Délmagyarország, 1934. március (10. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-18 / 62. szám

DEMAGYARORSZAG SZEGED, Szerkeaztoséo: Somogyi ucca Vac&l>nait IQTi m árrílic 'Ifi EtÖFirETÉS: Havonta helyben 3.20 2Z..t.em, Teleion: 23.33..Kladóhlvatel ¥(19(11000, UldlUUd 1CJ. VldAken «* Budapesten 3.00, kUllöldUn kUlciOnk»nyv«Ar é* (egylroda : Aradi „„. 0.40 penqO- ' EqyeíMhm Ara hétkHz» uccn S. Teleion : ^ Nyomda ; U)w Ar» Illier naolí, vaíOr-és Unneonat» 20 IUI. Hlr« Linót ucca 19. Telelőm Tavtrnll V ^VfnlvAm A9 47 deléíek lelvélele larlla í7.erlnt Menfeés w^irim PCIn^-^vn-onrAn 'r^^rd - ^ * lUI^aill, ^^ leni'' hetlO kivételével ninont» r»«""! II liberalizmus megtagadói Ha a történelmi szemléleteknek, gazdasági elveknek és világnézeteknek is lenne — naptára, akkor egészen bizonyosan a márciusi hónap a liberalizmus hónapja lenne. A tavasz ébredése s a gondolat ébredése között van annyi hasonlóság, amennyi a szimbólumokká tudja tenni az értelmi vagy érzelmi megegyezéseket. „Valahányszor a Nap-posta tavaszt hoz", érdemes elgondolkozni ezen az összefüggésen s azokon a tényeken, amelyek ezt az összefüggést hordozzák. A világpolitika képe ugy alakul. Hogy a liberalizmus hivei, ha csak a tüneteket néznék s nem azt, aminek a tünetek megnyilatkozásai, a legmélyebb elkeseredéssel hagyhatnák el azt az őrhelyet, ahová fiatalságuk álmai s férfikoruk küzdelmei állították. Hol van ma liberalizmus az egész világon? A liberalizmus a küzdőtérről visszavonult, mint a víznek árja, ha kezdődik az apály, de mint a víznek árja, termékennyé tette azt a területet, amit beborított. Ma az európai közszellem a liberalizmust apróvadnak tekinti, nagy politikus számára a liberalizmus már nem is ellenfél, csak a kispolitikusok flóbertjei veszik még csövükre azokat az utolsó mohikánokat, akik magukat liberálisoknak nevezik. A magyar nemzet története — aranykönyve a liberalizmusnak s akik a legnagyobb szeretettel csüngnek a történelem emlékein, azok sorából kerül ki a liberalizmus legtöbb ellenfele. Az erdélyi vallásszabadság — világtörténelmi értékű és világtörténelmi jelentőségű igazolása a magyar nép liberalizmusának. S most? Aki be akar lépni a politikai arénába, az belépőjegyül azt a kijelentést lobogtatja szájában, hogy ő bizony nem liberális. Aki ma liberálisnak vallja magát,^ az maga torlaszol akadályokat érvényesülése elé, maga rekeszti ki magát az uralom haszonélvezetének előnyeiből s a hatalom sima országútja helyett maga választja az ellenzékiség gyanút ébresztő s bizalmatlanságot keltő sikátorait. A mai liberálisokra majdnem kivétel nélkül el lehet mondani, hogy csak azok liberálisok, akik nem lehetnek mások. Ami persze, nem jelenti azt, hogy a liberalizmus mai hivei nem a legtisztább meggyőződéssel s nem a legkisebb áldozatkészséggel tartanak ki politikai és gazdasági ideáljaik mellett. A kevéssé figyelmes szemlélő is észreveszi azonban, hogy ez a liberalizmusellenes áramlat a mai közélet vizeinek csak a felszínén folydogál s ez a felszín csak azokat téveszti megr, akik mélyebbre látni nem képesek. Az európai politika még mindig a liberalizmus köldökzsinórjáról táplálkozik s még mindig nem ad más reményt s nem ad más kilátást, csak a liberalizmus igazságra s a liberalizmus programja. Azok a nagypolitikusok, akik ma Rómában befejezték tárgyalásaikat, a liberalizmus kérlelhetetlen ellenfelei, de a tárgyalásoknak, amiket lefolytattak, az volt a feladatuk, hogy á liberalizmus igazságait legalább töredékeiben, legalább morzsáiban valósítsák meg. Az a törekvés, hogy az országhatárok elválasztó ereje ne legyen hatalmasabb, mint a nemzetek egymásra ható tö- • megvonzása, — szintén a liberalizmus fegyvertárából és lelkiségéből való. Aki azon fáradozik, hogy az ellentéteket enyhítse s a megbékélést lehetővé tegye, az hiába tagadta liberális meggyőződését, mert a cselekedetei megcáfolják kijelentéseit. Amikor Bethlen István pár nappal ezelőtt megrajzolva a nemzetközi politikai utolsó esztendejének képét, azt mondotta, hogy Európa nemzetei számára csak az a választás lehetséges, hogy vagy ellenséges táborokba szakadoznak, vagy pedig megkeresik az együttműködés feltételeit az engedékenységnek, igazságnak és méltányosságnak szellemében, — akkor Bethlen István, a liberalizmus nagy ellenfele, liberális meggyőződésének, liberális világszemléletének adott kifejezést. S amikor Bethlen az emlékezetes debreceni beszédében azt mondotta, hogy a világválságot csak a gazdasági szabadság győzheti le, akkor a liberalizmusnak nagy ellensége propaganda munkát végzett a liberalizmus mellett. A liberálizmus