Délmagyarország, 1933. december (9. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-24 / 292. szám

10 DÉLMAGYARORSZAG 1933 decembei 24. mennyire nem fukarkodik az izgalmas léniákkal: gyilkoshajsza keretében végigszáguld velünk London egész alvilági életén, palotákon és lebujokon ált ahol a kokain uralkodik... „Gazdagabb, izgalmasabb, fordulatosabb detektívregényt nem igen olvashatunk ennél a könyvnél", — ezt tanulja a mai ifjúság a keresztény középosztály házi lapjaiból, amikben nekünk — mai negyvenéveseknek — annakidején csak az angol-bur háború tudósításait vagy n Gárdonyi Géza ártatlan novelláit volt szabad olvasnunk. Ezeknek az akkori )ifjusági olvasmányoknak megvolt az a jó oldaluk, hogy semmi kontaktust nem tartottak a közvetlen körülöltünk zajló napi élettel. Verne regényei az utópiák boldog elképzeléseinek hónába ringatlak és a holdoa utaztatták az olvasót: Cooper indiántörténelei idilli távolságba semlegesítették a skalpvadászok kalandjait, nem is szólva Jókairól, akiben már akkor megérezlük, hogy idealizál. Akik a Déneske korálxm már Shakespeare-t olvastak, vagy legalább a Lamb Károly meséiben gyönyörködtek, — azok egy meg távolabbi világ kaíandjailmn, bűneiben és erényeiben vetlek részt. A mai gyermekek azonban harminc fillérjével veszik a leckéket a tolvajlásból. rablásból és gyilkosságból. Könnyen megtanulják, hogy a zárat miként kell leszedni tiz másodpere alatt; hogy a halálgáz* titka n görszekrényben van, hogy tanácsos a bűntett ulán álszakállt ragasztani, hogy előre el kell készíteni a szökés tervéi, autó várjon a sarkon, a bécsi gyorsba Kelenföldön fölszállni, de jobb. ha Gyűrnél Sopron felé térünk, a nyomozás félrevezetésére. Autót is lehet bérelni, de ha a sofför gyanakszik, fehér port kell az arcába szórni, hogy elkábuljon és átvehessük tőle a volánt (llalálgáz, 99. I). A mai gyermek megtanulja a misztikumok könyvtáraiból és a Világvárosi Könyvtárból (10 f. darabja!), hogy míképen lehet eltűntetni valakit, míképen lehet egy állkapocsra irányzó t ökölcsapással leütni az áldozatot, mit kell csinálni, ha a haldokló még hörög és aztán hogyan kell kiugrani az ablakon, miután magunkhoz véltük a készpénzt és az álruhái. Ez a mai ifjúság olyan familiáris közelségben él a felnőttek életével, hogy például cigerattál. likőrt vásárolni: nem esemény az ö él etében! (A rémregényekben is likőrt isznak a bűntettnek előtte és utána.) Mi annak idején szivdobogva mentünk be krumplicukoréri a fűszereshez és lelkiismeretfurdalást éreztünk volna, ha 20 fillérnél több lett volna a zsebünklten. A mai gyermekek beülnek elx'delni a vendéglőbe és biztos föllepessel szobát nyittatnak maguknak idegen városbon, szigoru-kjfpii poridsbácsihoz bálrabban közeledve, mint mi annak idején az uccai mézga-árushoz, akitpl nem volt szabad vásárolnunk. Van egy mondai a Ilalálgázban (21. L), amely közelebbről érdekelhette Déneskét: „Ha Viktor emberismerő lett volna, az arcába vag nyomban ennek az embernek. De Viktor csak a' kémiát ismerte." Viktor valóban nem volt emberismerő, Déneske pedig csak a Világvárosi Könyvtárat, a Halalgázt, a Titokzatos ellenfélt és' a Pisztolylövést ismerte. ZOLNA1 BÉLA : Lili * Ezt a Halálgá z cLmü ostoba rahlási történetet, amely a Misztikumok könyvi lírában jeleni meg, agy Kerecscny János nevű szerző irta. Nem. érdektelen megnézni, hogy kiknek a kezében van manapság az ifjúság ós az alacsonynivóju