Délmagyarország, 1934. március (10. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-18 / 62. szám

II növényvédelmi iroda és a paprika Húsvéti takaritás 1 kg. parketfbeeresztőviasz faponika 1 doboz »A kg-os „Grysta " e'sőtendü parkeifpaszta .... 1 do^oz V*kff-o* „Gjvsísfo'yéfcor.y parkettisztitó é« fényesítő szer kiváló ii minőség .... 1 drb. „Crystat" különleges finom parkeltkocka 1 drb. Vio kg-os parketifényesitő kocka. 1 kg. keitűszappan 1 lit. petróleum ....... 1 lit. nehéz benzin .Izsák' 1 üveg V» lit. titó . szönyegt'sz•48 •78 •90 •38 •ts •52 •32 -52 -'96 1 drb. „Pau a" szinszappan 45 dkg-os 1 csg. „Herme ii" mosópor . . . 1 csg. „Dalia" áztatópor .... 1 kis üveg „Hermelin" kékitö . . -48 -•18 -18 1 üveg „Hermelin" fémtisztitó" . . t üveq „C«il»*m" Mivh»ez»s«8zö. tiGálló, 50 gr.-ns 1 doboz V* kg-os kádpaszta. . . 1 drb. szőnyegkefe 1 drb. parkettKefe, elsőrendű . . 1 ürb. OO-ás surolókefe, magyar gyártmány í drb. bwwisuft, C-ás, gar. tiszta lóször 1 drb. lábtörlő, OO-ás japán , . . 1 kg. olajfes'ék, prima feliérv. szürke 1 kg. oaifesték, nem különleges szíiek ••>••••• (Az olaffestékek doboz nélkül értendők.) 1 kg. zománclakk, középminőségü (email) 1 kg. borostyán!akk, középminőségü 1 kg. brunolin ....... p -26 -'38 -•50 -•84 1"20 -•14 1-26 -98 1-20 11"94 1-94 1-20 IZSÁK JÓZSEF r.T. VEGYÉSZE II GYÁR Magyarország legnagyobb tes<ékkeretkedelml vállalata. Központtá: Budapest, V.. Pozsonyi ut 31. 30. sz. fiók Szeaed, Tisza I.afos körül 42. Tel. 32-66. A Délmagyarország szombati számában A. S. aláírással cikk jelent meg, amely a paprika minősítését, a minősítés rendszerét, de különösen az eddísr jó! bevált állam! intézményt a Növényvédelmi és Növényforgalmi Irodát támadja. Hogy kinek áll érdekében ezt a kérdést időnként bolygatni, nem tudom, kétségtelen azonban, hogy az illetőnek nem a tarmetök és a kikészítők terhei fájnak, hanem a saját ambícióit kivárnia kielégíteni. A magyar paprika állami minősitését bármely irányban megváltoztatni. — ma. amidőn azt a külföld formálisan megköveteli, — egyenesen bűn volna, akkor, amidőn a paprika minőségeért ilyen körülmények között az állam szavatol. Téved a cikkíró abban, hogy a földművelésügyi minisztérium növényvédelmi és növényforgalmi irodái-' az exportra szánt paprikát kilónkint 20 fillérrel megdrágítja, mert ez a drágítás a kereskedelmi újraminősítéssel és a kiviteli illetékkel együtt nem tesz ki többet, mint 9 fillért kilónkint. A kikészítő az állami minősítésért viszont mindössze 4.4 fillért fizet és ezt az összeget fizetnie kellene akkor is, ha a minősítés szerve nem állami, hanem városi volna. Szó sem lehet arról, hogy a minősítés munkáját városi szervek vegyék át, mert ebben az esetben az egységes minősítés rendszere megszűnne. Más elvek alapján minősítene a szegedi és más elvek alapján a kalocsai és budapesti városi vegyvizsgáló állomás. Ebben pedig köszönet igazán nem volna. A paprikaexnortörök ebben a kérdésben már több izben állást foglaltak és pedig olyan formában, hogy az állami minősítési és ólamzárolási rendszer fenntartását kívánták, sőt előterjesztésükre a legutóbbi paprikaszaktanács az állami ólomzárolási rendszer kiterjesztését határozta el a belföldi forgaolmra is, minden 4 kg-nál súlyosabb küldeménynél. Az idevonatkozó rendelet megjelenése minden napra várható. Támadja a cikkíró a növényvédelmi és növényforgalmi iroda budapesti központjának Igazgatóját is, aki azonban erre a támadásra igazán nem szolgált rá, .mert 13 év óta tapasztaljuk azt, hogy minden tőle telhető eszközzel azon van. hogy a