha abrosz lalvédű U re(*rn c éi szék takarók megbízható Jó sirgavásionból oiép mintákkal «5 heten rendklvUll lesilllitott Arakon kaphatók a Muskátli K(z!iimhabaiSfian Kór Asz: ttcca 3. Uj Télutóinkat a kirakatainkban klAllitottulc.