Délmagyarország, 1934. március (10. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-18 / 62. szám

T934 március 18: DELMAÜYARORSZACi 0 AZ ÉLET MOZIJA(Távirati stílus) Dalárversenyre indult a vidéki dalárda a Bácskába. Tele voltak jóreménységgel, főleg ambícióval, mert suba alatt, de a programpontokon kívül, azt is el kell majd dönteni, hogy ki győzi jobban az italt? — A bácskaiak nem sokat érnek, mondta a helyi önhittség. Olyan sürün isznak, bár apró poharakból, hogy hamar elkészülnek. Mit ismerik ők a mi kétdecis poharainkat! Véget ért aztán a verseny, dalárdánk kivágta a rezet, első dijat nyert, ám a lakomán kénytelen .-olt tapasztalni, hogy egyre biztosabban lemarad. Már volt, aki kidőlt, mikor amazok szinte józanon surjongattak. — Adjatok már egy pohár bort, mert szomjan lalok. — Itt nincs siker, ezzel le kell számolni, jelengette ki a karmester. Aztán előszedett egy ifjú dalárt. •— Monj, fiam, sürgönyözd meg az eredményt tinza. De arról is adj számot, hogy az ivásban megbuktunk, mert nagyon várják. A gyerek egész uton a stilizáláson törte a fejét, íiszont a postán kiderült, hogy épp csak a legkisebb táviratra való pénzzel rendelkezik. Hogy lelet a sok eseményt a cimmel együtt beleszorítani tíz szóba? Sokáig tartott a tűnődése, de végül megoldotta 5 feladatot: — Győztünk, de nem győzzük. Ezt aztán megértették otthon is. (Szerénység a kártyapakliban) Julis becsületes szándékú, dolgos teremtés, aki egy éve szolgál a városban s azóta határozottan kulturális fejlődési hajlamokra tett szert. A falu egyszerű szülöttjeként szomjasan szívja be a benyomásokat, habár ezzel a himporából is vészit valamit. A nyáron ugyanis, mikor először vette észre, hogy katonazene van a korzón, szent bodogsággal csapta össze a kezét. — Nini, itt vannak a dudások! Megkérdeztetvén este, hogy merre sétált a gondjaira bizott kisgyerekkel, a világ legtermészetesebb hangján felelte: — Arrafelé az erdőben! — Ejnye, Julis, hol talál maga ilyen közel erdőt ? — Ott, ahol a Tisza folyik. Miből kiderült, hogy a Stefánián jártak s kisded parkunk kapta ezt a megtiszteltetést. Még szerencse, hogy nem érti meg, mert elbízná magát. Már hogy a park. Este sokáig keresgél a szobában, már elvégezte az ágyazást, készül visszavonulni. — Mi kék magának Julis? — A tekintetes ur bocskorát keresem, feleli. Aztán felragyog a szeme, ugy mutat a papucsra. — Ahun e, a lábán! Karácsonykor hazakészült és napokig töprengett, hogy mivel lepje meg az apját? Pénz dolgában nagyon tartózkodó Julis, szivesebben gyalogol egy órát, semhogy villamosra költsön, az ajándékot is szerette volna olcsón megúszni. — Tudom, liogy egy pakli kártyának örülne meg a legjobban az öreg. Hol lehet olyat kapni? — Boltban, de drága. Kijátszottat azonban adnak a kávéházban 80 fillérért. — Ajaj! — rémüldözik Julis, sok pénz az. Az apám olyan csúszósát szeret. — Szóval ujat. Van 4—5 pengő is. Arra elszelidül a leányzó arca. — Nem kéne neki egész pakli, elég volna 18— 20 darab is belőle. Nem olyan nagyralátó az én apám. szegény nép-szerü ember az. (Amiből aztán nyelvészek kisüthetik, hogy mi a származása az annyi túlzásra okot adó „népszerü" szónak.) (Az előkelő bemutatkozás) Az alábbi történet bevezetéseképpen el kell mondani, hogy a régi szegedi 5. honvédgyalogezrednek az egyik zászlóalja Nagybecskereken állomásozott s azt időnkint felülvizsgálta egy törzstiszt az ezredtől. Bendszerint a félhatos gyorssal indult Nagykikindáig, onnan vicinálissal folytatta az útját s féltizenegykor érkezett a városba. Még megvacsorázhatott, maradt ideje a pihenésre is. Egyszer színház után nagy mozgásban találjuk á honvédtiszteket a törzshelyen, a „Magyar Király" vendéglőben, az izgalom egyre élénkebb liisz. Futkosás, tanácskozás. !