Délmagyarország, 1934. február (10. évfolyam, 25-47. szám)

1934-02-21 / 41. szám

DÉLMAGYARŰRSZÁ SZEGED, SicrUMitötAq: Somogyi ueca 22.. i.em, Telefon: 23.33.^Kladó't\lvn«al kH)c»dnköny\ lAr és Jegyiroda • Aradi uccu 8. Telefon : 13—OO. ^ Nyomda : Lilw norn 10. Telefont IS^oft. risvirntt a* ic.veicim iMUn<igyaTon«Ag sisnsd Szerda, 1934 február 21. Ara 12 fillér X. évfolyam, 41. sz •••npwHPBRKMnpp • .<• ' ELŐFIZETÉS: Hnvonla helyben 3.20 Vidéken 6» Budapetlen 3.00, KUltdldHn nennfl- — Egye« tzAm ara hítklilnao 12. vntár. «<* Unneonnr» 2» <111. Htrdetéaek fel-vétele tarlia szerint. Meolelenl«< hrt klvetel^vei nnnnnli regnél Polgármesterek a bíróság elölt A vidéki városok polgármesterei kezdenek többet szerepelni a törvényszéken, mint a közgyűlés előtt. A nyíregyházai polgármester után most a debreceni polgármester is a bíróság elé áll s nem tudjuk, nem volna-e kötelessége a szegedi polgármesternek is, hogy a bíróság előtt keressen elégtételt a maga s tisztességet a törvényhatósága számára azzal a lappal szemben, amelyik korruptnak nevezte a szegedi közigazgatást. Nem nagyon egészséges állapot az önkormányzatok számára ez a törvényszéki vendégszereplés. Amióta a közigazgatás a bíróságtól el van választva, azóta nem is sürgöttforgott annyit polgármester törvényszéki termekben,-mint ezekben az időkben. S hogy a budapesti „szanálás" hány bírói tárgyalást, mennyi ügyészi munkát és hány száz törvényszéki riportot eredményez még, erre a kérdésre csak a jövő fogja megadni a választ. Miután azonban nemcsak a jelenségek észlelése a feladatunk, hanem a jelenségek okainak feltárása is, különös jelentőséget tulajdonítunk annak a megállapításnak, melyet Debrecen polgármestere a tegnapi törvényszéki tárgyaláson tett. Debrecen polgármestere szerint ugyanis elviselhetetlenné vált az, hogy mindenki a várostól kérkenyeret, mindenki a várostól kívánja azt, hogy őt tartsa el. Hogy a polgármesterek milyen támadásoknak, a protektori levelek milyen pergőtüzének, az ajánlók milyen szünetnélküli offenzivájának vannak kitéve, azt csak harctéri jelentések szavaival lehet érzékeltetni. Nem is véletlen az, hogy levelek pergőtüzéről, ajánlások offenzíva járói beszélünk, mert minden megüresedő állás harcot idéz fel, a pályázók megrohamozzák nemcsak az állásokat, hanem azokat is, akikben annyi befolyást, annyi összeköttetést, annyi közéleti súlyt feltételeznek, amennyitől már segítséget szabad remélniök. A mai társadalmi élet korképét, a mai kenyérharc körképét s a mai gazdasági leromlás kórképét, — korkép, kórkép, körkép ugyanazt ábrázolja, — lehtne megfesteni azokkal az ajánlólevelekkel, amelyekkel egy-egy megüresedett altiszti, vagy kezelői állás tövében öszszegyülnek. Egy darab kenyér milyen magas helyeket mozdit meg, bércek magas tölgyeiről hullanak az ajánló-levelek, a pártfogások salvéi negyvenkettes égyutorkokból robbannak ki, amikor csak egy darab kenyérért indulnak szuronyrohamra a pályázók. S a magas helyek, a nagy befolyások, az előkelő protektorok a helyi nagyságokkal, a vicinális protektorokkal, a hangos kortesekkel vállvetve érték azt el, hogy a közigazgatás lassankint — népjóléti intézménnyé alakul át. A közigazgatásnak ez természetes feladata, de nem az, hogy az alkalmazottaknak, hanem az, hogy az önkormányzat területén élőknek legyen népjóléti intézménye. Voltak idők, amelyekben a közigazgatásnak inkább közjogi feladatait kellett betöltenie. A közjogi feladatok a mai időkben eltörpültek a népjólét a népjóléti kötelességek mellett. Ma az egész közigazgatási aparátusnak a népjóléti célokra kellene beállitotfnak lenni. Ámde nem az egyesek támogatásával, hanem a rászorultakra egyformán kiható, a gyámolitásra szorultakat egyformán felkaroló, az ínségeseket egyformán ellátó intézkedésekre, rendszabályokra és intézményekre van szükség. A közigazgatás nem vállalhatja azt, hogy m i nd e n állástalannak tisztséget ad és m i n d e n munkanélkülinek munkát biztosit, de azt vállalhatja s azt vállalnia kötelessége is, hogy az élet szabályozásával s a felmerülő problémák megoldásával követi azt az irányt, amelyik a munkanélküliség leküzdése s a segélyre szorultak minél hathatósabb ellátása felé vezet. Az egyéni jótékonykodásnak fájdalmasan tág szerepe van