Délmagyarország, 1933. december (9. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-03 / 275. szám

^ OED, Sserke»2l<M«g: Somogyi ueca .-l cm. Telefon: 23-33.^KladóMrstal, ^(icíönHönyvíér é* tegylroda Aradi „cca Telefon : 13<03. — Nyomda : IHw jl-rtf ncrn 1». Telefon ? 13^o6. TAvIrnl« levélcím l«Slmnwrari>r**Aa Szeged Nyugdíjasok Gyerekkorunkban nem is tuuuiK úkct másképen elgondolni, mint csöndesen beszélgetve a Széchenvi-téri platánok lombjai alatt Mintha Kállay Albert csak azért illtette volna ezeket a platánokat, — akkor még a fák ültetése és nem a fák irtása volt a kertészet feladata, — hogy ezek a kedves drága, öreg urak, akik már hátuk mögött hagyták a hivatal gondjait, letelepedhessenek alájuk. Ez a szegedi »zöld kaszinó«. Nemcsak a hivatalnak, az életnek gondjai is a háta mögött volt annak, aki letelepedett közéjük. Multak az idők s mindig volt, aki a hivatal Íróasztala mellől megtért hozzájuk s mindig volt aki az örök nyugdíjba költözködött el közülük. Mintha az a széksor az utolsó stáció lett volna a végállomás előtt. Jöttek az uj vendégek s ki három hónapig, ki husz évig üldögélt a platánok alatt, azután egyszer csak felkelt s átadta helyét az utána következőnek. Ez a gyerekkor képe a szegedi nyugdijasokról. De mint ahogy eltűnt az a kor, amelyikben ez a kép rajzolódott ki, széthullott ennek a képnek is minden vonala es minden színfoltja. Ma nyugdíjasnak lenni szinte olyan küzködés, mint az akti v közalkalmazott élete. Az irigységnek Óceánja fenyegeti állandóan a nyugdíjast, ez a tömegirigység közhangulatot teremtett s ez a közhangulat most már a törvényhozásban keresi az érvényesülést. Hol van ma a jól végzett munka derűje, hol xan a »csekély nyugdíjra támaszkodás« biztonsága? A közalkalmazott eladta képességét, eladta életének nagyobb felét, eladta fiatalságát, férfikorát, eladta egészségét a köznek s mindezért tisztes eltartást kért arra az időre, amíg dolgozni tud s arra az időre, amikor már nem tud dolgozni. A köztisztviselő emberül tett eleget vállalt szerződésének, — odaadta életének nemcsak nagyobb, de jobbik felét is a köznek. S amikor már a maga részéről megfelelt, amikor már mindent odaadott, amit a köz tőle elvehetett, amikor már annak ideje következett el, hogy a társadalom tegyen eleget a keresni nem tudó tagjával szemben s tegyen eleget a szerződés szerint s a megállapodás alapján, akkor a társadalom alkudni kezd, sokallani kénytelen nem azt, amit kanott, hanem amit adni kötelessége s a befutott életpálya után nem a tisztes gondtalanság, hanem csak a gondteljes tisztesség várja a megtért veteránt. Mi elhisszük, hogy az államhatalom nem jókedvűen nyes le egy darabot az öregek kenyeréből. Mi elhisszük, hogy nehéz pénzügyi kötelességek követelik meg ezt a kegyetlen műtétet. Az öregek nem is tudják, ki ellen zúgolódjanak, azok ellen-e, akik ezt végrehajtják, vagy azok ellen, akik miatt ezt végre kell hajtani, pe egyfelől megterhelik a társadalmat az öregkori biztosítás kötelezettségeivel, másfelől a meglévő öregkori biztosítást ngy csökkentik le, hogy a kenyér mellől a nyugalom elvész, — ki lát ebben átfontolt, végiggondolt tervet, kielemezett, teherbíró programot? Mi mindenre volt pénz, mi mindenre lehetett költekezni, mi Vasárnap, 1935 dec. 3. Ara £0 fillér II. évfolyam, 273. M. mindenre futotta arauyuoi és kedvtelésből, amíg most az öregek fillérjeiből kell a keserű fedezetet előteremteni? A kormány eddig kitűnő taktikai, sőt agitálori érzékkel tudta a népszerűsítés propagandáját elvégezni s most a képviselőház egy napon tárgyalta a gazdavédelemről s a nyugdíjcsökkentésről szóló törvénijíivaoiauokat. A kormány azt hiszi, hogy a gazdavédelem 175 millió pengőbe fog kerülni s most a nyugdijasoknak is meg kell hozniok az áldozatot a gazdavédelem oltárára. Mennyi elhibázott intézkedés, mennyi megfontolatlan cselekvés, mennyi mulasztás és mennyi tévedés halmozódott fel addir». amíg ennek a gazdavédelemnek ideje elérkezett s most még a nyugdijasoknak is meg kell fizetniök annak árát, hogy a hatalom urai tévedtek, hibáztak, mulasztottak. A társadalomnak az lenne a kötelessége, hogy eltartsa a szülők nélküli gyerekeket s eltartsa a gyámolító nélküli öregeket. S most abból is lealkuszunk valamit, amit eddig adtunk az öregeknek. A fiatalok jutottak szóhoz. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Genfből jeentik: Henderson Arthur, a leszerelési konferencia elnöke drámai erejű szózatban fordult a keresztény egyházakhoz, hogy segítséget kérjen a háborusveszedelem ellen folytatandó harcához. — A nemzetkőzi helyzet olyan súlyos — mondja Henderson kiáltványában —, hogy mindenkinek; akinek szivén fekszik az európai civilizáció ügye, gondolkodóba kell esnie. Ali ez elsősorban azokra, akik mint a keELŐFIZETÉS: Havonta helybea 3.20. Vidéken és Budapesten 3.ÖO, lcUliUldtfn 6.4« penqA. * Egyes tz&m Ara hétköznap 12. vasár- és Ünnepnap 2« «11. Hirdetések felvétele tarls-a szerint. Megle* leni 't héllö Kivét elével nnnonta reggel az öregkor kultusza nem állhat elhatáro; zásuk elé. Amit áldozni kell, az ellen meddő minden küzdelem. De kell-e nekik annyit áldozniok, mint amennyit tőlük követelünk? Nem kell legenda nekünk, hogy szóljon a vérnek és aranynak hősi kötelességtelj esitéséről. Ez a nemzedék már nem is tud mást, mint áldozni és teljesíteni a kötelességét. De ne követeljenek tőlük többet, mint amennyit nyújtani közkötelessé? s a nyugdíjas, aki már dolgozni nem tud, legalább oiyan támogatásban részesüljön, mint egy harmincéves, ereje vi$á«si4Uan, munkabírása csúcsán élő gazda. A salus rei publicae, — hogy nyugdijasokról szólva — ilven öregesen beszéljünk, — követelhet áldozatot, de az áldozatnak legyen két határa, az egyik, az államhatalom felé. az elengedhetetlen szükségesség, a másik a nyugdíjas felé, az öregkor gondtalanságának biztosítása. Ha az örggekaek áldozni kell a fiatalok javára, legalább öregségük nyugalmát, pihenésük jiariiiát. n fáradt lélek csövnUpt ne vegyük' el tőlük. resztény egyházak erkölcsi és szellemi feladatokat teljesítenek. A keresztény egyházak nem maradhatnak közömbösek az egyre növekvő háborús veszedelemmel szemben és nem nézhetik tétlenül, hogy egyik állam preventív háborúval fenyegesse a másikat. A szózat végül felszólítja a keresztény egyházakat, hogy teljesítsék legeszményibb feladatukat: a béke megszervezését. Tegyenek meg mindent, ami csak módjukban áll, hogy a Népszövetség elérhesse a szent célt Nápoly nagy pompával fogadia Litvlnovol Az orosz külügyi népbiztos kihallgatáson jelenik meg Viktor Emánuel királynál és vasárnap tárgyal Mussolinivei (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Rómából jelentik: Az olasz hatóságok és Nápoly lakossága nagy pompával és szivélyességgel fogadta az Amerikából érkező Litvinov orosz külügyi népbiztost. Litvinov hajója a „Conte di Savoya" az olasz vizekre érvé, kitűzte az olasz lobogót s igy futott be Nápoly kikötőjébe, ahol Mussolini nevében a külügyminisztérium kabinetfőnöke üdvözölte Litvinovot. Délután 5 órakor Litvinov az olasz államvasutak szalonkocsijában Rómába utazott, ahol kedd délutánig marad. Mussolinival vasárnap lesz az első tárgyalása, amely után a Duce bankettet ad tiszteletére. Hétfőn délelőtt az orosz népbiztos kihallgatáson jelenik meg Viktor Emánuel királynál. Ez lesz az első eset, hogy koronás uralkodó audencián fogadja a szovjet egyik népbiztosát A Chanlemps-hormd&i® banntatkozása Páris, december 2. A képviselőház szombaton délutáni ülésén Chautemps miniszterelnök felolvasta a kormánynyilatkozatot. Kijelentette, hogy a kormány a felesleges viták helyett a cselekvést tartja szem előtt és felszólította a képviselőházat, hogy haladéktalanul kezdiék meg a pénzügyi talpraállás müvének végrehajtását. A baloldal viharos éljenzésben részesítette Chautemps-t, a jobboldal, a jobbközép, a szocialisták, valamint a kommunisták hidegen viselkedtek. Ezután a miniszterelnök az interpellációk elHenderson kiáltványa a keresztény egyházakhoz a béke biztosítása érdekében