magyar paprika ügyét minden vonatkozásban, a lehetőségek határain belül, előmozdítsa. Vágó Oszkár. | Esőernyőkei ^vére^ Mzz olvasó rovata. (lívenfilléres ólomecet Tisztelt Szerkesztő Ur! A közelmúltban egyik tagtársammal együtt mentem az OTI sebészeti rendelésére. Társam betegsége másik szakra tartozott, ahová a 20 fillérért megvásárolt beteglappal el is ment. Itt az orvos megvizsgálta, megadta a szükséges tanácsokat, felirta a gyógyszert. A recepttel — ujabb 30 iVér lefizetése után — megkapta az egyik gyógyszertárban a felirt orvosságot, 25 gram ólomecetet. Ha történetesein nem OTI-tag, akkor ugyanezt a bármelyik gyógyszertárban 8—10 fillérért megvehette volna. Kérdezem ezek után, hogy miért fizetünk havonta 3 pengő 15 fillért biztosítási dij címén, a kétszeresét annak, mint ezelőtt, bár a fizetésünk időközben a felére csökkent. Mi az értelme az intézménynek, ha a 8—10 faiért érő orvosságért a tassági díjon kívül külön ötven fillért kell fizetni. A Délmagyarorszdg már nem egyszer sürgette az uj székház felépítését, sajnos, eredménytelenül. Azt hiszem, ha az illetékes urak közül valaki bevetődne egyszer a pénztár épü-< letóbe, főképen valamelyik táppénzes napon ési végigjárná a pénztár, a főorvosi hivatal és al rendelők folyosóit, meggyőződne róla, hogy mennyire jogos a sürgetés, hogy ¡mennyire iga-« za van a Délmagyarországnak, amikor a tűrhet tetlem állapotok megszüntetéséért harcol. Soraim közlését köszönve őszinte tisztelet« tel: (Aláírás.) ESTI SUTTOGÁS Irta VÉR GYÖRGY Kicsi fiam, hajolj ide felém, gyere közel hozzám: hadd lássam a szemedből apám szemének kék melegét. Gyere közel hozzám, olyan közel, hogy érezzem az arcomcra apám szemének simogatását. Nyisd ki szelíden a szemed, nézz rám a tisztaság jóságával: — mesélni fogok neked. Gyere közel pirosló arcoddal az én arcomig, így hallgasd nyiladozó kicsi sziveddel ezt a halk suttogást, — látod, csak a szivem ver ebben az estéli csendben, — mesélek, te melegitsz az ő szemével, gyere közelebb, ne hallja más e suttogást, ezt a halk mesét ezen a szomorú estén. Emlékszel ugye a szemére, amellyel melegített és csókolt, emlékszel ugye a kezére, amellyel vezetett és simogatott. így járt ő is hajamban, lesimogatva a csikó-fürtöket, igy fogta meg ő is a kezemet, ahogy most egymás mellett ülünk mesében, csöndben és igy nézett ő is a szemembe, ahosrv most én keresem a szemedben az ő kék békéjét. Kicsi fiam, emlékszel ugye a nyárra, amikor kergetődzött veled a zöld réten az aranykalászos nap alatt és hintázott veled a sok gyerek között nvugalmas-édes vasárnapon... És emlékszel a piroslovasra a félelmes szobor előtt és a sok apró virágra, amit ketten szedtetek kacagva... És a hajóra emlékszel-e, amely vígan fütyült a Dunán és arra a meleg-barna vizslára, amit megsimogatott a kezével... És a gesztenvékre emlékszel-e, a székre, amin pihent, a zugliffeti toronyra és a hűvösvölgyi hegyekre?... Látod-e még, amint olvas a nyugágyon és amint utánad szalad a kék erdő mesés mélyére?... Hallod-e a hangját, ahogy olvas neked, —» iev szólnak a harangok valami messzi, békés alkonyatban.. Jó pajtásod volt tudom, kacagott és könnyezett veled. — magas volt az ég és esti rsodn a madár. A legszebb játékokat 'tudta, a legszebb játékokat hozta, nem volt soha fáradt és nem volt soha hangos. Kicsi fiam, látod-e még a szemét, hallod-e a hangját, érzed-e a kezét? Ahogy nézek most a szemedbe, ott jön át a küszöbön, — nézd csak kicsi fiam, hogy nő a lépte az esti sötétben... Nyilik az ajtó, belép a szobába, a lépését sem hallod, csak a jóságát érzed, itt