Délmagyarország, 1934. február (10. évfolyam, 25-47. szám)

1934-02-14 / 35. szám

1 fi DÉLMAGYARORSZAG 1934 fefrufr 14; zett részvétem kifejezését. Nagy Halottunk távozásakor én is a gyászolók tömegében állok. De tul a gyászon csillogó büszkeséggel hordom drága emlékét annak, hogy Móra Ferenc igaz barátságával és bizalmával tüntetett ki. V i n c z e Zsigmond." „Mélyen tisztelt Asszonyom! Megrendülve s mélyen elszomorodva a mi Kedves Barátunk — Móra Ferencünk — elhunyta alkalmából, fogadja mélyen tisztelt Asszonyom őszinte részvétemet. A magyar művészi lelkiség nagy megértője — pótolhatatlan veszteség egész magyarságunknak. Legmélyebb tisztelettel: R u d n a y Gyula." „Nagyságos Asszonyunk! Mély részvéttel, gyásszal, megilletődéssel és fájdalommal lélek szerint ml is odaállunk nagyszerű férje, felejthetetlen barátunk és társunk, Móra Ferenc korai ravatalához. Móra Ferenc költészetének szellemére nézve is a Pósa-asztal született kötelékébe tar-' tozott, minden megszólalásában Igaz magyar, egyéniségére nézve épenugy, mint alkotásaira nézva Nekünk tehát sokszoros okunk van arra, hogy elvesztésében a magunk veszteségét sirassuk és gyászoljuk. A Pósa-asztal külön is megkívánja becsülni és őrizni Is, ápolni is az ő nemes emlékét s amit most, az idők és viszonyok kedvezőtlensége mintt nem lehet, legközelebb külön emlékünneppel rója le az elköltözött nagy költő emlékének és érdemének kegyeletét és háláját. Most, a mély gyász leverő hatása alatt mi is csak sirni tudunk és fájdalmasan siratjuk elvesztését s áldjuk meg utolsó földi utján kihűlt nemes szivét! A Pósa-asztal nevében az asztaltársaság megbízásából L ő r i n c zy Gyula." „Édes Húgomasszony! A nagy viharban nem engednek ki az uccára, a holnapi temetésen pedig a szombati Istenitsztelet nem enged részt vennem, de nem tudom nagv busuló gyászomat Ferinkért szó nélkül megállni. Olyan fájó volt már mikor utoljára láttam, látni, minő rohamosan fogy ez az áldott jó ember. Versenyen kívüli Író és tudós volt, akit nagyon nagyra becsülteim, de még is az áldott jó szív és az a kristályos jellem volt az, amiért szivem egész melegével szerettem. Veletek gyászolok én is, családom is. öreg hívetek Lőw Immánuel." „Nagyságos Asszonyom! Isten nyugosztalja a boldogultat s vigasztalja meg Kegyedet. Az ö végzése előtt osak meghajthatjuk a fejünket s imára kulcsolhatjuk kezünket. Hálás vagyok a Gondviselésnek, mely a boldogult betegágyához vezetett és módot adott, hogy Istenre épületesen feltekintő lelkét bátoríthattam. Szombaton hivatalos kötelesség távoltart Szegedtől, de a fejét sirató családdal együtt fogok imádkozni, hogy az örökkévalóságbój Is védje s vigasztalja mindnvájukat. őszinte részvéttel és mély tisztelettel Glattfelder Gyula püspök." „Nagyságos Asszonyunk! A magyar föld, a magyar nép és az igazi magyar lélek ezüstös hajú, aranyszavu énekesének váratlan elnémulása iránti megdöbbentő egvüttérzéssel kívánunk osztozni az egész nemzet Móra Ferencének gyászolásában. Féltő és aggódó szeretettel. Imádságos lélekkel hittünk még tegnap jó bátyánknak élet ben maradásában és ma, a megváltozhatatlan Isteni akaratban való alázatos és kényszerű megnvugvással, megtörten, szomorú emlékezéssel veszünk részt az őt gyászoló mélységes fájdalmában. ígérjük, hogy nemes emlékét őszinte nagyrabecsüléssel és kegyelettel fogjuk megőrizni a magyar Ifjúsággal. Á Tnrnl Szövetség szegedi kerületi vezérsésre nevében dr. Regdon ödön ker. vezér, Markovich István ker. főiródeák.44 „Nagyságos Asszonyom! A családot ért súlyos csapás nehéz óráiban fogadja részemről és a helyőrség tisztikara részéről ls a legőszintébb részvétünk megnyilatkozását. Az áldott emlékű férj, apa és nagyapa elvesztését a földi élet semmi hatnlmn, semmi ajándéka nem pótolhatja többé. De a mi igaz részvétünk, a veszteségűnkben való őszinte osztozásunk legven fájdalmuk enyhítője és legyen segítőjük a jó Isten akaratában való megnyugvásukhoz. Nagvságos Asszonyom iránti mély tisztelettel vltíz dr. Shvoy Kálmán, a m. kir. szegedi 