Délmagyarország, 1934. március (10. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-18 / 62. szám

0 DÉl M AGYAROfcSZÄG T934 március TC: nINDEM SZAPPAN Jo. Ha rajta van a „IIAPr szó. lelkesebb demokratája, aki azonban egyúttal a legnagyobb szellemi és erkölcsi arisztokrata. A ..szent világszabadság" fanatikusa, de mégis elsősorban magyar, aki azt dalolja, hogy „Szeretem, hőn szeretem, imádom Gyalázatában is nemzetemet!" Petőfi lelke a magyar lélek őrök ifjúsága. Amig Petőfi lelke dalol a magyar ifjúságban, addig nincs veszve a nemzet De a"Petőfi lelke izzik-e a mai magyar ifjúságban? 11 A magyar ifjú a világháborút megelőzően a kűlés belpolitikai biztonság szituációjában élt. Normális időkben, normális viszonyok közt élt, ami már abban is kifejezésre jutott, hogy tanulmányait kölcsönökből is elvégezhette. A liberális individualizmus korszaka volt ez, amely az egyént ültette a világ trónjára és mindent az egyéni kezdeményezéstől és korlátlan szabadságtól várt A mult század politikusai az állnm beavatkozási körét is csak oly szük területre kívánták lefokozni, hogy az csak a belső rend és a külső biztonság őre legyen. Az individualizmusnak ebben a korszakában, ametyben még mi is nevelkedtünk, minden állandónak is örökérvényűnek látszott. Az államforma, a jogi rend, a gazdasági helyzet és általában az egész világkép. Az ifjúságba beleidegződött a szabadságjogok tisztelete, a magántulajdon szentsége és a nemzetszuverénitás elvein fölépülő demokrácia. Nevelése alapján hitt a pénz állandóságában, a kölcsönök (a hadikölcsön fogalma még ismeretlen volt!) és az életbiztosítások kockázatmentességében, valamint a szabad verseny szellemi és gazdasági erejében, amely a haladást jelentette. E kornak az ffjmága csakis nemzeti alapon állhatott, mert a nemzeti biztonság rája nézve magától értetődőnek látszott. A nemzeti biztonsággal egybefüzte már az általános honvédelmi kötelezettség is. Viszont a polgári ifjúság résziére, amely kötelességeit az állammal szemben teljesítette, nyitva ls voltak a polgári pályák a háború előtti Magyarországon. Mindebből pedig az ls következik, hogy a bábom előtti ifjúság nem politizált. mert a nemzeti lét alapjaiért, amelyek megreniithef etlen eknek látszottak, nem is kellett Vüz<ienia Ebben m Időben nem is lehetett tehát a tanuláson kivül egyéb feladata az ifjúságnak. Ekkor aztán elkövetkezett a háború, amely egy csaipésra megváltoztatott mindent. Nyilvánvalóvá lett, hogy győzelemre csak a szervezettség ós az összefogás számithat. A közösségnek ebben a gigantikus küzdelmében mindenki ráeszmélt, hogy nincs többé individuális szabadság, hanem mindenkinejt a »orsa ezer szállal bogozódik egybe egy nagf közösségével, amellyel együtt él és hal a maija egyéni léte is. így jött létre a háborút meg€flőző individualizmus ideológiájával szemben az ellenkező végletü felfogás, az univerzálizmus varv koleklivizmus dogmája. Kialaknlt a meggyőződés, hogy az állam nem az egyén minél tökéletesebb boldogulásának az eszköze, hanem éppen fordítva: a cél a kőz, az egyén pedig csak eszköz, aki a közért van. Milliók az állam miatt Hívják bár az uj stílust államszocializmusnak vagy diktatúrának és foglaljanak benne helyet olyan ellentétes Irányzatok, mint faseizmus, hltlerlzmus és bolsevizmus: abban mind megegye6 havi P 2.40-es