Délmagyarország, 1934. március (10. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-18 / 62. szám

liCLMAGYARORSZÁG 1934 mrfrcius 1«. Húsvéti nagytakarításhoz sas. háztartási cikkek sn Szabó Tavaszi kaiapuldansaaoK ^ stein Péternél, nzuJ. a hagymaszindikátus ellenőrző bizottsága a szindikátus elleni támadásokról (A.Délmagypronzdg makói tudósítóidtól.) A makói hagymaszindikátus végét járó szezonjának eseményei között élénk érdeklődést keltettek azok a közlemények, amelyeik egyes lapokban a makói hagymaértékesités problémájával « ezzel kapcsolatosan a hagymaszindikátus működésével foglalkoztak. Ezek a közlemények nemcsak a monopollsatlkus értékesítési rendszert bírálták, de visszhangot adtak azoknak a panaszoknak és kifogásoknak, amelyek az idei pze'nroban a termelők részéről a szindikátus ; idésóvel szemben felmerültek, sőt felvetették azt a véleményt is, hogy a szindikátus nélkül 4i korlátozás nélküli kereskedelem nagyobb eredményeket, jobb árakat s főképen több hagymáit tudott volna exportálni, A szindikátus ellenőrző bizottságának szombati ülésében, ameiyet zárt ajtók mögött tartottak meg a vármegyeházán s amelyről hivatalos közleményt neon adtak ki, információnk szerint főképen ezekkel a sajtótámadásokkal foglalkoztak. A Külkereskedelmi Hivatal igazgatója, Mangold Béla tett Jelentést az ellenőrző bizottságnak a szindikátus működésére kiterjedő vizsgálatáról s e jelentés alapján az e11enőr:.ő bizottság a maga részéről a legteljesebb elégtételt adta meg a szindikátusnak. Megállapították, hogy a szindikátus mindenkor hivatásának magaslatán működött, a termelői érdekeket az exportérdekekkel Összhangban védelmezte s a külkereskedelmi viszonyok engedte exportlehetőségeket a legteljesebb mértékben hasznosította. Az ellenőrző bizottság foglalkozott ezután a legutóbbi hónap exportkalkuláclólval, a szindikátus számadásalt mindenben helyesnek találéi Tisza István szeme... törrénykönyvek és szónoklatok az ország szine előtt, iliogy boldog büszkeségben hallom a tulajdon fülemmel, a parlamentben, a szűk karzaton, az ő szavával, ahogy magyaráz. És az iskolában a tanár urnk, ahogy megállnak ¡és beszélnek vele, kezet fognak vele... ahogy aláirja a bizonyítványt, ahogy magyarázza a matematikát, elmondja aSzomorDani-t és este az ágyam fölött a Grund-ról beszél, ahogy felolvasta gyerek életem legszebb regényét, ahogy a párnáimba sírtam Nomecsek Ernő közlegény életét... Még Ats Ferit Is védte, a vöröslnges Ats Ferit, még Gerébet is védte... Csónakost meg eljátszotta, ahogy két ujját bedugta a szájába és nagyot fütyült a Füvészkertben: ide hallgass apuskám... Egy nyáron Münchenben állt velem t Frauenkirrhe vörösbarna tornyal alatt és Regensburgban a Dóm előtt, Passnuban a régi város velencei sikátoraiban. És a StnrnbergUtó ezüst vizén a büszke W111 el sb a eh-on röpültünk, mint egy nagy nyári madár az ég alatt! A Rózsák szigeté Virult és ott Leonl, ahol a bajor Lajos meghalt l. a Ghlmsee, ft bajor Lajosok Versaillesi kastélya... És télen ródlizhl jártunk kettesben a szikrázó havon, — mig ón siklottam éfe hevültem, ő szegényke dideigHt a fagyos Viharban. És hányszor utaztunk együtt, ö Bécsbe szaladt, tárgyalásokra s/aladt, értünk tárgyalt, csatázott, — én vittem büszkén kicsiny böröndjét és egy fátyolos körtvnyel Integettem utána, ahogy elindult vele az