5. honvéd vegyesdandár parancsnoka." „Nagyságos Asszonyom! Mindnyájan egyek vagyunk a mély részvét és bájiat érzésében, mely elfog bonnűnket a lesújtó hírre, hogy Móra Ferenc eltávozott körünkből, mely igaz nagyrabecsüléssel vette őt körül és csodálattal adózott hatalmas tehetségének. A magyar művelődésnek erre a hatalmas oszlopára mindig tisztelettel és kegyelettel fogunk nézni és erőt merítünk az ő halhatatlan erejéből. A Ferenc .Tózsrf Tudományegyetem Orvosi Kora nevébon őszinte mély részvétünket tolmácsolom. Dr. Verese Elemér e. i. dékán.'4 „Nagyságos Asszonyom! Megrendülve vettem a hirt férj« haláláról s lelkemben a legmélyebb részvét igaz érzésével osztozom gyászukban. Az ö elmúlása a családján és jóbarátain kívül érzékeny veszteséget jelent Szeged városára és az egész országra, kiváló irodalmi munkásságával és nagyértékű tudományos kutatásaival hervadhatatlan érdemekot szerzett magának és dicsőséget a magyar népnek. Emlékét kegyelettel fogom megőrizni. Kérem a Mindenható Istent, hogy hátrahagyott szeretteinek lelkét erősítse meg a változhatatlanba való megnyugvás keresztényi érzésével, hogy igy elviselhetővé váljék mérhetetlen fájdalmuk. Vagyok Nagyságos Asszonyomnak a legmélyebb tisztelettel készséges hive: Bárányi Tibor Szeged sz. kir. város főispánja." „Nagyságos Asszonyom 1 Mély megilletődéssel s őszinte fájdalommal töltött el a szomorú hir, hogy férje az élők sorából elköltözött. Ez a veszteség nemcsak bennünket, szegedleket ért, velünk sir minden magyar a határon innen és tul — ahová csak eljutott a ml Móránk tudományos és iról munkásságának híre, Fájó szívvel, őszinte meghatódással tolmácsolom ebből a szomorú alkalomból szivem mélyéből jövő részvétemet és arra kérem a jó Istent, hogy e fájdalmas megpróbáltatás óráiban vigasztalja meg a mélyen lesújtott hozzátartozókat. Dr. Somogyi Szilveszter, Szeged sz. kir. város polgármestere." „Mélyen tisztelt Nagyságos Asszonyom! Megrendülve értesültünk szeretett férjének elhunytából, mély gyászában nagyságos asszonnyal együtt érezve a magam és városom nevében őszinte részvétünket tolmácsoljuk és fájdalmas érzéssel viseljük ml is azt a roppant veszteséget, mely a megboldogult elmúlásával a magyar szellemi életet is érte Mély tisztelettel dr. Nikelszkv .Tenfí, Mnká város polgármestere." Diktatúra vagy parlamentarizmus Sürün olvasgatunk mostanában cikkeket, többnyire jobboldali képviselők tollából. Azon vitatkoznak, hogy mi a jobb megoldás: többségi kormányzó párt vagy diktatúra. Harmadik megoldás, egyébként élénk fantáziájukat túlhaladja. Megcsendül minden sorból az aggodalom. Egyiknek sem kell a diktatúra. Ez természetes. Mert a diktatúra nem ismeri a képviselői mandátumot. Szeretik a diktatúra ellen felhozni, hogy a magyar nép jellemének és természetének nem felel meg. Hagyjuk ezt az indokot és ne honosítsuk, mert nincs olyan nép a világon, amelynek jelleme és természete a diktatúrát óhajtja. Türi, mert muszáj, de nem óhajtjal Ezzel kapcsolatban félnek a titkos választástól is, mert ugy látják, hogy veszélyeztetve volna a parlament nivója, a különféle osztályérdekek összeütköznének és erős osztályharcokat provokálnának. Arra nem is gondolnak, hogyha az osztályérdekeket egy kicsit kiegyensúlyoznák, akkor az osztályharcok hevessége megszűnne. Ne beszéljünk sokat arról sem, hogy az osztályérdekeket talán éppen a helytelenül felépített parlamenti rendszer élezte ki. Szőrmentén szokták éreztetni azt is, hogy okos ember és jó hazafi csak a jobboldalon található, a baloldalra ebből a típusból nem jut. Erre nincs megjegyzésem. Végeredményben tehát a parlamentáris kormányzás mellett döntenek. Egy véleményen vagyok velük, csak a kérdés kiinduló pontját szeretném egy kicsit közelebbről meghatározni. Mit neveznek a derék cikkírók parlamentáris kormányzásnak és mi az igazi parlamentarizmus? A magyar állameszme és államrend a magyarság Ősi alkotmányának ezeréves történelmére van felépitve és nem diktatúrákra. A magyar erő és őstehetség magyar királyok