Délmagyarország, 1934. március (10. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-18 / 62. szám

i. DÉLMAGyAR ORSZÁG 1954 március 18. Hosszú élet egyik titka: legyen jó étvágya. Ha pedig ez hiányozna, Igmándi meghozza. a világ legjobb keserüvize! Nyolovan éves multam, mert Igmándit ittam, Minden héten egyszer, fél pohárral reggel. kormányai elhatározták, hogy megteszik a szükséges rendszabályokat abból a célból, hogy szwnbeszálljanak azokkal a nehézségekkel, amelyek Magyarország részére származnak a gabonaár eséséből. Az erre vonatkozó megálla­podások oly gyorsan, amint csak lehet és min­denesetre 1934. évi május 15-ike előtt megköt­tetnek. 3. A három kormány arra kötelezi magát, hogy az adriai kikötőkön dt való átmeneti for­gatn.at a lehetőség szerint megkönnyíti és fej­leszti. E célból a lehető leggyorsabb kétoldalú megállapodásokat fognak kötni. 4. A három kormány szakemberekből dllandő hármas bizottságot fog megalakítani. A szakem­berek feladata lesz. hogy a kölcsönös gazdasá­gi forgalom fejlesztését figyelemmel kísérjék és ennek a Jegyzőkönyvnek a szellemében való fejlesztésre konkrét javaslatokat tegyenek." AIIARMADIK JEGYZŐKÖNYVBEN a három kormánv elhatározta, hogy Olaszor­rszag és Ai „ egleges tesitett megállapodásokat, április 5-én Rómában szág, Magyaron képviselői, hogy v< és Ausztria kormányainak formába öntsék a lé­összeülnek. Az uj megállapodásokat május 15-ig keH elkészíteni véglegesen. Stanffer eredeti fokhagymás sajt oTo«6, fS 6a egészséges inert megóvja érelroesaesedé«. as'tma^ ínagas vérnyomás, iStvá uíWi váltóláz, ideggyenges'ég, re~ fcédtség, torokfájás, epekő, giliszta és egyéb báutalmaktől. | A' Stanffer fokhagymás sajt nem­es» k ízletes étel, hanem egészségére m legjobb- tápszer. Cink ctrmeqa HelelBli>«B knphatd t Dollíussr „4 római konferencia határkövet jelent az egész Duna­medence történelmében" (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Ró­mából jelentik: Dollfuss kancellár újságírók­nak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a római tanácskozás határkövet jelent ugy Ma­gyarország, mint Ausztria, mint pedig az egész Dunamedence történelmében. A most kötött megállapodás egy uj. boldogabb korszak kezde­tét jelenti. A paktum uj lehetőségek forrását nyitja meg és bizonyos, hogy a siker nem fog elmaradni — mondta. Kereskedelmi téren .meg­szűnik a zűrzavar és az autarchla. A most meg­induló gazdasági offenzívának a három állam minden polgára hasznát fogja látni. A vámked­kedvezményekan és az árukontingensen alapuló kereskedelmi forgalom mind szorosabbra füzl a három álam között az együttműködést és ez a jó példa bizonyára hr.tással lesz a többi államra! is — fejezte be nyilatkozatát , Nagy feltűnést keltett római politika! körök-« besn, hogy Hassel római német nagykövet hu­szonnégy órdn belül Berlinbe utazik, hogy kor­mányát táiékoztassa a római tanácskozásokról és főleg Gömbössel folytatott megbeszéléseiről: Gömbös elutazott Rómából Róma, március 17. Gömbös miniszterelnök szombaton este 9 óra 17 perckor Mussolini kü­lönvonatán elutazott Rómából. A pályaudvaron hosszasan elbeszélgetett Mussolinival, majd Su­vich államtitkárral. 9 óra 15 perckor érkezett a pályaudvarra Dollfuss kiséretével. Mus-< solmi különvonatában ugyanabban a termes kocsiban helyezkedett el, amelyben érkeztek. Felemelt karral köszöntötték a Ducet, aki szm-! tén fasiszta módon tisztelgett, mig közben a vo^j nat elindult. .. Gömbös és Dollfuss Velencéig együtt utaztak. Gömbös Budapestre való érkezése után rádión számol be a római eseményekről. Mielőtt cipőszükségletét fedezné, saját érdekében nézze meg áras kirakataimat és meerevöződik, hosry ^ minőségű cipőket meglepő olcsó áron árusítom. Uftj 5'50-töl. férfi 8'50-IOf. IrAnyiirnk i nui » « 7 Zsurkó János. Kossuth la»os suqftnif 6. szAm. Telefon 17—72. A paprkaszövétség választmánya szombaton tartotta első (A Délmagyarorszdg munkctdrsdtól.) Szom­baton délután a Szeged vidéki Paprikaszövetség választmánya értekezletet tartott a városháza tanácstermében, ahol a választmány tagjai tel­jes számban megjelentek. A hat órakor kezdődő értekezleteit Korom Mihály gazdasági tanácsos nyitotta meg, a földművelésügyi miniszter kép­viseletében dr. Ráday István miniszteri taná­csos, a növényvédelmi iroda vezetője jelent meg. Az értekezlet egyetlen tárgya a szövetség lasztimány többsége állást foglalt amellett, hogy az adminisztráció