Délmagyarország, 1934. március (10. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-21 / 64. szám

TBT54 merdtas DÉLMAGYARORSZÁG 5 te9Szebfe a ÍS" JÄUgfifii a QpB harisa*a Polli TesMnéi A Jó közlekedés Sir. Veress Gábor eüőadása a közlekedéspoliiifea Időszerű fcérdeseirM (A DéJ magyaror sz ág ívwnfca társától.) Aa i^wtem Basátok Egyesület*- jogi és államtudományi saafoosztéáyának kedd délutáni ülésén rir. Veress Gábor, Máv. igazgató tartott érdekes előadást „A magvar közlekedéspolitika Időszerű kérdései"-rőí. Á szakosztály „Gazdagsági kibontakozás utjai" rbn alatt rendezett «efoadéssoroiítítának negyedik előadása volt az, amelyet d*\ Verese Gábor tartott kedden délustán. A rendkivnft érdeklődéssel kisért előadást tk. Sarány i-U n ge r Trwadar egyetemi tanár vesset le be. A gazdaságii kibontakozás előfeltétele a )ó közlekedés, — mondotta megnyitó szavaiban. Dr. Veress Gábor azzal kezdte előadását, hogy a hábora után a közlekedéspolitikában egéiseen uj helyzetet idézett eWS egyfelől a forgalom nagymértékű osszeasogorodása, másfelöl a közlekedési szervezet teJjesitőképes'ségénék rofeamos megnövekedése. — A forgalom összezsugorodásának múló és maradandó okai vannak — mondotta Veress ignzgatá. A muló okok részint a gazdasági válságból, különösen a fogyasztóképesség csökkenéséből, résewit pedig — s a válsággal szoros összefüggésben »-> az íwterkhejás gazdálkodás politikai részéből adódnak. Ezek az okok a válság enyhülésével és na elzárkózó politika merevségének enyhülésével bizonyára meg fognak szűnni. Maradandó azonban a forgalom összezsugorodásának okai között a rackwBtiizáláis hatása, a termelési székhelyek átcsoportosítása, a tőkék koncentrálása utján létrehívott céltudatos tervgazdálkodás, a technikai racionalizálás, stb. s ezenkívül az önellátás rendszeriében az a politikamentes ökonomiknm, amelybe méras jelentékeny tőke van belefek'etva Az nj helyzet kialakulása legnagyobb részben az autó rohamos elterjedésében leli magyarázatát, tehát 6W6 kell különösebb figyelmet fordítani. — "A vasutak eddig az automobilizmusban a kinrfletten versenytársat látták és különféle intézkedésekfceí, defenzív és offenzív eszközökkel harcba bocsátkoztak az nj versenytárssal. A harc a kérdést nem oldja meg a szabad verseny rendszere végű is valóságos közlekedési annrkiát idéz elő, ami végeredményben a közgazdasági életet károsítja. Közlekedési vállalatok között azelőtt is vott verseny, amely azonban sem a haladás szolgálatában, sem tartós közgazdasági kihatásában nem tndta meg sem közelíteni a termelés terén kifejlődött egészséges versenyt. A közlekedés terén a •verseny eddig erősen korlátozott volt, mert a versenyző vállalatok vagy közgazdasági monopóliumot, vagy jogi monopóliumot élveztek, igy tehát wjttbb versenyző beavatkozásától nem kellett tartan iok. — Az autó megjelenése óta a helyzet nem ilyen egyszerű, mert autófuvarozási vállalat alapítása viszonylag k« tőkebefektetést kiván meg, igy tehát az autó alkalmas arra, hogy a nagykapitalista . közlekedési vállalatok ellen guerilla harcot indítson. Ennek a guerilla harcnak folyamán az autó nem marad meg a maga eredeti, illetve kezdetben feltételezett működési területén, sőt a legújabb megfigyelések szerint az autó jóformán mindenféle áru szállítását vállalja és akciórádiuszának felső határát tulajdonképen csak az államközi egyezmények hiánya, vagy hézagossága jelöli meg. A korlátlan, szabad verseny rendszere tehát aa automobilizmus további terjedése esetén súlyos veszéllyel fenyeget, mert a vasutaknak el kell pwsztníniok anélkül, hogy az uj közlekedési rendszer: a közúti szállítás a vasút feladatait teljes egészében magára tudná vállalni. >— A kérdéssel foglalkozó szakmabeli kongresszusok s különösen a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara független szakértőkből álló bizottsága nagy határozottsággal juttatja kifejezésre azt a meggyőződését — folytatta előadását —, hogy a fenyegető közlekedési anarkiát csak ugy lehet elhárítani, ha a forgalom egész volumenjét tervszerűen osztjuk fel a gazdaságosan működő közlekedési rendszerek között. Ezt pedig nem lehet az ármechanizmusra, a szabad versenyre bízni, mert ez a -vwsutak időelőtti pusztulását okozná. Ezt a feladatot csak az autokrativ tervgazdálkodás valamely alkalmas módszerével lehet megoldani. — Ezek között a módszerek között különösen a megoldás három lehetősége