tömegek irodalmi nevelése. Kereeseny János irta a „bíróság által elkobzott" (ő maga hirdeti büs/.kén, hogy vegyék) Gyűlölet földje c. „idegizgató" kalandorregényt. A ha boni alatt természetesen csatadalokat irt aztán irredenta „Zsoltárokat" (mennyi avatatlan nyüzsög irredenta cimén az irodalombant), turáni költeményeket (még petöfisia lesz. akárki meglátja!), irt két történelmi eposzt is (Kozma Andor és Sebestyén Gyula rossz példája ragadós), kiadott könyvet a bankHHssci milliókról te, ugylátszik „hiteles" információk alapján. Korunk hőse: Kerecscny János. I Az Összes ujtipusu OBIOII. PHILIPS, THT Hészöl« kedvező részletre is kaphatók Csányinál, Feketesas ucca 22. ElSnyös készülékcsere, tanítás, dia laki fás olcsán. „Veszedelmesnek tartom az ország struktúrájának a nyomorusághoz való idomitását — Tarnay Ivor csanádi alispán nyilafkozala a vidéki városok visszafejlesztéséről és egyéb kényszerintézkedésekről — (A Délmagyarország makói szerkesztőségétől.) Az utóhbi hetekben élénken foglalkoztatja a bajbajutott magyar városok közvéleményét az a hir, hogy a kormány foglalkozik egyes városok községgé való visszafejlesztésének problémájával. E hírek alapja áz a legutóbbi belügyminiszteri nyilatkozat lehet, amely szerint a vidéki városok pénzügyi szanálásával kapcsolatosan foglalkozni kéli azzal a gondolattal, hogy egyes városokat községekké fejlesszenek vissza. Különösen; közelről érdekli ez a kérdés Csanádvármtgye és Makó város közönségét, tekintve, hogy a bajbajutott váróCIAV 1 íictó ión A/Tol.-A ÍRFAM AIÍCIT«!/;» 1, 'ii ~ .előkelő" helyen áll s minisztertanács pár biztosi is sok listáján Makó igen pénzügyi szanálására a hónappal ezelőtt már miniszteri rendelt ki. A Délmagyarország makói munkatársa felkereste ez ügyben Tarnay Ivort, Csanád-AradToronlál vármegyék ' alispánját, akinek nemcsak lokális, de országos érdeklődésre számot tartó nyilatkozatát ebben a kérdésben az alábbiakban adjuk. — Makó városának közseggé való visszafejlesztése — mondta Tarnay alispán, nem most felmerülő uj gondolat. Ezelőtt 20 évvel, amikor bizonyos kiadások tekintetében ellentétek merültek fel, a városi képviselőtestület egyrészt, mintegy ütőkártyául óhajtotta kijátszani a községgé való visszafejlesztést, másrészt igy szabadult volna azoktól a jórészt kulturális kiadásoktól, amelyeket városi jellegénél fogva vállalnia kelleti. Ezziel szemben volt később egy másik irányzat is, amely viszont törvényhatósági jogú várossá való átalakulást óhajtottaJ E gondolat hívei azzal agitáltak, hogy mindössze egy főispáni állás szervezését jelentené az átalakulás, amely állás terheit úgyis a kormány viselné. Ennek az akciónak is az volt a célja, hogy a város a vármegye felügyelete alól szabaduljon. — A súlyos gazdasági helyzet, főleg a város lehetetlen pénzügyi helyzete miatt ma újból kisért a községgé való visszafejlesztés gondolata. Aj magam részéről ennek a leghatározottabban ellene vagyok, meri nézetem szerint a jelenlegi nyomasztó viszonyok között amint veszedelmesnek tartok minden alkotmányreviziót és az oiszág alkotmányjogi és igaz^fttási struktúrájának a nyomorusághoz való idomitását, épugy nem tartom helyesnek azt, hogy a remélhetőleg nem hosszú időre terjedő nyomoiusógos anyagi helyzet miatt a város maga kerje viszszafejlesztését, amikor nyilvánvaló, hogy a viszonyok jobbrafordulása esetén újból csak a várossá való alakulás lépne