még a közigazgatás számára is, de a népkonyhák megszervezése s a munkanélküliek foglalkoztatása még nem tölti be a közigazgatás minden feladatát. A közigazgatás a mindennapi élet szabályozója, szabályozza hát ugy az életünket, hogy minél több legyen a kenyér és minél több a munkaalkalom. A polgármesteri előszobákat az egyéni kedvezményekért harcba induló törekvések teszik hadszintérré s ezek a harcok militarizálják ugy a közszellemet, hogy bünügyek, főtárgyaiások, vádíratok tarkítják nyomorában a közigazgatást. Tisza Kálmán uralmától kezdve a föld nélkül maradt köznemességet a vármegye tartotta el, de most már nemcsak a földjét elvesztett nemesség, hanem a boltját becsukó kereskedő, a műhelyét lezáró iparos, a diplomájából megélni nem tudó intellektuel is a közigazgatástól várja kenyerét és nyugdiját. A nagyobb baj az, hogy a leromlott társadalom, az elszegényedett polgárság ezeket az igényeket kielégíteni nem tudja s ha nem tudja, akkor se befolyás, se összeköttetés, se tekintély ne érvényesüljön ott, ahol a szegénység s az Ínség legvéresebb jogcímei sem találhatnak elismerésre. Ne legyen kivétel s mingyárt könnyebb, kevesebb visszatetszést szülő és kevesebb — bűnügyet produkáló lesz a közös sorsnak bármily fáidalmas viselése is. Az osztrák-magyar monarchia visszaállításáról írnak a párisi lapok 4!liíó!ag Olaszország is a monarchia ftsszaéllliását szerelné" (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Párisból jelentik: A francia közvélemény érdeklődésének előterében az osztrák probléma áll. Egves lapok nyíltan hangoztatják, hogy az osztrák kérdés-megoldásának legkézenfekvőbb lehetősége — az osztrák-magyar monarchia helyreállítása és Habsburg Ottó trónralépése lenne. Az lntransi"fnnt vezércikkben foglalkozik a kérdéssel és azt irja, hogy y>a szabad osztrák-magyar monarchia visszaállítása Ottó főherceg jogara alrff nln n megoldás lenne, amelyet nem lehet egyszerűen elutasítani«. A vezércikk részl-tosen megvita'.Ja mindazokat a lehetőségeket, amelyek alkalmasak lennének az ausztriai megállapodásra és megállapítja, hogv az ausztriai nemzeti szocialista moználom akkor kapja a legerősebb vtésL ha Ottó elfoglalja a trónt. A lap szerint állítólag Olaszország is azt szeretné, ha újból felállítanák az osztrák-magyar monarchiát. Végül az Antransigeant megállapítja, hogy ennek a megoldásnak Középeurópára nézve beláthatatlan következményei lennének. A Paris Soir is vezércikkben foglalkozik az osztrák problémával és felszó'itja az osztrák kormányt, hogy sürgősen vigye panaszát a Nénszövetség elé. Az osztrák kérdés volt a főtárgya a keddi minisztertanácsnak is, amelyben Barthou küK'gvmM-zter rámutatott azokra a következményekre, amellyel a három nagyhatalom szombat esti nyilatkozata járhat. /I bécsi véres események a képviselö&ász keddi ülésén Tury Béla és Görgey István a magyar-orosz diplomáciai viszony delyreállitásáról — A szociáldemokrata párt deklaiációja az oszirdk munlcásdaloitalcról — Szerdán megTkezdiR a iövárosi Javaslat tárgyalását (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Hoszszabb szünet után kedden összeült a képviselőház, amely szerdán megkezdi a fővárosi törvényjavaslat általános vitáját. A keddi ülés egyik eseménye a magyar—oro9z diplomáciai viszony helyreállításával kapcsolatban elhangzott két felszólalás volt. A napirendi vita másik részét az osztrák események töltötték ki Weltner Jakab a magyarországi szociáldemokrata párt együttérzését tolmácsolta az osztrák szociáldemokraták felé. Weltner nyugodt hangú beszédében azt hangoztatta, hogy az osztrák kormány ne folytassa a bosszn politikáját, majd beszéde további folyamán hódolt azok emlékének, akik meghaltak a szociáldemokrata eszméért Felszólalásának utolsó mondatát a szociáldemokrata képviselők állva hallgatták végig. A kormánypárt részéről Kelemen Kornél válaszolt a szociáldemokrata felszólalásra. Azt hangoztatta, hogy megérti a szociáldemokraták álláspontját, de ha ők szükségesnek látják ezt, a demonstrációt, akkor a másik oldal felé neki azt kell mondania, hogy részvét kiséri a kis Ausztria sorsát és szeretné, ha mielőbb folytathatná a békés életet Az ülés után a keresztény gazdasági párt értekezletettartott, amelyen egyhangúlag állást foglal-