érdemel figyelmet; 1. a vasnt és közút szabályozott versenye, amelyben mind a két közlekedési rendszer egyenlő terheket visel és egyenlő jogokat élvez 2. a vaeuti monopólium és a közúti monopólium szabályozott versenye, amelyben a két monopólium barátságos megállapodás alapján maga osztja meg a forgalmi •oiument és végül 3. az egységes közlekedési monopólium, amelyben az állam hatályos beavatkozásévá! felépített tarifarendszer akként osztja meg a forgalmi volument, hogy az egész szállítás az egésa közgazdasági életnek a lehető legkisebb megterhelését okozza. — Magyarország közlekedést viszonyait sémién a vMágsoert® wr alkod ó állapotok jellemzik, — mondotta —, de a mi helyzetünket súlyosabbá íflá ac, hogy nálnnk a® árukioserélődés folyamata derrrretfMnb, a forgalom volumenje zsugorodottabb, mint ahopv azt a háború előtti arány szerint szájmátaironk kellene. Viszont könnyebbé teszi helyzetünket az a tény, hogy a közlekedési berendezésűnk kapacitása nincs annyira túlméretezve, mint a gazdagabb álkwioké, Az uj közlekedési politika megalapozása nálunk részint szükségesebb és sürgősebb, részint pedig könnyebb és egyszerűbb feladat, mint má'«utt. A. magyar közlekedéspolitikának mindenekelőtt sulvos technikai problémái va«nak. I>e legidőszerűbb probléma az egé«z köriekedésügy egységes összefoglalása és az állami tervgazdálkodás megalapozása. Ebben az iwányban két nevezetes kezdő lépést máris elkönyvelhetünk. Az egyik a kereskedelemügyi minisztérium átszervezése, amely a közlekedéspolitika egységes irányításának jelentőségét jobban hangsúlyozza, mint a régi szervezet; a másik pedig a MÁTEOSz alapítása, amely magja lehet a köztrti közlekedés nagyarányú koncentrálódásának. Az értékes előadás után a nagyszámú hallgatóság melegen ünnepelte a kiváló előadót. Dr .Veress Gábornak az Egyetembarátok nevében dr. Surányi-Urager Tivadar professzor mondott köszönetet **á?£á(íi3 2E-ía lehet Budapestre és áprlMsI-Ig visszautazni r«HibiH4 tu ig |B I I felaru vasúti ¡eggyel Cfaz&sl IfizolTíarik 1 pengAérl Délmagyarország kiadóhivatalában kaphatók. Fegyelmi az OTI~nál — sajtóper az újságíró ellen A törvényszék felmentette az ujsógiréi (A Délmagyarország munkatársától.) Az Országos Társadalombiztosító Intézet szentesi kirendeltségénél 1930-ban fegyelmi vizsgálat indult meg dr. Székely Alfréd orvos és Kelemen Jakab számvizsgáló ellen. A vizsgálat lefolytatására dr. K u b i n y i László központi titkár utazott Szentesre. Másnap az egész szentesi sajtó tele volt a fegyelmi üggyel, amelyről bizalmas részleteket közöltek. A vizsgálat során dr. Székely védője becsatolt egy nyilatkozatot, amelyet két szentesi újságíró: Szathmáry István és G ö n c z y Ernő irt afá. Ebből kitűnt, hogy a cikkek anyagát maga a kirendeltség vezetője, dr. Fischer Sándor adta, kiket többször keresett, hogy megírják az érdekes fegyelmi ügyet. Az iratokat rendelkezésre bocsájtotta, hogy azokból jegyzeteket készíthessenek. A nyilatkozat szerint dr. Fischer egyenesen presszionálta Szahraáryékat arra, hogy a cikket közzétegyék. A fegyelmi eljárás során dr. Fischer annyit ismert él a nyilatkozatra vonatkozólag, hogy tényleg beszélt Szatbmáryval a fegyelmi ügyről, de beszélgetése privát jellegű volt, nem hatalmazta fel arra, hogy a beszélgetés anyagát közzétegye, még kevésbé presszionálta őt. Az OTI. a Kirendeltség vezetőt megintette azért, mert nem lett volna jogában a fegyelmi ügyről senmmit sem mondani. Dr. Fischer egvottal felhatalmazást kapott, hogy a nyilatkozatban foglalt tényállítások miatt feljelentést tegyen Szathmáry István ellen. A szegedi törvényszék G ö m ö r y-tanácsa egyizben már tárgyalta ezt az ügyet és akkor a vádlott kérelmére elrendelte a valódiság bizonyítását. A keddi főtárgyaláson megidézték magát a sértett hivatalvezetőt és Gálfy Sándor nyomdavezetőt. Elsőnek dr. F 5 s c h e r Sándort akarta a bíróság kihallgatni. A hivatalvezető akkor arra kérte a bíróságot, hogy egyelőre tekintsenek cl az ő tanukénti kihallgatásától, mert igyekezett ugyan hivatali esküje alóli felmentést megszerezni, de ez nem sikerült. Arra kérte a bíróságot, keresse meg az OTI. központját és kérje a hivatali titoktartás alól való feloldását. Ezután Gálfy Sándort hallgatták ki, aki n vádlott lapjánál, a „Szentesi Hirlap"-nál volt nap múlva ülifiii! Ne vegyen addi § || J | Rádiói villamosság! és csillÁréuár rl Szeged, Kárász u. 11. Telefon 55-7®