előtérbe. — Ezekben a súlyos időkben, amelyeknek elmúlását ki kell várni, nézetem szerint az az állaim, vagy egyes emberek 's, akik minden optimizmus nélkül csakis a nehéz viszonyok diktálta eszközöket alkamazzák, n«m is fognak a bajokból kievickélni. Olyan ez, mint & takarókosság túlzásba vitele. Ezen a módon igyekeznék egyes gazdagok olyan társadalmi kötelezettségektől szabadulni, amelyeket máskülönben állásuknál és vagyonuknál fogva viselniök kelleti. Ennek a takar okosságnak káros következményei megvannak már a kereskedő és iparos világban, ahol legelsősorban sínylették meg a tisztviselő fizetések csökkentését. — Ezek az intézkedések az államháztartás szempontjából jelenthetnek pillanatnyi előnyt, de végeredményükben károsak, mert a tisztviselő elem, amely a legjohb fogyasztó, ilyen módon kényszerült igen jelentős kereskedelmi és ipari érdekeket serteni. Ennek a felismerése -arvényesül már jóformán minden társadalmi körben, azonban — sajnos — a kormányzat a megkezdett munkától már nem térhet el. — Makó városát illetőleg kényszerülve vagyok tudomásul venni a kormányzat mostani rendelkezését is, amely a tisztviselői létszám erőszakos csökkentését keresztül vitte, de reá kell mulatnom arra, hogy ezek a rendelkezések nem a fejlődést szolgáló, hanem a kényszerű szükség okozta olyan rendelkezések, amelyek hutása feltétlenül mutatkozni fog a lakosság szempontjából. Mindjárt elsősorban ott, ahol a város vagyonigazgatási érdekei a legjobban megkívánják a telj es tisztviselői létszámot, igy az adóhivatalnál, ahol a csökkentés annak" lehetőségét zárja el, hogy a város és az állam idejében hozzájusson jogos követeléséhez, aminek elmaradása csak még jobban fogja sújtani a város háztartását. Mindezt tehát csakis kényszerhelyzetként lehet megérteni és menteni, azonban egy öntudatos kormányzatnak nem szabad ezt n helyzetet még jobban súlyosbítani. annál inkább nem, mivel egy 38 ezer lakossal bíró közületnek szükségképen kell városnak lennie! — Az igen csekély összegű megtakarítás, amely községgé való visszafejlesztéssel elsősorban a tisztviselői létszámban elérhető lenne, senuniképen nem ér fel azzal a hátránnyal, ami az adminisztráció szűkebb keretek közé való szorításával előáll, mert hiszen a város lakossága akkor is csak 38.000 m/arad, e változatlan számú lakosságnak megmaradnak az igényei is a közigazgatással szemben és közületnek épugy kell teljesítenie kulturális tevékenységet is, mint azelőtt. Ezt ia társadalom követ íni fogja a községgé visszafejlesztett Makótól is. Ha pedig ebez hiányoznának a szükséges adminisztrációs tényezők, akkor beáll a súlyos csalódás azoknál is, akik csak a pillanatnyi anyagi előnyöket nézve helyeseltek, illetőleg szükségesnek vélték a visszafejlesztést. K A R A C s o N Y R A ÉS U J fe V R E ERDEKES könyvek, játékok, képeslapok, bélyegalbumok .iróasztalkészletck, töltőtollak, modern levélpapírok, amatőr-albumok, játék-kártyák, bridgetömbök, karácsonyfadíszek és sok más alkalmas ajándéktárgy. Megbízható gramofonok nagy v&laszlékban (alkalmi vótelek is) Hanglemezujdonságok His Masters, Columbia, Polydor, Kristály, Ultraphon, Durium lemezeken P 1.95 tői. „Dubarry" „Süli galamb" „Pardon tévedtem" „Rákóczy indu-6" „Iza néni" ..Tessék beszát'nl" „Tessék kiszállni" „Szlbill" „Császári udvar" slb sláger felvételei. Angol és német ntdonsAgok Müvészlemez kiárusítás P i.-tM. Városi Nyomda RT. KÁRÁSZ UCCA 9