részlettel előfizethet a zik, hogy az emberi tömegekkel szemben erős központi hatalomra van szükség, amely a szabadságjogok ellenére is érvényesüljön és hogy a gazdasági életet csak az állam irányithatja. Hogyan ismerje ki magát az eszmék kakofóniájában a magyar ifjú? Milyen ideáljai legyenek egy olyan korszakban, amelynek nincs uj, összefoglaló programja és éppen ezért a részletkérdésekben vész el? Amikor a viharmadár idegességével érzi, hogy a történelem olyan válságos fordulóján él, amikor az emberiség egy jól megjelölt korszakból egy másik, messze különbözőbe halad. Ugyan lehet-e még számára értéke a francia forradalom nagy eszméinek, amelyért Petőfi pirosló arccal és piros zászlókkal akarta elszenvedni a nagyszerű halált? Nem lomtárba valók-e ezek a régi ideálok amelyekkel szemben Mussolini „az egyenlőség helyett fegyelmet hirdet, a testvériség helyett munkát, a szabadság helyett pedig kötelességteljesitést és áldozatot a hazáért." Nem és százszor is nem, mert ime itt van a hangsúly, a római géniusz utolsó szaván. A haza minden előtt Végeredményében Petőfi sem a világszabadságért esett el, hanem a hazáért, mert elsősorban hazafi volt és mindenekfölött magyar. A haza és a nemzet fogalma lehet csakis az a szintézis, amely a nagy világnézleti ellentéteket kiegyenlítheti. Mennél értékesebb egyének teszik ki a nemzetet, annál értékesebb lesz maga a nemzet. Egy nemzet jövője pedig attól függ, hogy mennyi az eszménye. Viszont eszmény és ifjúság egymásért van teremtve. Egy nemzetnek akkora a jövendője, amekkora ifjúságában az akarat és az erő Tatarozáshoz padoia'desxhii parkettfrlz, éoUlelfa legolcsóbb BACH Testvérek, pá. rlsIkOrut 35. fVolt BnmlA telep) Tel < • AZ ÉLET GYÖNYÖREI A oostán Közintézményeink általában mindig érdekeltek. Szeretek gyönyörködni háború utáni fejlődésükben, érdekel forgalmuk, az ügyeit végző polgárság sürgése-forgása, figyelem arcát, ruházatát, megcsodálom sokszor tudatlanságát, tájékozatlanságát és az ilyen hivatalok sokszor nagyon szórakoztató elevenségét életét. Szeretem például a postahivatalokat látogatni. Magam intézem el a postán ügyeimet, összekötöm a hasznosat a kellemessel, vagy néha a kellemetlennel. Ha pénzt kapok, az kellemes, ha küldök, az kellemetlen. Az előbbi eset nagy ritkaságok köré tartozik manapság, az utóbbi még néha megtörténik, bár lassanként arról is leszokom. A posta igazán kitesz magáért. A régi füstös, piszkos postahivatalok lassanként eltűnnék. Szép, nagy, világos és tisztán tartott helyiségek váltják fel őket. Olyanok, mint a cukrászdák. Rézkeretes üvegfalak mögött katonáis sorrendben ülnek a posta derék alkalmazottai. Mint a kirakatban. Férfiak, nők vegyesen. Általában udvariasak és előzékenyeik. Segítenek a publikumnak. Nagy szó ez kérem. Hivatal, amely segit Plán« postahivatal! Ha valamikor egészen rossaat akartak az emberről mondani, azt mondták; goromba, mint egy postás. Nekem mondták néhányszor. Az emberek szeretik az őszinteséget összetéveszteni a gorombasággal. De az ódon, egészségtelen postahivatalokkal eltűnt a goromba postás is. Nekőnynyezzünk érettük I A budapesti főposta különösen kedvenc süórakozói helyem. Ott még nagy a forgalom. A belváros öreg épületei közé ékelt hatalmas palota minden rendű és rangú embernek tal'álkozó helye. Tisztviselők, altisztek, urak