Délmagyarország, 1934. február (10. évfolyam, 25-47. szám)

1934-02-14 / 35. szám

T934 február 14: DÉCMAGYARORSZÁG '1 BEVÁLT: Olcsóság a legjobb reklám! Legújabb tavaszi cikkek: öltönyök, Felöltők, Burburrv Ragián, Trench-Coats, Bőrkabátok, Fin öl'*nWJK, felöltők, nadrágok, Hubertusok késben ós méret után nacrv v*l«<"^Vb'an! FÖLDES IZ/O KLAUZÁL TÉR ISMERETLEN MÉREGGEL MEGMÉRGEZTE MAGÁT... (A Délmagyarország munkatársától.) Tegnap reggel a Széchenyi-tér 8. szám alatt lévő albérleti Lakásában megmérgezve, eszméletlen állapotban találták Mandelsz Lajosné 40 éves nyelv- és zenetanárnő. A lakásadónő kilenc árakor küldötte be a cselédlányt a szobába azzal az utasítással, hogy keltse fel a tanárnői. A cselédlány Mandelsznét a díványon fekve találta. Legelegánsabb ruhája volt rajta, a legjobb cipője. A lány azzal ment vissza a lakásadónőhöz, hogy az albérlő alszik és letakarta. Később gvanus lett a dolog, költöctni kezdték, de bárhogyan várták, nem mozult. Mentőket hivtak, akik megállapították, hogy az asszony ismeretlen bódító szerrel megmérgezte magát valószínűleg még a hajnali órákban. Mandelsznét beszállították a közkórházba, gyomormosást alkalmaztak, de eszméletre téríteni nem ludták. Mandelszné hétfőn a késó esti órákban is még eszméletlen állapotban feküdt. Mandelsz Lajosné egy osztrák tábornok leánya volt. Lánynevét a rendőrség még nem ismeri, mert iratait még nem találták meg. Nyolc nyelvet tanított, ezenkívül zongora- es hegedűtanárnál diplomája volt: kőriilbelül másfélhónappal ezelőtt igen rossz arjy&gi viszonyok közé került. , A Délmagyarország munkatársát fe1 hívta ak.ior telefonon ismeretlenül és megkérte, hogy fontos ügyben látogassa meg. A látogatáskór nem akarta elárulni eleinte, hogy lóla van szó, csak azt hajtogatta, hogy valakinek, aki a halálra szánta magát, az életét meg kell menteni. Az illető — mondotta — megérd!*mli a támogatást. Ha nem kap gyors segítséget, akkor meghal, mert nem akar ehüllenl. A Délmagyarországban ezután cikk jelent m°g, amelyben közöltük* a beszélgetést és azt Is megírtuk, hogy a segélytkérő, halálraszánt nő nem más, mint az az asszony, aki betelefonált a szerkesztőségbe. A cikk megjelenése után sokan kérték a tanárnő címét, akik se gíteni szerettek volna rajta. Azonban a nélkülözéstől és a sok izgalomtól ágynak esett és kénytelen volt a Jelentkezőket elutasítani, mert nem volt képes dolgozni. Akadt azonban valaki, aki a legnagyobb gonddal vette körül, aki a cikk megjelenése után jelentkezett. Orvost küldött a beteg asszonyhoz, gyógyszerrel látta el, tüzelőt vásárolt, lakást fizetett, kosztot rendelt és megtiltotta az asszonynak, hogy munkát vállaljon, Amikor az asssony jobban lelt, felkereste a szerkesztőséget és hálálkodva mondott köszönetet a segítségért. Ragyogott az arca, boldog volt és maga mondotta, hogy visszanyerte az életkedvét, uj életnek indult neki és ugy látszott, hogy nem iesz többé bánata... De nemsokáig tartott ez az állapot. Egy nap feljött a szerkesztőségbe Szeme vörös volt a sírástól. Megint a halálról beszélt mert csalódás érte. A jótevő egy nap eltűnt, többé nem jelentkezett. Meg akart halni ismét. Hosszas rábeszélésre kétnapi haladékot adott magának, hátha visszatér az, akit vár. De eltelt a két nap és a helyzet változatlan maradi. Sikerült őt újból visszatartani az életnek, de csak nagy harcok árán. Közben levél is ment az illetőnek, de a levélre nem jött kedvező válasz. A levél tartalmát elhallgatták előtte, mert ő még mindég reménykedett. A mult hét közepe táján azzal látogatott föl, hogy most már nem remél tovább, mert érái, hogy minden hiába. Hatalmas pecsétes levelet hozott és atzal a kéréssel adti át, hogy ha majd egyszer nem jelentkezik, akkor azt a peesétes levelet juttassuk el a megadott cimre. Kijelentette, hogy igen messze utazik Faggatásunkra b«valiolta, hogy isinót a halálra készül. Ismét sikerül1 lebeszélni. Azzal a fogadkozással távozott, hogy elfelejti a multat, munka után néz és dolgozni fóg. Mert akkor nem volt ruhája, házbergondok, fütőgondok nehezedtek reá és később tudtuk meg, hogy ennie sem volt mit. Sikerült két családnál órákat vállalnia, de a fizetés csak elsején volt esedékes, elsejéig pedig élnie kellett.., Ruhái, értéktárgyai elvándoroltak a lakásból, egy napon mar 9emmije se volt... De fogadozásához híven jókedvű volit és amikor legutóbb tele(Á Délmagtjarorsz'ág munkatársától.) Az Iparosok Országos Központi Szövetkezete tegnap közgyűlést, majd igazgatósági ülést tartott, amelyen több szövetkezet felszámoltatásáról is tárgyalt. Ezzel kapcsolatosan Körmendy Mátyás országg

