Délmagyarország, 1933. december (9. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-05 / 276. szám

s delmagyarorszag 1933 december 5. ttk a szocialisták a miniszterelnök felé. — Megvallom, hogy a kényszer nyugdijsza­kaszt magam szorgalmaztam — folytat­ta a miniszterelnök — de mindjárt hoz­záteszem, hogy a biróság függetlensé­S ét én és a kormány is magasra tartjuk. „ javaslatban olyan intézkedés történt, hogy vissza ne lehessen élni ezzel a szakasszal. Intéz­kedéseimben ne keressenek pártpolitikát A jegfyző jelentette, hogy a javaslat mellett senki sincs feliratkozva. Az ellenzék gúnyosan emlegette, hogy senkisem nkar a jnvnslat mel­lett beszélni. A rend csak hosszabb idő múlva állt helyre. H e g'y m e g i Kiss Pál szerint a meg nem felelő tisztviselő eltávolítására most is meg van a mód, emiatt nincs szükség erre a javas­latra. Nem fogadta el a javaslatot. A napirendnél Milotav István szólalt fel. Gróf Bethlen István és Eckhardt Tibor angliai tevékenysége — mondotta — a magyar revízió ügyét szolgálja, mindenki érdeklődést és rokon­szénvét váltotta ki. Pártkiilönbség nélkül együttérzéssel kell kisérnünk a-okat, akik foly­tatják ezt a küzdelmet külföldön. Az ülés 9 órakor végződött. Karácsonyra kézinanMt! „Fonalakból fO, góbiin képekből, szőnyegekből előirt árból. es Minden vásárlónak a'ánriákba! vegyen kedveseinek 20-30 és 500/o engedmény az Fáy Margit, Kígyó ucea 5. sr-én afAndékcsoman! rablnni kereskedelmi miniszter Wlmmer FOlöp félszázados munkásságáról (A Délmagyarország munkatársától.) Hétfőn délelőtt tartották meg a kereskedelmi miniszté­riumban a decemberi kamaraközi értekezletet, amelyen mind a két kamara elnöke és főtitkára megjelent, de megjelentek a kereskedelmi mi­nisztérium képviseletében dr. Lukács ödön miniszteri tanácsos is. Az értekezleten Fabi­n y i kereskedelmi miniszter elnökölt, aki meg­emlékezett W i m m e r Fülöp félszázados jubi­leumáról. Elismerő szavakkal méltányolta Wimmer Fülön érdemeit, amelyet a magyar közgazdasági életben szerzett munkásságavaj. Elmondotta, hogv a szegedi kenderfonógyárat ötven évvel ezelőtt vette át és az akkor még kisméretű vállalatból olvan üzemet alkotott, amely a szakmában ma Európa első üzeme. Hi­vatkozott arra, hogv Wimmernek igen fontos szerepe volt Szeged közéletében Is és nz összes magyar kamarák nevében azt a kívánságát fe­jezte ki, hogy még sokáig folytassa közhasznú, eredményes munkásságát. A kereskedelmi miniszter nagy tetszéssel fo­gadott megemlékezését Wimmer Fülöp meg­illetődve, hálás szavakban köszönte meg. Kije­lentette, nincs semmi különösebb érdeme, mert amit elért, azt jelentékeny részben munkatár­I sainak köszönheti, örömmel teljesiti a minisz­ternek azt a kívánságát, hogy maradjon meg továbbra is a helyén, ezt annál szivesebben megteszi, mert tudja, hogy pozíciójában nem áll senkinek az útjában, nem veszi el senkinek sem a kenyerét. Ha megválna állásától, azzal még egy ötvenpengős fizetésű tisztviselő számá­ra sem nyitna utat, állásában viszont még ka­matoztathatja ugy a vállalata, mint a közgaz­dasági élet javára azokat a tapasztalatokat, amelyeket hatvannégy éves közgazdasági pá­lyáján szerzett. Ebből a hatvannégy évből ötve­net töltött a szegedi kenderfonógyár