is, mint minden megváltó gondolatnak, végig kell járnia a messiási sorsot. Halálra Ítélték, megostorozták, fejére tövis koszorút tettek s amikor összeroskadt a kereszt súlya alatt, akkor felszegezték rá s a keresztre feszitett előtt most leroskad ez a tébolyult világ s azt kéri a megtagadottók hogy tegyen érte csudát. Mindenki látja és mindenki tudja azt, hogy csak a gazdasági szabadság, a nagy területek összefogása, a nagy gazdasági egységek megszervezése, a szellemi és fizikai munka termékeinek szabad forgalma olvaszthatná fel a megmerevedett válságot, mindenki tudja, hogy csak a liberálizmus orvosszerével szabad közeledni a nagybeteg világhoz, de szinte nincs már senki, aki be merné vallani, bogy hisz abban, amit t e s z s hogy nem azt teszi, amit mond. Sokkal nagyobb az a hatalom, melyik nem szavakban, hanem tényekben és cselekvésekben él. A liberálizmust csak a szavak tagadják meg, de a tettek szolgálják s engedelmeskednek neki a cselekedetek. S ha már valamit szégyelni kell, ne azt szégyeljük, ami meg tudná váltani a világot, hanem szégyeljük azt, ami a világot a válság vérbajával fertőzte meg. Szombaton este aláírták a római egyezményt Három fegyzőköny Olaszország, Magyarország és Auszíria politikai és gazdasági együttműködéséről — Az egyezmény szövege Gömbös Dolliuss társaságában elutazott Rómából Róma, március 17. Gömbös Gyula miniszterelnök szombaton délelőtt a római francia ügyvivővel folytatott megbeszélést. Dolliuss kanoellár reggel repülőgépen Nápolyba utazott. A tárgyalások után Gömbös délben a magyar követségan ebédelt, majd rövid megbeszélést tartott az előadókkal. A megbeszélés után Winckler Isitvár és Apor Gábor báró az olasz és osztrák szakértőkkel a végleges szöveget egyeztették össze. Este 7 órakor aláirták az osztrák" —magyar—olasz tárgyalásokat Q*z. szefoglaló jegyzőkönyvet. Az aláírás a Palazzá Veneziában, MttssoíTffl cfd>" gozószobájában történt Jelen voltak olasz részről Mussolini, Suvich külügyi államtitkár, a külügyminisztérium több magasrangu tisztviselője, osztrák részről Dolliuss kancellár. 'Hcrnhflstel rendkívüli köveit, magyar részről Gömbös Gy»la miniszterelnök, Danilovics Pál kü'.ügymtrasztériumi osztályfőnök, Antal István miniszteítanácsos. A római egyezmény jegyzőkönyvei AZ ELSö JEGYZŐKÖNYV szövege a kővetkező: „A m. kir. miniszterelnök, az osztrák köztársasági szövetség kanoellárja és őfelségének az olasz királynak koimányfője abban a törekvésben, hogy minden áliam önállóságának és jogainak tiszteletben tartása alapján a béke fenntartásához és Európa gazdasári újjáépítéséhez hozzájáruljanak — meggyőződve arról, hogy a három kormánynak ilyen irányú együttmunV*1kodása meg fogja teremthetni a tárgyi feltételeket a más államokkal valí tágabbkörü együttműködéshez —, a fentebb megjelölt célok elérésére, kötelezik magukat arra, hogy mindazokban a kérdésekben, amelyek őket különösen érdeklik, úgyszintén az általános jellegű kérdésekben tanácskozni tcgnak abból a célból, hogy a Magyarország és Ausztria és Olaszország között fennálló barátsági szerződések szellemében, amely szerződések számos közös érdek fernállásának felismerésén alapulnak, az európai' államok, különösen pedig Magyarország, Olaszország és Ausztria, a valóságos egyiittmur.kdlkodás előmozdítására irányuló politikáinkat összhangba hozzák. Evégből a hár-xm kormány, valahányszor közülük legalább egy célszerűnek véli, együttesen fog tanácskozni. — Ennek hiteléül alulírottak három eredeti példányban, magyar, német és olasz nyelven készült jegyzőkönyvet alá'rták. Kelt Rómában, 1934. évi máTcius 17-én. Mussolini sk. Gömbös sk. é" Oollfuss sk." A MÁSODIK JEGYZŐKÖNYV Magyarország, Ausztria és Olaszország kőzett a gazdasági kapcsolatok fejlesztése érdekében a következőképen hangzik: „Magyarország, Ausztria és Olaszország kormányai attó' a törekvéstől vezéreltetve, hogv Magvarország és Ausztria, Magyar >rszá? és Olaszország, valamint Olaszország és Ausztria között a gazdasági kapcsolatod ezáltal feileszszék. hogy az árucsere ösztönzést nyerjen és ilyenképem konkrét rendszabályok utján a danol államok gazdasági helyreállításának rnhve az önellátásra irányuló egészségtelen irányzatok leküzdésével előmozdittassék, a következőkben állapodtak meg: /. Magyarország, Ausztria és Olaszország kormányai kötelezték magukat arra, hogy az érvényben lévő megállapodásokat követik és á kölcsönös kivitelt megkönnyítik és ilyenképert nemzeti gazdálkodásuk kölcsönös kiegészülését fokozzák. E célból az uj kétoldalú megállapodások 1934. évi máj is 15-ig kötendők meg. 2. Magvarország. Ausztria és Olatzorseá*