pülési képviselő a szegedi cipőgyár ügyéén felszólalt, kérdést intézett Jakabffy Károly miniszteri biztoshoz és az igazgatósághoz, hogy mi a szándékuk a szegedi kisipnrosok kártalanítása ügyében. Az interpellációval kancsolatosan kér lést intéztünk Körmendií Mátyáshoz, aki a következőket mondotta: — Felszólalásom lényege az volt, hogy az IOKSz fizesse vissza a szegedi kisiparosoknak az általuk befizetett 46.000 pengős jóléti alapot, valamint az üzletrészek értékét. A jóléti alapot még a háboru előtti esztendők óta családjuk szájától elvonva, munkabérekből fizették be az iparosok', hogy öreg korukra nyugdijuk legyen. Mert a jóléti alap ezt a célt szolgálta. A most bajban lévő iparostársaim becsületesen és példás szorgalommal dolgoztak éveken keresztül és elsősorban az ő munkájuknak volt az eredménye, hogy felvirágoztatták a vállalatot. — Jakabffy miniszteri biztos válasza nem elégített ki. A miniszteri biztos ur nzt mondotta, hogy eleinte tényleg foglalkozott a jóléti alap visszafizetésének gondolatával, szándéka volt a gyárban foglalkoztatott kisiparosok kárlnlanitása is. Etfonált, ekkor is igy beszélt. Azonban a nagy-: pecsétes levelet nem akarta többé elvinni... Szereztünk számára ujabb ruhát. Hétfőn kapott volna róla hirt. Szombaton este telefonált a szerkesztőségbe, nem talált itt senkit. Azt az üzenetet hagyta hátra, hogy Bécsbe utazik... Ezt az üzenetet csak tegnap es>te kaptuk meg, mikor már ott feküdt a kóihazi ágyon. Még nem lehetett kihallgatni. K. Gy. tői a tervétől azonb'au eltérítenék azoK a sajnálatos és ismert események', amelyek a gyár eladásával kancsolatosan le'átsződtak. A miniszteri bMos szerint ezek az eseménvek nagy költségeket okoztak az IOKSz-nak és 'halmozódtak a költségek azáltal, hogy a mult hétre összehívott közgyűlés megtartását a szegedi kisiparosok rnegakadélvozták azzal, hogy nem jelentek meg. Tagadásba vette a miniszteri biztos azt is, hogy a jóléti alonra vonatkozó követelés jogos lenne. Szerinte ugyanis ez az összeg — az infláció utáni felértékelésből származik. — A miniszteri biztos válasza újból felszólalásra kényszeritett, mert a hivatalos állásponttal szemben az igazgatóságot emberi szempontból is meggyőzni akarlam és igyekeztem az igazgatóság taűjait nyaló helyzetről tájékoztatni Rámutattam arrn, hogy 28—SO esztendő óta dolgozó iparosokról van szó, akik egész élet munkásságát szentelték a vállalat kiépítésére. Azt is elmondottam, hogy nem az ő hibáinkból ment tönkre a vállalat. — Bár a miniszteri biztos álláspontja ezídclg változatlanul elutasító a fzejjedi ki:iparosok kérésével szemben, véleménvem szerint közelebb jutottunk a kibontakozáshoz, mert az IOKS*. igazgatósága jóindulattal kezeM a kérdést és ha a kedélyek lecsillapodnak, kártalanüani fogja az érdekeli<>kot. lenivel Lőrinc cs. es ur. hiMra üzemköltség csökkentés cél|ábá! átszervezte üzletét és butorraktíjrát a? uccai frontról az udvari frontra helyezte át. Ennek következtében gyára országosan ismert e'sőrendit készítményeinek árát lényegesen redukálta és abba a helyzetbe került, hogy művészi kivitelű k'asszikus és modern | i«» stilusban készil't, va óban értékes buioriif rendkfvQI olcsón áru9ilhaffa. — Torontáli Szőnyegek! A raagxar gyárttmányu torontáli szőnyegek népszerűsítése céljából nagy. válaszT T , téK áll a t, vevőközönség rendelkezésére négyzetméteren líéht P 16.50-ért. Somán Mihály ás Fia, Tekintse meg torontáli szttnyegkirqxatainhat 1 Jakabffy miniszteri biztos elutasította a cipőgyári kisiparosok kérését „30 éve dolgozó Iparosokról van szó "