élén. Wimmert beszéde után a kamaraközi értekez­let résztvevői hosszan tartó, meleg óvációban részesítették. Mikulásra—Karácsonyra óriási árengedmények PfliMk Te«'»ére"cnM R gyászotok ezrei kisérték el ntelsi ltjára Miklós Undort, a magyar uiságirás nagy halottjót (Budapest, december 4. Az egész magyar tár­sadalom mélységes részvéte vette körül a tragi­kusan megrázó Hirtelenséggel elhunyt Miklós Andor főszerkesztőnek, Az Est-lapok vezérének ravatalát. A koszorúk százai érkeztek a kopor­sóhoz, a részvéttáviratok ezrei Az Est-hez és a lesújtott családhoz. Vasárnap rendkívüli ülést tartott a Magyar Újságírók Egyesülete, amely az ülést a nagy magyar ú jságíró emléké­nek szentelte. Lázár Miklós főszerkesztő, or­szággyűlési képviselő mondott beszédet a leg­nagyobb magyar ujságvállalat megalapítójáról és irányítójáról. — Nincs az a világnézeti ellentét, — mon­dotta — politikai szenvedély, életfelfogási kü­lönbség, személyi gyűlölet, " nemtelen irigység, amely e ravatal előtt tagadná, hogy Miklós'An­dor, Az Est-lapok főszerkesztője, a magyar köz­élet elmúlt három évtizedének vezéregyénisége volt. Az újságírói hivatás csatamezején elesett bajtársunkat nem származás, nem ráng, nem vagyon előnyei vitték előre pályáján. Amit el­ért, amivé lett, epredül és kizáróan tehetségé­nek, energiájának, önbizalmának, szárnyaló képzeletének és olthatatlan munkaszeretetének köszönhette. Ki tudja ma megérteni, felbecsül­ni azt a nvereséget és értéket, amit lapjai, nyomdái, könyvkiadóvállalatai, ipartelepei a magyar művelődésnek jelentetlek? Ebben az emberben az elnyűhetetlen agilitás, az ujság­irótermészet őrök nyugtalansága egyesült a leg­nagyobbstilü ipari kapitány gyakorlatiasságá­val és céltudatosságával. Hétfőn délután kisérték cl utolsó útjára Mik­lós Andort a Kerepesi-temetőbe. A temetésen a gyászolók ezrei és ezrei jelentek meg, a vég­tisztesség a legmélyebb álíalanos részvét képét mutatta. A politikai, társadalmi és irodalmi, valamint művészeti és közgazdasági világ kitű­nőségei igen nagy számban jelentek meg, sok százan voltak azok is, akik életében valami jót tett. A koporsó mellett foglaltak helyet család­jának tagjai. A kormányt bárcihází Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár, a fővá­rost Huszár Aladár főpolgármester képvi­selte. Megjelent Hereieg Ferenc, Molnár Ferenc. Ugrón Gábor, gróf P á 1 f y Miklós. L é g r á d v Ottó. Márkus Miksa és számosan má«ok. Ott voltak a ravatalnál Az Est-lapok és vállalatok összes szerkesztői, munkatársai, tiszt­viselői és munkásai. Nemes Antal cimzetes püspök, szentelte be a koporsót az Operaház énekkara énekelt. Az egyházi szertartás után Földy Mihály lépett a ravatal elé és búcsúzott el az elhunyt­tól Az Est-lapok nevében. — Főszerkesztő Ur! Mintegy hatezer munká­sa nevében — mondotta — ősi emberi szokás szerint szenvedés kötelességét kell most itt tel­jesítenem. De minek a beszéd, amikor nem hallja szavunkat, akiről és akihez szólunk. Az a zseni, aki egy hangos szónál is többre becsülte a leghalkabb cselekedeteket, az az' erkölcsös ember, aki millió és millió betű és név között sohasem engedte leírni a saját nevét. Dr. Preznovszky Ivan, a lapkiadó in­tézmények nevében búcsúzott. • Dr. Boros László