vezetésére ügyvezetőt • szer­ződtessenek. Elhatározta az értekezlet, hogy szűkebbkörfl bizottságot küld ki azzal a megbí­zatással, hogy a* ügyvezetésre alkalmas sze­mélyt kiválassza és szerződtetésére javaslatot tegyen a választmánynak. Az állásra több je­lölt va-n. a közeli napokban megtörténik a dön­tés, hogy & bizottság kit ajánl az ügyvezetői állásra. Ora, ékszer, brlllláns TúTll órásnál, Hftlcsea u. T .Tisztviselők, nna$dl|asOk eioiea neiktllreszietrelsvásárolbatnak ABC utalvánnual. iMaőw óra, ekszerla­vltómühelu. Tört aranii, reai pénzbe­váltás. PAULINA tfrta KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Az Aveutiuson voűt egy kurtakocsma. Matrózok Járlak oda éjszakánként s piros bort iddogáltak. Paulina, a kis maszatos konyhalány hordozta « Iálakat. Vörös haja volt és kék szeme. Egyszer, amint elhaladt egyik asztal mellett a pörkölt hallal, valami kappadóciai hajóács ijed­ten a tunikájához kapott s fölugrott. • — Hol a pénzem? — rivalt. — Megloptak. Tol­vaj, tolvaj. Kavarodás támadt. Közben a tolvaj — egy ha­jóslegény — kereket oldott. — Ez volt — mondták többen s körűivették Paulinát. A lármára az uccáról két praetori katona ron­, ' ,lott be, csörrenő karddal: az éji őrség. Elővették a rabszolgalányt. Ide azzal a pénzzel. <— Nincs nálam. Akkor velőnk Jössz, babám. «— Nem, sikított Paulina — nem. fin ártatlan va­gyok — s meg se moccant. — Indulj, vezényelt egyik katonn — az alacsony lés kancsal — s ugy meglökte a leányt, hogy az kitántorgott az uccára. Ott megint csak állt, mint a cövek. Erre a másik katona — magasnbbik' — a karjá­hoz ért. — Ne nyúlj hozzám — orditott a leány. >— ITngy| engem. Mert megharaplak. A katona nevetett. De mikor megragadta a karját, hogy előre tusz­kolja, a leány ráugrott, mint egy vadmacska s végigkarmolta az orrát. A katona vére csorgott Most a kancsal próbálkozott Paulina hirtelen feléje fordult. Arcul köpte. — Disznók — sivalkodott s kibomlott vörös haja és kék szeme izzott — disznók. Embereik, segítsetek. Emberek, én egész nap dolgozom, sze­gény vagyok, ártatlan, esküszöm az anyám sírjá­ra, az édesanyám sirjára, ártatlan. Emberek, em­berek. Az emberek, akik a csöndes, nyári éjszakában ballagtak, ámulva nézték a két zsoldost. Dulakod­tak a leánnyal, őköllel-karddal verték. Mégse bír­tak vele. Aztán fölnyalábolták s ugy vitték. — Dögök — üvöltött a levegőben kalinpálva lá­baival — dögök, öljetek meg. Gyilkoljatok. De azért kikiabálom, hogy ez a ronda, ez a kancsal múltkor a kocsmában meg akart ölelni. Igenis, meg akartál csókolni, te koszos, te röhes. Gazem­berek. Mindnválian gazemberek. Minden zsoldos gazember. Az uratok, Caesar is gazember. Caesar is gazember Jupiter — hadonászott a kezeivel az üres égbolt felé. A szörnyű orditására, mely nem csitult Róma ucoáin, fölébredtek az emberek. Hálóköntösben, papucsban csoszogtak a kapuk elé s hallgatták ezt a vad rikácsolást, a hangot, az óriás hangot, mely pccáről-uccára haladt a rabszolcaleánnval együtt. Sárga telehold lebegett a Colosseum fö­lött. Amikor Mutius Argeatinusnak, a stoikus bölcs­nek villája elé értek, a leány még mindig átko­zódott, dühöngött. Hangja el nem reikedve rikol­tozott az éjszakában. A bölcs ezen a késői órán Rufus-szal, a költő­vel csevegett, az átrium szökókutjánál. Mindketten fölálltak a márványpadról s bámoí­tak, mig a jajveszékelő nénnbert el nem cipelték. De hangját még azután is sokáig hallották a sö­tét kisuccákból. — Miért kiabált — kérdezte a bölcs. — Mit akar? — Igazságot, sasólt a költő. — Nevetséges — mondta a bölcs. — Minden in­dulat nevetséges. — Minden indulat fönséges •— szólt a költő. —. Milyen fönséges volt ez a leány, milyen hatalmas. Az, aki haragszik, az, akinek igaza van, hatalmas. Ennek n leánynak ls Igaza lehet — Miért gondolod? Mert annyira haragudott. — Mit ér vele? — kérdezte MutTns. — Az őr­szobában majd agvba-föbe verik. Vagy el se jut odáig. Belökik a Tiberisbe. — Az mindegy — mondta a költő. — Az igaz­ság az uccán ment és orditott. Mi pedig meghal­lottuk szavát. Fölriadtunk ágyunkból, nem birunk többé elaludni, nem tudjuk folytatni előbbi vitán­kat. Róla gondolkozunk. Az igazságról. Lásd, még mindig erről beszélünk. Ez !s valami. Figyeljen a ii ¡2£T„TóTH"- MALMI LISZTEM Figyeljen 214» névre/ a leqkltlinőbbeJk! 1 £* 2 kilós malmi csomagolA«ban n A y. «• p I tehér tzalaggal, piros ziild almással M c ^ 1 *

Next

/
Thumbnails
Contents