és dámák sürü változatban! Szeretem személyesen feladni leveleimet. TÜNDERUJJAK-ka egész évre és megkapja az értékes ajándékot Fischer Kéziniunkaházban, Kölcsey ucca 10 Márton Ilona kézimunbaüzlefében, Gizella tér 4. szám Fáy Margit kézimunkaüzletében, Kígyó ucca 5. szám liexy fl. kézimunkaüzletében, Oroszlán ucca 7 Mindig beképzelem magamnak, hogy a posta ezt honorálja és leveleim biztosabban érkeznek meg. Ajánlott leveleim rendszerint egy lánghajú, érdekes arcú fiatal leány veszi fel. Nem véletlen ez. Alapjában véve minden lánghajú leány fiatal. Bár vínnak kivételek is. Már ismer a derék leányzó. Egy-két szép szót szólok hozzá fe ím fl állítja ki a feladóvevényt is. Lusta embernél ez sokat Jelent. A pénzfeladási osztályt szeretem elkerülni. Velem született ellenszenvvel nyitok be néha-néha, ha a sors kegyetlensége erre kényszerítő. Az ablakok előtt csupa szomorú arcú embert látok. Nem szeretem a szomorú embereiket Ezt az osztályt meg kellene szüntetni. Ha gazdasági helyzetünket mérlegelem, — ez az osztály előbb, vagy utóbb ugy is meg fog szünnL A nyilvános telefonok labirintusa már Jobban tetszik. Szépen párnázwtt kalitkák rejtik el a telefonálót. Sürün használják fiatal leányok ét nem mindig fiatal urak. Néha együtt. Husz fillért megér. öreg fejjel sohasem tudom megérteni, hogy hogyan beszélhetnek egy kagylóba ketten. Egyszer megfigyelem. Hátha nem is beszélnek? A postahivatalok kitűnően vannak fűtve! Nagy a bevétel, drága a portéka, jut tehát bőven a fűtőanyagra. Ezért a postára sokan járnak be melegedni. Ha ebédet ia adnának, még többen látogatnák. Az egyik hosssn terem hatalmas ablakfülkéiben 8—10 apró íróasztal áll. Szépek, finomak, Ízlésesek. Ezek a kis iröfülkék a közönség kényelmét szolgálják. Állandóan el vannak foglMva. Egy ilyen fülkében többször láttam egy fiatal gyereket Ványadt sápadtképü gyerek, 14 éves. Fejét könyvek főié hajtva irt, olvasott de tétlenül egy percig sem ült. Megszólítottam! Riadtan nézett reám, keskeny, vértelen ajka megvonaglott fáradt szemei könnybe lábadlak. Könyörgött hogy ne áruljam el. Anyja, apja munka után jár. Nincs otthona, meleg szobája, ötödik gimnazista. Tiszta jeles. Minden idejét a postán tölti. Ott meleg van, van világítása, főúri íróasztala, széke, tintája, tolla. Ott tanul, mélységes szorgalommal beletemetkezve könyveibe. így könnyen tud megfeledkezni az uzsonnáról, vacsoráról. Pénzt adtam neki, de nem fogadta el. Perecet hoztam, azt megette. Nincs barátja és a könyvein kivül nincs semmije. Nem tudja, hogy mi az öröm, mi a játék, mi a boldogság Csak azt tudja, hogy mi a kötelesség. Boldogan integet most mér, ha meglát Megcirógatom szőke, okos fejét és ő hálásan szorongatja kezeim. Ha felnő, ember lesz belőle, mert az ilyen energia még a mai társadalomban is utat tőr magának. Kár, hogy az álláshalmozók, kartel vezérek nem Járnak személyesen a főpostára leveleiket feladni. Talán ha ezt látnák... talán ha ezt átéreznék... talán? fin azt hiszem, még akkor sem! Nem haragszom azóta a postára, a drága portóért, a magas postadíjért. Csak fütsón, világítson tovább is olyan nagyszerűen, oly fényesen. Szaporítom a jövedelmét is. Leveleimre nem teszek bélyeget. A birság a posta jövedelme, a fel nem ragasztott bélyeg értékét derék kis barátomnak adom. Könyveket vesz rajta. «. m.