jogara alatt utat tudott törni magának s ha a magyar szellem nem találta meg mindenkor a kiutat, ez nem a tőkeerő hiányát mutatta. A tőkeerő meg volt, de a sokszor évszázados elnyomás alatt nagy. yolt elnyomóink részéről az ellenállás is: Bilincseinktől megszabadulva, meg tudnánk most már mu« tatni, hogy nemzetünk felfelé törekszik éa hogy ehhez megvan a tehetségünk, tudásunk, hatalmas akaraterőnk. Leráztuk a rabigát, romhalmazt kaptunk érte, a magyar, nemzet önálló lett és akkor láttuk, hogy bete« gek vagyunk, hogy évszázadok alatt hozzászoktunk a hónunk alá nyomott mankóhoz és hogy hiába futkosunk Európa javasasszonyaihoz, a kór elhatalmasodott rajtunk és> hogy körüllöttünk is beteg minden, halódik minden. Segítség kellene, de nem segít senki. Miért? • A kis országok halóiharangját kongatják a nagy országok és nem tudják vagy nem akarják belátni, hogy a közbeékelt apró országtestek hatalmas és természetes védőbástyái voltak a mindenkori háborús veszélyeknek,' Pán-Európáról ák.iodoznak az egyik oldalon^ mig a másik oldalon hatalmas szláv-, latinés germán-tömegek csoportosulnak. Ez a három nép egymást soha meg nem érti. A' beolvasztott, de nehezen emészthető népek keveréke állandó evolúciós mozgásban tarta« ná a belső életet. Kifelé pedig újra lángbai borulna Európa vén teste és megkezdődnék egy olyan véres periódus, mely népmilliókati és velük az egész európai civilizációt örök sirjába döntené. Éppen ezért a nagy népek érdeke volna vigyázni a kisnemzetekre. Ha a kis Magyar« ország védőbástya tudott lenni Kelet és Nyugat között, az északi és déli szlávság közá ékelve történelmi hivatottságát újra teljesítheti. Ha a népek akaratán múlna, ezt előbb vagy utóbb megértenék. De a népeknele nincs szavuk, mert diktátorok születtek! A népakaraton muló parlamenti rendszet egyelőre és látszólag megbukott. Nemzetek és ezzel a világ sorsát ma diktátorok vagy| parlamentek irányítják, de a népakarat ma nem tud érvényesülni sehol a világon. Népakarat nélküli parlament pedig nem egyéty mint kinevezett tanács, még rosszabb, mint a diktátor. Sem ebből, sem abból nem kérünk, mert ha a diktatórikus kormányrend« szerek egy időre meg is buktatták a népakaraton nyugvó parlamenti rendszert, a lehiggadás korszakában — az erőszakra épített rendszerek meg fognak bukni, mert a nép saját akaratával fogja országát kormányozni akarni, nem hóditási vágy, de az élni-vágyás fogja vezetni a kormány kerekét. A végzetes idők kitermelhettek ugyan szellemóriásokat^ akik a politikai akarat szabad kifejezését ideig-óráig béklyókban tudják tartani, de ai föld alól jövő forróság füti a föld feletti kedé« lyeket és ha el ismerem ezeknek a diktáto« roknak szellemi fölényét, a diktatúra mégis csak önkényuralmat jelent, amely vissza« vezet előbb vagy utóbb a népek teljes rab« szolgaságába. ) A gazdasági liberalizmus is csődöt mon« dott. Európaszerte a párturalom buktatta meg Kartelvezérek, álláshalmozók, bankuzsorások párturalma. De ha feltámad egy tiszta választáson alapuló parlamenti kormányzás, amely nem érdekképviseletek, rendi testületek^ korporációk által fogja a népek életét kormányozni, hanem a nép szabad és titkos akaratából fogja a népek sorsát irányítani, akkoV a gazdasági liberalizmus eszméje diadalra jutj A munka, a szorgalom, az ügyesség, az élelmesség fog egymással nemes versenyre kelni és a becsületes törekvés le fogja törni a kapzsi haszonra dolgozó sakálokat. A horogkereszt diadala Ausztriában az osztrák állam halálát jelentené. Egy kis állammal kevesebb lenne, a germán birodalom nagyobb lett. De ha netalán valamikor a bécsi Szent István templom tornyain meglebbenne a horogkeresztes lobogó, akkor örök időkre elvesztettük Burgenlandot és a Südostraumra kerül a sor, ami a német szótárakban Magyarországot jelenti. Nem óhajtom tehát a diktátort és nem kérek az úgynevezett parlamentáris kormányzásból. Én a harmadik megoldást választom és a valóságos szabad és titkos népi akaraton nyugvó parlamenti rendszert kívánom. Schiffer Miklós