állomásról a gyorsvonat. i; És egyszer afc étkéZŐkocsiban, — mikor először léptem át a határt, — hogy magvarázta-mondta: nincs különbség ember és ember között, határon Innen is élnek, határon tul Is élnek..i ott Is fáznak, ha hideg van, ott is virágzik a fa májusban... És Bécsben hogy jött velem végig a Ringen, milyen uj világ, milyen sz^p világ.. i Schönbrunnban a ferenejózsefi park és a távolban a Gloriette, mint ogy regény a domták, a külföldön elért értékesitési áraknak megfelelő árakat fizettek mindenkor makói piacon a termelőknek. A hagyma átvételi árát a2 eddigi ároh — nagyhagyma 4, középhagyma 3 és "próhagy„ ' I A leggyakoribb balesetek Vidakovich professzor előadása (A Délmagyarország munkatársától.) Az IskoIánkiVüli Népművelési Bizottság előadássorozatában szombaton este dr. Vidakovich Kamill sebésztanár tartott érdekes előadást a leggyakoribb balesetekről. Először a mindennapi életben előforduló, elesés, leesés által származható sérülésekről beszélt, ezután sorra vette az ipari, mezőgazdasági, közlekedési balesetek különböző fajtált és az egyes balesetek jellegzetességeit. A legegyszerűbb elesés Is okozhat a koponyán, a végtagokon, a belső részeken súlyos sérüléseket, elváltozásokat, zuzftdásokat. A belső sérüléseket csak megfigyelési, orvósí vizsgálat képes megállapítani. Beszélt a villany, a gáz által okozható sérülésekről, a háztartási balesetekről és hosszabb időt szentelt a sportbaleseteknek, amelyek igen gyakoriak. Egyszer beteg volt, csönd volt a házban, mindenki jajgatott, takaróm és párnám sírjába temettem könnyeim, — csak ö volt csöndes és nyugodt, csak ő mosolygott halkan és biztatott... A frontról sebesültek jöttek, — elfordult, hogy ne lássam a könnyeit. Pénzt adott, hogy cigarettát osszak közöttük ... Egy éjszaka fölriadtam álmomból, ő átjött a hideg téli szobán és fölvette a földről gyötrő álmaimban lerugdalt takaróm... Köhögni kezdtem, sápadoztam, orvosok riadoztak, — azon az éjszakán ágyamnál virrasztott... És reggel mosolygott, ahogy megint munkába ment... és délben kutatva-rettegve érkezett, de az ágyamnál mosolygott és uj játékot, uj könyveket hozott... Egy temelésre is eljött velem, Ady utolsó Útjára, a muzeüm elé. ő a gimnáziumban még Petőfit és Revlczkyt mondta é< Szilágyi Istvánt hdílgnttá, aki Aráflv barátla volt, de'velem tanulta Adyl és velem lelkesült. Este egvütt mondtuk a verseket a kihűlő kályhánál és ézen a jamuárl estén tovább élt Ady. Meghatva és foítogatva magomban suttogtam egyre a rímeket: „Az én apám reggeltől-estig izzadva 1 ó t fut-robotol — Az én apámnál nincs jobb ember, nincs, nincs sehol..." És válságos időkben, mikor vulkános szivemmel iskola és újság között hányódtam, már-már elmerülve iskoláskönyveimmel a nvomdák és rotációsok szirén-hullámaiban, egy délelőtt a redakeióbon ő i<yt felém slmosrató szemével a redakció füst-fellegein keresztül, mint egy csoda, aki rátalált nz utra és csöndesen, bölcsen tovább vitt az élet felé. Ugv jött felém a sürü fellegeken keresztül, mint egv talány, aki megoldotta a kinzó titok nehéz erdeiét, — ugv jött felém a heti rednkeió olcsó ffi«tkfibi'!fitán át, mint effv szobor felhőből és napsütésből. — és vi't-vltt előre iobb vidékre, színesebb felhőkbe, hittel és álmokkal, mintha nem Is ő volna Itt az apák féltésével, az apák tegnapjával, hanem fegy