van már előttünk, lehajol felénk, mint az alkonyat árnya a osöndben és ráteszi kezét a hajunkra... Valami nagy messziségből érkezett, olyan szelid és csöndes, ne mozdulj fiacskám, ne érintsd a kezeddel, itt van velünk, hangtalanul. Kis vasutat hozott a kezében, leteszi a szőnyegre ,ezüst sínen körbe-körbe fut a mozdony, nézd hogy zakatol, hogy liheg, hogy forog most hármasban játszunk, mint egyszer régen velem. A földön ülünk — látod-e — csilingel a harang, kigyullad a szemafor, a vonat szalad, mi vele futunk, ő vezényel a síneken és a mozdony megáll a lámpánál... Csak ülünk a földön, játszunk a vonattal, merre visz, merre zakatol, mesés országba, mese-világba... Aztán kegvetlen óriások jönnek, átlépik az álom-express ezüst sínéit, felgyújtják a villanyt és behozzák a vacsorát... De reggel tovább röpül a iáték.— a ligetben vagyunk, nyár van és napsütés, Rudolfról beszél, aki vadászik a hegyekben, ott áll szemben, bronzban, szoborban fenvők közö't kutvájával, — — és a szökőkutnál szivárvánvokat kergetünk és márciusról beszél, ahogy eltipeg egy honvéd barna zubbonvában, kék csákóval a reszkető fején... Könnyezünk a megmozdult mesében, — a tóra néz, ahol a viz csillog és már renülünk a csónakon és már karagunk és evezünk ... A hidról hattyúkat etetünk, a vad^esztenvés körben labdát haíszolunk és visszafelé lihesrve és kinirulva megállunk az Anonvmus-nál. A történelemről beszél és a szenvedésről, a múzeumnál kénekről masvaráz és a T.endvav-nccán a katomahrmda trombitáiéval masírozunk hajafelé... Az Epreskertnél a kőorosrlán vigyáz és a kerti ajtón kilén egy alacsony bácsi, finoman az ősz hajával. Halkan bezárja a rácsot, lassan áthalad az uton és eltünüd az ablakok mögött. Benczúr Gyula ez, fiacskám, itt festeget a kertben és ugy gondozza a rózsákat* mint tavaly még Jókai a meséket... Valami ünnep van valahol, vacsorázunk a nagyi asztalnál, mindenki vidám, kacag és tréfál, de ö eltűnt az asztaltól és egy cselló szólal meg al szomszéd szobában. Egy cselló szólal meg a sq* tétben, Illovsky muzsikál zengő húrjain, A v a Maria szól a sötétből ós ahogy hullámzanak al dalok a cselló barna taván: melegen, fájón sirvai fakadok az asztal fölött.. És még tovább szól a cselló ezen az ünnepi estén: Kenust Du dag L a n d ... és hullámoznak keservesen a könnyeim, becsukom a szemem nem tudom merre vagyok, csak azt érzem, megsimogat. — Ugye szép a dal, kisfiam, — mondja halkanl és átölel a kezével... És egy este két jeggyel jön haza, boldog és ra« gvog, — ma hangversenyre megyünk! Mi az, hogy verseny, mi az, hogv hang, kik versenyeznek... — ködös, fátyolos előttem az este, ahogy me^ gyünk. Tompán dörögnek körülöttem az alagútban a villamosok... de ő velem van és szép lesz ez az este, szép lesz, biztosan az lesz. Valami nagy csillogáson, fénylő lépcsőkön emel át a márvá-" nyok zsongása kőzött, lépcsőkön megyünk, föl a magasba, föl az emberek fölé, az orgona magas-» ságába ahogy botorkálunk a fehér sípok között, — a galérián vagyunk, a Vigadó mennyezete alatt, egv vakitó-zajló terem fölött, az emberek fölött, fent a magasban, mint valami hídon, ahogy kihaj jolok a korláton ... és ebben a szédítő, ittas hul« lámzásban egvszerre megszólal a mélyben ecy hegedű... a Burmester Willy hegedűje! Szédülök a szivemmel e szédületben, megfogom a kezét és csak a hangokat, a könnveket érzem, ahogy a tap-> sok zengése fölött átsuhan Schumann: a Jran-» méret... És még egy galéria egy délelőttön: a képviselő^ házi karzat, — egy nagy óra szemben, egy nagy csengő az elnöki pódiumon és Holló Lajos hangj?