szerkesztő az újságíró egyesület nevében mondott beszédet. — Amikor itt állok, hogy búcsúzzam Tőled Miklós Andor, elvetve e tragédia roppant ará­nyait, amelyet e ravatal takar, szívszorongva keresem a bus sujtásos magyar szavakat, hogy méltó legyek a nagy gyászhoz és a nagy ha­lotthoz, a magvar újságírás örök büszkeségé­hez. Váratlanul ért a halál híre bennünket, de mégis azt kell mondonunk Tisza István szi­vaival: „Nem történhetett más." A gyászbeszédek után kocsikra rakták a nagyszámú koszorút és virágcsokrot, maid megindult a menet a mauzóleum felé, amely­nek közelében ideiglenes kriptában helyezték nyugovóra Miklós Andor érckoporsóját. 22 fokos hideg Turkevén Budapest, december 4. A hirtelen beálló hi­deg Budapesten két halálesetet okozott. Vasár­nap délután a Jiinnies-ucca 4. számú ház ka­pualjában egy 60—70 éves asszonvt találtak. Megfagyott a nagy hidegben. Csepelen a Vágó­hid-uccában az uccán egy idős férfi holttes­tére akadtak. Az orvos megáJlapitotta, hogy halálát faayds okozta. Az utolsó negyvennyolc ór* alatt fokozód A erős szél kísérte a hideget, amely vasárnap reggel minusz 10—13 közötti hőmérsékleteket hozott. Hétfőre virradó éjszaka még erősebh lett a fagy, több helyen 15—20 fokra szállt a talaj mentén a fagypont alá. Budapesten reg­gel minusz 11 fokot mértek. A fagyrekordot Turkeve érte el, ahol másfél méter magasság­ban minusz 15, a tálai men'.én 22 fok volt a hideg. Az ország keleti feliben, különösen a Ti­szántúl északi részében a Nyírségben szom­bat estétől vasárnap délutánig vihar erősségű szél kisérte hideget. A fagynak ilyen korai és ilyen erőteljes betörése december elején a ritka esetek közé tartozi' Asz olvasó rovatai Tekintetes Szerkesztőségi Szíveskedjék helyet adni b. lapjában, hogy egyetmást elmondhas­sak a kisvasutról. A kisvasúton van egy rész, amely kalauzok részére van fönntartva, de mi­vel megjelölve nincs, a ritkábban utazók ezt nem tudják és igen csak oda ülnek le. Hogy az már hány esetben adott alkalmat veszeke­désre, azt kimondani sem lehet, mert a kalauz, ahelyett, hogy udvariasan elküldené az utast, rátámadt. A le- és fölszállásnál pedig előfordult, hogy a kalauz megállt a lépcsőn és ha valaki ott akart le- vagv fölszállni, a legudvariatla­nnbb hangon szólt: „Itt nem lehet menni, itt „Én" állok!" Udvariasságot és figyelmet kérünk a kisvasuton is! Tisztelettel (aláírás.) Magyar film Mélyen tisztelt Szerkesztőségi Mint régi elő­fizető, tisztelettel kérem, szíveskedjék alábbi­aknak az „Olvasó rovatá"-bnn helyt adni. Ért­hetetlen a szegedi mozik eljárása, hogy miért nem adják elő ,.A bor" cimü magyar filmet, mikor pedig a magyar .;észitm én veknek nagy sikerük van? Ez a film nemcsak izig-vérig magyar, de igen sikerült alkotása a magyar filmiparnak, amelynek előadásával nem hozna áldozatot a mozi, mert amellett, hogy egész biztosan kasszadarab lenne, a közönség is ki volna elégítve azok után a silány idegen ­nyelvű tákolmá íyok után, amelyeket a mozik gyakran műsorra tűznek. Szívességét előre is megköszönve, vagyok mély tiszteletlel: F M. óra, éVezer Tört aranv. ezüst h Mikulás! ajándékok részletre is legolcsóbban TÓTH órásnál E fínyös ABC beszerző«. TTölosey n 7 Javítóműhely

Next

/
Thumbnails
Contents