- Mi történt? , , ^ w Az esti vonattal érkezik Szegedről szemlére a podluzsányi Podluzsányi alezredes. Néhányan máris indultak az állomásra, a többiek rendezték az asztalokat. A vendéglőst Fein Fülöpnek hívták, görnyedt kis öreg ember volt, most abban fáradozva, hogy jó legyen a vacsora. Valamin nagyon tűnődhetett, mert elszánta magát és odajött hozzánk. — Kérem szépen, mondják meg, hogy miért emlegetik a tiszt urak mindig kétszer az alezredes ur nevét. Nem elég az egyszer is, hogy Podluzsányi? — Ejnye Lipi bácsi, kaptunk örökké tréfakeresően az alkalmon, nem ismeri a divatos szokásokat? — Honnan ismerném? — siránkozott az öreg. Itt nrulik el az egész életem ebben a lokálban, sokszor heteken át nem mozdulok ki. — Attól még ismerhetné, hiszen elég sok ember jár ide. Hát ugy van van az, hogy amikor az úriember bemutatkozik, mindig kétszer mondja a nevét. Például podluzsányi Podluzsányi. — Zó? Köszönöm szépen, hogy felvilágositottak. A vonat aztán pontosan berobogott, gyors, széles mozdulataival az alezredes nemkülönben. Lipi bácsi ott várta az étterem ajtajában, fekete selyem házisapkáját illendően levette a fejéről, ugy mondta hajlongva: — Nagyságos uram, engedje meg. hogy mint a vendéglős bemutassam magam. Nevem Fein Fein Fülöp. Az egész este folyamán aztán nem tudta megérteni, miért tör ki akkora kacagás, ha mesielenik az étteremben. Bob. DIVATCSEVEGÉS Szín: cigarettafüstös, fojtott levegőjű, hatalmas, modernül berendezett terem, köröskörül székek, melyeken legalább 200 asszony foglal izgatottan helyet. Hangos gramofonszó hallatszik egy mellékajtón át, melyet a sok asszony sem képes túlkiabálni. Főszereplők: 12 mannequin, 3 tulajdonos és 4 direktrisz. Három gongütés, a zaj elcsendesül és megkezdődik az „isteni színjáték", akarom mondani Budapest legnagyobb divatszalonjának bemutatója, melyre már két héttel előbb küldötték ki a meghívókat és enélkül még a legnagyobb protekcióval sem lehetett bekerülni. Megjelenik az első ruha. Sötétkék maroccinseszlis toilette, a seszlit egy plisszé fodor képezi a deréknál, mely csak oda van gombolva és ha leveszik, jól lehet a nyakkivágásnál is alkalmazni. Hozzá ugyanazon kelméből annyira hosszú kabát, hogy a ruha alján lévő tenyérnyi széles plisszé fodor látszik csak ki. Nagy tetszésnyilvánítás. A másik sötétkék szövetruha hátul végig fehér nagy csontgombbal csukódott, elöl a nyaknál hatalmas fehér piké masni, fehér csavart öv. Ezután egy halványkék kompié következik. A ruha szoknyáján sürü szegőzés, a nj'akánál tüzMár egy éve viselem a PALM A Okma tartóstalpat Kérie Ón is cin észét ft I t piros üvegklips cs ugyanilyen színű bőröv látható. Milyen szép színösszeállítás: halványkék pirossal! Uj szín a láthaláron! Halványzöld szövetkosztüm, bő, háromnegyedes "kabáttal. A kivágásnál zöld-sárga sottis felálló sálgallér cs az ujja manseltája is a sottissal van kibélelve. Nagyon szép volt egy délutáni ruha feketefehér csíkos diagonált anyagból. A hátán végigfut két hói, ez alól bújik ki előre egy fekete öv. A nyaknál kétféleképpen lehet hordani, vagy egészen felgombolva egy nagy fekete fagombbal, vagy nyitva. Ez az előbb felgombolt rész fehér piké béléssel zsabót alkot. Ehhez egy fekete há-^ romnegyedes kabátot mutatlak pelerinnel, melynek szélét háromujjnyi széles ezüstróka szegélyezte. Most egy csomó kabát és kosztüm következett. Ezek közül igen érdekes volt egy fekete kosztüm lakk szalagdíszítéssel, egy sötétkék kabát fehér és halványkék fémszálu steppelcssel és egy nagyon merész színösszeállilásu kabát: beige szóJ vet halványrózsaszín szövetdíszítéssel. Egész csinosan nézett ki. Sajnos, nem nagyon jó híreket közlök most hölgyeim. Az idei ruhákat csak igen nehezen lehet alakíttatni. Annyira össze-vissza vannak szabdalva, tekintve, hogy a főhangsuly a ruha szép vonalán van. Láttam egy roppant csinos tilettet, amit azért irok le részletesebben, hogv ha van átalakítandó ruhájuk, erre a fazonra csináltassák át, mert igen olcsón elegánssá tudnak tenni eg; régit. A modell szoknyája és a bluz eleje fekete Néhány nap molva nyilunk! Ne vegyen a d d i ^ | | | || j* | Rádiói villamossági cs csilSárgapr rt METEOR Szeged. Kárász a. 11. Telelőn 33