kisértet, egy álomsugár a Kék madár szárnyaival.. És még az utolsó este, kicsi fiam, ahogy remegma 2.30 — változatlanul hagyták. Fz az ár azonban ma már inkább papirosár, mert a szindikátus már csak jelentéktelen mennyiségben vásárol s pillanatnyilag kevés kilátás van a további vásárlásokra. — Különösen a futballsport az — mondotta a professzor —, amely sok áldozatot követel. Ezt a sportot oly durván játszák egyesek, hogy Súlyos balesetek származnak belőle. Főleg a kulcscsont, sipcsont, a térd van veszélyeztetve. A balesetek krónikus elváltozásokat idézhetnek elő. A sportbalesete.k majdnem kivétel nélkül akkor történnek, amikor rekordteljesitményre megy a dolog. Az okok különbözők lehetnek: a kezdők gyakorlatlansága, a szabályokkal való vkszaé'és, a saját erő túlbecsülése, a küzdők ereje közti aránytalanság, a veszély fel nem ismerése, a szándékos durvaság és a véletlen. Ezután felsorolta az egyes sportágakban előforduló baleseteket. Kitűnt, hogy a veszélytelennek látszó tennisznél is igen Sok a súlyos baleset. A futball mellett a legveszélyesebb sport az ökölvívás, amely sokszor halálos áldozatot is követel. A professzor előadását zsúfolt terem hallgatta végig. A közönség az előadót előadása végén megtapsolta. ve megálltam ágya előtt a szamatóriumban, — ahogy ráborultam anyámra ebbén a végzetes életben, ahogy remegtem ,dé nem hittem, nem hittem a poklos estében, — — még rámemelte szemét, még éreztem szemének kék békéjét, még szólni akart elnémult ajkával, még felém nyitotta elfáradt kezét, még nézett, még lélékzetl, még hittem, még vártam, még lestem, még szólítottam 1... még vártam, még álltam, még velem volt, még éreztem, még néztem, még hallgattam... még simogattam a homlokát, még lehajoltam a kezéhez... de már nőttek a szörnyek a Végzelew árnyakban, könnyeim megöntözték anyám megkínzott arcát, már indultak érte fekete vitorlák, viharmadarak... Keze mozdult, mintha integetett volna... — és kint a hallban a rádió halk hullámzással egy Puccini-áriát hozott, Mimi suttogott a szilben, egy halk áriát egy olasz állomásról, éneket az olasz ég alól... Az olasz ég alól, amit annyira szerelett, a kék eget és a kék tengert, a kék ég énekelt és a kék tenger kisérte, egy halk ária az olasz estében, amit annyiszor szeretett és amit annyira akart még hallani... Az ária még szólt halk suttobással, távoli suttogással, — még halkabbra csavarták a rádiót... a hallban az olasz ég énekelt és ő már aludt ezen a végzetes poklos éjszakán. A szemét lehunyta és a keze nem mozdult. Ugy maradt, ahogy integetett. Remegi fink a hidegbon. A távolban villamos csörömpölt. A hallban az olasz ég énekelt. És ő aludt, mint a béke. ...Kicsi fiam, hunvd be most a szemed. Ne lásd a szemem fátyolát. Megmozdulok, sós tenger temeti el az arcomat. Hunyd be most a szemed kisfiam. A fátyolom át hallod ugye az Énekeskönyv sóhaját: ... Apám után szeretnék futni, Ki a városba vezetett! S mig a boltok közt bámészkodtam, Egyszerre elengedte a kezemet.. > Tavaszi m kabát újdonságok; a Budapesti Felöltőáruházban k.,..«....».„üv.í1íí5 \ézze mén klraka/alnkaf" — A. n. C. hőnvvecshe r»énves Húsvéti retelámciRUeimi 5 cf^ar sodrott ke»í>öse/>em SO fillér. 1 motr. Ia muliné 7 fill. Horgolócérnólc már 23 /ÍII.-/ŐI. Selyemfényű stoppolópamut 5 fillértől. Flsctier 00 Késim UIlkOj5dáSW Kölcsey u. ÍO.